Az Ansaldo
Az „Ansaldo” több értelemben is fogalom a magyar haditechnika történetben. Először is ez volt az a páncélos, amelyet először nagyobb mennyiségben rendszeresített az önálló magyar fegyveres erő, s mint ilyen úttörő szerepet játszott, a ma már csak jelképes magyar harckocsizó fegyvernem kialakulásában. Másodszor az Ansaldo valahol a használhatatlan, idejétmúlt fogalom szinonimája is lett. Korábban már egy írásomban, ezen a blogon értekeztem a kisharckocsikról, azok szerepéről és kialakulásukról. A fenti okok miatt talán érdemesebb egy kicsit részletesebben is foglalkozni ennek a páncélosnak a mind a külföldi, mind a hazai történetével. Noha elég sok helyen elég sok mindent leírtak magyar nyelven az Ansaldoról, de ez jórészt a hazai a hazai históriáját ölelte fel és az is többnyire nyomtatott formában, én most ezeket megpróbálom csokorba szedni, hogy az interneten is elérhető legyen…
Az Ansaldo
Már rég jelentkeztem, de ennek több okai volt köztük egy olyan, amit majd itt is olvashattok. Ugyan nem szeretem az évfordulókhoz kötött írásokat, de a mai napon még talán én sem tehetem meg, hogy valamilyen formában ne emlékezzek meg normandiai partraszállásról. Erről az eseményről még magyarul is számos kiváló, és kevésbé jó könyv jelent meg, úgyhogy talán nem is szaporítanám az ezzel kapcsolatos írások számát, bár talán egyszer érdemes lenne ezeket egy könyvajánló keretében összegyűjteni. Ellenben már régóta terveztem, hogy írok az egyik, itt hírnevet szerzett alakulatról, a 29. gyalogos hadosztályról…
Amikor kitört az első világháború, Nagy-Britannia nyomban blokádot hírdetett a Kaiser birodalma ellen. A várakozásokkal ellentétben, azonban ezt a Királyi Haditengerészet nem közvetlenül a német partok előtt, hanem attól jóval távolabb állította fel, ami által a sokkal kevésbé vált sebezhetővé a német haditengerészet által. A blokád hatásai csak hamar érezhetővé váltak és a háború derekára Németország ipara egyre jobban érezte bizonyos nyersanyagok hiányát. A hagyományos kereskedelmi hajók nem, vagy csak ritkán tudták áttörni a hatékony brit tengerzárat. A németek kénytelenek voltak valami radikálisan új megoldást keresni, hogy a semleges kikötőkön keresztül hozzájussanak azokhoz a stratégiai fontosságú anyagokhoz, amelyekből ekkora már égető hiány kezdett mutatkozni. A németek úgy döntöttek, ha a felszínen nem tudnak áttörni, akkor azt a felszín alatt kell megpróbálni. Ennek a gondolatnak a nyomán született meg a világ első két kereskedelmi tengeralattjárója a Deutschland és a Bremen…
A mostani bejegyzés egy kicsit szokatlan lesz tőlem. Nem valami konkrét dologról szeretnék írni, hanem a játék egy olyan irányzatáról, amelyet – eltekintve egy Aeronautica Imperalis meccstől – nem igen próbáltam de már régóta foglalkoztat. Ez pedig nem más, mint a légiharc az asztalon. Az, hogy ezt a cikket megírjam a személyes inditatás mellett, nagyban inspirált a Wargame Illustrated 2013 áprilisi számában megjelent összefoglaló, amelyet nem titkoltan felhasználok ehhez az íráshoz. Mivel nem nagyon van tapasztalatom a játék ezen változatában, inkább a gondolataimat írnám le, amiből talán valamiféle vita is kialakulhat. 
Március elsején összejöttünk a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjteményben, azaz a MÚZEUM-ban, hogy megvívjuk a Don menti hídfőcsaták utolsó felvonását, a harmadik Urivi csatát. Ez a játék jó alkalom volt arra is, hogy tapasztalt wargamerekkel próbáljuk ki az Össztűz, TŰŰŰŰŰZ!!! szabályt.
Bejegyzésem címének a Népszerű történelem könyvsorozat egyik részének a címét választottam, részben, mert ez volt az első a Nagy Háborúval foglalkozó könyv, amit olvastam, részben mert így szeretnék tisztelegni annak a műnek, ami felkeltette a korral kapcsolatban az érdeklődésemet. Legtöbbünknek az első világégésről (bár egyesek vitatják, hogy ez lett volna az első) csak a hatalmas véráldozatokkal, ám annál kevesebb eredménnyel járó gyalogos tömegrohamok jutnak az eszébe, amik a védők gyilkos géppuskatüzében hamvadtak el. Így voltam ezzel én is, ezért sokáig nem is foglalkoztam a témával, még hadijátékos koromban sem. Sőt, miután felhagytam a legnépszerűbb sci-fi világgal és áttértem a történelmi játékokra, még akkor sem. Azután ahogy korábbi bejegyzéseimben már írtam szép lassan kinyílt a szemem.
Csepel 800, amely egyes helyeken hol Cs-800, hol K-800, de találkoztam már B-800 elnevezéssel is, a második világháború után újjáéledő magyar hadiipar első és egyetlen lánctalpas harcjárműve volt. Sajnos erről az érdekes járműről se könyvben, se interneten néhány mondatnál többet nem igen találtam, ezért megpróbálom azt a keveset egy cikkben összefoglalni.