1939-re szerte Angliában a zűrzavar lett úrrá. Az országban felütötte fejét a pártosság, egyes megyék, városok álltak vagy Edvárd és a brit fasiszták, vagy György és az őt támogató Anglikán Egyház pártjára. A skótok, a walesiek és más régiók megpróbálták kivívni évszázadok óta elveszett függetlenségüket. Bizonyos helyeken pedig - még leírni is alig merem - hol a Szovjetuniótól függő, hol attól független baloldali mozgalmak nyertek teret. A brit szigetek lakossága ismét felelevenítette legrégebbi nemzeti sportját, a polgárháborút, amelyet már olyan híres bajnokságokban gyakorolt, mint a rózsák háborúja, vagy a Cromwell féle angol polgárháború. E heti történetünk ebbe a zűrzavaros világba visz el minket…

1939. szeptember 1-én a német Wehrmacht átlépte a lengyel határt, majd tizenhét nap múlva, hasonlóképen cselekedett a szovjet Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg is. A két nagyhatalom támadása következtében október 6-ára Lengyelország elesett, a kormány nyugatra menekült, és vele együtt számos katona, és tengerész is. Lengyelország megszűnt létezni, de nem a lengyel állam és legkevésbé a lengyel haderő, amely tovább folytatta elkeseredett harcát a náci Németország ellen, hazája felszabadításáért. Kezdetét vette egy történet, amelyben a lengyel katonák igen változatos helyeken és egyenruhákban voltak kénytelenek harcolni. A nyugatra jutottak ott voltak előbb Norvégiában, majd Franciaországban, Anglia, majd később Nyugat-Európa egén, Atlanti-óceánon, Észak-Afrikában és Olaszországban, Normandiában, de létezett egy másik hadsereg is, amely kelet felől érte el hazáját és végül, mintegy elégtételként, Berlinben a Brandenburgi kapu közelében fejezte be a háborút. Ennek a haderőnek volt a része az a hadosztály, amelyről most írni kívánok…

Az 1987 szeptembere óta megjelenő Wargame Illustrated egy több mint 100 oldalas színes angol nyelvű havilap, amely most már letölthető formátumban is megvásárolható. Minden szám általában egy fő téma köré épül, amihez több cikk is kapcsolódik. A magazinra erős befolyással bír az az új-zélandi Battlefront, ezért minden számban van egy, vagy több az éppen aktuális Flames of War-hoz kapcsolódó cikk, de megismerhetjük az Osprey kiadó legfrissebb könyveit is. Az újságban megjelenő játékleírások általában 28, 15, vagy 10 (1:100) méretarányban játszott csaták, csak a legritkább esetben fordul elő 20mm-es (1:72/76) méretarány. A legtöbb cikk egy történelmi háttérleírásból és egy hozzá kapcsolódó játékról szól. A leírásokban szereplő játszmák a legkülönfélébb szabályok szerint zajlanak, így némi képet alkothatunk az éppen divatos és használt játékrendszerekről. A lapban általában van egy képes beszámoló egy-egy nagyobb wargame fesztiválról is, illetve több gyártó is hirdet benne, így tudomást szerezhetünk jó pár, ismert és kevésbé ismert gyártó újdonságairól is. Wargame Illustratred honlapja

A blog hasábjain megpróbálok időről időre egy kis szubjektív összefoglalót adni ennek a magazin tartalmáról…

A második világháború folyamán nagyon sok olyan fegyver született, amelynek neve később fogalommá vált, de számos másik csak röpke epizód lett a haditechnikai történetben. Bizonyos fegyverek technikai tévútnak bizonyultak, mások viszont azért haltak ki, mert elérték fejlesztésük határait. Szabadidőmben részt szoktam venni egy internetes fórumon zajló játékban, ahol különböző fegyvereket kell felismerni fénykép alapján. Körülbelül egy éve egy érdekes feladvány került a szemem elé, amelybe – mi tagadás - bele is tört a bicskám. A fegyver leginkább egy XVIII. századi kézi hajóágyúra emlékeztetett, de mint utóbb kiderült, nagyon tévúton jártam a keresésben. A feladvány ugyanis nem volt más, mint egy második világháborús szovjet Ampuljomet. Megmondom őszintén ez előtt sohasem hallottam erről az eszközről, de felkeltette az érdeklődésemet és elkezdtem kutatni utána…

Sajnos én évek óta nem jutok el Hazánk legnagyobb, és európai mércével is mérve is jelentős makettkiállítására, a Mosonshowra. Szerencsére van akinek ez sikerült, így most ő tudósít és mutatkozik be, mint a blog reménybeli leendő szerzője. Ajánlom mindenkinek Vándor írását, amelyet saját fotóival színesít...

Ambasa

1914. szeptember 22-én egy addig lebecsült fegyver mutatkozott be brutális hatékonysággal. Három elavult brit páncéloscirkáló lassú menetben járőrözött a holland partok közelében. Az előző napok rossz időjárása miatt kénytelenek voltak nélkülözni a rombolók fedezetét, de ezen senki sem aggódott. A fedélzeten nyugalom honolt, oldalanként is csak egy-egy ágyút tartottak készenlétben. Minden csendes és békés volt, amit hirtelen egy robbanás döreje szakított szerte szét. Az egyik hajó megállt és egyre gyorsuló ütemben az oldalára fordult, majd perceken belül el is süllyedt. A másik két cirkáló társa segítségére sietett, de alig két órán belül azok is osztoztak társuk sorsában. A Royal Navy ezen a reggelen közel 1.500 tengerészét vesztette el, és a közvélemény magyarázatot követelt...

Azzal talán nem mondok újat, hogy az orosz hadsereg sok, hosszú történeti múltra visszatekintő alakulatok sorával rendelkezik, amelyek számos háború, és még több ütközet folyamán szolgálták nemzetük érdekeit, miközben a bennük szolgálók ezrei adták életüket Oroszország Anyácskáért, vagy éppen az akkor hatalmon lévő uralkodó érdekiért. Akárcsak a legtöbb európai államban a legrégebbi múltra visszatekintő ezredek valamikor az 1600-as évek második felében alakultak meg, ezek sorába tartozik a Preobrazsenszkij gárdaezred is…

Kedves Mindenki!

 A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozat következő rendezvénye 2015. március 28-án, szombaton 12.00 órakor kezdődik. Először az 1944-1945.évi magyarországi harcok 70. évfordulója kapcsán jómagam tartok előadást az 1945. márciusi főbb magyarországi hadieseményeiről (a „Frühlingserwachen” és a bécsi támadó hadműveletről).

Ezt követően 14.00 órától Kemény Krisztián előadása következik „Bem apó, vagy ’Osztrolenka véres csillaga’?” címmel.

Mindkét előadás után a már megszokott fórumrészre kerül sor.

A belépés természetesen továbbra is díjtalan.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!

Üdvözlettel:

Számvéber Norbert

Valamikor réges-régen, amikor én kisiskolás voltam, a hetvenes évek közepén, létezett egy olyan dolog, hogy iskolai takarékbélyeg. Jóanyám már fiatalon takarékosságra próbált nevelni, így hát az ő hathatós anyagi támogatásával én buzgón gyűjtöttem és ragasztottam a különböző címletű bélyegeket a gyűjtőívekbe. Már nem emlékszem, hogy mi alapján, de időnként kaptunk a bélyegek mellé egy-egy színes képecskét, amely a magyar történelem valamelyik dicső, vagy épen tragikus eseményét jelenítette meg, míg a hátoldalon egy rövid leírást is kaptunk róla. Talán nem mondok azzal újat, ha azt mondom, hogy ezek a kis miniatűrök nagy megtetszetek nekem, hiszen így majd 40 év távlatából is féltve őrzöm őket. De a sok szöveg helyett, most már beszéljenek a képek…

Tényleg nem szándékosan, de a sors úgy hozta, hogy ismét egy olyan brit gépet mutatok be, amelyet nem a szépségért szeretek. Nem mintha más nemzetek nem alkottak volna hasonlóan esztétikus gépcsodákat, de engem a szovjet gépek mellett a brit tervezők végeredményei kicsit jobban érdekelnek. Pedig ha meggondoljuk, ezeket a gépeket ugyanazon ország konstruktőrei követték el, mint a Supermarine csodálatosan szép gépét, a Spitfire-t, vagy a de Havilland Mosquito-ját. Persze egy ilyen bevezető után, talán nem ártana rátérni az igazi témára a Saunder-Roe, sugárhajtású repülőcsónak-vadászgép tervezetére…

Valamikor réges-régen a Sas Wargame Klub keretében, de leginkább a Söce és Krisztián vezetésével készült, többször is kiállított, a csud-tavi csatát bemutató diorámába én is besegítettem mintegy 100 figurával. Az akkori seregem egy része teutonokból, egy része a dán lovagokból – amelyek festésénél, mai szemmel egy kicsit indokolatlanul használtam a piros és a fehér színek kombinációját – és jó pár mindenféle színűre festett lovagból állt. Ez a had volt az, amely az alapját képezte annak a keresztes seregnek, amelyet az időközben elkészült szaracénjaim ellenfelének szántam. No de a dolgok nem alakultak ennyire egyszerűen…

Az 1987 szeptembere óta megjelenő Wargame Illustrated egy több, mint 100 oldalas színes angol nyelvű havilap, amely most már letölthető formátumban is megvásárolható. Minden szám általában egy fő téma köré épül, amihez több cikk is kapcsolódik. A magazinra erős befolyással bír a az új-zélandi Battlefront, ezért minden számban van egy, vagy több az éppen aktuális Flames of War-hoz kapcsolódó cikk, de megismerhetjük az Osprey kiadó legfrissebb könyveit is. Az újságban megjelenő játékleírások általában 28, 15, vagy 10 (1:100) méretarányban játszott csaták, csak a legritkább esetben fordul elő 20mm-es (1:72/76) méretarány. A legtöbb cikk egy történelmi háttérleírásból és egy hozzá kapcsolódó játékról szól. A leírásokban szereplő játszmák a legkülönfélébb szabályok szerint zajlanak, így némi képet alkothatunk az éppen divatos és használt játékrendszerekről. A lapban általában van egy képes beszámoló egy-egy nagyobb wargame fesztiválról is, illetve több gyártó is hirdet benne, így tudomást szerezhetünk jó pár, ismert és kevésbé ismert gyártó újdonságairól is. Wargame Illustratred honlapja

A blog hasábjain megpróbálok időről időre egy kis szubjektív összefoglalót adni ennek a magazin tartalmáról…

Kedves Mindenki!

A HM HIM Hadtörténelmi Délutánok sorozat következő rendezvénye 2015. február 28-án, szombaton 13 óra 30 perckor kezdődik a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti Dísztermében. Ezúttal jómagam tartok kettős előadást „A budapesti védők kitörése, 1945. február”, valamint „A ’Südwind’ hadművelet” témakörökben.

Az előadást a szokásos fórumrész követi.

A belépés továbbra is díjtalan.

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!

Üdvözlettel:

Számvéber Norbert

2015. január 24-én rendeztük meg a városban az 5. Ólomkatona és Hadijáték bemutatót. Ezúttal a Csók István Képtár biztosította a helyszínt. A rendezvényről a Hadijátékos blogon már megjelent egy beszámoló, illetve a Fejér Megyei Hírlap is tudósított az eseményről.

Szerettünk volna egy évfordulós csatát játszani, ami ráadásul helyileg is egybevág a helyszínnel. Ezért esett a választásunk Székesfehérvár visszafoglalására.

Nem szeretek egyetlen könyvnek egy egész bejegyzést szentelni, de most kivételt teszek. Ez a könyv először valamikor 1990 körül került a kezembe az Országos Széchényi Könyvtárban, és már akkor nagy hatással volt rám. Egyszerűen lenyűgözött, az az adathalmaz, amivel addig még sohasem találkoztam és mindez egy akkor száz éves könyvben, egyszerűen hihetetlen volt. Elhatároztam, ezt a könyvet nekem el kell olvasnom, de a dolgok úgy alakultak, hogy később már nem látogattam a könyvtárat. Nagyon sokáig kerestem az antikváriumokat bújva, sőt egyszer rá is akadtak, de az a példány olyan rossz állapotban volt, hogy végül is elálltam a megvásárlásától. Hangsúlyozom én nem könyvgyűjtő vagyok, nem azért veszek könyvet, mert az jó befektetés, hanem mert érdekel, és ezt a könyvet egyszerűen csak el akartam olvasni. Végül tavaly a Zrínyi Egyetem könyvtárában felfedeztem, hogy létezik a könyvnek egy reprint kiadása. Végül a forrásra is ráakadtam a Polihisztor Könyvesboltban, amely forgalmazza a Históriaantik Könyvkiadó kiadványait. Ez a kiadó szerintem jó érzékkel ragadta meg a lehetőséget, amely szerint a szerző halála után 70 évvel a szerzői jogok elévülnek a könyvek ez után szabadon kiadhatóak. Végül is kaptam az alkalmon, és megrendeltem a könyvet a kiskörúti üzletben. Elhatározásomat az is erősítette, hogy könyvön szereplő 10.200 Ft helyet az ár 6.900-ra le volt szállítva. Azt tudni kell, hogy a kiadó nem tartja készen az összes könyvét, bizonyos könyveket, mint pl. az általam kiválasztottat is a megrendelésre gyártja le. Így megrendeltem a könyvet, amit csak átvételkor kellett kifizetnem. A könyvkiadó 1-2 hetes határidővel vállalja a munkát és az a tapasztalatom szerint be is tartja. Végül tavaly nyáron a birtokomba jutott a több mint 25 éve vágyott könyv, már csak el kellett olvasnom…

1943 őszén, a kurszki csatát követően a szovjet Vörös Hadsereg általános támadásba ment át. Harkov eleste után, a németek belátták, hogy a szovjetek megállítására egyedül, egy a Dnyeper mentén kiépített védelmi állásban van lehetőségük. Ezt a szovjet hadvezetés, a SZTAVKA is felismerte és megkezdődött a versenyfutás az előrenyomuló szovjetek, és a harcolva hátráló németek között. Végül szeptember 19. és 23. a között a Voronyezsi Front csapatai több helyen is elérték a folyamot és átkelve rajta, hídfőt foglaltak a nyugati parton Velikij Burkin közelében. Viszont a hosszú üldözésben a szovjet csapatok is kimerültek és a siker továbbfejlesztéséhez erősítésre volt szükségük. Ekkor léptek színre az ejtőernyősök…

Kedves Mindenki!

A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozata 2015-ben is folytatódik. Januárban mindjárt kettő + egy rendezvényünk lesz. Először 2015. január 17-én, szombaton 13 óra 30 perctől a tavaly decemberben adminisztratív okokból elmaradt előadást pótoljuk be a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti „Tóth Ágoston” termében. Ezúttal Czéh György tart előadást „A haditengerészeti repülés története - 1. rész: Léghajók, vízi repülőgépek a világháborúkban” címmel.

Az előadást a szokásos fórumrész követi.

Ugyanaznap, 2015. január 17-én, szombaton 10 óra 30 perctől jómagam, Számvéber Norbert tartok előadást a tavaly szeptemberben indult, a magyarországi harcok 70. évfordulója alkalmából megrendezendő előadássorozat keretében „A ’Konrad’ hadműveletek 1945 januárjában: tények és tévhitek” címmel. Helyszín: mint fent.

A harmadik esemény 2015. január 31-én 13 óra 30 perctől egy újabb HD-előadás, amely azonban a 70. évfordulóhoz is szorosan kötődik. Ezt is én, Számvéber Norbert tartom „A helység- és épületharc jellemzői Budapest 1944-1945. évi ostromában az újabb források tükrében” címmel. Természetesen ezt is fórumrész követi.

A rendezvény helyszíne:

Budapest Főváros Levéltára, Gárdonyi Albert terem
1139 Budapest, Teve u. 3-5.
13 óra 30 perc

.

A belépés mindhárom rendezvényre díjtalan!

Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!

Üdvözlettel:

Számvéber Norbert

Azt hiszem, kicsit csalódást fogok okozni azoknak, akik ide kattintva lenge ruhába öltözött topmodellek képeiben szerettek volna gyönyörködni, de ez így szilveszter után, az év első bejegyzéseként talán megbocsátható lesz nekem, ez a kis tréfa. Ugyan nem annyira látványos, de azért eléggé érdekes történetet szeretné elmesélni egy hajóról, és a tévedhetetlenség mítoszával sújtott parancsnokáról. Megvallom őszintén, a cím sem a saját ötletem, máshol, a hajóval kapcsolatos anyaggyűjtés közben találkoztam vele, de annyira jónak találtam, hogy nem tudtam ellenállni neki, így szép, nem szép de lenyúlom...

Az 1987 szeptembere óta megjelenő Wargame Illustrated egy több, mint 100 oldalas színes angol nyelvű havilap, amely most már letölthető formátumban is megvásárolható. Minden szám általában egy fő téma köré épül, amihez több cikk is kapcsolódik. A magazinra erős befolyással bír a az új-zélandi Battlefront, ezért minden számban van egy, vagy több az éppen aktuális Flames of War-hoz kapcsolódó cikk, de megismerhetjük az Osprey kiadó legfrissebb könyveit is. Az újságban megjelenő játékleírások általában 28, 15, vagy 10 (1:100) méretarányban játszott csaták, csak a legritkább esetben fordul elő 20mm-es (1:72/76) méretarány. A legtöbb cikk egy történelmi háttérleírásból és egy hozzá kapcsolódó játékról szól. A leírásokban szereplő játszmák a legkülönfélébb szabályok szerint zajlanak, így némi képet alkothatunk az éppen divatos és használt játékrendszerekről. A lapban általában van egy képes beszámoló egy-egy nagyobb wargame fesztiválról is, illetve több gyártó is hirdet benne, így tudomást szerezhetünk jó pár, ismert és kevésbé ismert gyártó újdonságairól is. Wargame Illustratred honlapja

A blog hasábjain megpróbálok időről időre egy kis szubjektív összefoglalót adni ennek a magazin tartalmáról…