Sokat gondolkodtam, hogyan is emlékezzek meg a blogon a második világháború kitörésének 80. évfordulójáról. Számos ötlet merült fel bennem, könyvajánló, a wiznla-i csata, a Bzura-folyó menti lengyel ellentámadás, de végül egy olyan mellett döntöttem, amelynek helyszínére egyszer majd szeretnék eljutni. Így esett a választásom végül, a Westerplatte ostromára…

Az előző történetet ott hagytam abba, hogy Salgó várából kitekintve, alig pár kilométerre egy alacsonyabb dombon ott elém tárult túrám következő célpontja Somoskő vára. Somló vár hegyéről leereszkedve az erdőn átvágva, mintegy 5 km-es kellemes séta után, amely érinti a Salgóbányát, ahol kitűnő színészünk Zenthe Ferenc született. Somoskőbe beérve, kapaszkodhattunk fel erre a különös elhelyezkedésű várra, melynek sajátosságát az adja, hogy a névadó falú, még magyar területen van, de maga a helység vára már alig ötven méterre a határ túl oldalán.

Talán sokan emlékeznek arra az ikonikus jelenetre az Angliai légicsata című filmből, amikor az engedetlen lengyel pilóták a kötelék repülés gyakorlása közben sorra leborítanak az angol parancsnokuk mögül, hogy rávessék magukat a német bombázókra. Ez a jelenet, ha nem is pontosan úgy, de a valóságban is megtörtént, mégpedig történetünk főszereplőjével, a 303. lengyel repülőszázaddal…

Nem megszokott ezen a blogon, ha nem hadtörténelemről, haditechnikáról, vagy épen történelmi hadijátékról írok, szokatlan, de nem példátlan. Valamikor már írtam polgári eszközről a SS Canberra-ról cikket, de ennek azért voltak hadtörténeti vonatkozásai. Azonban mint műszaki ember lenyűgöznek a gépek, legyenek azok akár hajók, repülőgépek, fegyverek, vagy várak, vagy épen régi automobilok és szívesen zarándokolok el olyan múzeumokba, ahol ezeket megtekinthetem. Így jutottam el tavaly egy olyan helyre, amely már régen szerepelt a bakancslistámon, de eddig kimaradt: a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum…

Már elég régóta foglalkoztat a XVII. század hadviselése, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy mind 20, min 28 mm-ben szereztem be seregeket, amik „már csak” kifestésre várnak. Maga a korszak nagyon érdekes a hadviselés szempontjából. Ekkor zajlanak a török elleni felszabadító háborúk, köztük a tizenö téves háború, a németalföldi háborúk, a harmincéves háború, az angol polgárháború, a Bocskai-felkelés az angol-holland tengeri háborúk és még számos érdekes, ugyan akkor nagyon véres hadi esemény, amely bizonyos értelemben ma is hatással van a világunkra. Ugyanakkor ez a korszak az, amikor kialakulnak az állandó hadseregek és lezajlik egy hadügyi forradalom. A lovagi lovasság végleg elveszíti a fölényét a gyalogsággal szemben és pikások négyszögeit lassan felváltják a csupa tűzfegyverrel felszerelt gyalogosok tömegei, amelyek a mai napi jellemzik a csatatereket.

Igazából kezdetben csak a harmincéves háborúval kapcsolatos könyvajánlót szerettem volna, de menet közben arra kellett rájönnöm, hogy a téma annyira összefonódik, hogy nem lehet ezt az egy eseményt kiragadni a korszak hadviseléséből. Szerencsére az éra magyarnyelvű szakirodalma viszonylag bőséges így számos nyomtatott- vagy internetes mű is foglakozik a témával. 

A számos könyv mellett sok interneten elérhető előadás, és ismeretterjesztő fim is várja azokat, akiket érdekel a korszak így ezek közül is be szeretnél mutatni majd párat.Nos, a könyvismertető 1. része után, amelyben azokat a könyveket mutattam be, amely hazánk hadviselésével foglakozik, következzen a második rész, amely már a hadügyi forradalom egyetemes oldalát bemutató munkákat próbálom csokorba szedni.

-Ricarda Huch: A harmincéves háború (Európa Századok-emberek 1979.)

-Csikány Tamás: A harmincéves háború (Korona 2005.)

-Földi Pál: Oroszlán és sas (Csengőkert 2014.) 

-Hegedűs Géza: Vasbordájú szentek (Móra 1963.)

-Ifjú Takaró Károly: Harmincéves háború (előadás sorozat)

Már nagyon régóta a bakancslistámon volt, hogy egyszer eljussak a páncélosok egyik Mekkájába, a munsteri Panzermuseumba. Szerencsére erre idén tavasszal végre lehetőségem adódott hála János barátomnak, akivel és Tamással egy rövid, de annál tartalmasabb németországi kiránduláson volt szerencsém részt venni…

Gyermek-, vagy inkább ifjúkorom egyik kedvenc könyve volt Marjai Imre Nagy hajóskönyve, melynek a címlapján Claus Bergen csodálatos festménye pompázott egy gyönyörű vitorlás sorhajóról. Megmondom őszintén nem csak akkor, de a mai napig lenyűgöz a kép, amely anno meg is ihletett és magam is megpróbáltam, valami hasonlót rajzolni. Természetesen kevés olyan lenyűgöző, emberkéz alkotta dolog van a világon, mint egy sorhajó dagadó vitorlákkal, de ezek közül is kitűnt egy, a Sovereign of the Seas…

Akárhogy is nézzük, ma van a normandiai partraszállás 75. évfordulója. Pont háromnegyed évszázaddal ezelőtt szövetséges csapatok gázoltak ki partra a Szajna torkolatának közelében, illetve ereszkedtek alá az égből, és megkezdődött Franciaország felszabadítása. Öt évvel ezelőtt az amerikai 29. gyalogos hadosztályról írtam, de már akkor felvetődött bennem, hogy mi lenne, ha egyszer a másik oldalról emlékeznénk meg. A normandiai partraszállás kifogyhatatlan témát kínál a billentyűzet-koptatóknak, minden évben számos cikk, és könyv jelenik meg, a kerek évfordulókon meg még több. Ilyenkor elárasszák a magyar szakfolyóiratokat is a Normandiával foglakozó cikkek, de ezek közül, csak nagyon kevés foglalkozik a védők oldalával. Nos, úgy is divatos manapság a megbékélés - ami természetesen nem vonatkozik a háborús bűntettekre - így úgy döntöttem, hogy ezúttal a német 352. gyalogos hadosztály történetét mutatom be…

Már régóta játszom a gondolattal, hogy indítsak a blogon egy olyan sorozatot, amely a hadviselés, a hadszervezet, és a haditechnika, bizonyos háttér kérdéseivel boncolgatja több szempontból is körbejárva azokat. Mondhatom, hogy már évtizedek óta foglalkozok, a magam műkedvelő szintjén ezekkel a kérdésekkel, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy komoly szaklapokban, könyvekben mennyi helytelen szóhasználat fordul elő. Természetesen az a hosszú idő, amit a téma boncolgatásával foglalkoztam, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, vagyok, ezeknek a kérdéseknek a jó részét nem tanultam, hanem én is a különböző olvasmányaimból szedtem össze, így minden érdemi, alátámasztott kiegészítést, javítást szívesen veszek. Sajnos, azt veszem észre, hogy ezekben a forrásokban, ismeretterjesztő művekben, de az internetes fórumokban is számos ember, használ olyan katonai kifejezéseket, csak hogy szakszerűbbnek tűnjön, amelyek mögöttes tartalmával nincs kellően tisztában. Ezeket az írásokat, nekik és olvasóiknak szánom…

Mottó:

Elöljáróban, ha valaki ezeket a sorokat olvassa, és azt gondolja, hogy én ezt máshogy tudom, ne feledje, a hadszervezésben, mindenre van példa, és az ellentettjére is…

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Krámli Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia csatahajói 1904-1914 (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2018.)

-Joshua Levine: Dunkirk - A mozifilm történelmi háttere (Gabo 2017.)

-Valerij Zamulin: Prohorovka - Legenda és valóság (PeKo 2018.)

-Alfred Price: Légi háború a Reich felett (Akadémia 2016.)

-Savanyújóska: A nagy verseny (Hét Tenger blog 2018.)

-Wilbur Smith: Jön a farkas (Delej 1992.)

"Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely
Szomorkodással tölti idejét,
Mint aki lármás ifjuság után
Éltét megunva remetéskedik."

/Petőfi Sándor: Salgó/

        Ez a cikk a szovjet hadiipar különleges rendeltetésre szánt egyik harcjárművét, a T-38-as harckocsit mutatja be. A szovjet hadsereg 1932-ben fogadta el az úszó harckocsik fejlesztését. 1933-tól a 37-es számú gyár már elkezdte gyártani a T-37-eseket.

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a számos második világháborús szabály közül én mostanában leginkább a Bolt Actiont részesítem előnybe. Azaz csak részesíteném, mert a baráti társaságom egyik fele a Rapid Fire-ra, míg a második a Battlegroupra esküszik. Ákos barátom is ez utóbbi mellett tette le a voksát. Nos már régóta invitált egy játékra, de sajnos sokáig nem sikerült rá időt szakítanom. Igaz annyira nem a szívem csücske ez a szabály de kénytelen vagyok alkalmazkodni, így végül amikor időm engedte sort kerítettem egy játékra. Kíváncsi voltam vajon változik a véleményem vagy esetleg egy újabb játék árnyalja majd a képet, amit a szabállyal kapcsolatban kialakult bennem…

Az előző részben megpróbáltam a klasszikus német schnellbootok kifejlesztésének történetét felvázolni. Illetve megismertetni azok szerkezetét, rendszerit, és fegyverzetét. Így nem maradt más hátra, mint a harci alkalmazásuk történetének ismertetése…

Nos, immár negyedszer, és Budapesten másodszor sikerült megrendezni a számomra megjegyezhetetlen elnevezésű Történelmi Terepasztalos Játékok Napját. (Lehet, hogy egy ötletbörzét kellene majd kiírnunk egy frappáns elnevezésre, mint pl. az osztrák Vivat, vagy az angol Historicon, vagy a Salute, de ez még a jövő zenéje.)

Már régóta játszottam a gondolattal, hogy a Budapesttől viszonylag nem nagy távolságra lévő várat meglátogassam. Sajnos nekem a gyermekkori képzetem a várról, általában egy szinte felismerhetetlen rom, amelyet természetesen a Habsburgok pusztítottak el a Rákóczi szabadságharc után. Természetesen ma már tudom, hogy ennél árnyaltabb a kép. Minden esetre Simontornya nem ez a kategória, és ráadásul még elérhető közelségben is van, így nosza egy forró nyári napon felkerekedtem, és elmenetem megnézni…

A Go-Modelling rendezvény immáron viszonylag hosszú múltra tekint vissza, hiszen az elsőt még 2005-ben rendezték meg. Jómagam már harmadszor látogattam, meg hála a Goforgo Travel kedvezményes buszos lehetőségének, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Az előző alkalmakkal csak kis busszal mentünk, de úgy látszik kis hazánkban is egyre több ember fülébe jut el a derék bécsiek rendezvénye, mert immár idén először, egy nagy busszal keltünk útra…

Amikor második világháborús Kriegsmarinéra gondolunk, akkor szemünk előtt a tengerek szürke farkasai vagy a Bismarck csatahajó jelenik meg, és kevésbé azok az igáslovak, amelyek nap mint nap bevetésre indultak, a német gyorsnaszádokra, a schnellbootokra. Természetesen más haditengerészetnél sincs ez másként, elég gondolnunk a brit, vagy épen az első világháborús osztrák-magyar rombolók tevékenységére, pedig szerintem ezeknek a kis hajóknak a története is megér egy hosszabb írást...

Mostanában elég sokat foglalkoztam a XVI. század végi, a XVII. század eleji magyar hadtörténelemmel, beleértve a tizenöt éves háború történetét. Miközben olvastam az ide vágó szakkönyveket. Lépten-nyomon szembe jött velem egy magyar hadvezér Pálffy Miklós. Minél jobban merültem el a témában, meggyőződésemmé vált a leírásosok alapján, hogy az utókor és a magyar történetírás méltatlanul feledkezett, meg illetve nem kezeli helyén ezt az igazán nagy formátumú katonát, akinek élete, megér egy hosszabb írást az interneten is…

Mint korábban írtam, idén ősszel folytattam a krakkói erődrendszer elemeinek bebarangolását. Igazából néhány régi adósságomat akartam letudni, a városban illetve a nyugati védelmi vonalban, ahogy azt a korábbi posztomban meg is írtam. Mielőtt meglátogattam egy-egy építményt a net barangolva próbáltam felmérni a jelenlegi állapotát, és azt, hogy vajon mennyire látogatható. Ugyan nagyjából elhatároztam, hogy mit is szeretnék látni, de ahhoz, hogy legyen annyi, amelyről érdemes írni, próbáltam alternatív látni valókat is keresni. Már nem tudom, hogy hogy került a figyelmembe, de amikor megláttam, tudtam, hogy ide mindenképpen el kell látogatnom, és azt is, hogy ez a korábbiaktól eltérően, ez egy önálló írást is megérdemel…