1945 májusában, nem sokkal a második világháború európai befejezése után Georgij Konsztantinovics Zsukov marsall és más katonai vezetők elemezték a berlini hadműveletek jelentéseit. Az 1. Belorusz Front vezérkari főnöke, Mihail Szergejevics Malinin vezérezredes a beérkező jelentések alapján kijelentette, hogy köszönet illeti a Szovjetunió bátor tengerészeit, akik hősi küzdelmükkel járultak hozzá a végső győzelemhez, és akik nélkül nem lehetett volna végrehajtani a kiszabott feladatokat. Ezt az érdemet három tucat tengerész harcolta ki, akiket Mihail Kalinin hadnagy vezetett és a Szovjet Haditengerészet legkisebb hajóin harcoltak az ellenség ellen. Ezt a hajót a háború kitörése előtt még NKL-27 néven ismerték.

A PG-117 kialakulásának története

Az NKL-17 oldalnézeti rajza.

        A korai ’30-as években a moszkvai Bolshoj Krasznokholmszki híd közelében működött a CDB Glavleszmasa üzem, mely főleg faipari egységeket gyártott. Ezekben az években fejlesztették ki a könnyű súlyú folyami csónakjukat, melyet „Népbiztosság-17” (NKL-17) névre kereszteltek és elérte a 40 km/h sebességet, 50 LE-s motorral rendelkezett. Ezek alapján fejlesztette ki D.T. Karpov az NKL-27-et, melyet a háború előtt igen nagy számban gyártottak. Ez volt az első sorozatgyártásra került szovjet gyorsjáratú és turista csónak. A vízkiszorítása 1,2 tonna volt, 50 literes üzemanyagtartály táplálta a benzinüzemű motorját, mely 21,5 csomó sebességre tudta gyorsítani. A teljes hossza 5,6 m volt, a szélessége 1,4 méter. A hajótest fél méter mélyen merült a víz alá.

Az NKL-27 rajzai.

                Az NKL-27 továbbfejlesztésével egy 1,45 tonna vízkiszorítású (azonos motorral szerelt), 19-20 csomós sebességre képes gyors csónakot hoztak létre. Ennek teljes hossza 7,2 méter, szélessége 1,75 méter és merülése 0,55 méter volt. Fegyverzetként egy 7,62 mm-es Maxim géppuskát kapott, melyet a csónak középső részén helyeztek el egy három lábú állványon. Ezeket a csónakokat igen széleskörűen használták a folyami hadműveleteknél és ez volt az egyetlen hajó típus a Szovjet Haditengerészet állományában, amely részt vett a Berlinért folytatott harcokban.

Szovjet lövészek egy PG-117-esen.

               Kialakítása képessé tette arra, hogy az ellenséges partvonalat felderítse, vagy partra rakjon szabotőr és felderítő csoportokat. Továbbá képes volt az erőszakos folyamátkelésekkor a sebesültek saját partoldalra szállítására is. Ezeken kívül is többféle feladatkörben használták. Ezek közé tartozott, hogy pontonokat vontattak, rajtuk géppuskás katonákkal, vagy utászokkal folyamátkelésnél.

             A háború alatt a csónak két fős személyzettel üzemelt: a parancsnok és a motorszerelő-lövész. Mindkét poszton szolgáló katona tökéletesen tudta helyettesíteni a másikat. Így ha valamelyik elesett, a másik még véghez tudta vinni a kitűzött feladatot.

A PG-117 nézeti rajzai.

            Nagy előnye volt a csónaknak a relatív kis mérete és tömege. Ez tette lehetővé, hogy részt vehessen a Berlin elleni hadműveletekben. 1945 április 8-án az 5. Csapásmérő hadsereg parancsnoka Nyikolaj Berzarin tábornok (aki végül első parancsnokként lépett Berlinbe, megelőzve Zsukovot és így régi cári szokás szerint ő lett a város parancsnoka is, amit nem sokáig élvezhetett, mert 55 nappal később 1945 június 6-án, 41 évesen Berlinben motorkerékpár balesetben meghalt) kérte Grigorjev altengernagyot, hogy a Spree folyón való átkeléshez nyújtson segítséget. Grigorjev a gyors motorcsónakokat kínálta fel ehhez a művelethez. Berzarin ekkor kérdésekkel bombázta az altengernagyot: „Mekkora a sebességük? Hány katonát tudnak szállítani? Mekkora a mérteük? Mekkora a súlyuk?” Amikor megkapta a válaszokat, azonnal teherautókat rendelt, hogy 11 csónakot szállíttasson a 9. Gyalog Hadtest támadási körzetébe. És április 22-én este, Mihail Kalinin hadnagy és csapata segítségével partra szálltak a szovjet erők a Spree folyó nyugati partján.

Szovjet tiszt fürkészi távcsövével a környéket, egy konvojban haladó PG-117-ből.

         A csónakot szinte mindenhol bevetették, amerre a Vörös Hadsereg előre tört: harcolt a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország és Németország területén is.

         A háborút túlélve a mai napig szeli a vizet néhány megmaradt példány, melyeket turisztikai célokra alakították át és újítottak fel.

PG-117 napjainkban a Daugava folyón.

28 mm-es PG-117

           Amikor nekitaláltam, hogy építek egy ilyen csónakot, még nem ismertem ennyire a történetét (később sem volt könnyű megismerni, mert angol nyelvű ismertető gyakorlatilag nincs a világhálón). Akkor még csak az volt a fontos, hogy szovjet technika a 2. világháborúból. Gondoltam valahogy majd beleerőszakolom az épülő 28 mm-es szovjet seregembe.

3D-s számítógépes modell.

         Első lépésként a lehető legtöbb képet és rajzot gyűjtöttem be a járműről. Meglepő módon kevés fotó maradt fent róla, pedig a szovjet technikáról azért lehet találni általában sok képet. A lényeg azonban az volt, hogy több rajzot is találtam, ami a hajótest szelvényeit ábrázolta. Számítógépen elkészítettem a 3D-s modellt, amely akkor még a teljes hajótestet tartalmazta, de később "levágtam" a vízvonal alatti részt. Első nekifutásra 3D nyomtatással akartam elkészíteni, de erről nagyon hamar letettem, mert erre most nem volt elkülönített pénzügyi keretem. De az így elkészült 3D-s modellt felszeleteltem és az így létrejött szeleteket kinyomtattam, majd ezek alapján sztirol lapból megcsináltam a vázszerkezetet.

A szeletekre vágott hajó...

        Ezt lábazati szigetelővel töltöttem ki, és az egészet átkentem tömítő pasztával, amit több ízben is visszacsiszoltam, hogy tökéletes legyen a felület. A belső teret is sztirolból és papírból alakítottam ki. A Maxim állványa fogpiszkálóból és gemkapocsból készült. Maga a Maxim a PSC-s szovjet nehézfegyveres dobozból származik. Tehát elmondható, hogy a fegyverzeten kívül minden más házilag készült. A lámpát hurkapálca és valamilyen műanyag cső házasításából hoztam létre.

           Amikor festésre került a sor, akkor hamar elvetettem az egyszínű változatot, az nem tűnt elég katonainak, és a néhány fotón, amit találtam szintén foltos festés látható. Ezért én is így festettem ki a járművet. A rozsdafoltokat illetően kicsit lehet, hogy túlzásba estem, de a végeredmény szerintem nem olyan rossz.

Bogesz