A Fleet Shadowerek

1937-ben a brit hadvezetés egy különleges repülőgép megalkotására írt ki pályázatot, a Royal Navy OR.52-es dokumentumában meghatározott feladatok végrehajtására. Az S.23/37-es számú pályázat több igen érdekes feltételt is tartalmazott. Az új gép feladata a nevének megfelelően, ellenséges flottakötelékek árnyékként való követése lett volna. Az, hogy ezt a feladatot el tudja látni, követelményként határozták meg, hogy 500 méter magasan mintegy 70 km/h-s sebességgel akár hat óra hosszan is a levegőben tudjon maradni. Mivel éjszakai bevetéssel is számoltak ezért a lehető legcsendesebbnek kellett lennie. Ugyanakkor előírták a repülőgép-hordozók fedélzetéről való üzemeltetés képességét is, ezért a szárnyait hátracsukható kivitelűre tervezték.

A haderő által kiírt pályázatra Albion öt repülőgépgyára adott be tervet, az Airspeed, a General Aircraft Ltd, a Fairley Aviation, a Short Brothers és a Percival. Az előzetes tervek áttanulmányozása után a kormányzat1938 őszén az első két pályázóval kötött szerződést 2-2 prototípus legyártására. A két sikeres pályázó gépe, talán a szigorú követelmények miatt, rendkívüli hasonlóságot mutatott.

Osprey füzetek magyarul III.

Az előző négy kötet után némi késéssel következzen a két utolsó kiadvány ismertetése, amely mind időben, mind helyileg egymástól meglehetősen távolra kalauzol el bennünket. Az első kötet a közép- és újkori japán nők háborúban betöltött szerepéről szól, míg a második a valódi trójai háború világába vezet el bennünket, megismertetve egy olyan görög sereggel, amely lényegesen különbözik a klasszikus Hellasz hadairól kialakított képünktől...

Kedves Mindenki!

A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozata 2013. március 23-án, szombaton 13 óra 30 perckor folytatódik a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014 - Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti „Tóth Ágoston” termében.

Ezúttal jómagam tartok előadást „Lippától Makóig: A szovjet 18. harckocsihadtest harca a magyar IV. hadtest ellen 1944 szeptemberében a legújabban feltárt források tükrében” címmel.

Az előadást a szokásos fórumrész követi.

A belépés továbbra is díjtalan.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!

Üdvözlettel:

Számvéber Norbert

A szemben álló erők

Az előző részben megpróbáltam felvázolni a konfliktus előzményit és két főszereplőjét, most pedig következzenek a mellékszereplők milliói, a katonák és azok fegyverzete. A cikk első felében szeretném bemutatni a két hadsereget, azok kialakulását, terveit, hadrendjét, és felvonulásukat a csatamezőre. A cikk második fele a kor haditechnikai újdonságairól szól.

Porosz gyalogság rohama a francia gyalogság ellen 1870. augusztus 18-án St Privatnal

A kisharckocsik, vagy máshogy nevezve tankették, a második világháborút megelőző időszak jellemző páncélosa, ami megtalálható volt majd minden hadviselő hadrendjében. Az államok hadvezetései nagy remények fűződtek hozzá, de keserűen kellett csalódniuk. Ez egykor nagyon sok állam számára, nagy mennyiségben is elérhető olcsó páncélosokat - már ami meg maradt belőlük - gyorsan ki kellett vonni az arcvonalból. A tankették maradéka jobb híján, mint kiképző-harckocsi, vagy vontató fejezte földi pályafutását.

Magyar Ansaldok az erdélyi bevonulás idején

Mint már a Lesanyi Haditechnikai Múzeum ismertetőjénél jeleztem, tavaly nyáron még két prágai múzeumban tettem látogatást. Ezek közül most a közép-európai repülős körökben nagy hírnévre számot tartó Kbelyben, a cseh főváros külvárosában található gyűjteményt szeretném egy kicsit részletesebben bemutatni, és talán kedvet csinálni a megtekintéséhez. Ennek a múzeumnak a meglátogatása már nagyon régóta a vágyaim között szerepelt. Először gyermekként valamikor az 1980-as években egy NDK-ból való hazaút során próbálkoztam, de csak a kapuig jutottunk el, mivel akkor nem kaptunk szállást Prágában. Másodszor 2001-ben nem sikerült, amikor volt szerencsém hat hetet ott tanulni, de sajnos év végén, amikor a múzeum már téli álmát aludta. Úgyhogy majd harminc éves vágyam teljesült, mikor végre átléphettem a múzeum kapuját.

Bevezető

A mai ember számára talán kicsit túl távoli mind időben, mind térben a kor két európai hatalmának összecsapása, ugyan akkor igen fontos lépcsőfok volt, mind a történelem, mind a hadviselés fejlődésének szempontjából. A napóleoni háborúk után Európa elfáradt és a hadviselés és a haditechnika is megrekedt, mintegy ötven évig azon a szinten, ám a bekövetkező ipari forradalom egyre növekvő ütemben változtatta ezt meg. Az 1850-es évektől számos olyan összecsapás zajlott le, amely valamilyen mértékben akár politikailag, akár katonailag hatást gyakorolt arra, hogy az első világháború miért éppen úgy folyt le ahogy. Ezeknek a háborúknak a sorába tartozik bele igen szervesen a porosz-francia háború, amely előrevetítette azt a vérontást, amely később a nagy háború harcterein zajlott le.

Nálunk ennek az időszaknak a történelme és hadviselése csak egy viszonylag szűk réteget érdekel, pedig a korszakot igen sokszínű, és igen fontos, ha meg akarjuk érteni, hogy a XX. század történelme és hadviselése miért pont abba az irányba fejlődött amerre.

Mivel ezzel a háborúval egy kicsit részletesebben szeretnék foglalkozni, ugyan akkor blog stílus bizonyos megkötésekkel is jár, ezért a háborút feldolgozó írás legalább négy részletben fog megjelenni.

Kedves Mindenki!

A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozat következő rendezvénye 2013. február 23-án szombaton 13 óra 30 perckor kezdődik a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti „Tóth Ágoston” termében.

Ekkor Kemény Krisztián (HM HIM Hadtörténelmi Levéltár) tart előadást „Tüske a köröm alatt – Komárom 1848/1849 telén” címmel.

Az előadást a szokásos fórumrész követi.

A belépés díjtalan.

Mindenkit sok szeretettel várunk!

Üdvözlettel:

Számvéber Norbert

Fröhlich Dávid: Huszárok, előre! – Magyar sereglovasság a II. világháborúban

(Puedlo 2012)

A tavalyi év legutolsó Haditechnikájában, az újpesti Tigris könyvesbolt hirdetése hívta fel a figyelmemet erre a kiadványra. Mivel a téma érdekel, és a kiadó többi könyvéhez hasonlóan az ára sem megfizethetetlen (cirka 2.000 Ft), el is határoztam, hogy meglepem vele magam karácsonyra. A szokásomtól elérően a könyv nem került a polcra, hogy majd évek múlva sort kerítsek rá, hanem kihasználtam a január eleji rövid pihenőidőmet, nyomban neki is álltam a kiolvasásának.

A könyv a szokásos A4-es alakú, több, mint 200 oldalas és legalább ennyi fotót is tartalmaz. A szerzőről, amit sikerült megtudnom – elnézést, ha nem igaz – egy fiatal történész, akinek a dédapja huszártiszt volt, és innen az elkötelezettsége.

Fallschirmjager

Aki egy kicsit is jártas a hadtörténelemben, annak erről a szóról a Német Birodalom rettenthetetlen elit katonái jutnak eszébe, akik számos esetben többszörös túlerő ellenében értek el világra szóló sikereket. Nem alaptalanul váltak a német háborús propaganda egyik kedvencévé. Megjelenésük a második világháborús csatatereken alapjaiban változtatta meg a nyugati oldal katonai gondolkodását, és ugyan a háború végére a tanítvány felülmúlta mesterét, a német ejtőernyős hatása a hadviselés fejlődésére elvitathatatlan. A fallschirmjagerek azon német katonák közé tartoznak, akik bátorságukkal kivívták ellenfeleik megbecsülését, Monte Cassino alatti helytállásuk nyomán ellenfeleiktől a „Zöld ördögök” elnevezést érdemelték ki.  Ugyan harcaik dicsőségekkel teli, nem kerülhették el a háború törvényszerűségét, a túlerő legyűrte őket, először csak szárnyaikat vesztették, és mint elit gyalogság voltak kénytelenek harcolni, majd a Harmadik Birodalom romjai maga alá temették ezt a hajdan volt dicső fegyvernemet.

Az újév első játéka két dolog miatt is rendhagyó volt. Az eddigi napóleoni összecsapásaink eddig elkerülték az Ibériai-félszigetet, de most pótoltuk a hiányt és a britek immár spanyol szövetségeseik támogatása mellett a hidalgók földjén akaszthatták össze bajszukat és a szuronyaikat. Ugyan épül már itthon is spanyol ármádia, de ez most mégis leginkább Ákos angol barátjának Brendannak volt köszönhető, aki rendelkezik három szépen festett ezreddel, amelyet M.Peti egysége egészített ki némi tüzérséggel. A britek hat gyalogezrede, a két-két könnyű és nehéz lovas ezrede, a lovas és a gyalogos tüzérütege is angol barátunk keze munkáját dicsérte, akárcsak a nagyszerű ibériai épület makettek. A szemközti oldalon a szokásoknak megfelelően Ákos franciái sorakoztak fel. Mint említettem a játék két dolog miatt, is unikum volt, az egyik a fent említett spanyolok hadba vonulása, a másik pedig Brendan házi szabályának kipróbálása volt. A szabályról annyit, gyors, egyszerű és épp ezért élvezetes.

(A karikatúra az Iron Mitten blogról származik)

Valamikor tavaly egyszer már írtam egy különös, a Nagy-tavakon szolgáló leviatánról, azonban nem ez volt az egyetlen maga nemében páratlan hadihajó, amely ezeken a vizeken szelte a habokat. Több mint száz évvel később két újabb, különös hadihajó született meg a Michigan tavon az USS Wolverine és az USS Sable repülőgép-hordozók. A hadtörténelem és a haditechnika világában nem ez a két hajó az egyetlen, sőt még csak nem is az első olyan repülőgépek üzemeltetésére alkalmas vízi alkalmatosság, amely nem a világtengereket járta, hanem valamilyen édesvízen hajózott, ebben megelőzte az orosz polgárháború Kommuna névre hallgató folyami anyahajója, amely a Volgán szolgált. Ugyan a kevésbé ismert szovjet előd csak egy üzemanyag-szállító uszály volt, amely nem rendelkezett önálló meghajtással és csak a parthoz kikötve a fedélzetéről a szárazföldre kigurítva tudta bevetésre küldeni Neuport típusú vadászgépeit, vagy a vízre téve a magával vitt hidroplánokat. Inkább volt egy úszó hangár, mint egy úszó repülőtér, de minden esetre egy unikum volt a maga nemében. Cikkünk két főszereplője, még ha nem is az egyetlen édesvízi repülőgép-hordozó volt, de minden képpen egyedülálló volt a meghajtásában, ugyan is nem tudok több se gőzgép hajtotta, se lapátkerekes ilyen típusú hadihajóról.

A két hajó egymás mellett a kikötőben

Kedves Mindenki!

A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozata 2013. január 26-án, szombaton 13 óra 30 perckor folytatódik a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014 - Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti Dísztermében.

Ezúttal jómagam tartok előadást „Páncélosok és páncélelhárítás a magyar 2. hadsereg sávjában 1943 januárjában” címmel. (Az előadás nem egyezik meg a 2013. január 15-én, illetve 2013. február 6-án rendezendő különféle konferenciákon általam tartandó összefoglalókkal, mivel azoknál sokkal részletesebb és hosszabb lesz!) Az előadást a szokásos fórumrész követi.

A műhelyvita-részben Kiss László tart kutatási beszámolót „A Jean Bart csatahajó 1914-es megtorpedózása - legenda és valóság” címmel.

A belépés továbbra is díjtalan!

Mindenkit sok szeretettel várunk! Üdvözlettel:

Számvéber Norbert

A közelmúltban Krisztián barátom megkeresett, a wargame.hu oldalról, hogy lenne-e kedvem cikket írni a legújabb művéhez, a frissen elkészült szipoj figurákhoz. Azonban, mivel ez egy így egy közös munka, ezért egy időben olvasható a cikk mind itt, mind a fent említett oldalon, úgyhogy kérem senki se lepődjön meg az esetleges hasonlóságon, ez nem a véletlen és csak is a véletlen műve...

A szopoj szó eredete

A szipoj szó, noha Indiához kötődik a köztudatban, eredete mégis a perzsa birodalomból ered. A szó jelentése perzsa nyelven katonát, hadsereget jelent, a szó innen terjedt el.

A szipoj szó a perzsáktól nyugatra vándorolva a Török Birodalom területén, mint szpáhi vált ismerté, amelyet egyfajta lovaskatona megnevezésére használtak. Perzsiától keletre az Indiai szubkontinensen azonban ettől merőben eltérve, egyfajta gyalogos katona megnevezésévé vált.

A szipoj szó, mint egyfajta katona megnevezése a mai napig fennmaradt, a modern indiai és pakisztáni hadseregben a rendfokozat nélküli katonákat illetik ezzel a névvel.

2010.12.18-án, a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény jóvoltából a Világháború kiállító teremben játszottunk egy 2. világháborús csatát. Elsősorban a szabályrendszerünk tesztelésére, de kicsit bemutató játék is volt. A csata Moszkva elővárosában zajlott 1/72-es méretarányban.

(Balra: Moszkva védelméért adható kitüntetés, melyből több, mint egymillió darab került átadásra.)

A blog indulásakor feltett célom volt, hogy az itt megjelenő írások hadtörténelemről, haditechnikáról és történelmi hadijátékról szóló cikkekkel próbálom megtölteni, azonban a Karácsonyra való tekintettel, ezt most egy rövid képes beszámoló kedvéért egy kicsit megszegem.

Hagyományosan igen hideg nappal jött el az idei Games Day, a magyarországi wargame közösség éves találkozója. Sokakkal együtt én már egy éve nagyon vártam az eseményt, eddig mindig nagyon jól éreztem magam, és nem volt ez másképp idén sem. Tavaly a Deep Strike-os srácoknak segítettem bemutatót tartani, így kevés lehetőségem volt nézelődni, pláne új játékokat kipróbálni. Most máshogy terveztem. Kész elképzelésem volt, hogy miket szeretnék megnézni, vagy kipróbálni.

Idén 70 éve, hogy 1942 nyarán a 2. magyar hadsereg kiérkezett a műveleti területre, hogy megvívja a magyar történelem addigi legnagyobb hadműveletét, amelyben a nyár és az ősz folyamán súlyos harcokban és hídfőcsatákban vérezzen ezer sebből, majd a tél folyamán és a következő év elején egy addig sohasem látott katasztrófában záruljon tevékenysége. Ennek az évfordulónak az alkalmából szeretnék megemlékezni a hős magyar bakákról, akik a vérükkel fizettek a magyar hon szolgálatáért. Ennyi idő elteltével, mikor talán a köztudatból kezd kihalni a bűnös hadsereg és a bűnös nemzet téves képzete, remélem megoszthatom a saját gondolataimat a témáról anélkül, hogy lefasisztáznának. Sajnos, ennyi idő után még mindig csak kezd kihalni az emberek gondolkodásából az előbb említett két elképzelés.

Nem célom egy pontos hadtörténeti áttekintés, mert sem tudásom nem engedi meg, hogy egy minden részletre kiterjedő értekezést írjak, sem a blog keretei nem teszik ezt lehetővé. Remek munkák lelhetőek fel mind nyomtatásban, mind az interneten a témában.  Viszont azt hiszem, már eleget foglalkoztam a témával, hogy saját gondolatokat fogalmazzak meg.

Kedves Mindenki!

A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozat 2012. december 8-án, szombaton 14.00 órakor folytatódik a HM HIM (1014 - Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti „Tóth Ágoston” termében.

Ezúttal dr. B. Stenge Csaba tart előadást „Vukovár ostroma, 1991” címmel. Az előadást szokás szerint a fórumrész követi.

A belépés továbbra is díjtalan.

Mindenkit sok szeretettel várunk!

Üdvözlettel:

Számvéber Norbert

A tavalyi Krakkói kiruccanás után elhatároztam, hogy idén nyáron a prágai, és a Prága környéki, az én sajátos érdeklődési körömnek megfelelő múzeumokat fogom megszemlélni. A terveimben szereplők közül kettőt volt szerencsém már látni tíz évvel ezelőtt, amikor is a cseh fővárosban tanultam és tanulmányoztam a cseh szeszipar remekeit. Amikor elkezdtem a tervezést, rögtön meglátogattam a kiszemelt múzeumok honlapját. A három a hadsereghez köthető múzeum kellemes meglepetéssel szolgált, ugyan is azokban nincs belépő, nem úgy a prágai Technikai Múzeumba, ahova, viszont horribilis, úgyhogy erről könnyű szívvel lemondtam, mivel egyszer már láttam, másodsorban a szállásfoglalás miatt egy nappal kevesebb is állt rendelkezésemre.

Prágában és környékén fegyveres erők kezelésben három gyűjtemény is található. Ezek közül a leghíresebb Prága Kbely nevű külvárosában található repülőmúzeum. A másik a belvárostól pár perces sétával elérhető, a Zsizskov hegy oldalában található múzeum, amely a modern cseh állam hadseregének történetét dolgozza fel, a XX. században. És van még a Prágától délre egy volt tüzérségi laktanyában elhelyezett haditechnikai gyűjtemény Lesanyban. Ebben az írásba ez utóbbit próbálom bemutatni, de idővel a többit sorra veszem majd.