blog326_-01.jpgHol volt, hol nem volt élt egyszer egy magyar viking, akit Tyrkirnek, azaz Türknek neveztek. Ez a derék normann neve talán az idők homályába veszett volna örökre, ha nem kapcsolódna hozzá egy nevezetes történet, amit a sagák, a viking népmesék és később az azt írásba foglalók meg nem örökítették volna. De vajon ki is volt Tyrkir a viking, aki Leif Eriksson, oldalán első magyarként Amerika földjére lépett. Vajon valóban élt, vagy sem, ezt mindenki döntse el, miután elolvasta ezt a kis történetet…

Valamikor a VIII. században, Skandináviát egyfajta túlnépesedés érte el, ami aztán a vikingek kirajzásához vezetett. Ezek közül természetesen a legismertebbek az Angol-szigeteket, és Nyugat-Európát ért támadások, de vikingek nem csak erre, hanem keletre, sőt nyugatra is megindultak. 861-ben egy bizonyos Gardar Svarvarsson hajóját egy vihar egy szigetre sodorta, amelyet ma Izlandként ismerünk. A felfedezésnek hamar híre ment és 874-től, megkezdődött a sziget benépesítése  A betelepülést felgyorsította, hogy, hogy Szép Harald norvég király, az egységes Norvég állam megalapítója, elég kemény kézzel lépett fel az ősi jogok ellen. Azonban ez sok konok, szabad viking paraszt fejébe szó szerint nem sikerült beleverni. Végül a megszoksz, vagy megszöksz elve érvényesült és bizony a korai telepeseket, egyre többen követték. 930-ra a betelepülők már csaknem 30000 voltak. A sziget egyfajta köztársaságként működött, ahol minden évben a családok egy népgyűlésen döntöttek a fontosabb kérdésekről. Ilyen volt pl. amikor az úrnak 1000. esztendejében határoztak a kereszténység felvételéről, de ez csak mint érdekesség említem meg, mivel történetünk szempontjából érdektelen.

960-körül Norvégiában élt Jarenben (A mai Stavenger-fjord közelében) egy elég izgága fickó, egy nevezett Thorvald Asvaldsson, aki egy vita hevében meggyilkolta a szomszédját, ezért családjával menekülni volt kénytelen, ha el akarta kerülni az igazságszolgáltatást teljes szigorát. Asvaldsson ezért vitorlát bontott és Izlandon keresett magának új hazát. Megérkezte után, a helyi gyűlés a sziget északi felén adott neki letelepedési engedélyt. Mint későn jövőnek, valljuk be neki már csak a maradék jutott, így csak egy elég soványka földön tudott gazdálkodni. Thorvald halála után fia, Erik örökölte a birtokot, aki hamarosan családot alapított, feleségül vette egy helyi, tekintélyes család leányát. Erik kezdetben keményen dolgozva próbálta eltartani a soványka föld adta javakból családját. Azonban az alma nem esett, messze a fájától és Erik örökölte apja kötekedő természetét, ami végül is egy vérbeli vikingnek természetes viselkedési forma lehetett, legalább is a képzeletünk szerint. Végül egy vita hevében meggyilkolta az egyik szomszédja két fiát. Erik apjával ellentétben, nem menekült el, sorsáról a tanács döntött, amely háromévi száműzetésre ítélte. Azonban Izland annyira szabad köztársaság volt, hogy az ítélet végrehajtása, magára az elítéltre maradt. Így Erik felszerelt egy hajót, toborzott néhány embert és 892-ben, alig harmincévesen, vitorlát bontott. A száműzött nyugat felé vette az irányt, mivel meg akarta keresni azt a rejtélyes földet amiről egy Gumbjörn, „Polip” Ulf fia elbeszélésből hallott.

blog326_-10.jpg

A száműzöttek a regék szerint napokig hajóztak nyugat felé, amíg el nem értek egy kopár, sziklák borította partot, vagyis a mai Grönlandot. Grönlandnak akkoriban egy kicsit melegebb volt az éghajlata, így Erik a part mentén hajózva hamarosan talált egy olyan helyet, ahol eltölthette háromévnyi száműzetését. A büntetés letelte után, Erik hazatért, és paradicsomi helynek festette le az általa felfedezett szigetet. Természetesen Izland ekkorra már maga is küszködött a túlnépesedés gondjával, így hamarosan az egykori kivándorlók sarjai maguk is tovább álltak. Erik amellett, hogy kötekedő természetű volt, azért egyben csavaros eszű is. Hogy nagyobb kedvet adjon az új földre való kivándorláshoz, Zöld-szigetnek, azaz Grönlandnak nevezte el. Ami, noha a mainál barátságosabb volt a terület, ezért volt benne némi túlzás. Első hullámban 25 hajó vágott neki Izlandról Grönlandra, fedélzetükön családokkal, hogy megkezdjék a sziget benépesítését, köztük maga Erik is. Azonban végül csak 11 hajó érkezett meg, egyesek elsüllyedtek, mások inkább visszafordultak. Végül a megérkezett 700 telepes két települést alapított, és néhány éven belül számuk elérte a 3000-et. Erik noha nem választották meg, de felfedezése révén nagy tekintélyre tett szert, kimondatlanul a sziget királya lett. Azért a reményekkel ellentétben Grönland földje nem volt annyira termékeny, mint amire számítottak, de Izlandra visszamenni sem volt érdemes, hiszen ott is csak sovány földek jutottak volna a telepeseknek, már ha egyáltalán jutott volna valami. Így hát A vikingek folytatták azt, amihez a legjobban értettek, és itt most nem a rablásra gondoltam, hanem a hajózásra. Így tett Vörös Erik fia, Leif Eriksson is. A ifjú Leif szintén vitorlát bontott, és egy évig színét sem látták. Amikor azonban hazatért egy csodás országot festett le, ahol megélnek a marhák, a harmatnak méz íze van és egy csodás növény is megterem, a szőlő, amiből jó kis alkoholtartalmú ital készíthető, ami nem egy megvetendő szempont volt a vikingeknél, főleg akkor, ha egy olyan szigeten tengették életüket mint Grönland, ahol az év nyolc hónapjában a legfőbb időtöltésük az volt, hogy hallgatták a fogaik vacogását.

blog326_-03.jpg

Igazából Leif Erikson már nem egy járatlan úton indult el az ismeretlenbe. 985-ben egy bizonyos Björn Hjrulfsson vitorlát bontott Norvégiában, hogy megkeresse apját Izlandon. A szigetre érve, azonban a családi birtokot elhagyottan találta. A szomszédok elmondták neki, hogy apja csatlakozott Leif Eriksson grönlandi expedíciójához, ezért hajója orrát nyugatra fordítva tovább hajózott. Három napi hajózás után egy viharba kerültek és napokig sodródtak anélkül, hogy tudnák merre járnak. Mikor a vihar elült a meggyötört utazók egy szigethez értek, de Björn úgy vélte, hogy ez nem lehet Grönland, ezért tovább vitorlázott. Végül több napi utazás után ismét földet pillantott meg, de ez sem hasonlított Grönlandra, ezért néhány napi cirkálás után visszafordult, majd végre szerencsésen megérkezett Grönlandra, ahol hamarosan meg is lelte családját. Végül utazásáról nem sokat beszélt, de még így is a király fülébe jutott, ahol elbeszélte utazása történetét. Björn utazásának azonban volt egy szépséghibája. Mivel ő családját kereste, és az általa megpillantott föld nem hasonlított arra, ahogy Grönlandot lefestették neki, ezért nem lépett partra, így nem sokat tudott elmondani az általa meglelt földről. A nyugtalan Vörös Erik azonban, aki mint már kiderült nem volt egy olyan otthonülő fajta, kíváncsi lett, Leifet küldte el a felfedező útra. A legenda szerint Leif megvásárolta Björn öreg, de kipróbált hajóját, és elődje által elmondott, igen részletes hajózási tapasztalatival a tarsolyában, az úrnak 1000. esztendejében 35 társával egyetemben vitorlát bontott.

blog326_-02.png

blog326_-04.jpg

Természetesen a hajón utazott hősünk Tyrkir, aki a család szolgálja, a leírások szerint Leif nevelője volt kiskorában. A hajó délnyugati irányba szelte a hullámokat, és Björn leírásnak megfelelően hamarosan megpillantották a szárazföldet. Hihetetlen volt, de minden úgy festett, ahogy azt elődje elmondta. Az első hely, amit megtaláltak kopár és sziklás volt, letelepedésre nem nagyon látszott alkalmasnak, ezért a Hellulandnak, a Lapos kövek országának nevezték el. Innen továbbhajózva érték el a következő állomásukat, ahol a partot finom homok borította, mögötte, pedig dús erdők meredeztek. Ez a terület a Markland, azaz Erdőország lett. Kétnapi továbbhajózás után, végül egy csodás helyen értek partot, ahol dús legelőket találtak, és lazacban gazdag vizeket fedeztek fel. Minden adott volt, hogy alaposabban megismerjék a vidéket. Leif és emberei házat építettek és megkezdték a terület módszeres feltárását. És ekkor lépett színre hősünk Tyrkir. Leif minden nap kis csapatát két részre osztotta, az egyik mindig a táborban maradt, míg a másik párokra oszolva megkezdte a vidék bejárását. Elméletileg a két csapat közül az egyik az egyik nap, a másik, pedig a másik nap indult felfedező útra. Az egyik nap Tyrkir csapatán volt a sor. Ezen a nevezetes napon azonban Tyrkir nem tért vissza táborba, és társa sem tudott semmit sem mondani, hogy mi történt vele. Leif azonban aggódott szolgájáért, akihez bizonyára szoros érzelmi kötelék is fűzte. Tizenketted magával útra kelt hogy felkutassa egykori tanítóját, a család hű szolgálóját. A kis csapat, azonban alig hagyta el a tábort hamarosan ráakadtak Tyrkirre, aki őrült módjára, valami ismeretlen nyelven, valószínűleg az anyanyelvén össze-vissza beszélt. A mentőcsapat hamarosan rájött, hogy nincs nagy baj, Tyrkir csupán felöntött a garatra, így megpróbálták észheztéríteni. Amikor ez sikerült és a derék szolga végre olyan állapotba került, hogy néhány értelmes szót is ki tudtak szedni belőle. Elmondta, hogy egy a hazájában jól ismert gyümölcsöt, szőlőt talált, amelyből jókora mennyiséget tömött magába. Azonban a gyümölcs minden bizonnyal némileg erjedt lehetett így Tyrkir jócskán elázott, majd valószínűleg el is szunnyadt és ebben az állapotában találtak rá. Leif annyira megörült a felfedezésnek, hogy a területet Vinlandnak, azaz Szőlőországnak nevzte el. Végül felfedezésével és néhány szőlőtőkével visszahajózott Grönlandra, ahol elmesélte felfedezését. Történet természetesen nem ér itt véget, mivel Leif testvére szintén elhajózott Vinlandba, és tovább folytatta a terület feltárását, de ez történetünk szempontjából már érdektelen, akárcsak az, hogy mi lett Grönlandon a Leif által hozott szőlőtőkékkel.

blog326_-05.jpg

Nos ennyi Tyrkir története, de vajon ki is volt valójában Tyrkir? Természetesen Leif útja megmozgatta az utókor fantáziáját és a sok sagából nem véletlenül ez is lejegyzésre került, így Tyrkir neve is fennmaradt. A történet első írásos közlésére 1230 körülre datálható, a viking sagák első gyűjteményében a Heimskringla-ban került sor. Maga a történet így hangzott a leírások szerint: 

"Tyrkir" kistermetű, lapos arcú éles szemű ember volt, jártas minden mesterségben...". A Tyrkir nevű ember a vikingek számára idegen nyelven beszélt, és amikor Izlandon járva felismerte a vadszőlőt, először olyan izgatottan beszélt mégpedig a saját nyelvén, hogy a többiek semmit sem értettek belőle. Majd lefordítva mondta: "... szőlőtőkéket és venyigéket találtam".

blog326_-07.jpg
Tyrkir nemzetisége azonban nem teljesen egyértelmű, és rajtunk kívül a németek is magukénak vallják. Oly annyira, hogy 1979-ben egy 126 oldalas könyvecskét is megjelent Thomas Jeirer tollából: Tyrkir, der Wikunger - Die Wikinger entdecken Amerika címmel. Igazából Tyrkirről azt írják, hogy déli származású volt, ami valljuk be elég tág fogalom, hiszen Skandináviából nézve minden délre van. Igazából a németek természetesen németnek vallják, míg mi magyarnak. Elméletileg, azért mert Tyrkirnek hívták, még lehetett, volna skandináv is, aki valamikor járt Bizáncban és ezért kapta ez a ragadványnevet. Ennek ellentmond, hogy részegen nem értették a szavát, így lássuk be ez az elmélet elég gyenge lábakon áll. De vajon miért is gondoljuk magyarnak. Az, hogy Tyrkir nem német először 1926-ban vetették fel és ezt leginkább nevével magyarázták, amiről könnyen gondolható, hogy valójában törököt jelent. A német verziónak ezen kívül van még egy gyenge pontja. A vikingek és a németek nyelve egy nyelvcsaládba tartozik, így furcsa, hogy amikor Tyrkir az anyanyelvén szólalt meg abból Leif és emberei semmit sem értettek. Bár ismerve a német nyelv nyelvjárásait, azért ez sem lehetetlen főleg, ha azt egy elázott ember szavaiból próbálunk valami értelmeset kihámozni. Így persze könnyen mondhatnánk, hogy Tyrkir, nagy ügy, nem német, hanem török volt. Azonban van egy kis gond, abban az időben a bizánciak, gyakran a magyarokat türköknek nevezték. Pl. A bizánci császár által, 1075-ben I. Gézának küldött koronán szerepel egy felirat, amelyen az olvasható: „Geizának, Turkia hívő  királyának”. Mi több Pannóniában már a III. század óta termesztettek szőlőt, ami szintén lehetséges változat lehet a magyar szál mellett. Persze az is kérdés, hogy azért mert a bizánciak türköknek hívtak minket, avjon a skandinávok is ez az elnevezést használták, bár ne feledjük volt kapcsolat közöttük, de erről majd később. A mű első kritikai kiadására 1777-ben került sor, ahol már megemlítik, hogy Tyrkir akár magyar is lehetett. Ugyanígy vélekedett 1844-ben az angol Samuel Laing, aki az első fordítója volt az 1777-es Heimskringla kiadásának.

Eddig szép a történet, de a nyelvi alap mellet van még egy kérdés. Jó jó, Tyrkir magyar, de vajon hogy került az Eriksson család háznépéhez? Nos ekkortájt a magyarok nem csak nyugatra kalandoztak, hanem keletre is. Így kapcsolatba kerülhettek a Kijevi Russzal, amelyet a viking Rjuruk alapított. Szvjatoszláv, Rjurik leszármazottja 968 körül háborúba keveredett a bizánciakkal, akik számos zsoldost fogattak fel. A kijevi seregben így a normannok, szlávok, besenyők és még kitudja hány náció mellett magyar zsoldosok is harcoltak. Így akár Tyrkir is lehetet ezek közül az egyik. Szvjatoszláv a bizánciaktól vereséget szenvedett az 970-es arkadiopoliszi csatában, majd a hazaúton a besenyők megölték és serege szétszóródott. Tyrkir a menekülőkkel eljuthatott Kijevbe, vagy akár besenyő fogságba is eshetett, akik eladták normann kereskedőknek. Így akár eljuthatott Skandináviába, és Izland és Grönland érintésével végül Amerikába is. Természetesen ez a regényesebb változat, és noha 955-ben az ausburgi csata után a nyugati kalandozások lezárultak, azért én azt nem zárnám ki, hogy akár zsoldosként, akár hadifogolyként a német területeken keresztül jutott Tyrkir Skandináviába, ami megmagyarázná, hogy miért is vélték németnek, a birodalmi gőgön kívül.

blog326_-06.jpg

A történet itt le is zárulhatna, azonban a közelmúltban egy újabb száll került a történetbe, ami két táborra osztott egy szűk csoportot az interneten. Az új-skóciai Yarmouth County Museumban, egy helyi történeti múzeumban őriznek egy 180 kilogrammos követ, amelyen 13 ismeretlen betű található. A követ eredetileg 1812-ben egy dr Richard Fletcher találta meg, majd került a helyi gyűjteménybe. A követ sokáig hitelesnek vélték, sokan próbálták megfejteni a 13 jelet. Maga  múzeum is több lehetőséget vetett fel, természetesen a magyar változat mellett létezik még aki ó-japánnak, baszknak, vagy épen ó-görögnek véli. Természetesen nálunk sokan a magyar írásbeliség ezeréves bizonyítékát látják benne, bár egy általam megtalált, a rovásírás eredetével foglakozó honlapon, noha természetesen a magyar eredetet látják benne, azt számomra szimpatikusan, meglehetősen visszafogottan teszik, és további kutatásokat vélnek fontosnak.

Bárhogy is legyen ahhoz, hogy a kövön rovásírás legyen ahhoz azt magának Tyrkirnek kellett volna megalkotnia, azonban a történetnek van egy kis szépséghibája, dr. Richard Fletcher utódai szerint ősük víccből hamisította a követ, és még ma is az égből letekintve bizonyára jókat mulat, azokon akik bármit bele próbálnak magyarázni.

blog326_-08.jpg

blog326_-09.jpg

Hogy egy kicsit kapcsoljam a cikket a hobbihoz is, talán ha valaki egyszer kifest egy viking sereget, tesz majd bele egy Tyrkir nevű figurát. Én biztosan így fogok tenni.

Nos ennyi volt Tyrkir története, remélem tetszett a mesém. Ha valaki nem hiszi, az járjon utána.

Források:

-Rudolf Pörtner: A viking kaland (Kossuth 1983.)

-Erdei-Grünwald Mihály: Tyrkir a magyar viking (Inter Press Magazin 1979. december)

-egyéb internetes források

Ambasa

Ui. Természetesen ez csak egy lehetséges változat, és Tyrkir nemzetisége egyáltalán nem bizonyított, minden esetre jó hinni benne, hogy esetleg magyar volt....

Szerző: ambasa  2020.04.21. 00:00 8 komment

Címkék: hajózás hadtörténelem Skandinávia vikingek-normannok

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr1815626678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Matney 2020.04.22. 11:09:43

A sztorit emlékeim szerint kifejezetten olvasmányosan dolgozta fel bizonyos Weinbrenner Rudolf egy kisregényében: moly.hu/konyvek/weinbrenner-rudolf-a-kituntetes

Von Hermanitz 2020.04.22. 13:20:42

Érdekes kis poszt, de vannak azért történelmi gondok is az egésszel:

1.) Türkök megnevezést, megszólítást az európaiak nagy részénél egy egész sereg ázsiai nomád nép "megkapta": türköknek neveztek nagyjából minden Kelet-európai nomádot: a csuvas törököket, a besenyőket, a kazárokat, a jászokat, az alánokat, a kunokat ... stb, stb. Többek közt bennünket is.

2.) A posztban felvázolt időszakban, közel Szent István országlásához, már magyarokként emlegettek bennünket.

3.) A 970-es esztendőkben, pláne később nem folytak már magyar kalandozások. De a Kijevi Rusz felé előtte sem volt egyetlen kalandozó hadjárat sem a Honfoglalást követően. Így ez az állítólagos Tyrkir nem nagyon "bóklászhatott" Kijev vidékein, míg úgy sem nagyon hogy az arkadiopoliszi csata után a besenyők vitték volna oda (ami önmagában is nonszensz, mert miért tették volna.)

4.) Az egész elmélet arra van alapozva, hogy Tyrkir neve és annak jelentése a törökre alliterál. Csakhogy nem ismerjük az eredeti írásmódot és kiejtést, mely nagyon könnyen utalhat teljesen másra is. Valójában minden "T" kezdőbetűjű és a türk kifejezésre emlékeztető név lehetne ilyen alapon magyar. :)

ambasa 2020.04.22. 17:06:18

@Matney: Köszönöm a kiegészítést, eddig nem hallottam erről a kisregényről.

TG

ambasa 2020.04.22. 17:08:30

@Persevant: Köszönöm a hozzászólást!

TG

LvT · http://onomastikion.blog.hu/ 2020.04.23. 11:03:38

@Persevant: Továbbfűzve.

5.) Az északiaknak (vikingeknek, ha úgy tetszik) sokkal szorosabb kapcsolata volt a keleti szlávokkal, mint Bizánccal, minthogy a varég nevű csoportjuk a keleti szlávok által lakott területen szervezett államokat. A varég uralkodók által íratott (már ószláv nyelvű) krónikák a magyarokat nem nevezik türköknek (hanem oguroknak), a "turk" megjelölés a török népeket (elsősorban a besenyőket) illette. Ilyenformán, ha a Tyrkir személynév 'türk, török' etnonimával való azonosságából indulunk ki, az legvalószínűbben besenyő eredetet jelöl.

6.) Mind a "szőlő", mind a "bor" szóról azt tartja a tudomány, hogy honfoglalás előtti török eredetű jövevényszavak. A Tyrkir nevű figura ilyen irányú ismeretéért sem kell a Duna-medencébe menni, a pontuszi szteppe török népeinek ugyanúgy voltak ismeretei a szőlő- és borkultúráról.

masada 2020.04.23. 12:26:11

Mennyi zagyvaság! Ez a modern magyar történelemtudomány?!

gigabursch 2020.04.24. 08:53:10

"Pl. A bizánci császár által, 1075-ben I. Gézának küldött koronán szerepel egy felirat, amelyen az olvasható: „Geizának, Turkia hívő királyának”. "

No, tudom javasolni, hogy ne a bizonyítottan hamisított zománcképek alapján hangoztass egy bizonyítottan hami következtetést.

Amúgy az írás érdekes volt.

ambasa 2020.04.24. 17:19:25

@gigabursch: Köszönöm a hozzászólást!

TG
süti beállítások módosítása