Igazából valami teljesen mást kerestem, amikor véletlenül szembe jött velem ennek az intézménynek a honlapja. Engem inkább érdekel a hadtörténelem, a hadsereg, a haditechnika, vagy akár technikatörténet, mint a bűnüldözés, de úgy gondoltam miért ne nézzem meg ha megtehetem, és a sors, vagy a vak szerencse rávilágította a figyelmemet...
Maga a múzeum a saját honlapja szerint meglepően hosszú múltra tekint vissza. Az intézményt több, mint 100 éve, 1908-ban alapították. Fejlődését a második világháború és Budapest ostroma akasztotta meg, amikor is a gyűjtemény csaknem teljesen megsemmisült. Aztán csipkerózsika álmából az 1950-60-as években éledt újjá, de még mint csak zártkörű intézmény. (Ezzel nem volt egyedül, hiszen a rendszerváltás előtt hasonló képen működött a szolnoki Repülőmúzeum, vagy épen a várpalotai Tüzérmúzeum.) A nagy változás 1999 április 26-án következet be, amikor az intézmény szintet lépet, és a Mosonyi utcában az egykori rendőrlaktanában, a még korábbi toloncházban, megnyitotta a kapuit a nagyközönség előtt.
Azután, hogy ráakadtam a honlapra végül csaknem egy év telt el, hogy felkerekedtem a múzeum meglátogatására. Az intézmény könnyen megközelíthető, hiszen mindössze egy utcányira van a Keleti pályaudvartól.
Egy meleg, nyári, hétköznap mentem el, mert szeretek szabadon fényképezni. A tervem csaknem be is vált. Nem volt nehéz megtalálnom, hiszen a kapun nagy betűkkel díszeleg az intézmény neve. Belépve egy fiatal, kedves és udvarias személyzet fogadott. Felhívták a figyelmemet a szabályokra. Túl nagy táskát le kell adni az ingyenes ruhatárba, illetve a múzeum egy részlegében - személyiségi jogok miatt - tilos a fényképezés.
Maga a múzeum három nagyobb részre tagolódik, bár a "nagyobb" szó némileg túlzó. Balra egy terem található ami a rendőrség és az annak helyet adó Toloncház történetét ismerhetjük meg. Mai korszerű módon a fali vitrinek mellett, ahol az egyenruhák és a fegyverek találhatók, a közbenső üvegfedelű tárlók kihúzható fiókokkal rendelkeznek, amellyel igen kis helyen is számos tárgyi emléket mutatnak meg. (Erre egyébként a személyzet hívta fel figyelmemet.)
A másik, a már tényleg nagyobb rész, amely a bűnüldözés fejlődést mutatja be. egy folyosó köti össze az előbbi teremmel. Itt egy fotógyűjtemény található, illetve itt van egy tabló a rendőrségi felvarrókról, karjelzésekről. Ezen az intermezzón áthaladva jutunk a múzeum legnagyobb részébe. Ez egy nagyobb terem, amelyet kisebb szekciókra osztottak. Amikor ott jártam itt alakítottak ki egy kisebb ideiglenes kiállítást is.
A magyar bűnüldözés fejlődését bemutató részbe belépve először a rendőrség és az állatok kapcsolatával találkozhatunk. az első rész a kutyákról, a második a lovakról szól. Itt van kiállítva méltán híres Kántor és Tuskó kitömve. A lovas rész pedig egy istállórészben van kialakítva. Ezt követően jön a különböző nyomrögzítő technikák és szakágak bemutatása. Jellemző, hogy a tárgyi emlékek mellett mindig van egy (esetleg több) tabló, ahol az adot szakterület magyarországi történetét is elolvashatjuk. Ezt követően megnézhetünk egy őrizetes cellát. A terem végében került kialakításra egy ideiglenes kiállítás, amely a magyar vízirendészet történetét mutatja be.
Innentől visszafelé vezet az utunk, és most érünk el ahhoz a részhez ahol tilos fényképezni. Ez egy viszonylag zárt terem a nagy termen belül, ahol Magyarország történetének leghírhedtebb bűnügyeit ismerhetjük meg a cinkotai sorozatgyilkostól, az arzénes asszonyokon keresztül, a Sóos-féle rendőrgyilkosságon át a móri mészárlásig. Ezek számomra ismert bűnügyek voltak - egy-kettőtől eltekintve - de egészen más volt velük így szembesülni. Itt a bűnesetek leírása mellett van néhány bizonyíték és hát jó pár a nyomozás során készült helyszíni fotó. Nem véletlen, hogy itt nem csak a fényképezés tilos, de 14 év alatt a belépés is. És ez indokolt is. Egy kivétel van a teremben, egy tárló, ahol nyomrögzítő eszközök vannak, erről készíthettem fotót. (Azért erre előbb rákérdeztem.)
A teremből kilépve még néhány egyéb bűnügyet ismerhetünk meg, mint a szépművészet múzeumi képrablást, illetve itt van egy érdekes tablócsoport a pénzhamisításról. Mielőtt elhagynánk a termet láthatunk néhány rendőrségi motort, illetve egy kerékpárt. Ügyes kontrasztként ez a rész pont szembe van a rendőrló szekcióval. És itt már majdnem véget is ér az utunk, de még van itt egy a bűnözők regisztrálására szolgáló fényképező rendszer, amely Európában az elsők között állított szolgálatba a Budapesti Rendőrség.
Úgy kezdtem, hogy azért mentem hétköznap, hogy ne zavarjanak a fényképezésben, Ez a vágyam csak részben valósult meg. Ottjártamkor egy kisiskolás csoport is jött szülői kísérlettel. Ez önmagában nem lett volna érdekes, de az már igen, ahogy ezt az intézmény kezelte. A gyerekeket először egy zárt terembe vitték, ahol a múzeumpedagógia keretében egy játékos bűnmegelőző oktatáson vettek részt. Majd ez után körbevezették őket a múzeumba, de gondosan vigyáztak arra, hogy az életvédelmi részlegbe ne tudjanak bemenni. Szerettem volna róluk a foglakozás közben fotót készíteni, mert számomra ez egy nagyon pozitív példa volt, azonban amikor erre engedélyt kértem, a kísérő szülők ezt felhatalmazás hiányában, udvariasan - és tegyük hozzá helyesen és felelős módon - elutasították.
Én két órát töltöttem az ingyenesen látogatható kiállításon, de valójában nagyjából egy óra alatt megtekinthető. Maga a múzeum érdekessége mellett, nem hagyhatom szó nélkül a személyzet udvarias és szakszerű hozzáállását. Egyszerűen sok más hely tanulhatna tőlük. Minden elismerésem feléjük. Ez egy kicsi és réteg múzeum, de ennek ellenére csak ajánlani tudom.
Ambasa
