Germánok a rómaiak ellen – WAB 2.0 (haditudósítás)
Talán az oldal olvasóinak feltűnt, hogy az első félévben a blog sokkal inkább a hadtörténelem és a haditechnika világa felé tolódott el, a játékkal és a makettezéssel szemben, aztán ahogy beköszöntött a jó idő egyre szaporodnak a játékleírások is. Blogger társaim tudósításai után szerencsére most már én is tudok szolgálni eggyel. Hosszú kihagyás és sok Foundry Napoleon után ismét előkerült a jó öreg Warhammer Ancient Battles és annak is a legkésőbbi 2.0-ás változata. Idáig csak a korábbi változatokat ismertem, de a könyv felületes átlapozása után az a benyomásom támadt, hogy a GW azon túl, hogy persze változtatott valamicskét a szabályokon és behozott új dolgokat, de leginkább az eddig az egyik-másik seregkönyvben fellelhető speciális szabályokat fésülte össze egy könyvbe. Persze sok az újdonság de néhány dologtól eltekintve a játék mechanizmusa vajmi keveset változott.
Az új könyvhöz új sereglisták is dukálnak, és az addig erősebbnek vélt rómaiak ellen a barbár germán sereg is már a siker reményében sorakozhatott fel a játékasztalon.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy megpróbálom összegyűjteni a Magyar Királyi Honvédséghez beszerezhető modelleket 28 mm-ben. Jelenleg még elég kicsi a kínálat, de remélhetőleg ez idővel bővülni fog.
Kubuś egyike volt azon különleges harcjárműveknek, amelyeket csak rögtönzött páncélosoknak hívunk. Ezen harcjárművek jellegzetessége, hogy általában valamelyik kéznél lévő polgári vagy katonai jármű felpáncélozásával jönnek létre, és így gyakran egyedi darabok.
Május első hétvégéjén Székesfehérváron megrendezésre került egy makett-show, amelyre meghívást kaptunk Szakával, hogy tartsunk egy hadijáték bemutatót is. A makett-show minden napján nem tudtunk ott lenni, de vasárnap megtartottuk a bemutató csatát (szerencsére volt érdeklődő is szép számmal).
A Francia Idegenlégió sok híres alakulattal rendelkezett, ezek közül talán a legismertebbek az ejtőernyős ezredek, az 1e és a 2e REP és a második világháborúban a Szövetségesek oldalán harcoló 13. féldandár a 13e DBLE. Ezeket az alakulatoknak a történetét számos helyen olvashatjuk akár magyarul is. Ezen híres egységek fénye elhomályosítja a Francia Idegenlégió 6. gyalogezredének történetét, amely amúgy is igen csak kurta. Ugyanakkor egy bizonyos okból mégis erre az alakulatra esett a választásom, mivel ez az egység volt az, amely a Vichy Franciaország lobogója alatt fegyverrel szállt szembe a szövetségesekkel Szíriában 1941 nyarán. Már régóta érdekel – több más egzotikus hadszíntéren zajló hadjárat mellett – a szíriai-libanoni is, amelyről a terveim szerint később majd részletesebben is próbálok írni. Ez volt az egyik olyan háború, ahol mindkét oldalon áldozták vérüket francia katonák…
1945 májusában, nem sokkal a második világháború európai befejezése után Georgij Konsztantinovics Zsukov marsall és más katonai vezetők elemezték a berlini hadműveletek jelentéseit. Az 1. Belorusz Front vezérkari főnöke, Mihail Szergejevics Malinin vezérezredes a beérkező jelentések alapján kijelentette, hogy köszönet illeti a Szovjetunió bátor tengerészeit, akik hősi küzdelmükkel járultak hozzá a végső győzelemhez, és akik nélkül nem lehetett volna végrehajtani a kiszabott feladatokat. Ezt az érdemet három tucat tengerész harcolta ki, akiket Mihail Kalinin hadnagy vezetett és a Szovjet Haditengerészet legkisebb hajóin harcoltak az ellenség ellen. Ezt a hajót a háború kitörése előtt még NKL-27 néven ismerték.
Általában a második világháború, a német fegyveres erők, vagy akár a páncélosok és azok hadviselése iránt érdeklődők bizonyára ismerik Michael Witmann nevét. Ugyancsak sokan vannak, akik már hallottak Ernst Barkmannról, vagy Otto Cariusról. Ugyanakkor érdekes módon minden idők legtöbb ellenséges páncélos megsemmisítését elérő férfiúról annál kevesebben.
A Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény által megrendezett IV. Ólomkatona és Hadijáték bemutatón lejátszott két 20 mm-es méretarányú csata egyikének leírását teszem most közzé. A csata saját szabály alapján játszódott. A szabályban minden a csatát érintő körülményt (időjárástól kezdve a szerezhető pontokig) rögzítünk, így most ezek is bemutatásra kerülnek, hogy tisztább legyen a kép az olvasó előtt.
Anno magyar könyvkiadás a rendszerváltás előtt, nem halmozta el olvasóit olyan második világháborúról szóló könyvekkel, amely nem a keleti fronttal, vagy uram bocsá nem szovjet, vagy a szocialista táborban élő szerző tollából született. Azért voltak persze kivételek, mint Len Deighton 1983-ban megjelent Vadászrepülők című könyve, amit rongyosra olvastam (a másik ilyen sikerkönyv a korosztályomnál Walter Lord Hihetetlen győzelme volt, amit szintén legalább egy tucatszor olvastam el). Aki kezébe vette a fent említett könyvet, annak az jelenet biztos emlékezetes maradt, amikor az RAF 111. Hurricane-ekkel felszerelt százada először bocsátkozott harcba:
Április 27-én, negyedik alkalommal került megrendezésre a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény termeiben az Ólomkatona és Hadijáték Bemutató című rendezvény. Sajnos csekély számú látogató volt, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy remek csatákat vívjunk.
Nem szeretem az önünneplést, de most egy kicsit kivételt teszek. Pontosan egy évvel ezelőtt 2012. május 9-én indítottam útjára a blogot, ami miatt úgy gondolom, hogy érdemes elkészítenem némi számvetést. Ígérem ez nem lesz szokásom, majd legközelebb 2022. május 9-én fogok ilyet újra tenni.
A háború első időszaka
Azok a katonák akiket a családjuktól messze szólított a szolgálat, mindig is megpróbálták szeretteik tudtára adni, hogy jól vannak, és ne aggódjanak értük, még ha ez nem minden esetben is felelt meg a valóságnak. A kor előrehaladtával, ahogy nőt az írástudás, fejlődött a postaszolgálat és vált egyre elérhetőbbé az egyszerű közember számára, egyre több katona ragadott tollat és levélben tudatta családjával a hogylétét. Ma ezek a levelek egyre inkább kordokumentumok - a naplók mellett - amelyeken keresztül megismerhetjük a egyszerű baka életét és gondolatait. A legtöbb hadsereg felismerte ennek a fontosságát, és noha cenzúrázva de elősegítette, hogy a katonák haza tudjanak üzenni illetve megkapják az otthon maradtak leveleit. Ahogy fejlődött a technika egyre újabb és újabb megoldások születtek a katona és az otthon közötti kapcsolattartáshoz. A levelek mellett megjelent a telefon és később az internet által lehetővé tett közvetlen írásbeli, később képes kapcsolat is.
Az őrezredek, vagy eredeti nevükön wachregiment-ek az NDK Nemzeti Néphadseregének és az Állambiztonsági Minisztérium csapatainak érdekes színfoltjai voltak. A feladatuk közé tartozott díszelgés emlékműveknél és idegen államok vezetőinek fogadásakor. Ezen ezredek látták el az állami-, párt- és katonai létesítmények őrzését. Ugyanakkor ezen alakulatokra várt volna az államhatalom végsőkig való védelmezése egy esetleges, az NDK megdöntésére irányuló felkelés leverése is. Feladatuk miatt, felszerelésük és fegyverzetük igen változatos volt, ami nem nélkülözött némi magyar vonatkozást sem. Ezen az ezredek közül a címben szereplő volt a Német Demokratikus Köztársaság pretoriánus gárdája, a pártvezetés legfőbb védelmezője, a párt ökle, elnevezését nem véletlenül a szovjet titkosrendőrség hírhedt megalapítójáról kapta.
Mostanában a blogon a hadtörténelem és a haditechnika kissé jobban előtérbe került, miközben a játék és a makettezés némileg háttérbe szorult különböző okok miatt. Sajnos játékról most sem tudok beszámolni, de lassan célegyenesbe kerül az amerikai polgárháborús seregeim elkészülte. Ennek apropóján elkezdem több részletben bemutatni mindkét készülő seregemet némi, rövid csapattörténettel egyetemben. Az első rész a déli gyalogságról szól, majd a következő az északit fogja bemutatni. Terveim szerint külön közös rész fog szólni mindkét fél tüzérségéről, lovasságáról és végül a zuávokról.