blog346-01.jpgMár régóta játszom a gondolattal, hogy indítsak a blogon egy olyan sorozatot, amely a hadviselés, a hadszervezet, és a haditechnika, bizonyos háttér kérdéseivel boncolgatja, több szempontból is körbejárva azokat. Mondhatom, hogy már évtizedek óta foglalkozok, a magam műkedvelő szintjén ezekkel a kérdésekkel, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy komoly szaklapokban, könyvekben mennyi helytelen szóhasználat fordul elő. Természetesen az a hosszú idő, amit a téma boncolgatásával foglalkoztam, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, vagyok, ezeknek a kérdéseknek a jó részét nem tanultam, hanem én is a különböző olvasmányaimból szedtem össze, így minden érdemi, alátámasztott kiegészítést, javítást szívesen veszek. Sajnos, azt veszem észre, hogy ezekben a forrásokban, ismeretterjesztő művekben, de az internetes fórumokban is számos ember, használ olyan katonai kifejezéseket, csak hogy szakszerűbbnek tűnjön, amelyek mögöttes tartalmával nincs kellően tisztában. Ezeket az írásokat, nekik és olvasóiknak szánom…

 Mottó:

Elöljáróban, ha valaki ezeket a sorokat olvassa, és azt gondolja, hogy én ezt máshogy tudom, ne feledje, a hadszervezésben, mindenre van példa, és az ellentettjére is…

Nos az előző részekben a század-üteg és a zászlóalj-osztály, majd az ezred-dandár szervezetek kerül sorra.

Nincs könnyű dolgunk, ha szeretnénk megismerni a hadosztály és a hadtest fogalmát, kialakulásának történetét. Az elsődleges probléma, hogy gyakran, főleg a régebbi, pl. háború előtti ismeretterjesztő irodalomban gyakran vetítik ki a fogalmat korábbi korokra. Találkoztam olyan könyvekkel, amelyben az ókori hadseregek esetében használják pl. a hadtest fogalmát. A másik gond, amikor a hasonló rendeltetésű, és méretű szervezetet neveznek így, annak ellenére, hogy lehet, hogy azok valóban megfeleltethetőek a hadosztály, vagy hadtest fogalmának, de valószínűleg akkor még nem annak hívták. Azonban mielőtt belemennék a részletekbe talán ismerkedjünk meg, hogy ha valaki veszi a fáradságot, akkor mit is talál a lexikonokban:

 

A hadosztály

Először is kezdjük, hogy mit is ír a magyar nyelvű szak- és kevésbé szakirodalom a fogalomról:

 

Az 1893-97-es Pallas Nagy Lexikona szerint:

Hadosztály. A legkisebb önálló hadműködésekre képesített seregrész. vannak gyalog és lovassági H.-ok A gyalog H.-t képezik: 2 gyalogdandár-parancsnokság, 14-15 gyalog (vadász-) zászlóalj, 3-4 lovas-század, egy ütegosztály, egy vonatszázad, a törzscsapatok, egy vagy több utász-század, továbbá a hadosztály-lőszertelep, egy gyalog H. egészségügyi intézet, és két tábori élelmező oszlop. Egy-egy gyalog H. 11-15 ezer gyalogharcossal, 400-600 lovassal és 24 ágyuval vonul a hadszinhelyre, élelmezési létszáma mintegy 16000 ember és 2400 ló. A lovassági H. elvileg csak két fegyvernemből: lovasságból ás tüzérségből állíttatik össze és a lőszertelep kivételével, hasonló módon szereltetik fel a szüksége élelmezési és egészségügyi intézkedésekkel, mint a gyalogsági H. 24 lovas-század és egy lovagló ütegosztály képezik harcra hivatott részeit.

 

Az 1962-es Új Magyar Lexikon 4. kiadásában így írnak:

Általában háromezredből, tüzérségből, páncélos, műszaki, vegyi, híradó, szállító és ellátó csapatokból (szervezetekből) álló magasabb katonai egység. Aszerint, hogy alapvető ezredei milyen fegyverzetűek megkülönböztetünk lövész-, harckocsizó-, tüzér-, repülő-, ejtőernyős- hadosztályokat. Önállóan is képes nagyobb jelentőségű harcászati feladatok megoldására. Mint szervezeti egység akkor kezdett megjelenni amikor a zsoldos hadsereget az általános védkötelezettségen alapuló sorozott hadseregek váltották fel.”

 

Az 1989-es, a rendszerváltás hajnalán megjelent Akadémiai kislexikon meglehetősen szűkszavú:

A haderőnemek harcászati magasabb egysége (pl. gyalog-, lövész-, harckocsi-, repülő- ).Rendszerint több ezredből (dandárból) és szakalakulatokból áll. A szárazföldi csapatok hadosztályainak állománya ált. 10000-20000 fő.”

 

wikipedia:

A wikipedia hadosztály szócikkét nem másolnám be, mivel a linken megtalálható. Mint látható bemutatja nagy vonalakban a szervezetet, és kitér az első-, és második világháborús felépítésre, illetve a Magyar Néphadseregben alkalmazott szervezetre. Látható módon leginkább a magyar szervezési formákra összpontosít, arra sem túl pontosan, illetve a kialakulásáról nem ejt szót.

 

Ezek után nézzük a szaklexikonokat.

 

Az 1972-es Katonai Értelmező Szótár:

A különböző haderőnemek, fegyvernemek alapvető harcászati magasabbegysége, amely néhány egységet és alegységet foglal magában. Némely idegen hadseregben a szárazföldi csapatok kötelékében lévő hadosztályok dandárokból, harccsoportokból, önálló zászlóaljakból, különféle fegyvernemi szakalegységekből és -alegységekből állnak.”

 

Az 1986-ban magyar nyelven kiadott Szovjet Katonai Enciklopédia szerint:

Az államok többsége fegyveres erői különböző haderőnemeinek alapvető harcászati magasabbegysége. Rendeltetése: harcfeladatok végrehajtása hadtest, hadsereg vagy más kötelékek állományában, illetve önállóan. A fegyvernemekhez (erőnemekhez) és haderőnemekhez való tartozásuk, rendeltetésük, szervezésük és fegyverzetük alapján a fegyveres erők építésének történetében a következő hadosztályok ismeretesek: gyalog-, lövész-, gépkocsizó lövész-, gépesített gyalog-, gépkocsizó gépesített-, lovas-, harckocsi-, páncélos-, tüzér-, légideszant-, légimozgékony-, légvédelmi-, repülő-, tengerészgyalogos, stb. A hadosztály rendszerint több alapfegyvernemi (erőnemi) ezredből, vagy zászlóaljból (esetenként dandárokból), más fegyvernemi (erőnemi), szak- és hadtápegységekből áll...”

Itt nem idézném a teljes szócikket, mert közel négy oldal. Minden esetre tartalmazza a meghatározását, és először a történelmi hátterét is, amire később majd hivatkozni fogok.

 

Az 1995-ös Hadtudományi Lexikon szerint pedig:

Régiesen divízió (latinul divisio osztás) a haderőnemek alapvető harcászati magasabbegysége, mely harcfeladatait hadtest, hadsereg v. más kötelékek állományában v. önállóan oldja meg. A fegyvernemekhez (erőnemekhez) és haderőnemekhez való tartozásuk, rendeltetésük, szervezésük és fegyverzetük alapján a fegyveres erők építésének történetében a következő hadosztályok ismeretesek: gyalog-, lövész-, gépkocsizó lövész-, gépesített gyalog-, gépkocsizó gépesített-, lovas-, harckocsi-, páncélos-, tüzér-, légideszant-, légimozgékony-, légvédelmi-, repülő-, tengerészgyalogos, stb. A hadosztály rendszerint több alapfegyvernemi (erőnemi) ezredből, vagy zászlóaljból (esetenként dandárokból), más fegyvernemi (erőnemi), szak- és hadtápegységekből áll. A szárazföldi csapatok hadosztályainak állománya: általában 10000-20000 fő, 100-350 harckocsi, 120-320 löveg és aknavető, több száz páncéltörő fegyver, továbbá szállító harcjármű, nehéz helikopter; a repülő hadosztályokba 120-240 egy vagy több repülőnemű repülőgép tartozhat; a légvédelmi hadosztályok állományába 36-48 légvédelmi rakétát 47-72 löveget, 45-60 elfogó vadászrepülőt és rádiótechnikai egységet foglalhat magában...”

Maga a szócikk ennél bővebb, csaknem egy oldal és kitér a második világháborús szervezetre, illetve a főbb NATO államokban alkalmazott felépítésekre. Mint látható, bizonyos mondatok szó szerinti átvételek a Szovjet Katonai Enciklopédiából, ugyanakkor hiányzik a történeti háttér.

 

Nos az tisztán látszik, hogy általában az adott korok lexikonai a saját szervezetüket írták le, ami a koraiaknál érthető, de a későbbieknél már nem annyira elfogadható.

 blog346-02.jpg

A hadosztály jelölése a NATO-ban a német és a szovjet hadseregben

Az eddig megismert szervezetek, a század, zászlóalj, ezred és a dandár kialakulás a zsoldos seregek aranykorához köthető. Azonban amikor a XVII. század végén a XVIII. század elején az abszolutista hatalmak megjelenésével ezek - történelmi méretekkel mérve roppant rövid idő alatt - reguláris hadseregekké alakultak át, és méretük hirtelen megnövekedett. Az államok, amelyek korábban alig pár tízezer fős hadseregek eltartására voltak csak képesek, hirtelen százezer fős hadseregekkel kezdtek rendelkezni. A haderők növekedésével együtt megjelent azok ellátási problémája is. Ugyanis a nagy hadseregek kialakulását nem csak a pénz, azaz a zsold hiánya gátolta, hanem azt a haderőt el is kellett látni a teljes felvonulási útvonalán. A XVII. századra a nyugati hadseregeknek sikerült átvenni a központi hadtápot a törököktől és ezáltal sikerült velük egyenrangú, és a mi a lényeg egész évben bevethető haderőt felállítaniuk. A zsoldos hadseregek szép lassan átalakultak állandó hadseregekké, és valamiféle toborzás és/vagy sorozás útján létrejött haderők jöttek létre. Ha azonban ezek a hirtelen megnövekedett méretű seregek útra keltek még mindig ott állt előttük az ellátás problémája. A hirtelen százezer fősre növekedett haderő, a felvonulása során már nem használhatta ugyanazon menetvonalakat. Egyszer azért, mert egy ekkora haderő esetében a napi megtehető távolságok nagyon lecsökkentek volna, mivel a sereg elejének már akkor tábort kellett volna vernie, amikor a hátulja még el sem hagyta a korábbi szálláshelyét. A másik, hogy ugyan élelemmel még el lehetett volna látni, de ivóvízzel már kevésbé, és akkor még ne is beszéljünk a higiéniás gondokról, amely hamarosan a szó szoros értelmében guggolásra késztette volna a haderőt. Tehát a sereget meg kellett osztani, azaz divisio, és el kellett érni, hogy különböző menetvonalakon mozogva érje el a célt. Ebben az esetben az volt a legcélszerűbb, ha minden ilyen önálló rész egy-egy kis hadseregé vált, annak minden lényeges elemével, a gyalogsággal, a lovassággal, a tüzérséggel, az utászokkal és az ellátókkal. Vagyis kis összfegyvernemi seregek jöttek létre.

A hadosztályszervezet kialakulását általában Napóleon nevéhez kötik, ami csak részben igaz. Maga a hadosztály gondolata először a francia Maurece de Saxeban, azaz magyarul szász Móricban, Franciaország marsalljában merült fel. Ő azonban 1750-ben 54 éves korában úgy hunyta le a szemét, hogy nem láthatta elmélete megvalósulást. Victor Francois de Brogile, aki szintén Franciaország marsallja volt, ültette át a gyakorlatba szász Móric elméletét az 1756. és 1763 között dúló hét éves háború folyamán. Azonban ekkor a hadosztály szervezetet még csak alkalomszerűen alkalmazták, nem volt a haderő szervezetének állandó része.

Az első alkalom, amikor a hadosztályrendszert, mint állandó hadrendi elemként használták az a forradalmi Franciaország haderejéhez köthető. Amikor a jakobinusok azzal voltak kénytelenek szembenézni, hogy a régi rend és a külföldi hatalmak nem nézik jó szemmel eszméik terjedését, egy addig nem látott haderő felállításába kezdtek. Az 1790-es évek elejére a forradalmi haderő mozgósított létszáma elérte az egymillió főt. Azonban hiába volt nagy a hadsereg, ha a tisztikar, vagy elmenekült, vagy a guillotine alatt végezte. Ekkor Lazare Carnot, aki a forradalmi kormányban a hadügyekért volt felelős, felmelegítette a királyi haderőben alkalmazott szervezetet, a hadosztály gondolatát. Igazából erre azért volt szükség, mert a képzett törzstisztek hiányában közbenső vezetési lépcsőt kellett beiktatni. A régi hadseregben mindenki tudta a dolgát, de a forradalmi hadsereg képzettsége hagyott kívánni valót maga után. Hiába a forradalmi hevület, ha a katona nem tudja, hogy hova álljon és mit tegyen. Érdekes módon a hadosztályokra a kezdeti időkben nem a csatatérre való eljutás miatt volt szükség, hanem az ottani gyors szétbontakozás érdekében. A forradalmi hadosztályok egy 1793-as rendelet alapján születtek meg. Szervezetükben két dandár, azokban pedig két féldandár volt. A féldandárok három gyalogzászlóaljból, egy lovasezredből és 32 lövegből álló tüzérségből álltak. (Az ezredeket ebben az időben megszüntették a francia hadszervezetben, ezért helyüket a féldandárok a demi-brigadeok vették át.) Végül a hadosztályszervezet kitűnően bevált, sőt Napóleon a hatalomra kerülése után, 1804-ben általánossá tette. A korzikai sikerei nyomán a kontinens hadseregei is rövid idő alatt átvették. Napóleon alatt, megnézzük a csatái hadrendjeit, látszik, hogy a hadosztályai általában 2-3 dandárból, bennük két ezredből álltak, amelyek azonban általában csak két zászlóaljukat vonultatták fel. A XIX. század első évtizedére az összes jelentős, kontinentális haderő szervezetében megjelent a hadosztály. Poroszország 1805-ben, Oroszország 1806-ban vezette be. (Ausztriára nem találtam adatot, de gondolom, hogy az 1806-os haderőreform keretén vezethette be. Minden esetre az 1809-es háborúban már alkalmazták.)

És egy kis intermezzo. Ahogy az ezred esetében, természetesen az oroszoknak erre egy külön történetük van. Az orosz szakirodalom szerint a hadosztály, mint fogalom az angol, holland és francia flottában jelent meg először a XVII. században. A szárazföldi haderőkben szerintük az orosz haderő alkalmazta először 1699-ben, amikor három generálitást állíttatott fel I. Péter. (Ugye itt jön elő az a probléma, hogy tekinthetjük-e hadosztálynak azt a szervezetet, amely jellegében az, de elnevezésében nem.) Az oroszok generalitása 9 ezredből állt, vagyis állandó szervezetű volt. Béke időben igazgatási feladatokat látott el, míg hadra kelés esetén egy közbenső vezetési láncszem volt a fővezér és a csapatok között. A nagy északi háború alatt (1700-1721.) A. Vejde, F. Golovin és I. Trubeckoj vezetésével három „hadosztály állt fel, egyenként 6-14000 katonával. Az 1716-os szabályzat szerint a „hadosztály” állományát a helyzetnek megfelelően határozták meg, vagyis nem volt állandó szervezete. Igazából számomra itt sántít egy kicsit az oroszok elsőbbségére valóigénye, ráadásul méreténél, és szervezeténél fogva ez a seregtest sokkal inkább hadtest.

Minden esetre a napóleoni háborúk nyomán a hadosztályok általánossá váltak a nagyhatalmak haderőiben, megjelentek a gyalogos- és lovashadosztályok, sőt 1819-ben a cári hadsereg még tüzérhadosztályt is állított fel. A XIX. század végére és a XX. század elejére általánossá vált, hogy a gyaloghadosztályok két gyalogos dandárra és egy tüzérdandárra való felosztása. A gyalogdandárok általában két ezredből álltak. Az akkori nagyhatalmak majd mindegyike ilyen vagy ehhez hasonló szervezettel kezdte meg a nagy háborút. Az osztrák–magyar haderő gyaloghadosztálya két gyalogos dandárjába két ezredet szerveztek egyenként 4-4 gyalogos- vagy vadászzászlóaljjal, vagyis a hadosztály összesen 16 zászlóaljból állt. A hadosztály teljesen feltöltött állapotban 26000 katonából állt benne, 600 lovassal, 4000 lóval és 24 löveggel. A lovashadosztályok szintén két dandárból bennük 2-2 lovasezredből álltak. A lovashadosztályban 7000 lovas volt és 12 löveg. A Monarchia haderejében a hegyi hadosztályok hadrendje kissé elütött a gyalogosokétól, mivel bennük három dandár volt szervezve. A németek és a franciák szintén a 2-2-es szervezetet használták, de csak 12 zászlóaljjal. Az oroszok hasonló 2-2-es felállást alkalmazták de nem találtam adatot a zászlóaljaik számára. A belgák mertek nagyot álmodni és ők a hadosztályaikat három dandárra, azon belül 2 ezredre osztották. A britek, mint mindig kicsit kilógtak a sorból és ugyan a hadosztályaik 3 dandárból álltak, de már ekkor is kihagyták az ezredlépcsőt, ami a sajátos hadkiegészítési rendszerűknek tudható be. Az 1914-es hadosztályok létszáma általában 15-16000, az orosz 21000 fő volt, míg az elsőnek említett osztrák–magyar esetében elérhette a 26000 főt is.

blog346-04.png

Azonban az első világháború gyökeresen átalakította a már megszokott szervezetet. A háború vérzivatarában a hadosztályokat egyre kevésbé lehetett feltölteni friss újoncokkal és tapasztalt tisztekkel, ezért egyszerűsíteni kellett a struktúrán. A haderők szépen fokozatosan felszámolták a dandárlépcsőt és hadosztályaikat három ezredessé alakították át. Ez alól kivétel volt a brit, hiszen ott az ezred szintet helyettesítette a dandár, és az osztrák–magyar, ahol megtartották a 2-2-es felállást, de a már csak 12 majd csak 8 zászlóaljjal. A háború végén az osztrák–magyar hadosztály 8, míg a brit, a francia és a német egyaránt 9--9 zászlóaljjal rendelkezett. Miközben a hadosztályok létszáma fokozatosan csökkent, a tűzerejük növekedett. A háború kezdetén a hadviselő államok gyalogoshadosztályai általában 24 géppuskával rendelkeztek. Ez 1918-ra a monarchia haderejében 72 nehéz és 216 könnyű, a németben 54 nehéz és 144 könnyű, a britben és a franciában 64 nehéz és 192 könnyű, míg az amerikaiban 168 nehéz és 768 könnyű-géppuska volt elméletileg rendszeresítve. Az első világháborús hadosztályokat a legtöbb hadviselő állam haderejében arab számozású hadrendi számmal jelölték, ez alól a román és a szerb kivétel volt, mert ők római számokat használtak.

Az első nagy világégés azonban után nem köszöntött azonnal béke a kontinensre. Oroszországban polgárháború dúlt. A fiatal orosz- majd később szovjet haderő is hadosztályba szervezte haderejét, azonban amolyan oroszos módra sikerült 60000 fős óriási szervezeteket létrehozniuk. (Gondolom ennek a legfőbb oka a tiszt hiány lehetett.) Azonban hamarosan rá kellett jönniük, hogy ezek nem működnek és nagyon rövid idő alatt harmadolták a hadosztályaik létszámát.

A második világháborúnak a nemzetek többsége az előző háborúból örökölt struktúrával vágott neki, azzal a különbséggel, hogy új fegyvernemek és velük együtt hadosztályok is megjelentek. Ekkor már nem csak gyalogos-, hegyi-, lovas-, és tüzérhadosztályok léteztek, hanem páncélos/harckocsi-, gépesített/páncélgránátos-, könnyű-, légideszant/ejtőernyős- (Németország 1938.), tengerészgyalogos- (USA 1941.), légvédelmi tüzér hadosztályok is (Szovjetunió 1937.), sőt a légierők kötelékében is megjelentek egyes államokban a hadosztályszervezet.

Kezdetben a második világháború folyamán nem volt teljesen egységes, hogy a hadosztályon belül szükség van-e az ezredek közé beiktatni dandárlépcsőt. Pl. a német páncélos hadosztályok hadrendjében a páncélos egységek mellé rendelt két gyalogezredet egy dandár-parancsnokság fogta össze, mint ahogyan a páncélozott elemeket is egy másik. Azonban a háború első éveinek tapasztalatai alapján ezeket elhagyták, és hadosztályok létszámát is csökkentették. A német hadosztályszervezet sajátossága volt még, hogy a hadosztályaikat úgynevezett wellék-ben (hullámokban állították fel, Ennek nyomán a rendeltetésüknek megfelelően igen különböző hadosztályszervezeteik léteztek egy időben. Míg egy első osztályú gyaloghadosztály három gyalogezredből, egy tüzérezredből és különféle támogató elemekből állt tíz zászlóaljjal, addig egy 700-as sorszámú megszálló hadosztályban jó ha volt hat zászlóalj, meg egy tüzérosztály. Azonban ez nem jelenti, azt, hogy a hadrendi szám minden esetben meghatározta az adott hadosztály szervezetét, mert a németek ezzel párhuzamosan adtak ki szervezési állománytáblákat, aminek következtében két különböző wellében felállított hadosztály is rendelkezhetett (elvben) azonos szervezettel.

blog346-06.jpg

A Szövetséges oldalon a britek maradtak a szokásos hadosztály-dandár-zászlóalj szervezetüknél. A szovjetek egy kicsit más úton jártak. Ők is a szokásos három ezredes felállást részesítették előnyben, de náluk a háború elején volt némi zűrzavar. A háborút megelőző időszakban sokféle dologgal próbálkoztak és kezdetben a gyalogság és lovasság mellett a harckocsi és gépesített csapataikat is hadosztályokba szervezték. Azonban a német sikereket látva megkezdték ennek átalakítását és a gyors-csapataik hadosztály-szervezetét megszüntették azokat hadtestekbe szervezték át. Az amerikaiak egy más úton jártak, ők tanulmányozták a németeket és noha a gyalogos hadosztályaiknál megtartották a három ezredes szervezést, a páncéloscsapatoknál már nem. Az amerikai páncélos hadosztályok Combat Teamekre oszlottak, amelyek pedig zászlóaljakból álltak. Ezek a Combat Teamek lényegében a brit dandárlépcsőnek feleltek meg, azonban a harckocsik mellett saját tüzérséggel is rendelkeztek. (Itt ki kell térnünk egy dologra, ugyanis van különbség a között, hogy egy adott egységet, hogy szerveznek és hogy vetnek be. Azért mert egy hadosztály hagyományos ezredszervezettel rendelkezik, még nem biztos, hogy azt egységben vetik be. Könnyen lehet, hogy a zászlóaljait szétszórják és a hadosztály más elemei mellé rendelve alkalmi harccsoportokat hoznak létre.)

Persze szép ez amit ide leírtam, de ami mindenkit érdekel, hogy akkor mennyi az annyi. A háború folyamán a gyalogos hadosztályok létszáma elég nagy szórást mutatott, általában 10-17000 főt számlált, de voltak ennél kisebbek (7000 fő) és nagyobbak (24000 fő). persze ezek elméleti számok a valóságban ritka volt a teljesen feltöltött alakulat. A páncélos hadosztályok állománya is sokat változott. Egy német panzer division a háború elején 324 páncélossal rendelkezett, ez azonban a háború előre haladtával a rugalmasabb szervezetek kialakítása miatt 191-201-re csökkent. Az amerikaiaknál 1942-ben, Észak-Afrikában a páncélos hadosztályban 232 közepes és 158 könnyű-harckocsi szolgált, azaz 390 darab. Azonban 1944-re ez már lecsökken 168 Shermanra és 77 Stuartra. A brit páncélos hadosztály állományában a háború első felében 340 harckocsi volt.

blog346-07.jpg

A háború után a kétpólusú világrend létrejöttével a keleti oldalon általánossá vált a szovjet szervezés. Itt az esetek túlnyomó többségében a hadosztályok a hármas tagozódás elvén kerültek megszervezésre. Vagyis a lövész, majd később a gépkocsizó/gépesített-lövészhadosztályok általában három, a csapatnemüknek megfelelő ezreddel rendelkeztek, amelyekhez támogatására rendeltek még 1-1 tüzér és harckocsi ezredet is. Ugyan így a harckocsi hadosztályok is három harckocsi ezredből álltak, de azokhoz már nem szerveztek annyi támogató alakulatot.

A nyugati oldal sokkal színesebb maradt, de ott is érezhető volt a vezető amerikaiak hatása. Az amerikaiak egy sajátos rendszert alkalmaztak, amely gyökerei a második világháborús Combat Teamekből eredt Az ő hadosztályaikban zászlóaljak voltak, amelyeket a feladat függvényében a dandár harccsoportok alárendeltségébe utaltak. Ez egy igen rugalmas rendszert eredményezett. A többi nyugati állam haderejében is általában a hadosztály-dandár szervezetet alkalmazták, de állandóbb szervezettel. (Igazából az amerikai is viszonylag állandó dandár-zászlóalj alárendeltséggel rendelkezik, de van átjárás a feladattól függően.) Az NSZK-ban és a többi NATO hadseregben a hadosztály-dandár szervezetet alkalmazták. Egy NSZK páncélgránátos hadosztály 26700, egy páncélos 26500, egy hegyivadász 32800, de egy légideszant hadosztály csak 6750 főből állt. Ugyanez az amerikaiaknál 1986-ban a páncélos hadosztály 19500, a gépesített, pedig 18500 fős. A franciák más úton jártak, náluk egy kisebb rugalmasabb szervezet alakult ki. Az ő páncéloshadosztályuk 10900, a gépesített pedig 8500 fős (legalább is az 1980-as években, korábban nekik is nagyobb volt a hadosztályaik állománya). Ezekkel szemben a szovjet gépesített lövészhadosztály 13294 fős volt, míg a harckocsi hadosztály 11620.

1986-ban az amerikai harckocsi hadosztályban 348, a németben 308, a britben 285, a franciában 193 harckocsi volt. Ezzel szemben a szovjet típusú harckocsi hadosztályban 328 harckocsi volt.

blog346-09.png

blog346-10.jpg 

Hadosztály szervezet a magyar haderőben

A magyar fegyveres erők szervezetében a hadosztály 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején jelent meg. Ezek azonban méretük szerint nem voltak igazi hadosztályok, elnevezésüket sokkal inkább a hadrendben betöltött szerepük szerint kapták. Az azonban igaz volt rájuk, hogy ezek is összfegyvernemi kötelékek voltak. Az első hadosztályokat Görgey hadügyminisztersége idején állítják fel. Ekkor a hadosztályok a hadtestek alárendeltségében tevékenykedtek, elméletben a hadtestek két gyalogos és egy lovas hadosztállyal rendelkeztek. Egy gyalogos hadosztály 5 gyalogos zászlóaljból állt, vagyis teljesen hiányzott dandár- és az ezredlépcső. A lovas hadosztályok 2-2 huszárezredet foglaltak magukba. Azonban ez csak az elmélet volt, mert a hadosztályok mellett, alkalmazásban maradtak a dandár szervezetek is velük párhuzamosan.

A szabadságharc leverése után 1868-ig nem létezett önálló magyar haderő, az ekkor felállított pedig természetesen az osztrák szervezési elveket vette át egészen az 1918-as összeomlásig.

1918-ban Magyarország ismét abba a helyzetbe került, hogy önálló haderőt kellett felállítania. 1918-ban az őszirózsás forradalmat követően a polgári kormány hadvezetése hat gyaloghadosztályt kívánt felállítani. A hadosztályok 3-3 dandárcsoportból és egy tüzérezredből álltak volna. Egy dandárcsoport 3 gyalogos zászlóaljból, 1 huszárosztályból és 1 tüzérezredből, valamint egy árkász századból állt volna. 1919-ben a Tanácsköztársaság hadereje ugyanezt a rendszert alkalmazta.

A kommün bukása után létrehozott Nemzeti Hadseregből kinövő Magyar Királyi Honvédség egy ideig szakított a hadosztály rendszerrel. A hadsereg területi alapon szervezett, a hadkiegészítési körzeteken alapuló vegyes-dandárokat hozott létre. Ezek a dandárok mozgósítás esetén hadosztályokká alakultak volna át. Ez a hadtest-dandár rendszer egészen a második világháború közepéig megmaradt hazánkban, ami alól kivétel csak a lovashadosztály volt a maga klasszikus 2 dandár 2-2 lovasezred szervezetével. Azonban érdekes módon, sem az 1941-es Jugoszlávia elleni, sem a Barbarossában résztvevő magyar csapatok esetében, a mozgósítás ellenére maradt a hadtest-dandár szervezet. 1942-ben elővették a mozgósítási rendet, és a 2. hadsereggel a Donhoz kivonuló vegyes-dandárok könnyű-hadosztályokká alakultak át. A könnyű-hadosztályok szervezete a vegyes-dandárokon alapult. A könnyű-hadosztályok 2-2 gyalogezreddel és 1-1 tüzérezreddel rendelkeztek. Létszámuk 12000 fő volt és 32 tábori löveggel rendelkezett. Ugyan így jártak el a megszálló csapatokat alkotó hadosztályok esetében is. Azonban ezek csak nagyrészt politikai átnevezések voltak, ami be is bizonyosodott 1943 elején, amikor is a dandárokból átnevezett könnyű-hadosztályok ellenálló képessége elégtelen volt a szovjet Vörös Hadsereggel szemben. A magyar hadvezetésnek a doni katasztrófa után át kellett gondolnia a hadsereg szervezetét. Ekkor gyakorlatilag számos hadosztályt feloszlattak és a maradékot, német mintára három ezredesre szervezték át, hogy növeljék a seregtestek ellenálló képességét. Azonban szintén az ellenálló képesség növelése miatt ezek jóval nagyobb létszámúra sikerültek, mint német megfelelőik. A Szabolcs hadrend magyar gyalogos hadosztálya 20240 főt számlált szemben a német 1944 mintájú 12500 főjével. A német hadosztály a magyarhoz képest kevesebb tábori löveggel rendelkezett 43:48-hoz, ugyanakkor a hatásos páncéltörő ágyúk terén 22:6 volt az arány, míg légvédelmi lövegek terén mi álltunk jobban 12:24. Azonban, ami lényeges a magyar hadosztály 126 géppuskával és 366 golyószóróval rendelkezett papíron (492 összesen), addig a német 102+614 azaz 716 darabbal. A magyar hadosztály nagyobb létszámánál azt is figyelembe kell venni, hogy mivel nálunk alacsonyabb volt a gépesítés, az ellátó alakulatok nagyobb létszámúak. Vagyis a nagyobb élelmezési létszám, nem járt feltétlenül nagyobb harcoslétszámmal, a német hadosztállyal összehasonlítva. Ugyanakkor, a mikor a gyaloghadosztályokat átalakították, a lovas- majd később huszárhadosztálynál is szakítottak az első világháborúból származó szervezettel, és a dandár-lépcsőt megszüntetése után azt is három ezredesre szervezték át.

blog346-08.jpg

A második világháború után a Demokratikus Hadsereg, majd a Magyar Néphadsereg is szovjet típusú hadosztályrendszert épített ki. Ez a rendszer jellemezte a Magyar Néphadsereget egésze 1987-ig. Persze ez sem volt ilyen egyszerű. Pl. 1947-48-ben létező két magyar hadosztály inkább csak keretszervezet, illetve a meglévő csapatok gyűjtőhelye volt. A hadosztályokból hiányzott mind a dandár, mind az ezredlépcső és közvetlenül zászlóaljakból álltak. Igazából ez csak a fordulat éve, azaz a kommunista hatalomátvétel után változott, amikor elkezdtük átvenni a szovjet szervezési elveket (is). Ez a folyamat a Varsói Szerződés megalakulásával felgyorsult, hiszen a szovjeteknek érdekük volt, hogy a szövetségen belül egységes szervezetek legyenek. Ez a rendszer egészen a 80-as évek második feléig maradt fent. 1987. március 1-jén életbe lépet a Rubin hadrend, amely gyökeresen szakított az addigi, megszokott, szovjet szervezési elvekkel, és egy rugalmasabb hadtest-dandár szervezetet alakított ki. Az átszervezés indoka, az volt, hogy az MN fő feladata az olasz haderő elleni harc lett volna, amely alpesi ereje hasonló hadszervezetet alkalmazott. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel be is fejeződött a magyar haderő történetében a hadosztály szervezet alkalmazása, de nem. A rendszerváltás után a Magyar köztársaság területét három katonai körzetre osztották fel, amelyeknek alárendelt alakulatokat kezdetben 1-1 hadtestbe, majd egy rövid ideig , az 1990-es évek végén hadosztályba szervezték. Azonban ez igen kérész életű volt, mert a haderő alakulatainak feloszlatásával egyre kevésbé volt értelme ezt a közbenső vezetési lépcsőt fenntartani.

Ma úgy néz ki, hogy a legtöbb hadseregben még ha meg is maradnak a hadosztályok, helyüket a harctereken inkább a kisebb, és rugalmasabb dandárok váltják fel. Ilyen változások láthatóak szerte a világban, oly annyira, hogy napjainkban már az orosz hadseregben is felváltotta a hadosztályokat a dandár szervezés.

 blog346-11.jpg

A hadtest

Min az előbb, akkor itt vegyük sorra a lexikonok meghatározásait:

 

Az 1893-97-es Pallas nagy lexikona szerint:

Hadtest, a több (2-3) hadosztály egyesítése által keletkezett seregrészt H.-nek nevezik. A H.-hez beosztott hadosztályokon kivül a H.-hez tartozik még: a H.-parancsnokság, a H.-tüzérség, műszaki csapatok, egy vonat-század, a törzscsapatok (1 honvéd gyalogszázad és 1 lovas-törzs-szakasz), továbbá H.-lőszertelep, a H.-vonattelep és a hadműveleti pénztár. - H.-parancsnok egy táborszernagy, vagy - kivételesen - egy altábornagy.

 

Az 1962-es Új Magyar Lexikon 4. szerint:

Több hadosztályból és megfelelő szakcsapatokból álló magasabb katonai egység. A hozzátartozó hadosztályok fegyverneme szerint megkülönböztetünk lövész-, páncélos-, repülő-, légideszant- hadtesteket. A hadtest nagyszabású harcászati feladatok megoldására képes. Ilyenek pl. a nagyobb városok elfoglalása v. megtartása, nagyobb mélységű ellenséges védelem áttörése stb. A hadtest az általános védkötelezettségen alapuló nagy létszámú hadseregek kialakulásával együtt jelent meg”

 

Az Akadémiai kislexikon ebben az esetben, már formátumánál fogva itt sem túl bőbeszédű:

Több hadosztályból (dandárból) szakcsapatból vezetési és biztosítási szervből álló magasabbegység. Élén magasabb tábornoki rangban lévő parancsnok áll.”

 

A wikipedia a hadtestről a hadosztálynál is rövidebben, értekezik, amelyet szó szerint idézek:

hadtest magasabb szintű, önálló harci egység, amely általában 3-5 hadosztályból, parancsnoki törzsből, esetleg támogató alegységekből áll. Parancsnoka általában altábornagy. Ritkán alkalmazzák, mert önmagában egy hadosztály is önállóan működő egység, több hadosztályt együttes bevetésen (például hadjáratokon) pedig inkább hadseregbe szervezve irányítanak. Létszáma néhány tízezer fő a hadosztályok számától (és az általuk ellátandó feladattól) függően.

Magyar Néphadseregben 1966-ban Cegléd helyőrségben létrehozták a 3. Hadtestet, ami a hosszabb menetkészenlétű 4. és 15. Gépkocsizó/Gépesített Lövészhadosztályok vezetéséért felelt. Az 1987-es RUBIN-feladat hadrendi kialakítás során megnevezése 3. Gépesített Hadtestre változott, ami most már harci dandárokat vezetett.”

Ezek után nézzük a szaklexikonokat.

 

Katonai Értelmező Szótár:

Összfegyvernemi hadműveleti-harcászati magasabbegység. A hadtest néhány hadosztály, rakéta-, tüzér- magasabbegységet (-egységet), valamint szakcsapatokat foglalhat magában. A hadseregközvetlen hadtest rendeltetése: hadműveleti-harcászati feladatok megoldása önálló irányokban, mindenekelőtt különleges hadszíntereken.”

 

Szovjet Katonai Enciklopédia:

Oroszul korpusz, a latin corpus - test, egységes egész szóból származik. A legmagasabb szintű harcászati vagy hadműveleti-harcászati magasabbegység (seregtest) számos állam szárazföldi hadseregében vagy fegyveres erőiek más haderőnemeiben. Működhet az előjárói seregtest állományában vagy önállóan, rendszerint más fegyvernemek és haderőnemek erőivel és eszközeivel együttműködésben. Alárendeltségébe néhány magasabbegység, fegyvernemi egység, szakalegység, valamint vezetési és biztosító szervek tartozhatnak.”

Itt sem idézem a teljes szöveget, mert négy és fél oldal. Az enciklopédia tartalmazza a meghatározást a történeti háttért és a különböző hadtestek szervezeti felépítését dióhéjban.

 

Hadtudományi Lexikon:

„harcászati magasabbegység v. hadműveleti-harcászati magasabbegység, mely több magasabbegységből, fegyvernemi és szakegységekből, valamint vezetési és biztosító szervből áll. Milyenségét alapvető magasabbegységeinek hovatartozása határozza meg (gépesített, harckocsi stb.) Rendeltetése: harcászati és hadműveleti (hadműveleti-harcászati) seregtest állományában v. önállóan...”

Ez a szócikk is két oldal terjedelmű, ezért nem idézem a teljes szövegét. A hadosztállyal ellentétben itt már kapunk történeti áttekintést, de érezhető a szövegen, hogy ez is a Szovjet Katonai Enciklopédián alapul. Magukról a hadtestek szervezeti felépítéséről csak orosz, és magyar vonatkozásban ír. Ez utóbbinál kitér az osztrák, az 1848-as magyar, a második világháborús és a Néphadsereg, majd a Magyar Honvédségben betöltött szerepére is.

 blog346-03.jpg

A hadtest jelölése a MATO-ban a német és a szovjet hadseregben

A hadosztályok eredetével ellentétben a források nem olyan bőbeszédűek a hadtestek esetében. Sajnos a magyar nyelvű Hadtudományi Lexikon kritika nélkül vette át a Szovjet Katonai Enciklopédia szócikkét, benne hagyva pl. a ránk vonatkozó hibákat („Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1808-ban jelenik meg a hadtest francia példára.”)

Természetesen itt is két változat létezik, egy orosz és egy másik. Az előbbi szerint a hadtest az orosz hadseregben jelent meg a XVIII. század elején. A XVIII. században az orosz hadsereg mellett más hadseregekben is szerveztek hadtesteket, de csak háborús időkben. Szerintem itt megint egy olyan fogalomzavarról lehet szó amikor a hadtest szintű parancsnokság felállítását a parancsnoki láncban azonosítjuk magával a hadtest meglétével. Minden esetre az oroszok így tartják. Az orosz wikipedia szerint az első hadtestet I. Péter szervezte meg 1701-ben. Első bevetésére 1708. szeptember 28-án került sor. Nagy Péter hadteste 5000 gyalogosból és 7000 lovasból állt. Igazából ez az orosz haderő egy gyors, kikülönített hadműveleti csoportosítása lehetett, amely méretében, illetve összfegyvernemi jellegében akár hadtestnek is lehetett nevezni. Hogy valóban annak nevezték, vagy csak később aggatták rá az elnevezést sajnos nem egyértelmű. Igazából az orosz wikipedia is elismeri, hogy a XVIII. századi állandó, vagy időleges katonai csoportosítások esetében úgy fogalmaz, hogy hadtestnek is nevezhetőek.

Ezzel szemben a nyugat-európai szakirodalom szerint az első hadtestet Napóleon szervezte meg 1805-ben az Ausztria elleni hadjárat alkalmával. Itt már ténylegesen is az volt a cél, amit a hadosztályok esetében leírtam, hogy a hadsereg elemei különböző menetvonalakon tudjanak előremozogni az ellenséggel való összecsapás helyéig. A koncepció fényesen bevált, amit az austerlitzi és a jena-auerstaedti győzelmek is bizonyították. A sikerek nyomán a többi európai haderő is átvette ezt a szervezeti formát. Oroszországban 1806. Ausztriában 1808-tól vezették be a hadtest-szervezetet. (Igazából szerintem hadtest szervezésről csak a hadosztályok megjelenése után érdemes, és lehet beszélni, mert ezek összefogására alakult parancsnokságról van szó.) Pl. Oroszországban 1810-ben 5, majd 1812-ben már 11 hadtest került felállításra. Az orosz wikipedia szerint az első lovashadtestek Franciaországban 1804-ben (?), míg Oroszországban 1812-ben kerültek megszervezésre.

blog346-12.jpg

És ezzel el is jutottunk oda, hogy mi is a hadtest. A hadtestek a hadseregek és a hadosztályok közötti vezetési lépcső lettek. A hadtestek általában 2-4 hadosztályból és hadtestközvetlen alakulatokból álló, önálló hadműveleti feladatokat ellátó, magasabbegység volt. A hadtestek a napóleoni háborúk után is megmaradtak sőt már nem csak Európában léteztek, hiszen az amerikai polgárháború folyamán megjelentek az Újvilágban is. A XIX. században, és a XX. század elején a hadtestek általában (legalább is a német nyelvterületen) a katonai, hadkiegészítési körzetek parancsnokságai voltak békeidőben. Háború, és vele együtt járó mozgósítás esetén az elvonuló csapatok magasabb parancsnokságává alakultak át. A XIX. század közepén zajló háborúkban a hadsereg-parancsnokságok alatti lépcső volt a hadtest. Olyan háborúkban, mint a porosz-osztrák, vagy a porosz-francia, ahol a felek már közel milliós haderőket mozgósítottak és egy-egy nagyobb csatában akár 3-500 000 fő is részt vehetett, egyszerűen nem volt más mód, mint a hadtest-szervezet, hogy a katonák tömegei el is tudjanak jutni a csatamezőre. Ebben az időben legalábbis Németországban, és Ausztriában (később Osztrák-Magyar Monarchiában) egy elég merev hadtestrendszer jött létre a katonai körzetek alapján (valószínűleg ugyanez igaz a cári birodalomra és Franciaországra is). A hadtesteknek merev szervezete volt. Egy német hadtest két, míg egy osztrák-magyar 2-3 gyalogos hadosztályból és egy tüzérdandárból állt. 1914-ben a Monarchia 16 hadtesttel rendelkezett, amelyek száma a háború végére 24-re növekedett. Ezek mellett léteztek ideiglenes jelleggel egy adott feladatra létrehozott hadtestek (önálló hadműveleti csoportosítások) is. Az előbbieket hadrendi számmal jelölték, míg az utóbbiak általában a parancsnokuk nevéről kapták az elnevezésüket. Ez nem csak a Monarchia hadseregében volt így, hanem majd minden hadviselő állam hadseregére jellemző volt. Egy-egy ilyen hadtest 30-50 000 főt számlált, de létszáma akár a 100 000 főt is elérhette. Ebben az időszakban gyalogos- és lovas hadtestek léteztek. A hadtestek hadrendi számát általában római számmal jelölték, kivéve az orosz hadsereget ahol arab számokat használtak. Ez egyébként később is megmaradt, a második világháború folyamán nem nagyon tudok olyan nemzetről, amely nem római számmal jelölné a hadtesteit, kivéve a szovjet Vörös Hadsereg.

blog346-14.gif

Az a rendszer, hogy a hadtestek a katonai körzetek békeidős parancsnokságai voltak, az az első nagy világégés után is megmaradt. Mint ahogy az is, hogy a hadtest volt az a legmagasabb szervezeti szint, amely viszonylag merev hadrenddel rendelkezett. A hadtestek hadrendje állandó volt, mint ahogy az alárendelt alakulatok is, hiszen még érvényesült a területi alapon való szervezés. Ez békeidőben igen jól működött, azonban a második világháborúban már nem. Itt a hadtestek hadműveleti csoportosítássá alakultak át, így méretük, az alárendelt alakulatok, az adott feladatuk szerint változott. Természetesen ez a különböző országokban nem egyszerre jött létre, hanem fokozatosan jöttek rá a hadvezérek a háború folyamán. A németeknél korábban az angol-szászoknál később. Pl. a Magyar Királyi Honvédség Donhoz kivonuló 2. magyar hadserege is még merev hadtest-hadosztály szervezetben vonult ki, ahol minden hadtest 3-3 hadosztállyal rendelkezett.

Ettől a szovjetek eltértek, különböző okokból. Igazából náluk meg kell különböztetni a lövész- és légideszant hadtesteket, amelyek a többi országhoz hasonló felépítésűek voltak, és feladatuk is hasonló volt, illetve a harckocsi és gépesített hadtesteket. Itt, mint azt a hadosztályoknál már leírtam, a szovjetek - egy rövid időszaktól eltekintve - nem alkalmazták a hadosztály szervezetet. 1940. június 6-án a saját, és a német tapasztalatok elemzése után a szovjetek a gyors hadosztályaik hadtesté való átszervezése, összevonása mellett döntöttek. Először 9, majd 1941. elején további 20 gépesített hadtest felállításáról döntöttek. A tervek szerint ezek óriási csapásmérő csoportosítások lettek volna. Állományukba az akkor még létező, 2 harckocsi és 1 gépesített hadosztály tartozott. A harckocsi állománya 420 T-34, 126 KV és 485 különféle, jórészt BT és T-26 könnyű harckocsiból, vagyis összesen 1031 páncélosból állt volna. Ezt képzeljük el 29-szer. Természetesen ez még a szovjeteknek is nagy falat volt, de azért volt olyan hadtest, amely Pl. XXII. 1941. június 22-én 712 harckocsival és 82 páncélkocsival, a XV. 740 harckocsival és 160 páncélkocsival rendelkezett. Ezek az alakulatok óriási csapásmérő erőként működtek volna. Azért ezek gigantikus számok, és hát nem is működtek. Egyszerűen egy ekkora erő, a szovjet parancsnoki képzettségek mellett, vezethetetlen volt és hát hamar az enyészeté is lett. A hatalmas veszteségek, és a megváltozott hadi helyzet miatt a szovjeteknek teljesen át kellett értékelniük azt, amit addig a harckocsik bevetéséről gondoltak. Sokkal kisebb szervezeteket hoztak. Az 1941-42-es gépesített- és harckocsi hadtestekben a hadosztályokat feloszlatták, helyüket a dandárok vették át. Állományuk 15000 főre és 175-204 harckocsira, csökkent. Vagyis tulajdonképen hadosztályok voltak, csak hadtesteknek nevezték őket. Ekkor ezeket az alakulatokat főleg a gyalogság támogatására, illetve az arcvonal válságba került pontjain vetették be, fegyverzetük és állományuk e szerint alakult. 1944-re azonban feladatuk megváltozott immár a sikerkifejlesztő csoporttá váltak. A gépesített hadtestek 3 gépesített- és 1 harckocsi dandárból álltak, állományukba 16438 fővel és 246 harckocsival és rohamlöveggel. Ezek mellett 1942-ben harckocsi hadtesteket is felállítottak 2 harckocsi és 1 gépesített dandárral. Azonban ezek nagyon gyengék voltak, létszámuk alig 5603 főből és 100 harckocsiból állt. 1944-re a szovjetek rájöttek, hogy ezek nagyon gyengék, ezért növelték a bennük lévő páncélosok számát.

Kezdetben a németek is egy viszonylag merev hadtest rendszert alkalmaztak, de a tapasztalataik és a veszteségeik rákényszerítették őket, hogy ezt a nézetüket felülvizsgálják. A háború második felében egy német hadtest létszáma a feladattól és a lehetőségektől függött, de általában 2-5 hadosztályból állt.

blog346-15.png

A hadtestek a második világháború után is megmaradtak egy darabig. Nyugaton maradtak a régi szerepükben, a szovjet oldalon azonban vegyes rendszer jött létre. A legtöbb helyen a hadosztályokat a hadseregek alá rendelték közvetlenül, de voltak kivételek. Kezdetben a szovjetek megtartották a hadtestrendszert, de az ötvenes években megszüntették azokat. A harckocsi- és gépesített hadtesteket 1946-ban hadosztályokká szervezték át. A szovjeteknél nagy általánosságban megszűntek a hadtestek, és hadosztályokat a hadseregeknek rendelték alá közvetlenül, de voltak kivételek.

 blog346-16.png

Hadtest szervezet a magyar haderőben

A hadtest szervezet, akár csak a hadosztály a magyar fegyveres erőknél az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt jelent meg, és mint már fentebb írtam Görgey hadügyminisztersége idején. A Magyar Hadtudományi Lexikon szerint ekkor egy honvéd hadtest 2-3 hadosztályból, hadosztályonként 2-4 dandárból állt. Tüzérsége 3-5 üteg 40-50 löveg volt. (Azért szerintem ez egy eléggé idealizált kép, a valóságban szerintem ilyen szervezet nem igen létezett.)

1868. után a dualista államban közös hadseregében 14 hadtestet szerveztek, amelyikből 6 volt a Magyar Királyság területén, azonban a Honvédségnél nem vezették be a hadtest szervezetet ekkor.

blog346-13.jpg

Az első világháború után, a nemzetközi tiltások miatt 1938-ig Magyarországon nem voltak hadtestek. (A tiltás oka, hogy a hadtest már olyan parancsnoksággal rendelkezett, amely képes volt hadműveleti feladatok végrehajtására, és ezt a kis-antant államok érthető okokból nem szerették volna.) 1938. után ismét megjelenik a Magyar Királyi Honvédség hadrendjében a hadtest szervezet. Ez a gyalogos egységeknél kezdetben hadtest-dandár, majd 1942. után hadtest-hadosztály szervezetet jelentett. A doni 2. hadsereg példájából kiindulva ez merev 3-3-as szervezést jelentett.

A II. világháború után 1950-ben szerveztek újra hadtesteket a Magyar Néphadsereg állományában. Ekkor 1 gépesített-, és 2 lövész hadtestet állítottak fel. Ezen hadtestek állománya nem volt egységes. A lövészhadtestek 2-3 lövész hadosztállyal, a gépesített hadtest pedig 1 harckocsi- és 1 gépesített lövész hadosztállyal rendelkezett.

A 3. lövész hadtest alárendeltségébe az 5. 12. és 27. lövészhadosztály, a 9. hadtest alá 9. és 17. hadosztály tartozott. A 11. gépesített hadtest a 7. gépesített lövész és a 18. páncélos hadosztályból állt. 1954-ben az MN-ben jelentős leépítésekre és átszervezésekre került sor. A gépesített hadtestet feloszlatták, de helyette 3 lövészhadtestet állítottak fel, kettőben 3, és egyben pedig 2 lövészhadosztállyal. A páncélos hadosztály kikerült a hadtestek alárendeltségéből. Ez nem tartott sokáig, mert 1955-ben a harmadik hadtest is megkapta a harmadik hadosztályát. 1956. nagy cezúrát jelentett az MN történetében. 1957-re megszüntették a hadtestparancsnokságokat és összesen 3 hadosztály maradt csak a hadrendben. 1961. augusztus 3-án megalakult az 5. hadsereg amely jelentős változást hozott a MN életében, amely egészen 1990-ig meghatározta annak hadrendjét. Miután 1966-ra sikerült tartalommal megtölteni az 5. hadsereg szervezetét 1966. július 1-én megalakult a ceglédi 3. hadtest is. 1987. március 1-jével hatályba lépett a Bakony-II hadrend és a Rubin feladat során jelentős változásokra került sor az MN-ben. A hadosztályokat feloszlatták és az 5. hadsereg hadrendjébe 3 hadtest került. Az I. hadtest a 33. 37. 80. gépesített lövész-, a 25. és 31. harckocsi és a 44. tüzér dandárból. a II. hadtest a 14. 26. 63. 108 gépesített lövész-, 8. harckocsi- és 101. tüzér dandárból, míg a III. hadtest 5. 6. 62. 65. gépesített lövész-, a 35. harckocsi és az 50. tüzérdandárból állt. Mindegyik hadtest ezek mellett rendelkezett 1-1 rakéta osztállyal, 1-1 páncéltörő tüzérezreddel, 1-1 légvédelmi tüzér- és 1-1- légvédelmi rakéta ezreddel, illetve néhány önjáró tüzérosztállyal is. A hadtestszervezés a rendszerváltás után is megmaradt egy darabig, de a hadtestparancsnokságok a régi monarchiás gyökerekhez visszanyúlva, békeidőben katonai körzet-parancsnokságokká alakultak át, majd azok a 90-es évek végén hadosztállyá, hogy azután azok is szépen elhaljanak.

A hadtestek történetéhez még az is hozzá tartozik, hogy az angolszász nyelvterületen a „corps” szónak tágabb jelentése is van. Corpsnak hívják a különböző fegyvernemi, és szakcsapat parancsnokságokat is. Pl. az angol hadseregben a páncéloscsapatok a tank corpsban vannak, de létezik signal-, medicine-, vagy éppen engineering corps is. Valamint az USA-ban egy haderőnemet, a tengerészgyalogságot is hadtestnek, United State Marine Corps-nak neveznek, amelynek valószínűleg történelmi okai vannak.

 blog346-17.jpg

források:

-Pallas Nagy Lexikon internetes változata

-Új Magyar Lexikon (Akadémia 1962. )

-Akadémiai Kislexikon (Akadémia 1989.)

-Katonai Értelmező Szótár (Zrínyi 1972.)

-Szovjet Katonai Enciklopédia (Magyar Néphadsereg Vezérkar Tudományos Osztály 1986.)

-Hadtudományi Lexikon (Magyar Hadtudományi Társaság 1995.)

-Magyarország az első világháborúban Lexikon (Petit Real 2000.)

-Magyarország a második világháborúban Lexikon (Petit Real 1996,)

-Wikipedia angol, francia, magyar, német, orosz idevágó szócikkei

-Magyarország hadtörténete (Zrínyi 1985.)

-A Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak békehadrendje 1945-1990. (Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnoksága 2003.)

-Honvédelem 99 (Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma 1999.)

-FM-100-2-3 The Soviet Army - Troops, Organization and Equipment (US Army 1991.)

 

-Dombrády Lóránd, Tóth Sándor: A Magyar Királyi Honvédség 1919-1945 (Zrínyi 1987.)

-Barcy Zoltán, Somogyi Győző: A Szabadságharc hadserege (Corvina 1986.)

-John Laffin: A hadvezetés titkai (Zrínyi 2004.)

-Victor J. Kamenir: The Bloddy Triangle (Zenith Press 2008.)

-Jiri Kosina: Americké Pozeni Sily 1941-1945 (Nase Vojsko 1996.)

-Okváth Imre: Bástya - A béke frontján - Magyar haderő és katonapolitika 1945-1956 (Aquila 1998.)

-Számvéber Norbert: Páncélosok a sivatagban (Puedlo 2010.)

-Szabó Péter, Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1941-1943 (Puedlo 2009.)

-Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban (Osiris 2005.)

-Wolfgang Weber: Die Streitkrafte der NATO auf dem Territorium der BDR (Militarverlag der DDR 1989.)

Nos nagyjából ennyi, amit a hadosztály és a hadtest szervezetről hirtelen eszembe jutott. Természetesen nagyon sok nemzet kimaradt. és ennél még nagyon sok példát fel lehetne sorolni azok szervezetére időben és térben.

Ambasa

Szerző: ambasa  2021.03.09. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: hadtörténelem csapattörténet

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr6416447354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása