Könyvajánló: Zsigmondy László - A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943

Előző könyvajánlóm során említettem, hogy azon a bizonyos könyvhéten két könyvet is vásároltam, melyek a Fejér Megyei Levéltár gondozásában jelentek meg. Most szeretném bemutatni a másodikat is, mely szintén a 2. magyar hadsereg harcaival foglalkozik. Amíg az előző könyvnél a 13. könnyű hadosztály parancsnokának élményeit ismertük meg, most a 10. könnyű hadosztály vezérkari főnökének gondolatait olvashatjuk. Van azonban egy hatalmas különbség: míg Hollósy-Kuthy László saját élményeit írja le, addig Zsigmondy László korábbi kutatómunkákat vesz alapul és megpróbál összefoglaló képet adni a 2. magyar hadsereg pusztulásának okairól.

Néhány szó a szerzőről

Zsigmondy László 1901. február 4-én született Moholon (Zsivánovits László néven). Gyermekként katonának tanult. 1912-től a marosvásárhelyi császári és királyi katonai alreáliskolában, majd később (1916-tól) a kismartoni katonai főreáliskolában végzi tanulmányait. Beszélt németül és franciául, de remekül megértette magát angolul és oroszul is. 1924-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát, miután hadnaggyá avatják. 1926-ban már főhadnagy, 1929-1932 között a Hadiakadémia hallgatója. 1935-től a véglegesítik a Honvéd Vezérkar rendes állományába, mint vezérkari százados. A doni szovjet áttörés idején a IV. hadtest 10. könnyű hadosztályának vezérkari főnöke, majd 1943. márciusától a 2. magyar hadsereg hadműveleti osztályának (1.a.) vezetője. 1944. első napján előléptetik vezérkari ezredessé. 1945. április 10-től 1948-ig szovjet hadifogságban van. Visszatérte után hosszadalmas igazolási eljárás következik, melynek eredményeképpen a Honvédelmi Minisztérium hadtápfőnökségén kiképző tiszt lesz, de folyamatosak a politikai támadások ellene, és 1953. május 11-én letartóztatják. 15 év kényszermunkára ítélik, Vácon kezdi meg a börtönéveket, de a pereket felülvizsgálják és 1955. május 7-én szabadon engedik. 1956. novemberében szinte természetes, hogy elhagyja az országot és nyugatra emigrál. Biztosítási fordítóként dolgozik, míg nyugdíjas nem lesz. A címben szereplő könyvét 1989-ben jelenteti meg a Fejér Megyei Levéltár.

Előzmények

A szerző alaposan körüljárja a témát és elég sok oldalt szentel a Heeresgruppe A és a Heeresgruppe B helyzetének, hadmozdulatainak elemzésére is, hiszen az egyik a másikra volt utalva és erősen összefüggtek a cselekmények a két hadseregcsoport között. Mint tudjuk a Heeresgruppe B alárendeltségébe tartozott az összes szövetséges országbeli haderő, így a 3. és 4. román hadsereg, a 8. olasz hadsereg és a 2. magyar hadsereg is, továbbá a Sztálingrádnál megsemmisül 6. német hadsereg és a Donnál majdnem megsemmisült 2. német hadsereg is, mely csak annak köszönheti, hogy a bekerítést elkerülte, hogy az időközben alárendelt III. magyar hadtestet utóvédnek odadobva fedezte a saját visszavonulását.

A doni katasztrófa

Zsigmondy László kutatásait akkor végezte, amikor már nyugaton élt, így nem férhetett hozzá a magyar levéltárakban őrzött dokumentumokhoz, jobbára a korábbi művekből és német levéltárak irataiból dolgozott. Ettől függetlenül azt a következtetést vonja le, hogy az egyik legnagyobb hiba Adolf Hitler végsőkig történő kitartásra való parancsa volt, amelyet sem a német hadseregcsoport parancsnok (Maximilian von Weichs vezérezredes), sem a magyar hadsereg parancsnok (Jány Gusztáv altábornagy) nem mert önhatalmúlag megszegni, mindegyik attól tartva, hogy később a katasztrófa okaiért az először megtört és visszavonuló egységek parancsnokait fogják hibáztatni. Magyar részről hajlottak volna az önkényes visszavételre, de decemberben Hitler kérésére Horthy Miklós azonos értelmű parancsot adott ki. A sors fintora, hogy Jány Gusztáv éppen Horthy parancsa miatt tartott ki, és nem rendelte el a visszavonulást, amikor a kitartás már értelmetlen volt, holott Horthy nem adhatott parancsot Jány-nak, hiszen a 2. magyar hadsereg a Heeresgruppe B-nek volt alárendelve, így közvetve Hitler parancsának is. A könyvből a katasztrófa okaira a szerző szemszögéből kapunk magyarázatot: így a már említett hibás német vezetés mint fő ok mellett, az elégtelen felszerelés (páncélelhárítás és a mobilitás szinte teljes hiánya), az alakulatok leváltása miatt kialakult káosz (fegyvertelen alakulatok keveredtek harcba) és morálromlás (a leváltott és hazainduló alakulatokat kivezénylik harcolni) is hozzájárult a hadsereg pusztulásához.

Hozzászólások

A szokásos mellékletek (majdnem 130 megjegyzés olvasható a levéltári kutatók jóvoltából) és névjegyzék mellett van egy érdekes rész is a könyvben. Ebben Lajtos Árpád a 2. magyar hadsereg hadműveleti osztályának tisztje néhány megjegyzést fűz a könyvhöz, ami sok dologra más megvilágításban mutat rá, és ebből egy kisebb fajta „veszekedés” alakul ki a szerző és Lajtos Árpád között. (Lajtos Árpád egyébként részt vett a Pergőtűz c. dokumentum film forgatásán és ott az eseményeket átélt bajtársaival eleveníti fel a doni katasztrófa részleteit). A levélváltás 3 levélből áll csupán, de erősen érezhető benne, hogy mindkét fél a maga igazáért közd a sorok között.

Véleményem a könyvről

Nekem személy szerint tetszett a könyv. Sok olyan dolgot olvastam a 2. magyar hadseregről és az őt övező eseményekről (pl. a német vezérkar ármánykodása), amikről vagy nem tudtam, vagy ha tudtam is, azok nem álltak össze a fejemben egységes egésszé. Ez most úgy érzem valamelyest megtörtént, és talán komplexebben látom a keleti front eseményeit. Hadijátékos szempontból nem igazán jelentős a mű, nincsenek benne olyan részek, amik a harcokat részletesen ismertetnék. Azonban találtam egy olyan térképvázlatot, ami szerintem az eddig általam látottak közül a legjobban mutatja be a 2. magyar hadsereg felépítését és alárendelt alakulatainak helyzetét egészen ezred szintig. Megvallom őszintén, hogy a Hollósy-Kuthy könyvet jobban élveztem, de e két könyv remekül kiegészíti egymást és nem bántam meg, hogy megvettem és elolvastam.

Bogesz