Bejegyzésem címének a Népszerű történelem könyvsorozat egyik részének a címét választottam, részben, mert ez volt az első a Nagy Háborúval foglalkozó könyv, amit olvastam, részben mert így szeretnék tisztelegni annak a műnek, ami felkeltette a korral kapcsolatban az érdeklődésemet. Legtöbbünknek az első világégésről (bár egyesek vitatják, hogy ez lett volna az első) csak a hatalmas véráldozatokkal, ám annál kevesebb eredménnyel járó gyalogos tömegrohamok jutnak az eszébe, amik a védők gyilkos géppuskatüzében hamvadtak el. Így voltam ezzel én is, ezért sokáig nem is foglalkoztam a témával, még hadijátékos koromban sem. Sőt, miután felhagytam a legnépszerűbb sci-fi világgal és áttértem a történelmi játékokra, még akkor sem. Azután ahogy korábbi bejegyzéseimben már írtam szép lassan kinyílt a szemem.
De mit lehet játszani egy ilyen korszakon?
A kérdés jogos. Eleinte én is minduntalan feltettem, ami a viszonylagos tudatlanságomnak volt köszönhető. Ám olvasmányaimba mind gyakrabban belevettem a Nagy Háborút is és lassan körvonalazódni kezdtet előttem, hogy a korabeli harcok sokkal színesebb képet mutattak, mint azt én először gondoltam. A legkönnyebben elérhető források természetesen a nyugati front eseményeivel foglalkoznak a legtöbbet. A korai mozgóháború, majd a hosszas állásharc, az utolsó időszakban pedig ismét egy mozgalmasabb periódus. Új fegyverek, mint a tank, új harceljárások. Ez már valami. Be is szereztem seregeket mind, korai, mind késői időszakhoz. Igen ám, de ott van a többi frontszakasz is, mint az olasz hadszíntér. Hisz én már igen korán olvastam róla. A nyugati front nagyon érdekes ugyan, de engem elkezdett érdekelni a magyar vonatkozása is a háborúnak. Bevetettek ugyan néhány magyar gyalogezredet nyugaton, de hol van az a keleti front vagy az Isonzó mentén harcoló honvéd vagy közös gyalogezredek számához.
Olvasmányaim tehát az olasz hadszíntér felé fordultak:
Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében
Udovecz György: Königgratztól Litomelig
Baczoni-Kiss-Sallay-Számvéber: Halálfejes katonák
Zalka Máté: Doberdó
Balassa Imre: Front
Erwin Rommel: Gyalogság előre
Hary József: Az utolsó Emberig
Valamint nagyon fontos megemlíteni a nagyhaboru.blog.hu-t is mint egyik fő olvasmányomat a mai napig.
Ezekből rájöttem, hogy számomra ez az egyik legérdekesebb hadszíntér.
Jött a következő kérdés, hogyan lehetne ezt az asztalra átültetni? Azt hiszem a legfontosabb kérdés a terep. Ez az egyik, ami megkülönbözteti a többi fonttól. Főleg az első szakaszban (1915-től a Caporettoi áttörésig), ahol a magas hegyekben és a Doberdó sziklás karsztfennsíkján folytak a harcok. Nem könnyű modellezni egy magas hegycsúcsot vagy egy sziklás síkságot. Itt azt hiszem mindenképpen kompromisszumot kell kötni. A nagy hátránya annak, ha készítünk egy ilyen asztalt, hogy ezeket jórészt csak arra a csatatérre használhatjuk, ellentétben egy „egyszerű zöld asztallappal”, ami bármi lehet az ókortól a távoli jövőig. A sziklás síksággal már könnyebb dolgunk van. Terveim közt szerepel egy moduláris lövészárok terepasztal, mely szabadon variálható elemekből áll fenntartva így a terep változatosságát. Egy ilyet el lehet készíteni úgy, hogy az a Doberdó fennsík csupasz, sziklás felszínét mintázza. A másik lehetőség pedig, ha olyan tereptárgyakat készítünk, mely egy üres asztalra felhelyezve „felfelé” modellezi az akadályokat. Különösen ha az első hónapok állásait szeretnénk prezentálni. Mivel a kemény sziklába igen nehéz volt lövészárkokat ásni, gyakorlatilag csak robbantással és levegős fúrógépekkel volt lehetséges, amik nem álltak rögtön rendelkezésre, ezért eleinte egyszerűen csak egymásra halmozott sziklákból próbáltak fedezékeket építeni a katonák. Amik azután a nagyarányú olasz támadások alkalmával könnyű prédája lett a tüzérségi pergőtűznek. Ezek azok, melyeket még egy magamfajta kétbalkéz is el tudna készíteni. Ügyesebbek természetesen megpróbálkozhatnak egy komplett hegyoldal megformálásával. Lövészárkok készítéséhez segítséget nyújt a Wargames Illustrated is egy ingyen letölthető
PDF fájlal. (http://www.wargamesillustrated.net/hobby.aspx?art_id=3676)
Ha nem vagyunk ilyen ügyesek, akkor még mindig bevethetjük a jól bevált lepedős megoldást. Az asztalra pl. könyveket halmozunk különféle magasságban, amelyet leterítünk egy fehér lepedővel így valamelyest hasonlítani fog a havas hegyi terephez. 
Példa egy moduláris terepasztalra. Forrás: sidneyroundwood.blogspot
Számomra a harcok következő epizódja a Caporettoi áttörés utáni szakasz a Piave folyóig. Eleinte még hegyi körülmények között folytak az összecsapások, de az áttörés után Udine elfoglalásával az osztrák-magyar és német csapatok kijutottak a síkságra. Itt az olaszok visszavonulásával mozgó jelleget vett a hadviselés. Mivel a Monarchia hadvezetése nem volt felkészülve egy ekkora sikerre, a Piavéig való előretörés nem ment zökkenőmentesen. A csapatok többször megálltak az akadozó utánpótlás vagy az időlegesen meg-megszilárduló olasz ellenállás miatt. (Olvasmányaimból erről az időszakról Rommel írt) Terep szempontjából itt már könnyebb dolgunk van. A sziklás völgyeket modellezhetjük nagyméretű hungarocell darabokból, az Észak-Olasz síkságra pedig ott az „egyszerű zöld asztallap”. Gondot okozhatnak a jellegzetes mediterrán épületek, de azt hiszem ez egy áthidalható probléma. Ha valaki mégis ezekkel szeretné hangulatossá varázsolni a terepasztalát, annak nyugati gyártók ajánlanak megoldásokat mint pl. a Kobblestone Miniatures vagy a Wargamesworkshop. Igazán ügyesek pedig ezt is elkészíthetik saját kezűleg. Mint írtam, ehhez a szakaszhoz kiváló forrás Rommel könyve, mely térképekkel, rajzokkal, pontos helyszínleírásokkal nagyon jól követhetővé teszi az útjukat.
"Felfelé terjeszkedő" terep. Forrás: wargames illustrated
A harmadik szakasznak én a Piave menti csatározásokat, az Asiago fennsíkon indított 1918-as támadást illetve az utána következő visszavonulást és felbomlást tekintem. A Piave mentén megrekedt osztrák-magyar hadsereg egy utolsó kétségbeesett támadást indított a folyón át. A túloldalon ekkor már egy megerősödött olasz hadsereg állt jól kiépített állásokban, francia és angol csapatokkal megerősítve. Itt újra játszhatunk lövészárok hadviselést vagy hegyes, erdős terepen kicsit hagyományosabb csatározásokat.
Amikor hadijátékos szemmel fordultam a téma iránt, a második lehetséges problémát a rendelkezésre álló figura kínálat jelentette számomra. Azt rögtön tudtam, hogy osztrák-magyar katonákat a Renegade Miniatures árul. Szépek, jó minőségűek elérhető áron. Sőt, talán kategóriájának legolcsóbbjai. Sajnos, mostanában a webshopjuk zárva tart, de pl. e-bayről biztosan be lehet még szerezni a figuráikat. Később találtam rá a Scarab Miniatures-re, ami szintén szép kínálattal rendelkezik, igaz ők inkább a későbbi, rohamsisakos figurákat gyártják. Általában hatot adnak egy blisterben 7.4 fontért. Míg az előbbi a korai és jóval tovább használt tábori sapkás bakákat. Ráadásul náluk lehetett regimentet is kapni, ami még gazdaságosabbá teszi a vásárlást. A Brigade Games is kínál magyarokat 4 figurát 12-16 dollárért, ami nem a legolcsóbb, ráadásul, ha jól tudom, ők az USA-ból szállítanak így a postaköltség is nagyobb lehet, ha pedig még meg is vámolják, akkor meg pláne. Hazánk csapataival tehát nincs gond, de mi van az olaszokkal? Eleinte bajban voltam, de amikor megtaláltam a Scarab oldalát, már ez sem jelentett akadályt. Kínálatukból szép sereget lehet gyűjteni. Én most elsősorban 28mm-es figurákban gondolkodok, mert terveim szerint abban szeretnék a legtöbbet játszani, főleg ami az olasz hadszínteret illeti. 1/72-ben ennél sokkal könnyebb dolgunk van, mert a figurakínálat jóval nagyobb. A Hat, a Strelets és a Waterloo 1815 is kínál készleteket, de nem mindig jó minőségben. Mivel nekem van egy komplett korai német seregem 1/72-ben, amivel keleti és nyugati frontot is tudok és szándékozok játszani, ezért ezzel a méretaránnyal most csak érintőlegesen foglalkoznék. Tény, hogy ez a méretarány sokkalta költséghatékonyabb, de ahogy mindig mondom a 28mm az igazi.
A caporettoi áttörésnél és utána is bevetettek német alakulatokat, amikor pedig a front elérte a Piave vonalát a nyugati nagyhatalmak siettek az olasz hadvezetőség segítségére. Újra német katonák néztek farkasszemet angol és francia bakákkal. Mt. Spinuccia, Mt. Pallone, Mt. Tomba, Mt. Grappa. Most itt csaptak össze a régi ellenfelek. Az első világháborúnak egyik nagy érdekessége, hogy jóformán minden ország katonái megfordultak minden hadszíntéren. A németjeim és a franciáim harcolhatnak a nyugati front lövészárkaiban, Románia mezőin (hisz a román haderőt nagyban segítette a nagy mennyiségű francia felszerelés) és persze Olaszország hegyein, erdeiben.
Becsapódások a Doberdón. Láthatóak a kövekből rakott, "felfelé terjeszkedő" fedezékek
Ahogy a Doberdó fennsíkján és végig az Isonzó menti hegyek oldalán és csúcsain megkezdődtek a harcok 1915-ben, nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet könnyű győzelmeket aratni. Az olasz csapatok számtalan nagy rohamot indítottak az egyre jobban kiépített osztrák-magyar állások ellen. Hamar lövészárok háborúvá fajult a hadviselés. Ám a terep adottságaiból adódóan itt nem épültek ki olyan mélységű és kiterjedésű állások. A Doberdón megkezdődtek az aknafúrások. Egy-egy robbantás után öldöklő közelharc alakult ki. Ha olyan szabályrendszer szerint játszunk, mely jól kezeli a környezeti tényezőket, akkor a hideg, a hó, a szél és egyéb zord körülmények színesíthetik a játékunkat. Játszhatunk rohamvállalkozást vagy alpesi járőrök közötti összecsapásokat is. Ezen a hadszíntéren is vetettek be gázt a harcoló felek, így ez is lehet egy téma. Mivel gyakran az állásokat szó szerint csak egy-két méter választotta el, így könnyen alakultak ki halálos kézitusák, remek lehetőséget nyújtva a különféle vállalkozásokra mindkét fél részéről. Hiszen csak egy ugrás az ellenség. Egyik jelképe ennek az ún. „húszas”, ami egy szögekkel kivert buzogány volt. A kézigránát, az azt jól kezelők, a bajonett vagy a gyalogsági ásó hasznosabb fegyverek lehettek, mint a puska ezekben a nagy intenzitású küzdelmekben. Érdemes hát ezt is belevenni a játékba. Kis létszámú csatákat asztalra vinni mindig izgalmas, amikor nem nagy seregek néznek farkasszemet jól meg kell gondolni a döntéseinket és bakáink bőrébe is könnyebben beleképzelhetjük magunkat. Ugyanakkor kevés szebb látvány van egy sok figurát felvonultató csatánál, nagy szuronyrohamokkal. Akár még egészen kis méretarányban is.
forrás: wargames illustrated
Az olasz hadszíntér szerintem egyik kiváló táptalaja a történelmi hadijátéknak. Akit érdekel a Nagy Háború, annak mindenképpen ajánlom a figyelmébe, ne csak a sokkal populárisabb frontokban gondolkodjon. Figurákból jó a kínálat és idén, a centenárium miatt biztos, hogy sok új kiadás is lesz.
Petyo
