Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, és az olyanokon, amelyek egy-egy nagyobb részterületet ölelnek fel, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre.

- Bíró Ádám, Éder Miklós, Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvédség külföldi gyártású páncélos harcjárművei 1920-1945 (Petit Real 2006.)

- Mujzer Péter: 39M. Csaba páncélgépkocsi (magánkiadás 2021.)

- Barczy Zoltán, Sárhidai Gyula: A Boforstól a Doráig - A magyar légvédelmi tüzérség 1914-1945 (Petit Real 2008.)

- Barczy Zoltán, Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvédség légvédelme 1920-1945 (Zrínyi 2010.)

• • • • • • • • • • • • •

Mielőtt belevágtam ennek a cikknek a megírásába, meglepve tapasztaltam, hogy erről a harckocsiról milyen kevés magyar anyag van. Általában csak 1-2 oldalas rövid cikkecskék emlékeznek meg róla. Ámulatomat csak fokozta, hogy az angol wikipedia kivételével ha egyáltalán van róla szócikk, azok sem haladják meg ezt a terjedelmet, beleértve a franciát is (!). Aztán ahogy elkezdtem összeszedni és elolvasni a forrásokat kezdtem rájönni miért is forró krumpli a téma. Egyszerűen túl sok az ellentmondás a forrásokban. Pedig ez a harcjármű - amely a Vickers E-n alapuló T-26 megjelenésig a legnagyobb darabszámban gyártott harckocsi - korszakos jelentőségű volt. Forgó tornya, hármas belső elrendezése révén a mai harckocsik ősanyja. Sok tekintetben az első korszerű harckocsi, amelyet az az után tervezett harckocsik túlnyomó többsége elrendezésében követett. Ennek ismeretében talán több szót érdemelne és érdemes lenne egy kicsit jobban megismerkedni vele...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- B. Szabó János, Uhrin Dorottya: Mongol invázió Európa ellen 1236-1242 (Corvina 2022.)

- Perjés Géza: Csatakönyv (Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2014.)

- Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (Zrínyi 1978.)

- Robert A. Forczyk: Páncélos hadviselés a keleti fronton 1943-1945 - Vörös gőzhenger (Hajja & Fiai 2022.)

- Edwin P. Hoyt: Göring és a Luftwaffe (Victoria 1994.)

- Balajti István: A radar (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

*****

Tudom, hogy furcsa, de miközben az életem négyötödét Budapesten éltem le, még sohasem jártam Aqicumban. Talán mert mikor felköltöztünk, már az alsó tagozatban letudták ezt a kötelezőt, talán mert ugyan nagyon érdekel a történelem, de az ókor fog meg a legkevésbé. Minden esetre most tavasszal úgy alakult, hogy a Budapesti Történeti Múzeumba való látogatásommal kaptam egy szabad jegyet ide. Nosza rajta itt volt az alkalom, hogy teljesítsem ezt az évtizedes restanciámat...

Rég óta nem játszottam Bolt Action-t, már hiányzott. Az utóbbi időben Wings of Glory és Sails of Glory volt porondon, így beiktattunk egy csatát, ami ezúttal (is) Magyarországon játszódott. A seregek 1000-1000 pontból építkeztek és egy "gyári" scenario-t a Top Secret-et játszottuk le. Annyit módosítottunk, hogy a titkos iratokat gépjárművel is fel lehet szedni, de ennek ára, hogy 1 körig a személyzet szabadon, a járművön kívül kell, hogy tevékenykedjen, ami ugye elég kockázatos tud lenni.

Már rég érlelődött bennem, hogy írjak a legnicai csatáról, mivel úgy gondolom, hogy a magyar történelem megértéséhez szükséges annak tágabb környezetének megismerése. Sokat tudunk és még többet gondolunk a magyarországi mongol invázióról / tatárjárásról, de azt már sokszor elfelejtjük összefüggéseiben látni. Sajnos azt gondoljuk, hogy a magyar-mongol összecsapás, valami egyedi, másra nem hasonlító konfliktus volt. Pedig hát ez koránt sem van így. A magyarországi támadás csak az 1236-ban megkezdődő nagy mongol invázió egyik végpontja volt, a másik pedig Lengyelország nyugati határára esett. Ahogy nekünk Muhi egy csúcspont, úgy a lengyeleknek a két nappal korábban lezajlott Legnica az.

Ha április, akkor Mosonshow. Immár 25. alkalommal került megrendezésre az immár világszerte ismert rendezvény. Én aránylag későn kezdtem el látogatni ezt a makettversenyt és volt, hogy ki is hagytam egyet-egyet. Azonban ma már állandó, éves programom a Mosonshow...

Ha április, akkor Mosonshow. Immár 25. alkalommal került megrendezésre az immár világszerte ismert rendezvény. Én aránylag későn kezdtem el látogatni ezt a makettversenyt és volt, hogy ki is hagytam egyet-egyet. Azonban ma már állandó, éves programom a Mosonshow...

Ha április, akkor Mosonshow. Immár 25. alkalommal került megrendezésre az immár világszerte ismert rendezvény. Én aránylag későn kezdtem el látogatni ezt a makettversenyt és volt, hogy ki is hagytam egyet-egyet. Azonban ma már állandó, éves programom a Mosonshow...

Tavaly voltam hosszú idő után ismét katonai rendezvényen, és noha idegenkedek az ilyen eseményektől, nagyon jól éreztem magam. A félreértések elkerülése miatt, nem az ilyen rendezvényeket nem szeretem, hanem a tömeget. Aztán úgy esett, hogy azok, akikkel kilátogattam az elmúlt évben, megint invitáltak. Először nem akartam kimenni, de aztán úgy döntöttem, hogy miért ne, így aztán idén is Tatán találtam magam...

Valamikor réges-régen, több, mint negyven esztendővel ezelőtt jártam utoljára ebben a múzeumban még kisgyermekként. Igazából nem sok emlékem maradt róla, csak a régi, középkori kövek emléke maradt meg bennem. Azután idén jó alkalmat adott, a múzeumban megrendezett - az azóta már sajnos bezárt - Kádár játékkatonái kiállítás. Ez jó apropót kínált a kettőt egy csapásra, elv érvényesítésére, amiből végül három lett...

 2020-ban volt az angliai légicsata 80. évfordulója és ennek alkalmából a nemzetközi Blood Red Skies facebook csoportban szerveztek egy kampányt. Ennek a különlegessége az volt, hogy a játékosok a világ minden tájáról csatlakozhattak, a játékaik eredményét egy-egy megjelölt posztban jelentették a csoportban, ahol aztán a főszervező azokat összegyűjtötte, majd felhasználta a kampány további alakulásánál és a végeredmény kiszámolásánál. Figyelembe véve természetesen a történelmi hátteret is. Ennek a rendszernek az alapjait felhasználva készítettem én is egy kampányt, melynek főszereplői a híres magyar Pumák és azok szovjet ellenfelei lettek, hazánk egét választva hadszíntérnek.

Még sohasem jártam a hosszú múltra visszatekintő Szolnoki Makettversenyen, így úgy láttam, hogy itt az idő ezen változtatni. Volt időm és lehetőségem, így felkerekedtem...

Anno amikor elkezdtem foglalkozni a harmincéves háborúval, és a hozzá kapcsolódó hadügyi forradalommal, még nem gondoltam, hogy ennyire felkelti majd az érdeklődésemet a korszak hadviselése. Írtam is róla két könyvajánlót, az elsőt a magyar a másikat, pedig az európai hadviselésről. Amikor a korszak magyarországi háborúiról olvastam, ezen belül a tizenötévesről, egyre inkább fogant meg a gondolat, hogy jó lenne jobban belemélyedni azokba a háborúkba, amikor már az európai haderők egyenrangú félként szálltak szembe az oszmán seregekkel. Ráadásul ezt a korszakot szerintem az is izgalmassá teszi, hogy ez megint egy nagy átalakulás időszaka. Elég csak arra gondolni, hogy ekkorra a korai hadivállalkozók ezredei, igaz még zsoldosként az állandó hadsereg részei lettek. Megjelentek az egyenruhák, és a kerek kalapot felváltotta a trikorn, a háromszögű csákó. Ahogy terjedt a muskétára tűzhető szurony, úgy veszítettek jelentőségükből a pikások, de még nem tűntek el teljesen.

Igazából nagyon hamar kiderült számomra - Buda visszavételéve kapcsán - az 1980-as években szerencsére számos könyv jelent meg a felszabadító háborúkkal kapcsolatban. Úgy döntöttem, hogy ezekhez - egy kicsit tágabban értelmezve a korszakot - még visszamegyek az időben és igazából a az 1600-as évek második felétől a pozserováci békéig tekintem át az elérhető, és a kezem ügyébe eső szakirodalmat...

- Bél Mátyás: Buda visszavívásáról (Zrínyi 1986.)

- dr. Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban (Budapest Fővárosa 1886.)

- ifj Barta János: Budavár visszavétele (Kossuth 1985.)

- R. Várkonyi Ágnes: Buda visszavívása 1686 (Móra 1984.)

- Péter Katalin, Szalai Anna - Buda ostroma 1686 (Szépirodalmi Kiadó 1986.)

- Szakály Ferenc, Rózsa György: Buda visszafoglalásának emlékezete 1686 (Európa 1986.)

Amikor 1914 őszén a nagy tervek semmivé váltak és a frontok megmerevedtek, a katonák elővették az ásóikat és a gyilkos srapnelek és géppuskatűz elől megkezdték beásni magukat. Rövid idő alatt szinte áttörhetetlen, mélységben tagolt állásrendszerek jöttek létre, és kialakult a patthelyzet. Természetesen mindenki megpróbált ezen változtatni. Ki így, ki úgy. Az egyik megoldás a később megjelenő tank volt, de nem ez volt az egyetlen, és az első. Minden hadviselő előbb-utóbb létrehozott olyan elit, könnyű gyalogsági alakulatokat, amelyek, a meglepetés erejében és az elszántságban bízva vagy rohammal, vagy beszivárgással megpróbálták elfoglalni az ellenség állásait, így áttörve azok frontvonalát. Ezeknek a csapatoknak az olasz megfelelői voltak az Arditik...

Szeretem, a társasjátékokat és azon belül a történelmieket. Sajnos ritkán jutok hozzájuk és így nem is nagyon érzem magam a szakértőjüknek. Így nem csoda, ha minden ilyen alkalmat megragadok. A hagyományos táblás játékokat értettem, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet lejátszani egy csatát egy kártyapakli segítségével. Ez idáig...

A repülés története során sok érdekes repülőgép született. Voltak amelyek használhatatlanságukkal, vagy, előremutató jellegükkel, esetleg gyártási darabszámukkal vagy éppen formájukkal kerülhettek az érdeklődés látóterébe. Jómagam próbálok írni kevésbé ismert, vagy épp számomra érdekes repülőgépekről, és az egyik ilyen a Blohm & Voss Bv 138 Seedrache...

Valamikor réges-régen, no nem egy messzi-messzi galaxisban, hanem itt Magyarországon néhányan összeálltak egy csúnya magyar szóval "groupbuildre" magyarul csoportos építésre. Természetesen ez is egy olyan történet volt, amely több szálon futva indult, hogy egyszer majd ezek összegabalyodjanak és ha nem is erős kötéllé, de legalább egy madzaggá álljanak össze...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- Szakály Ferenc: A mohácsi csata (Akadémiai Kiadó 1975.)

- Martin Middlebrook: A somme-i csata első napja - 1916. július 1. (Saxum 2016.)

- Számvéber Norbert: Ragadozók - A Bake nehézpáncélos-ezred története 1944. január-február (Peko-Hadiakadémia 2021.)

- Walter G. Scott (Horváth Zsolt): MiG vadászrepülők története (Vagabund 2007.)

- Magó Károly: Emlékkönyv - Búcsúznak a katonák a Mi–8 helikopterektől

(Zrínyi 2022.)

- Horváth Sándor, Nagy Norbert, Tóth András, Éless Krisztián: A Leopard 2A4 és a Gidrán (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

*****

Mostanában egre jobban foglakoztat Magyarország története a török korban, amelynek egyig igen izgalmas fejezete a felszabadító háborúk és azon belül Buda 1686-os visszavívása. Nem véletlenül írtam ennek irodalmáról már, és amelynek készül a kifejezetten Buda ostromáról kiadott irodalom bemutatásáról szóló cikk is. Maga a korszak wargame körökben is népszerű, többen is játszunk 15, 20, vagy épen 28 mm-ben a Hunyadiak korától egészen a 15 éves háborúig. Így nem meglepő, ha egy ilyen témájú társasjáték is előkerül...