Az elmúlt ősszel úgy esett, hogy egy hirtelen fellángolás miatt, úgy döntöttem, hogy ezúttal Poznanba látogatok el. Magában a városban számos történelmi és kulturális látnivaló van, amelyek magukon viselik Poznan/Posen lengyel és német múltját. Egy internetes blog egészen odáig ment, hogy a várost, Krakkóhoz hasonlította, ami persze egy kicsit túlzás, de azért nem is annyira, mint az elsőre hangzik. Noha elég messze van hazánktól és nem is annyira ismert, de én azt gondolom, hogy érdemes ellátogatni ebbe a nagy történelmi múlttal rendelkező városba, és ehhez szeretnék egy cikksorozattal némi kedvet csinálni.
Természetesen engem leginkább a város történelmi emlékei érdekeltek, amelyekből jó néhányat sikerült megtekintem, és sajnos, vagy szerencsére számosat nem, ami miatt majd egyszer még vissza kell térnem oda. Nos a poznani élményeimből szeretnék szépen fokozatosan megosztani néhányat…
De mielőtt belevágnák a múzeum ismertetésébe, lássunk egy nyúlfarknyi történeti hátteret.
1795-ban. Lengyelország harmadik felosztásakor az ország elvesztette függetlenségét, és mint állam megszűnt létezni. Az ország területét három állam: Poroszország, és az Orosz- és a Habsburg Birodalom felosztotta egymás között. Poznan a poroszokhoz, majd 1871 után a már egységes Németországhoz került. A németek a saját területeiket megpróbálták elnémetesíteni, ami főleg a császári időkben egyre intenzívebbé vált. A német hatóságok, megtiltották a lengyel nyelv használatát, felszámolták a lengyel nyelvű közoktatást, a nemzeti történelem és kultúra ápolását. Korlátozták a katolikus egyház - ami mondanom sem kell, hogy a lengyelek számára mennyire fontos - és az akkor kibontakozó munkásszervezetek tevékenységét. Mind e mellett német népesség betelepítésével próbálták kiszorítani a lengyeleket.
A lengyelek nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe és egyesületek és más szervezeti keretek között tovább ápolták kultúrájukat, sőt egy alternatív oktatási rendszert is kiépítettek. Úgy látszik ők is hallottak róla, hogy nyelvében él a nemzet. A kulturális szervezetek létrehozása mellett sportegyesületek is alapultak, amelyekben félkatonai képzés is folyt, letéve egy lelendő nemzeti fegyveres erő esetleges magját. Az első világháború kitörésekor, mindhárom megszálló nemzet megpróbálta felhasználni a lengyel nemzeti törekvéseket és azokat valamilyen formában a saját oldalán felhasználni. Azonban, miután Szovjetoroszország kiválni kényszerült a háborúból, a lengyelekre már nem volt szüksége a németeknek, így azok szervezeteit feloszlatta. Aztán a történelem lesújtott Németországra, és 1918-ban a nyugati-hadszíntéren bekövetkezett katonai vereség a hátországban zavargásokhoz vezetett, amely kiterjedt a legyelek lakta területekre és hamarosan függetlenségi harc jellegét öltötte. A zavaros helyzetben a német kormány ugyan támogatta egy független Lengyelország – mi mást is tehetett volna, mint lenyeli a keserű pirulát - létrejöttét, de azt csak az 1772-es határok figyelembevételével.
Egész Lengyelország területén titkos katonai szervezetek alakultak, többek között Poznanban is, amely hamarosan az alakuló lengyel fegyveres szervezetek egyik központjává vált. 1918. november 11-én a Német Császárság kapitulált, de ezt már egy nappal korábban megelőzte az első független lengyel állam(ocska) az Ostrovi Köztársaság kikiáltása. Innentől felgyorsultak az események és szinte napok alatt söpört végig egész Lengyelországon a szabadság érzése. Nem igazán szeretném részletesen taglalni, az eseményeket, de a lényeg, hogy hamarosa a fiatal lengyel állam - amely a német kapituláció napját tekinti az új államisága kezdetének - fegyveres harcba bonyolódott, hogy kialakítsa új határait. Ezek közül a későbbi lengyel-szovjet háború a legismertebb, de ugyan így harcok folytak délen, ami a csehszlovák-lengyel határháborúhoz vezetett, vagy éppen a német-lengyel határ rögzítése érdekében. A múzeum többek között ezt az utóbbi, 1918. december 27. és 1919. február 16. között lezajlott rövid háborút, és előzményeit mutatja be, amely végül is fontos volt az 1939-ig létező lengyel állam határainak kialakítása szempontjából. Lengyelország nyugati határait végül az 1919. június 28-án aláírt Versailles-békeszerződés rögzítette, amelynek értelmében az egykori Poznani Hercegség területe Lengyelország szerves része lett.
A múzeum eredeti neve Muzeum Powstania Wielkopolskiego 1918–1919, azaz az 1918-1919-es Nagy-Lengyelországi Felkelés Múzeuma. (Egy apró megjegyzés, valahol olvastam, talán Kovács Istvánnál, hogy ugyan szó szerint a Wilekopolskát Nagy-lengyelországnak fordítják, de valójában szerencsésebb lenne a Felső-Lengyelország használata.)
A múzeum Poznan főterén található, az Odwach-nak nevezett klasszicista épületben áll, amely egykor a városi rendőrség központja volt. Az épületben, 1961-ben a helyi munkásmozgalmi múzeum kapott helyett, majd a rendszerváltás követően annak helyén hozták létre a ma létező közgyűjteményt, amely 2001. december 18-án nyitotta meg kapuit.
Maga a múzeum, noha nem túl nagy, nem csak a szűken vett felkelést, hanem az azt megelőző időszakot, vagyis a Porosz, majd Németország területén működő nemzeti mozgalmak történetét is elénk tárja. Igazából a gyűjtemény nem áll túl sok teremből áll. A kiállítás az alagsorban kezdődik. Ahogy haladunk rajta keresztül, megismerhetjük a XIX. századi nemzeti mozgalmak alakjait, egy tipikus lengyel polgárszobát. Innen tovább sétálva egy sötét lövészárokrendszeren haladunk át, amely a lengyel légiók, és így a később harcoló haderő magját képező fegyveres erő első világháborús életét, fegyverzetét és felszerelését van hivatott bemutatni. Természetesen itt kiemelt figyelmet kap a német, illetve az orosz hadseregben szolgáló lengyelek, ami számunkra kevésbé ismert hiszen nekünk az KuK Hadsereg kötelékében lévő Lengyel légió az ismertebb. Innen ismét a földszintre jutunk, ahol három termen áthaladva követhetjük végig a polgári forradalom, a fegyveres harc, majd annak lezárásának történetét. Végül innen kijutva ismét a bejárathoz jutunk, ahol van még egy nagyobb kiállító terem, amely azonban akkor épen le volt zárva, de jól láthatóan itt kisebb emléktárgyak, kitüntetések kaptak helyet.
Maga a múzem nem túl nagy és viszonylag gyorsan megtekinthető. Az a pár teremben számos korabeli használati tárgy, fotó, dokumentum másolata, térképek, és számos egyenruha tekinthető meg. Szerencsére a múzeum feliratai kétnyelvűek, így az olyanok, mint én is képet kaphattam egy olyan eseményről, amelyről addig vajmi kevés ismeretem volt. A múzeumba a belépőjegy12 Zloty (gyerekeknek ennek a fele). A jegypénztárnál ott jártamkor a falról szabadon elvehető volt egy lengyel nyelvű színes fénymásolt térkép a múzeumról és egy kétoldalas, lengyel-angol nyelvű ismertető. A kiállítás évszaktól függően, hétfő kivételével 10 órától 16, vagy 17 óráig látogatható.
Ugyan nem egy nagy látványosság, de azoknak, akit érdekel a történelem érdemes ellátogatnia ebbe az aprócska gyűjteménybe.
Ambasa