A háború első időszaka
Az európai közvélemény elsöprő francia offenzívát várt, azonban a mozgósítás és a hadsereg felvonulása közben tapasztalt hibák miatt erre azok nem voltak képesek. Július 24-én Metzben alig 200.000 katonát tudtak csak összevonni, és ez az erő a háború előtti tervek végrehajtására elégtelen volt. A háborút közvetlenül megelőző átszervezés sem kedvezett, a helyzetnek, de a franciák, tudták, hogy már csak belpolitikai okokból is valamit fel kell mutatni.
Augusztus 2-án a franciák hat hadosztálya támadásba lendült Saarbrücken ellen, amelyet egy német ezred védett, némi lovas támogatásával. A franciák 88 fős veszteség mellett, amiből 11 volt halott, elfoglalták a várost övező dombokat, de a városba nem vonultak be.
Időközben a németek is megérkeztek a hadszíntérre, a jobb szárnyon a I. és a II. hadsereg Metz és Lotaringia, míg a balszárnyon a III. hadsereg Strasbourg és Elzász ellen vonult. Moltke a clausewitzi alapelv értelmében egyetlen bekerítő hadműveletben, a Saar folyó körzetében kívánta megsemmisíteni a francia haderőt. A szép tervet azonban nem a franciák, hanem pont saját tábornokai akadályozták meg. A balszárny a tervezetnél lassabban vonult fel, míg a középen elhelyezkedő Steinmetz vezette II. hadsereg, a paranccsal ellentétben Saarbrücken ellen vonult, így nem bekerítette, hanem szembe ment a francia hadsereggel. Steinmetz döntésében talán az is szerepet játszott, hogy az idős katona nem igen szívelte Moltkét.
Azok a katonák akiket a családjuktól messze szólított a szolgálat, mindig is megpróbálták szeretteik tudtára adni, hogy jól vannak, és ne aggódjanak értük, még ha ez nem minden esetben is felelt meg a valóságnak. A kor előrehaladtával, ahogy nőt az írástudás, fejlődött a postaszolgálat és vált egyre elérhetőbbé az egyszerű közember számára, egyre több katona ragadott tollat és levélben tudatta családjával a hogylétét. Ma ezek a levelek egyre inkább kordokumentumok - a naplók mellett - amelyeken keresztül megismerhetjük a egyszerű baka életét és gondolatait. A legtöbb hadsereg felismerte ennek a fontosságát, és noha cenzúrázva de elősegítette, hogy a katonák haza tudjanak üzenni illetve megkapják az otthon maradtak leveleit. Ahogy fejlődött a technika egyre újabb és újabb megoldások születtek a katona és az otthon közötti kapcsolattartáshoz. A levelek mellett megjelent a telefon és később az internet által lehetővé tett közvetlen írásbeli, később képes kapcsolat is.
Az őrezredek, vagy eredeti nevükön wachregiment-ek az NDK Nemzeti Néphadseregének és az Állambiztonsági Minisztérium csapatainak érdekes színfoltjai voltak. A feladatuk közé tartozott díszelgés emlékműveknél és idegen államok vezetőinek fogadásakor. Ezen ezredek látták el az állami-, párt- és katonai létesítmények őrzését. Ugyanakkor ezen alakulatokra várt volna az államhatalom végsőkig való védelmezése egy esetleges, az NDK megdöntésére irányuló felkelés leverése is. Feladatuk miatt, felszerelésük és fegyverzetük igen változatos volt, ami nem nélkülözött némi magyar vonatkozást sem. Ezen az ezredek közül a címben szereplő volt a Német Demokratikus Köztársaság pretoriánus gárdája, a pártvezetés legfőbb védelmezője, a párt ökle, elnevezését nem véletlenül a szovjet titkosrendőrség hírhedt megalapítójáról kapta.
Mostanában a blogon a hadtörténelem és a haditechnika kissé jobban előtérbe került, miközben a játék és a makettezés némileg háttérbe szorult különböző okok miatt. Sajnos játékról most sem tudok beszámolni, de lassan célegyenesbe kerül az amerikai polgárháborús seregeim elkészülte. Ennek apropóján elkezdem több részletben bemutatni mindkét készülő seregemet némi, rövid csapattörténettel egyetemben. Az első rész a déli gyalogságról szól, majd a következő az északit fogja bemutatni. Terveim szerint külön közös rész fog szólni mindkét fél tüzérségéről, lovasságáról és végül a zuávokról.
A Fleet Shadowerek
Porosz gyalogság rohama a francia gyalogság ellen 1870. augusztus 18-án St Privatnal
Magyar Ansaldok az erdélyi bevonulás idején
Bevezető
Fröhlich Dávid: Huszárok, előre! – Magyar sereglovasság a II. világháborúban
Fallschirmjager
Az újév első játéka két dolog miatt is rendhagyó volt. Az eddigi napóleoni összecsapásaink eddig elkerülték az Ibériai-félszigetet, de most pótoltuk a hiányt és a britek immár spanyol szövetségeseik támogatása mellett a hidalgók földjén akaszthatták össze bajszukat és a szuronyaikat. Ugyan épül már itthon is spanyol ármádia, de ez most mégis leginkább Ákos angol barátjának Brendannak volt köszönhető, aki rendelkezik három szépen festett ezreddel, amelyet M.Peti egysége egészített ki némi tüzérséggel. A britek hat gyalogezrede, a két-két könnyű és nehéz lovas ezrede, a lovas és a gyalogos tüzérütege is angol barátunk keze munkáját dicsérte, akárcsak a nagyszerű ibériai épület makettek. A szemközti oldalon a szokásoknak megfelelően Ákos franciái sorakoztak fel. Mint említettem a játék két dolog miatt, is unikum volt, az egyik a fent említett spanyolok hadba vonulása, a másik pedig Brendan házi szabályának kipróbálása volt. A szabályról annyit, gyors, egyszerű és épp ezért élvezetes.
A két hajó egymás mellett a kikötőben
A közelmúltban Krisztián barátom megkeresett, a wargame.hu oldalról, hogy lenne-e kedvem cikket írni a legújabb művéhez, a frissen elkészült szipoj figurákhoz. Azonban, mivel ez egy így egy közös munka, ezért egy időben olvasható a cikk mind itt, mind a fent említett oldalon, úgyhogy kérem senki se lepődjön meg az esetleges hasonlóságon, ez nem a véletlen és csak is a véletlen műve...