Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
- Roger Crowley: Tengeri birodalmak - A kereszténység és az iszlám harca a Földközi-tenger feletti uralomért 1521-1580 (Park 2014.)
- Alexander Watson: Az erőd - Przemysl ostroma 1914-1915 (PeKo 2021.)
- Antony Beevor: Arnhem - A hidakért vívott csata 1944 (Gold Book 2018.)
- William J. Ruhe: Háború a tengeren - II. világháborús tengeralattjárós ütközeteim
- Germuska Pál: Vörös arzenál - Magyarország részvétele a nemzetközi hadiipari együttműködésben a KGST keretei között (Argumentum 2010.)
- Pető István Norbert: A Gripen vadászrepülőgép (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)
*****
- Roger Crowley: Tengeri birodalmak - A kereszténység és az iszlám harca a Földközi-tenger feletti uralomért 1521-1580 (Park 2014.)
Most, hogy közeledünk a mohácsi csata 500. évfordulójához egyre inkább a közérdeklődés látókörébe kerül a korszak. Szerencsére az érdeklődők nem maradnak információ nélkül, számos könyv és cikk jelent meg, és a youtube-on is egyre több előadás és konferencia látható a témában. Természetesen ezek többsége, magára mohácsra és a Magyar királyságra fókuszál, de egyre többen vannak, akik már összefüggéseiben próbálják láttatni az oszmán hódítást, eme, a hazánk számára oly tragikus eseményt. Ennek egyik fontos eleme Crowley könyve.
Crowley neves angol történész, aki tengerészcsaládban született és gyermek éveit Máltán töltötte. Úgy látszik ez meghatározó volt számára, mivel fő kutatási területe a Mediterráneum késő-középkori és kora-újkori történelme. Számos könyve jelent meg a témában, amelyből ötöt magyarul is kiadtak. Ezek egyike a tengeri birodalmak, amely röpke három év alatt három magyar kiadást is megélt.
Crowley könyve három nagyobb részre oszlik, és azon belül 22 fejezetben taglalja a Nándorfehérvár eleste és a spanyol-török békemegállapodás közötti csaknem 60 évet. A mű három főbb részéből az első a a spanyol-török versengés kialakulását vázolja fel Rodosz elestétől (1522.). A második rész Málta ostromát helyezi a középpontba (1565.). Majd végül a lepantoi csata (1571.) és utóhatásai kerül terítékre a harmadik részben. A könyv kis alakú, több mint 430 oldalas mű, amelyből a törzsszöveg mintegy 360 oldal, a többi a jegyzetek és egy kis extra, amiről majd később. Ezen felül a a könyv tartalmaz egy kisebb színes képmellékletet, de a szöveg közben is van néhány térkép és ábra.
Maga a mű hiánypótló szerintem, mivel segít kiszabadítani bennünket a belterjes énközpontú gondolkodásunkból, és összefüggéseiben mutatja be mind az oszmán hódítás szulejmáni korszakát, mind a Habsburg uralkodók összetett problémáit, amelynek csak egy kis része a magyarországi helyzet. Számomra a könyv nagyon érdekes volt, bár néha kicsit önismétlőnek és dagályosnak véltem az író stílusát. Kicsit szokatlan volt a szakkönyvekhez szokott agyamnak, hogy Crowley nem a szokásos száraz stílusban, hanem választékosan fogalmaz. Egy érdekes fogalomtól eltekintve a fordítás jó. (Meg kell jegyezni, hogy a kiadó a fordítást a korszak egyik neves kutatójával szakmailag ellenőriztette, ami ma már ritka kivétel.)
És ha már a kiadó. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a Park vette a bátorságot, és egy kis extraként hozzá íratott a könyvhöz egy fejezetet Korpás Zoltánnal. Ez a jó húsz oldalas fejezet nagyon jól kiegészíti/bemutatja a korszak magyarországi összefüggéseit a mű témájával, ezzel is segítve az olvasót a tágabb összefüggések megértésében,
Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó, és fontos munka. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel a korszak, a tengeri hadviselés, a Mediterráneum történelme, és a magyarországi oszmán hódítás tágabb összefüggései.
- Alexander Watson: Az erőd - Przemysl ostroma 1914-1915 (PeKo 2021.)
Aki olvassa a blogot, annak nem újdonság, hogy érdekelnek a várak és erődök, amelyekbe nem csak csipkés lőresekkel ellátott lovagvárak, hanem a XIX-XX. századi erődrendszerek is beletartoznak. Már többször írtam Krakkó erődrendszerének elemeiről és a könyv témájául szolgáló Przemysl ostromáról is írtam már a blog indulásakor. Így nem volt kérdés számomra, hogy a viszonylag borsos ára ellenére is meglepem magam a könyvvel karácsonyra.
Maga a könyv a PeKo többi kiadványához hasonlóan igényes kivitelű, keménytáblás mű. A 350 oldalas kiadvány 7 nagyobb fejezetből és két, rövidebb kiegészítő melléletből áll. A könyv tartalmaz egy gazdag irodalomjegyzéket és 30+8 képet, illetve néhány térképet is.
A könyv fejezetei időrendben mutatják meg nekünk nem csak magát az ostromot, de magának a területnek a történetét, a társadalmát és a gazdaságát is. A szerző bemutatja a város és Galícia történetét a korábbi évszázadokban, amellyel egy előképet ad nekünk a háború okozta változások megértéséhez, és ahhoz, hogy ez miért érhette a terület lakosságát sokkszerűen. A kezdeti bemutatás után megismerhetjük azokat a hadi eseményeket, amelyek elvezettek az első, majd később a második ostromhoz, illetve több fejezet is foglakozik a második ostrommal. A könyvet egy összefoglaló fejezet zárja le, amely nyomon követi a város további sorsát a második világháború végéig. A könyv tartalmaz még két rövidebb függeléket is amely bemutatja az osztrák-magyar és az orosz haderő szervezetét.
Maga a könyv szerintem nem egy kimondottan hadtörténeti mű, sokkal inkább történeti. Talán egy esettől eltekintve - az I/1-es erőd ostromáról - nem kapunk részletes képet a harcok lefolyásáról, nem ismerhetjük meg a hadműveleteket részletes lebontásban. Ugyanakkor kaphatunk egy érzést, arról, hogy mit is élhettek át a résztvevők, és hogy ezek az események hogyan változtatták meg a világukat és hogyan lett a „boldog békeidőkből” a XX. század tragikuma. Láthatjuk a katonák harcait és szenvedéseit, de polgári lakosság megpróbáltatásait is, beleértve a mindkét oldalon meglévő, előítéletekből következő szenvedéseket, amelyeket a különböző kisebbségek voltak kénytelenek átélni. A szerző jól és olvasmányosan ír, ráadásul ami nekem tetszik, hogy van a könyvnek egy íve, ahogy bemutatja az ostromot. Az egymás követő fejezeteket olvasva fokozatosan változott meg a hangulatom, ahogy a témák váltották egymást, ahogy kezdetben a város tisztjeinek dőzsölésétől eljut a közkatonák éhezéséig. Egyszerűen szerintem zseniális ez a történetmesélés, amivel az olvasó is szép fokozatosan a tudata alatt átélheti a változást, amelyet a városba szorultak élhettek át.
Természetesen ennek a könyvnek is kiváló a fordítása, és jó a képanyaga is. Azonban a térképekkel itt is gond van. Ugyan kapunk a keleti-frontról és a város erődrendszeréről is térképet, de a város körüli hadműveleteket, pl. a kitörési kísérleteket csak elképzelni tudjuk. A másik, amit talán hibául tudok felróni, hogy érzésem szerint némileg idealizálja az orosz hadsereg kiképzettségét az osztrák-magyarhoz viszonyítva,
Ez a könyv nem egy hadtörténeti mű. így akit csak az érdekel, annak nem ajánlom. Viszont akit érdekel tágabb értelemben a történelem, annak kiváló olvasmány lehet. Szintén nem ajánlom annak, aki csak a dicső haditettekről szeret olvasni, mert ez a könyv, amellett, hogy bemutatja az emberi helytállást, bizony szól azokról a háborúval járó, a polgári lakosságot sújtó szenvedésekről is, amelyeket nem szoktunk az első világháborúval összekapcsolni, pedig megtörténtek. Amellett, hogy megismerhetjük a katonák hősi helytállását, megismerhetjük a Monarchia vezetésének inkompetenciáját is.
Nekem tetszett ez a könyv, aki szereti ha egy kívülálló szemével láthatja a történelmünket, akit nem béklyóz meg szemérmünk a saját történelmünk iránti tabukkal kapcsolatban, azoknak érdekes és értékes olvasmány lesz. Azonban, akik csak a saját erényeinkről szeretnek olvasni és hallani, akik az ellenséget egy alaktalan tömegként szeretnék látni, azoknak nem ajánlom ezt a művet, mert csalódni fognak és hamisnak fogják tekinteni a sorait.
- Antony Beevor: Arnhem - A hidakért vívott csata 1944 (Gold Book 2018.)
Tavaly előtt karácsonykor, a Gold Book egy nagyon kedvező karácsonyi leárazással lepett meg, aminek nem tudtam ellenállni. Így az akkor frissen megjelent könyve mellé megrendeltem a régebbi, de még be nem szerzett Beevor könyveket is. Beevorról annyit, hogy amikor, még Aquila gondozásában kiadott Sztálingrádját olvastam, akkor arról azt gondoltam, hogy az volt a legjobb könyv, amit abban az évben olvastam. Ez nem azt jelenti, hogy történész szemmel kiemelkedő, hanem azt, hogy egy jól megírt mű. Így egy ilyen tapasztalattal vágtam bele a szerző újabb könyvébe.
Maga a könyv közepes alakú, keménytáblás, 450 oldalas mű. A könyv 400 oldalas törzsszövege 28 10-20 oldalas fejezetre oszlik, amelyhez 51 fotó és 12 térkép színesít.
Beevor egy rutinos szerző, magyarul is legalább öt könyve jelent meg. Azt a népszerű angolszász történész vonalat képviseli, amelyhez számomra beletartozik Walter Lord, Max Hastings, Robert Kershaw, akik egy-egy téma, kapcsán egyszerre mutatják be a politikai hátteret, a stratégiát, de a kis embert is, és ezt úgy, hogy egyszerre láthatjuk mindegyik oldalt, jelen esetben az angolszászok mellett a németeket, de a hollandokat is. Ezt rengeteg visszaemlékezés, napló, de ugyanakkor dokumentum alapján éri el, amivel persze nagy vonalakban megismerhetjük az eseményeket, de azt is, hogy a különböző szinteken lévő szereplők ezt hogy élték meg, beleértve a hadvezérektől, a parancsnokokon, és katonánkon át az egyszerű, szenvedő polgári lakosokig. Ezt mint mindig, Beevor a szokásos profizmusával oldotta meg. A könyv olvasmányos az olvasó átérezheti az eseményeket. Az arnhemi csata, mióta láttam „A híd túl messze volt” című filmet érdekelt, és elég sok cikket és könyvet olvastam róla. Magyarul is legalább 5 olyanról tudok, amely részben vagy egészben erről a csatáról szól. Így elég nehéz erről újat olvasni. Nos természetesen sok dolog, történet köszönt vissza más könyvekből, de vagy mert már elfelejtettem, vagy akkor nem figyeltem fel rá, találtam újdonságokat benne. Ezek főleg a nijmegeni események és az Market-Garden utáni holland történések bemutatása jelenti. Ha valami negatívumot meg kell említenem az a fordítás. Ez megint egy olyan mű, amikor egy angolul jó tudó, de semmi háttérismerettel rendelkező valaki fordít. Ez néha nyakatekert mondatokat, összeillő mondatoknál, nem egyértelmű alanyt jelent, de vannak bosszantó szó szerinti „félrefordítások”. Ilyenek, mint a 'füstkivezetős tűzoltóautó” „fakerekes bicikli”, „gyakorlóezred”, „önjáró rohamlöveg” vagy olyan hogy a: „...a gyalogsági gárda sok felesleges hadosztállyal rendelkezett...”. Ez egyébként egy visszatérő probléma, ha a szerző nem tudja milyen méretű szervezetről van szó, akkor abból hadosztály lesz. Így lesz az 1. és 3. ejtőernyős zászlóaljból hadosztály, vagy éppen a XVIII. légideszant hadtestből meg csak hadosztály. Ezek számomra bosszantóak, mert én észreveszem, de nem mindenki. Szintén a nyelvi igénytelenség jele számomra, hogy a magyarul Schelde-nek nevezett folyó nevének használatakor az angolos Scheldt-et használja végig. Ha Amszterdam nem Amsterdam, akkor A Schelde sem Scheldt szerintem. Nem gondolom, hogy a kiadó olyan sokat spórolt volna rajta, ha legalább egy történészhallgatóval a nyomtatás előtt elolvastatta volna a fordítást.
A fordítási hiba ellenére, ez egy nagyon jó könyv arra, hogy valakivel megszerettessük a történelmet. Minden megtalálható benne, a nagystratégiától, a kisemberig, mindez lendületesen, olvasmányosan megírva. Természetesen ez nem történészeknek, hanem az egyszerű történelem iránt érdeklődőknek szól. Én azt gondolom, hogy ez egy - a maga műfajában - jól megírt könyv, csak ajánlani tudom.
- William J. Ruhe: Háború a tengeren - II. világháborús tengeralattjárós ütközeteim (Hajja és Fiai 1998.)
Általában ha a második világháborús tengeralattjáró hadviselésre gondolunk, akkor az atlanti csata és a német farkasfalkák jutnak eszünkbe. Azt azonban kevesen tudják, hogy azt amit a németek a tengeralattjáróik alkalmazásával csak szerettek volna, azt az amerikaiak megvalósították a Csendes-óceánon. Ez a könyv ennek a csatának egy részletét tárja elénk.
A könyv egy szokásos, kis alak, keménytáblás, kicsit több, mint 300 oldalas Hajja és Fiai kiadvány, annak minden ismérvével.
A könyv nyolc, 30-40 oldalas fejezetből áll. Az egyes fejezetek a szerző egy-egy bevetését írja le, amelyeket három különböző hajó fedélzetén szolgált végig. A szerző napló szerűen írja le a tengeralattjárókon eltöltött napjait.
Maga a téma érdekes, ennek ellenére, mint olyan sok esetben a könyv megvásárlása után jóval később vettem a kezembe. Amikor végre a sor került rá, úgy gondoltam mivel érdekes és hiánypótló a téma majd kellően le fog kötni. Azonban, először nem tetszett a szerző napló szerű formája. Egy kicsit úgy éreztem, hogy rengeteg apró epizódot olvasok, de az nem egy összefüggő történet, annak ellenére, hogy ezek a valóságban egymást követő történések. Aztán, valamikor, anélkül, hogy észrevettem volna, hogy mikor, ez az érzés megváltozott bennem, és egyre jobban lekötött a történet. Nem tudom megmondani, hogy a szerző stílusa változott meg, vagy én szoktam meg, de ez lényegtelen. Egyszerűen egyre jobban élveztem azt ahogy a szerző leírja a történéseit és a tapasztalatait. Érdekes volt olvasni a nehézségekről, a tengeralattjáró harc bizonytalanságáról, az összezárt emberek hangulatváltozásairól. Ez utóbbi különösen érdekes volt, hiszen a szerző úgy írt társairól, hogy valószínűleg ő is átesett ezeken a kríziseken. Szintén érdekes az ahogy bemutatja az amerikai tengeralattjáró működését, és abban a parancsnok szerepét, vagy a legénység munkamegosztását annak üzemeltetése során. Szerintem a szerző nagyon jól adja vissza ennek a harcnak a bizonytalanságát.
Igazából nekem nagyon tetszett volna a könyv ha, de ott van az a ha. Ez a könyv volt a kiadó 9. kiadványa és hát a fordítást nem épen hozzáértőre bízták. Sajnos háttér nélkül nem lehet lefordítani egy olyan könyvet amely hemzseg a katonai és műszaki kifejezésektől. Azzal, hogy a kiadó egy olcsónak tűnő megoldást választott nagy hibát követett el, és jelentősen rontotta ennek a műnek az élvezeti értékét.
Összességében ez egy jó, érdekes, és hiánypótló mű. Tudom ajánlani azoknak, akiket érdekel a csendes-óceáni hadszíntér, vagy épen a tengeri hadviselés és a tengeralattjárók. Azt gondolom, ha kézbe veszik egy érdekes olvasmányélménnyel lehetnek gazdagabbak. Igazából a könyv elolvasása után bennem az merült fel, hogy milyen jó lenne egy német tengeralattjárós tiszt, hasonló visszaemlékezését is elolvasni, hogy lássam a párhuzamokat és a különbségeket.
- Germuska Pál: Vörös arzenál - Magyarország részvétele a nemzetközi hadiipari együttműködésben a KGST keretei között (Argumentum 2010.)
Germuska Pál, már több könyvet és tanulmányt tett le a magyar szocialista hadiipar történetével kapcsolatban. Ez a fő kutatási területe.
A könyv egy közepes alakú, keménytáblás, közel 300 oldalas mű. A könyv hat nagyobb azon belül pedig 2-5 alfejezetre oszlik. Maga a könyv egy egyszerű időrendben halad, amelyet próbál mérföldkövekhez kötni és ez által tagolni a művet. A könyv egy táblázat mellékletet és egy kisebb képgyűjteményt is tartalmaz.
Maga a könyv nem könnyű olvasmány. A szöveg száraz és sok idézetet tartalmaz jegyzőkönyvekből, határozatokból. Számomra a mű nem részleteiben, hanem sokkal inkább folyamatként értelmezhető, hiszen a kötet által felölet mintegy negyvenöt esztendő ugyanazon problémák meg nem oldásáról, szőnyeg alá söpréséről szól. Igazából ez a tanulmány megmutatja, hogy a szocialista blokk, még egy számára olyan fontos területen is mennyi belső és külső problémával küzdködött, és hogy a tévhitekkel ellentétben nem lehetett mindent paranccsal és határozatokkal megoldani. Hogy a szovjet félnek sem sikerült mindent rákényszerítenie a szatellit államokra, hogyha korlátozott mértékben de volt önálló véleményük, azonban ki is voltak játszhatóak egymás ellen.
Mint írtam, nem könnyű, de érdekes olvasmány. Ez egy fontos tanulmány de csak fanatikusoknak ajánlom. Akit ennek ellenére érdekel, és nem tudja, vagy akarja megvásárolni, pdf formátumban fent van az interneten. Szerintem a könyv jól van megírva, már amennyire jól meg lehet írni egy ilyen művet. A szerző biztosan jól ért a saját szakterületéhez, de az is látszik, hogy amikor ebből kilép, ott már vannak gondok. Ez látszik a táblázatokban, amikor a jegyzőkönyvekben lévő fegyver elnevezéseknél teljesen magyartalanul, a szaknyelvben elfogadottal ellentétes kifejezéseket használ. Ugyan ez, amikor a kép aláírásoknál is vét egy ordas hibát. Ezek azonban nem érintik a lényeget, a könyv fő mondanivalóját.
Szerintem ez egy fontos könyv azoknak, akiket érdekel a magyar hadiipar, és az előző rendszer története. Nekik csak ajánlani tudom, de készüljenek fel, hogy ez nem az a könyv, amelyet falni fognak.
- Pető István Norbert: A Gripen vadászrepülőgép (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)
Nos folytatom a tavaly kiadott Haditechnika Fiataloknak sorozat ismertetését.
A forma ugyan az amit már korábban leírtam. Fektetett, kis alakú 64 oldalas füzet, amelyek megírására ismét egy katonát kértek fel. A szerző saját bemutatkozásában maga is pilóta.
A füzet szokásos módon bemutatja a repülés kezdeteit, a vadászrepülőgépek fejlődéstörténetét, kategorizálását. A füzet második felében megismerhetjük a Gripent és annak fegyverzetét.
Mint már sokszor leírtam, nem könnyű egy ilyen füzetet megírni egy szakembernek. Érthetőnek kell lennie ugyanakkor szakszerűnek. Le kell egyszerűsítenie a dolgokat, miközben majd számon kérik rajta, hogy miért egyszerűsítette le így a dolgokat. Én azt gondolom, hogy a sorozat korábbi füzeteiben ez viszonylag jól sikerült. Sajnos én is szakmabeli vagyok, így a szerzőnek velem nehezebb dolga van. Próbálok a fent leírtak miatt nem számon kérni rajta szakmaiságot, mert nem nekem íródott a füzet.
Ugyanakkor az előzményrész több tévedést is tartalmaz illetve túlzott leegyszerűsítést. Azért ma a wikipedia világában egy Fw 58 Strösser esetében le kéne íri a típusszámot, akkor talán nem keverné össze a Fw 190-el és talán helyesen írná le a Weihe-t. Talán nem kéne szolgálatba állításról beszélni prototípusok esetében mint az AVIS és az WM-23 Ezüst Nyíl esetében, hiszen nem kerültek rendszeresítésre. Tudjuk be szedési hibának, hogy egyszer jól írja a „vitéz” címet egyszer pedig nem. Ilyen és hasonló példák miatt azt gondolom, hogy a füzet bevezető részének megírását nem a szerzőre kellett volna bízni.
A második részről már nem ilyen negatív a véleményem. Persze szaklapokban ennél részletesebb elemzéseket olvastam, de itt nem ez a mélység volt a cél, így nem is volt ilyen elvárásom. Maga a Gripen ismertetése illeszkedik az elvárt tartalomhoz és formához.
Összességében én azt gondolom, főleg a füzet első fele miatt, ez egy kevésbé jól sikerült kiadvány, az MH egyetlen vadászgépének ismertető füzete egy kicsit több odafigyelést igényelt volna.
Ambasa
