Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
- Norman Franks, Hal Giblin: Császári sasok karmai közt - Böhme, Müller, Von Tutschek és Wolff légi győzelmei és áldozatai (Hajja & Fiai 2004.)
- Brit Buttar: Megtorlás - Közép-Ukrajna visszafoglalása 1943 (PeKo 2022.)
- Csonkaréti Károly: Lélekvesztők - Zseb-tengeralattjárók és egyéb furcsaságok (Kornétás 2020.)
- Kecskés László: Komárom az erődök városa (Zrínyi 1984.)
- Danyikó László: Hadihajóink (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)
- Rubicon 2021/7 - Lengyelország
*****
- Norman Franks, Hal Giblin: Császári sasok karmai közt - Böhme, Müller, Von Tutschek és Wolff légi győzelmei és áldozatai (Hajja & Fiai 2004.)
Mostanában (sok más témával egyetemben) egyre jobban az érdeklődésem figyelmébe kerül az első világháború. Így szinte majd mindegyik könyvismertetőmbe jut egy-egy kiadvány ebből az időszakból. Egy másik érdeklődési körömnek köszönhetően - az asztali hadijáték és ezen belül a Wings of Glory játék - miatt erre, a már több, mint öt éve a polcomon porosodó könyvre is sort kerítettem.
Maga a könyv a szokásos Hajja & Fiai kiadvány, annak a kis alakú sorozatából. Keménytáblás, kis alakú, 250 oldalas mű számos képpel. Maga a kiadvány nem fehér papírra nyomott és a képek minősége is épp ezért átlagos, bár tegyük hozzá, hogy ez lehet a kor fotózási technikája miatt is.
Az idén májusban elhunyt szerzőnek tucatnyi repülős témájú könyve jelent meg angolul és néhány magyarul is, mind az első-, mind a második világháború légi hadviselésének történetének egy-egy epizódjáról. A könyv kicsit sajátos. Négy német ász történetét mutatja be. Mindegyiküknél kapunk egy rövid életrajzot, majd sorszám szerint veszi sorra az elért győzelmeiket. Ezek az alfejezetek is két részre tagozódnak. Először a légiharc leírása következik, majd ezt követi a lelőtt gép személyzetének életrajza. Egy-egy ilyen leírás fél-, kettő oldal. A könyv furcsasága - az előszó szerint -, hogy az eredeti angol kiadás egy sorozat volt, amelynek ez a harmadik kötete. Ez érdekes, hogy a magyar kiadó ezzel kezdett és itt is fejezte be, viszont van előnyei is, hiszen nem agyoncsépelt pilótákat, hanem a magyar közvéleményben ismeretlen személyeket mutatott meg.
Maga a könyv szerintem egy kicsit nehéz olvasmány. Nem a nyelvezet, hanem a töménysége miatt. Egy idő után az olvasó elveszik a sorban egymást követő leírásokban és az abban lévő - jó részt brit - pilóta életrajzokban. Ezek az adatok egy britnek biztos nagyon érdekesek, de nekem, hogy az illető Dublin melyik utcájában született csak lapkitöltés. Nem mondom, hogy nem volt egy-két érdekes életrajz, de ez mondjuk 2-3%. Ugyanakkor a források hiánya miatt, maguk a légiharcok leírása sokszor csak pár mondatosak. Igazából a szerkesztés miatt - leírás + életrajz folyamatos ismétlése - olyan érzésem alakult ki, hogy ez amolyan győzelmi pornó. Azonban azt is el kell mondanom, hogy a szerzők alapos munkát végeztek a hiányos és sokszor a múlt homályába vesző források felkutatásával. Majd minden szereplőnek felkutatták a fényképét, illetve dicséretes módon - kellő szakmai kritikával - összevetették a korabeli forrásokat és leírásokat, és ahol ellentmondással találkoztak, arra felhívták az olvasó figyelmét.
A könyv maga jó, alapos, és érdekes. Ugyanakkor tényleg csak az elhivatottaknak való. Azoknak tudom ajánlani akiket érdekel az első világháború és a katonai repülés korai szakasza, mert erről egy érdekes szilánkot ismerhetünk meg Norman Frank és Hal Giblin könyvéből.
- Brit Buttar: Megtorlás - Közép-Ukrajna visszafoglalása 1943 (PeKo 2022.)
A trilógia első kötetének elolvasása után nem volt kétségem, hogy sort fogok keríteni a többire is. Szerencsére a PeKo éves bontásban adja ki a soron következő részeket, így nem tehettem meg, hogy majd egyszer elolvasom. Nem volt mit tennem még a harmadik megjelenése előtt el kellett olvasnom a másodikat is.
Szokásos, színvonalas, közepes alapú, keménytáblás, jó minőségű papírra nyomot 540 oldalas kiadvány. A könyv 11 fejezetből egy forrásjegyzékből és egy 32 képes képmellékletből áll. Ezeken kívül a könyv számos térképet is tartalmaz.
A könyv meglepő módon nem teljesen ott folytatja, ahol abbahagyta. Az első fejezetekben felvázol egy általános képet és gyakorlatilag egy vázlatot ad csak a kurszki csatáról. Igazából az ez után meginduló Ukrajnában zajló szovjet támadó hadműveleteket és az erre adott német válaszokat mutatja be a könyv az 1943-as év végéig. Kilenc nagyobb hadműveletet mutat be. A hadműveletek megértését számos térkép is segíti. Ennél a könyvnél is jó angolszász történetmesélési módon egyszerre jelennek meg a nagy hadműveletek bemutatása a tábornokok visszaemlékezései és a hadinaplókon keresztül, de megismerhetjük azt is, hogy az egyszerű katonák, vagy épen civilek hogy élték át ezeket az eseményeket a visszaemlékezéseikből való idézeteken keresztül. Maguknak az események megértését segítik azok az apró adatok, időjárás, hadrafoghatósági mutatók, amelyeken meg tudjuk érteni, hogy miért is nem úgy alakulnak az események, amelyek az egyszerű hadrendi adatokból adódnának.
Maga a könyv hozza a szokott és Buttar és PeKo színvonalat. Természetesen ehhez hozzájárul, hogy a fordító dr. Molnár György szerintem az egyik legjobb hazánkban. Megvallom nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban az első után, és egy kicsit csalódtam. A könyv jó, nem ez a bajom. Inkább egy kicsit több adatot vártam. Emlékeim szerint az első könyv végén lévő harkovi harcok esetén, nagyon részletes hadrafoghatósági adatokat kaptam, itt sokszor csak olyanok vannak, hogy kevés, alacsony stb. Ugyan csak érdekes hiba hogy a könyv első részében a szerző keveri a Wehrmacht-ot a Heer-rel. Ez amúgy gyakori hiba. Más ezt talán észre sem veszi, de nekem feltűnt. A könyv sok erénye mellett szerintem egy kicsit részrehajló a szovjetek irányában. Nem zavaróan, de sokkal inkább megengedő a szovjet hibákkal szemben, mint a németekével. Ráadásul végig hangsúlyozza, hogy a szovjetek kiértékelik a hibáikat és tanulnak belőle, míg a németek nem. Ez persze részint igaz, de korántsem akkora mértékben, mint azt a szerző állítja, amit azt a veszteségadatok is mutatták. Erre az ellentmondásra pont szemléletes példa, a dnyeperi ejtőernyős hadművelet, amit a szerző is leír ebben a kötetben.
Természetesen a maga műfajában egy átlag feletti könyv. Egy olyan témát dolgoz fel, amely a magyar szakirodalomban egyáltalán nem lerágott csont, ráadásul teszi ezt egy kívülálló nézőpontjából való szemlélettel. Természetesen csak ajánlani tudom és alig várom a harmadik rész megjelenését.
- Csonkaréti Károly: Lélekvesztők - Zseb-tengeralattjárók és egyéb furcsaságok (Kornétás 2020.)
Csonkaréti Károly a magyar és az osztrák-magyar haditengerészet történetének elismert kutatója, elvitathatatlan érdemei van múltunk ezen szegletének feltárásában. Számos jelentős könyv került ki a keze alól, bár meg kell említeni, hogy sokszor már szinte ugyan azt írta meg más-más formátumban és címmel. Így amikor egy könyvesboltban bóklászva szembe jött velem ez a könyv, meglepődve láttam, hogy végre valami újdonság a szerző tollából. Ráadásul egy kevésbé feldolgozott rétegtéma. Ugyan nem egy egy nagyméretű a könyv, de az ára is ehhez mért, így megrendeltem. (Sajnos ez egy ilyen világ és nekem is haladnom kell a korral. Már nem azonnal veszem meg a könyveket, mert, ha interneten rendelem meg, akkor ugyan ott két nap múlva 5-15%-kal olcsóban szerzem be.)
Maga a könyv egy kis alapú, keménytáblás, gazdagon illusztrált 170 oldalas kiadvány. Két nagyobb és azon belül több kisebb alfejezetre oszlik Az első rész a kis torpedónaszádok történetét dolgozza, fel, míg a második a zseb-tengeralattjárókról szól.
Amikor elkezdtem olvasni, már az elején meglepődtem, hiszen a címmel ellentétben egy teljesen más témával kezdett a szerző. Különösebben nem bántam, hiszen a kis hadihajók témája is érdekes és méltatlanul kezelt téma. A szerző már a könyv elején definiálja, hogy tulajdonképen mit is ért a téma keretein belül és a gondok itt kezdődnek. Alig fog bele a témába, már is áthágja azt. Egyszerűen a saját maga meghatározott korlátokat áthágva ismerteti a csuzimai- és a skagerraki csatákat, ráadásul az utóbbiban még tárgyi tévedés is van. Úgy ír csaknem 100 oldalt a kis torpedóhajókról, egyszer sem említi meg a francia Jeune École-t, ami ennek egy szélsőséges megnyilvánulása volt. Ez után jön a maradék részen a zseb-tengeralattjárók történetének a feldolgozása. Itt is van gond. A rész jelentős hányadát veszi el a tengeralattjáró kifejlesztésének története. Rendben, hogy ezek valóban kis méretűek voltak, de ez akkor is egy általános történet. Ezután a tényleges rész összecsapott lett. Vannak benne jó és érdekes részek, ez tagadhatatlan, de vannak olyanok is, amely lehettek volna bővebbek. Ezek a tartalmi részek de kivitellel is sok gond van. Egyszerűen hiányzott egy lektor. Szedési és nyelvtani hibák sora jellemzi a könyvet. A szerző néha teljesen furcsa, szakszerűtlen kifejezéseket, szavakat használ. Hol plusz betűk, vannak, hol lemaradnak néha. Rossz orosz-magyar átírások a hajók neveinél. Felesleges szócséplés a szövegben a műszaki adatok ismertetésénél, amelyek megismétel egy táblázatban, amiben az a hab a tortán, hogy nem egyeznek. A táblázatok, egy része értelmezhetetlen, bent maradt az angol fejléc, szétesett és hibás adatokat tartalmaz, olyan adatok vannak benne amelyekről nem írt a könyv így lebeg mint Mohamed koporsója a semmiben. Az illusztrációk a mellett, hogy vannak hibás képaláírások egyszerűen helyenként ötletszerűnek, nem oda való képek vannak egyes fejezeteknél. Ezek a hibák ma az internet korában elfogadhatatlanok! Hihetetlen, de senki nem olvasta át ezt könyvet a nyomdába kerülése előtt, illetve a próbanyomtatás után? Egyszerűen nem értem a kiadót!
Lehet, hogy az volt a baj, hogy komoly elvárásaim voltak a szerzővel szemben, ismerve a korábbi műveit, de sajnos csalódnom kellett. Áltatom magam, hogy ezt nem az akkor 90 éves szerző írta, hanem valaki az ő kisebb írásaiból ollózta össze. Azt el kell ismernem, hogy van a könyvnek egy íve, viszonylag jól kezd de aztán gyorsan romlik és a vége kritikán aluli. Lehet, hogy volt egy időnyomás a szerzőn, vagy a kiadón és ez ennek a letükröződése, de ezt talán nem az olvasóval kellene megfizettetni. Egyszerűen ez egy összeszedetlen, rosszul megírt könyvecske lett. El lehet olvasni, de erős forráskritikával kezelendő. Egyszerűen ez egy méltatlan lezárása egy életútnak. Hogy kinek ajánlom? Ezt ezek után döntse el mindenki, saját maga.
- Kecskés László: Komárom az erődök városa (Zrínyi 1984.)
Alapvetően szeretem és érdekelnek a várak és az erődök. Már számos cikket írtam ezekről ezen a blogon is. Ennek az érdeklődésemnek egyik megnyilvánulása, hogy az utóbbi időben megvettem néhány kötetét a Zrínyi, egykori várak sorozatának. Ezek általában az antikváriumokban olyan 800-1000 Ft-os áron kaphatóak, bár a később kiadott, ritkább példányok már ennél többet kóstálnak.
A könyv a sorozatra jellemző kis alakú négyzetes formátumú keménytáblás kiadvány 230 oldal szöveggel és azt követő 52 oldalas képmelléklettel. A bevezetéssel és az utószóval együtt a könyv 13 kisebb-nagyobb fejezetből, azokon belül alfejezetekből áll. Ezek a történelmi időrendet követik, amelyből természetes módon a török kor és az 1848-48-es események kaptak hosszabb terjedelmet.
Alapvetően már jellegénél fogva ez egy elég tömény szakmai írás. Ennél fogva nem is könnyű olvasmány, nem is rágtam át magam könnyen. Ugyan megpróbálja a szerző színesíteni a leírását, pl. a végvári harcok bemutatásával, de számomra inkább ez a próbálkozás az 1848-as eseményeknél sikerült csak igazán. Természetesen értem a szerző célját, hol ha nem itt jelenjenek meg ezek a leírások, hiszen ha valahol, akkor ebben a könyvben van a helyük. Ilyenek pl. az erődrendszer elemeinek leírása.
Számomra érdekes volt, de nem tudtam nem észrevenni, azt a múlt rendszerbeli szemléletet, hogy minden ami Habsburgok és/vagy német az rossz. Ugyanakkor ugyan kötelezően bekerült az 1919-es, a városban zajló események, azokat mégis tárgyszerűen kezeli, pedig a könyv születésének idején azért ez nem volt olyan egyszerű megírni. Tetszett, hogy a korabeli - középkori és kora újkori - mai magyar nyelvhez közelítően közli, úgy hogy érthető legyen, de ne vesszen el a korabeli nyelvhasználat sem.
Nem könnyű olvasmány, de ha valakit érdekel ennek a várnak az érdekes története, annak tudom ajánlani. Viszonylag könnyen és megfizethető áron beszerezhető.
- Danyikó László: Hadihajóink (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)
Régi kötödésem van ehhez a sorozathoz, hiszen már az ős, 70-es évekbeliből is nagyon sok példány van meg. Tettszik, hogy a közelmúlt szemléletével szakítva, végre a Magyar Honvédség, megpróbálja megismertetni magát, és nem titkol mindent, akár van értelme akár nem. Ennek a nyitásnak az egyik eleme ez a sorozat.. És nem tagadom, mindig is vonzott a hajózás, így hát kíváncsian vettem a kezembe ezt a füzetet.
A füzet a sorozat ismérveit követi 72 oldal, gazdagon illusztrálva. Alapvetően három nagyobb fejezetre oszlik, amelyből az első egy történeti összefoglaló, míg a másik kettő az MH rendszerben álló két hadihajó típusát mutatja be részletesen. A szerző ebben az esetben is egy olyan katona, aki első kézből ismeri az adott eszközöket.
Érdekes volt számomra ez a füzet, főleg úgy, hogy össze tudtam hasonlítani a sorozat korábbi részeivel. Hasonló tematikát követ, de a korábbiakkal ellentétben sokkal inkább összpontosít a lényegre. Látszik, hogy a szerző és tudja, hogy miről akar írni és mennyit, be tudta osztani a rendelkezésre álló terjedelmet. Arányos a bevezető rész, csak a lényegre koncentrál, nem próbál túl sokat írni, hogy maradjon hely arra amit fontosnak tart. Így a korábbi kiadványokkal ellentétben 50 oldala maradt a két hajótípus bemutatására, és ezt ki is használta. Egy nagyon részletes leírást kapunk az AM hajókról (36 oldal). Tényleg mindent megtudhatunk róla az utolsó csavarig. Mindezt teljes szakmaisággal. Hasonló, bár kisebb terjedelemben ír a szerző a AN naszádokról is. Mindehhez nem csak szép képeket, hanem hasznos magyarázó ábrákat is kapunk.
Az előző, a radarokról szóló füzetnél azt hánytam a szerző szemére, hogy túl szakmai. Nos itt is ez a helyzet, de itt mégsem éreztem annyira zavarónak. Talán azért mert először is szeretem ezt, és ilyet is vártam, másodszor, pedig mert ezek számomra megfogható dolgok voltak benne. Igen, száraz és katonás a nyelvezete, de ennyi tartalom összesűrítése nem is menne máshogy. Lehet furcsa lesz amit írok, de tetszett, hogy az alapos leírás ellenére mégis maradt bennem kérdés (nem sok), és ez jó, hiszen ez azt jelenti, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Látszik, hogy a szerző ismeri azt amiről ír, és azt is hogy szereti, az élete.
Nekem alapvetően tetszett és már rég vártam egy ilyen alapos típusleírásra az MH hadihajóiról. Akiket érdekel ez a két hajó, azoknak mindenképpen ajánlom, hiszen ilyen részletességgel nem olvashattak róluk még soha sem.
- Rubicon 2021/7 - Lengyelország
A legutolsó könyvhéten bóklászva jutottam el a kiadó standjáig, hogy megnézzem egy könyvét, azonban meglepve tapasztaltam, hogy régebbi lapszámait is árulta. Igaz ezekre nem volt kedvezmény, de volt közötte egy, amely egyik kedvenc témámat, Lengyelország történetét dolgozta fel. Nem gondolkodtam sokat és nyomban meg is vettem.
Ez a lapszám egy tematikus cikkgyűjtemény, amely 130 oldalon 18 hosszabb-rövidebb írást tartalmaz. A cikkek hossza 1-10 oldal a kora középkortól a közelmúltig.
Nekem nagyon tetszett a kiadvány, mivel a cikkek többsége a közép- és újkori lengyel történelmet dolgozza fel. És ismerve néhány Lengyelország történetével foglalkozó művet ezek, pont elhanyagolt kevésbé tárgyalt részek. Tapasztalatom szerint általában a legtöbb történeti műben pont fordított arány szokott lenni, így ez nekem nagyon tetszett, hiszen engem különösön foglalkoztat a lengyel középkor és itt elég sokat megtudhattam róla. Természetesen az írások a különböző szerzők miatt stílusban különbözőek egyesek olvasmányosabbak, mások kevésbé, de szakmaiságuk vitathatatlan.
Nekem nagyon tetszett ez a tematikus kiadvány, oly annyira, hogy elolvasása után beszereztem még további kettőt. Szerintem tartalmilag ez egy nagyon jó iránya a kiadónak, hogy anyagilag az-e nem tudom. Lehet, hogy nem veszem meg minden számát, de sokkal inkább megveszek, egy ilyen tematikus válogatást, mint egy olyant, ami mindenről szól, de csak 2-3 írás érdekel belőle. Én ajánlani tudom csak ezeket a kiadványokat. Akiknek felkeltettem az érdeklődését, azok ezeket megvásárolhatják a kiadónál, vagy a budapesti Fókusz Könyváruházban.
Ambasa
