Nos a barátaimmal elhatároztuk, hogy 2018. utolsó hetében tartunk még egy játéknapot. Ez azért nem volt olyan egyszerű, mert a szóba jöhető napokon már a klubok, vagy foglaltak, vagy zárva voltak. Szerencsére a némi protekciót felhasználva a TLK csapata a segítségünkre sietett és befogadott minket a rendes heti összejövetelükön. A másik asztalon a szokásos Rapid Fire összecsapás zajlott, azonban én Petyó jóváhagyásával, elhatároztam, hogy előveszem a naftalinból a néhány éve kifestettem egy északi és egy déli, amerikai polgárháborús seregemet…

Már elég régóta foglalkoztat a XVII. század hadviselése, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy mind 20, min 28 mm-ben szereztem be seregeket, amik „már csak” kifestésre várnak. Maga a korszak nagyon érdekes a hadviselés szempontjából. Ekkor zajlanak a török elleni felszabadító háborúk, köztük a tizenö téves háború, a németalföldi háborúk, a harmincéves háború, az angol polgárháború, a Bocskai-felkelés az angol-holland tengeri háborúk és még számos érdekes, ugyan akkor nagyon véres hadi esemény, amely bizonyos értelemben ma is hatással van a világunkra. Ugyanakkor ez a korszak az, amikor kialakulnak az állandó hadseregek és lezajlik egy hadügyi forradalom. A lovagi lovasság végleg elveszíti a fölényét a gyalogsággal szemben és pikások négyszögeit lassan felváltják a csupa tűzfegyverrel felszerelt gyalogosok tömegei, amelyek a mai napi jellemzik a csatatereket.

Igazából kezdetben csak a harmincéves háborúval kapcsolatos könyvajánlót szerettem volna, de menet közben arra kellett rájönnöm, hogy a téma annyira összefonódik, hogy nem lehet ezt az egy eseményt kiragadni a korszak hadviseléséből. Szerencsére az éra magyar nyelvű szakirodalma viszonylag bőséges így számos nyomtatott- vagy internetes mű is foglakozik a témával. 

A számos könyv mellett sok interneten elérhető előadás, és ismeretterjesztő fim is várja azokat, akiket érdekel a korszak így ezek közül is be szeretnél mutatni majd párat.

-Bagi Zoltán Péter: A császári-királyi mezei hadsereg a tizenöt éves háborúban – Hadszervezet, érdekérvényesítés, reformkísérletek (Históriaantik 2011.)

-B. Szabó János, Somogyi Győző: Az Erdélyi Fejedelemség hadserege (Zrínyi 1996.)

-Katonák Bethlen Gábor korából (Bethlen Gábor Hagyományőrség / Mare Temporis Alapítvány 2013.)

 -Nagy László: Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban (Akadémia 1972.)

 -Nagy László: Megint fölszánt magyar világ van… Társadalom és hadsereg a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmeiben (Zrínyi 1985.)

 - Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme XV-XVI. fejezet (Budapest, 1928–1942) 

Nos három évvel ezelőtt, mikor ráakadtam Krakkóban ezen különleges látnivalókra, úgy mentem el, hogy még számos olyan erőd és egyéb katonai látnivaló maradt, amelyeket egyszer majd meg kell látogatnom. Noha a következő években szintén ellátogattam a lengyelek ősi fővárosában, mégis úgy alakult, hogy ez a bakancslista még sem tudott teljesülni. De ami késik, nem múlik és végül a három évvel ezelőtti túra folytatódott. Akkor a kötelező és ajánlott látnivalók mellett az észak-keleti védműveket vettem szemügyre. Idén észak-nyugatra, és nyugatra vetettem szemem, és egy kivételével, amelyben majd egy másik cikkben írok, a Visztulától északra, a németek felé néző lánc néhány elemét látogattam meg…

Úgy látszik a november kis Hazánkban a makett-kiállítások évada. Talán nem túlzás, ha azt mondom, egyik éri a másikat. Kezdődött 10-11-én Békásmegyeren, majd következett a következő hétvégén, 17-18-án Gödöllő és a koronát Pozsony tette fel 24-én. Aki végig csinálja, annak ez kemény sorozat lehetett. Sajnos idén úgy alakultak a dolgaim, hogy csak az utolsóra tudtam elmenni, ellentétben az elmúlt évvel, amikor sikerült végigvinnem a háromtusát. Na de lássuk, mit is láthatott az aki elutazott a második legnagyobb magyar makett-versenyre…

                Ebben a cikkben egy kevésbé ismert harcjárművet szeretnék bemutatni és némileg helyére tenni a sokszor helytelenül használt elnevezéseiket. A jármű, bár cseh gyártmány, a csehek sohasem állították rendszerbe, kifejezetten a Jugoszláv Hadsereg számára tervezték és gyártották.

Valamikor, hónapokkal ezelőtt, János barátommal elhatároztuk, hogy a soron következő történelmi asztali hadijátékos napot egyetlen téma, az első világháború befejezésének centenáriumára időzítjük. Mi így próbálunk megemlékezni, a magunk sajátos módján, a nagy világégés befejezésének 100. évfordulójáról. Szerencsére a nevezetes dátum pont vasárnapra esett így viszonylag könnyen megvalósítható volt, hiszen egy hétköznapon, valószínűleg sokkal kevesebben tudtak volna időt szakítani egy ilyen emlék/játéknapon való részvételre. A szót tett követte, és a megvalósítás vonata szép lassan megindult a maga útján, ahonnan már nem lehetett letéríteni.  Azonban miközben zajlott a szervezés, az előkészületek és az egyeztetések még nem sejtettem, hogy ez az esemény egy kicsit több lesz és végül egy egész hétvégévé növi ki magát. Történ ugyan is, hogy János felvetette, mi lenne, ha meglátogatnánk a rendezvényt megelőző napon a sógorok VIVAT nevű kriegspiel találkozóját. Végül némi tipródás után igent mondtam, így az első világháborús emléknap egy hétvégévé nőtte ki magát…

Ezen a blogon nem teljesen szokatlan módon, most egy társasjátékot szeretnék bemutatni. A neve: The Grizzled. Egy kooperatív játék, ami a Nagy Háború köntösében próbálja megmutatni nekünk a bajtársiasság rögös útját.

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Hermann Róbert (szerkesztő): Fegyvert s vitézt… - A magyar hadtörténelem nagy csatái (Corvina 2003.)

-Róbel Sándor: A legrégebbi ország (Cigle 2013.)

-Torrente del Bosque (Géczi Zoltán): Japán shógunok titokzatos élete (Vagabund 2005)

-Blazsek Attila, Sárhidai Gyula: Világtengerek farkasai – Tengeralattjárók 1939-1945 (Kornétás 2017.)

-David Fairbank White: Keserű óceán – Csaták az Atlanti-óceánon 1939-1945 (Goldbook 2009.)

-V.G. Jan: Dzsingisz kán (Európa 1977.)

Ha szeptember utolsó hétvégéje, akkor Niepolomice. Immár negyedszer látogattam meg ezt a nagyszerű fesztivált. Ugyan a tavalyit elmosta az eső és most is várható volt, de végül sikerült a látogatást szárazon megúszni.

Ilyenkor szeptember végén rendszeresen el szoktam látogatni Lengyelország egykori fővárosába, Krakkóba. Szeretem ezt a várost, viszonylag könnyű megközelíteni, és mindig barátságos. A városba nagyon sok ismert és kevésbé ismert történelmi emlékhely van, amelyeket érdemes megtekinteni, illetve nagyon sok olyan, amelyeket ott helyben fedez fel az utazó. Anélkül, hogy előre szaladnák, természetesen lesz még beszámoló az ott látottakról, de nem most. A mostani téma az immár 13. alkalommal megrendezett Pola Chwaly fesztivál.

Valamikor a XIX. század végén egy olyan fegyver jelent meg, amely valóban forradalmasította a hadviselést. Ugyan a messze hordó vontcsövű puskák elterjedésével már a francia-porosz háború folyamán a hadvezérek kénytelenek voltak szembesülni, hogy a tömött oszlopokban való rohamozás már a múlté. A tömött alakzatok fellazultak és lassan a gyalogság kénytelen volt csatárláncba fejlődni. Az ipari forradalom teljesen átalakította a hadsereget és a hadviselést. Egyre több embert lehetett felszerelni és egyre jobban szét lehetett húzni az arcvonalat. A csataterek kiszélesedtek, de döntést továbbra is a roham lökőerejével kívánták kivívni a hadvezérek. Ez azonban azt jelentette, hogy ugyan a tömött alakzatok fellazultak, de a döntés miatt, még mindig egy viszonylag szűk helyen kellett támadni sok gyalogossal, mert a tűzerőt csak így lehetett összpontosítani. Azonban, ekkor a XIX. század végén egy amerikai feltalálónak az üzlettársa azt javasolta: „Ha pénzt akar keresni, akkor valami olyat találjon ki, amivel az európaiak egymás torkát elvághatják, és gazdag ember lesz.” A feltaláló, akit Hiram Maximnak hívtak, megfogadta a tanácsot, és megszületett a géppuska, ami aztán végleg átalakította a csatamezőket…

Nógrád várának első említése Anonimustol származik: „Árpád vezér tanácsot tartván sok katonáthadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki. Ezeknek a hadba kelő katonáknak fejeivé és vezéreivé nagybátyjának Hüleknek két fiát, Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát a fejedelmi személyek egyikét. Az összes szlávok, annak a földnek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben mind meghódoltak nekik.”

Nos végül tegnap sikeresen megrendezésre került a Történelmi Terepasztalos Játékok Napja immár másodszor. A történet előzménye, hogy anno János barátom kért meg  többünket, hogy mennyünk el Győrbe, hogy más játékokat is megismertessünk az ottani klub tagságával, elősegítve azt, hogy kitalálják, merre is induljanak el. Erről a rendezvényről itt olvashattok részletesebben. Még csak szervezés alatt állt a győri rendezvény, már akkor elkezdtünk gondolkodni, hogy ezt akár tovább lehetne fejleszteni, és nem csak egyszeri alkalomnak kellene lennie. Szó szót követett, majd az okoskodás tett is követte, és augusztus 19-én, immár másodszor megrendezésre került a Történelmi terepasztalos Játékok Napja, immár Budapesten…

Mostanában úgy esett, hogy több időm van utazni így megkezdtem Magyarország várainak megismerését. Gyerekkorom óta vonzódom eme kőépítményekhez. Egyenlőre csak a Budapestről egyszerűen elérhetőket veszem sorba, de remélem jövőre távolabbiak is sorra kerülnek majd. Ennek sorába tartozik Csesznek vára is.

Már régóta játszom a gondolattal, hogy indítsak a blogon egy olyan sorozatot, amely a hadviselés, a hadszervezet, és a haditechnika, bizonyos háttér kérdéseivel boncolgatja több szempontból is körbejárva azokat. Mondhatom, hogy már évtizedek óta foglalkozok, a magam műkedvelő szintjén ezekkel a kérdésekkel, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy komoly szaklapokban, könyvekben mennyi helytelen szóhasználat fordul elő. Természetesen az a hosszú idő, amit a téma boncolgatásával foglalkoztam, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, vagyok, ezeknek a kérdéseknek a jó részét nem tanultam, hanem én is a különböző olvasmányaimból szedtem össze, így minden érdemi, alátámasztott kiegészítést, javítást szívesen veszek. Sajnos, azt veszem észre, hogy ezekben a forrásokban, ismeretterjesztő művekben, de az internetes fórumokban is számos ember, használ olyan katonai kifejezéseket, csak hogy szakszerűbbnek tűnjön, amelyek mögöttes tartalmával nincs kellően tisztában. Ezeket az írásokat, nekik és olvasóiknak szánom…

Mottó:

Elöljáróban, ha valaki ezeket a sorokat olvassa, és azt gondolja, hogy én ezt máshogy tudom, ne feledje, a hadszervezésben, mindenre van példa, és az ellentettjére is…

Ugyan az nap, amikor megmásztam a Kevélyek csúcsait, majd onnan leereszkedve megtekintettem az Egri csillagok egykori forgatási helyszínét a pilisborosjenői ál-egri várat még várt rám egy kisebb levezető túra. Miután visszatértünk a faluban hagyott kocsihoz, áthajtottunk a közeli Solymára. Nos barátném itt sem az egyszerűbb megoldást választotta, mármint autózunk a vár alá és nézzük meg, hanem egy újabb, igaz rövidebb séta várt rám…

Az overálba öltözött katonák ütemes léptekkel közelítették gépeiket a harmatos fűben. A szerelők már előkészítették olajzöld kétmotorosaikat, és már csak rájuk vártak. Már órák óta dolgoztak a gépeken, feltöltötték őket üzemanyaggal és bombákkal, amelyeket majd az ellenségre kell szórniuk. A parancsnokok, rövid ellenőrzés után átvették a gépeket a földi személyzettől, majd a legénységükkel együtt, elfoglalták helyüket a gépekben. A kelet-poroszországi mező csendjét hirtelen motorok zúgása töltötte be, ahogy a He 111-es bombázók motorjai sorra beindultak. Miután a motorok bemelegedtek a pilóták gázt adtak és hangjuk zúgásból bömbölésé erősödött. A gépek lassan megindultak a felszálló mező felé, sorban, egymás után. Amint a bombázók elérték a mezőt, ráfordultak, majd gázt adtak. A motorok zúgása bömbölésé erősödött. A bombázók megkezdték a felszállást. Az áramvonalas Heinkelek egymás után szakadtak el földtől. Már az emelkedés közben alakzatba rendeződtek majd délnek fordultak. Közben a karcsú vadászgépek, Messerschmittek zárkóztak fel melléjük. Immár együtt, bombázók és vadászok repültek a célpont felé. Az aznapi parancsi csak egy rövid mondatból állt: Irány Varsó!

Talán kevesen tudnak róla, de az 1917-ben függetlenné vált kis északi állam, Finnország is rendelkezett két csatahajóval. No nem olyan igazival csak azok kicsinyített másával, azaz parti páncélossal, amelyek rövid pályafutásuk alatt igen kalandos életutat jártak be…

Nos én csak néhány éve tudtam meg, hogy az Egri Csillagok ostromjeleneteinek egy része tőlem nem is olyan messze, a Pilisben található díszletvárban forgatták. A hely közelsége miatt elhatároztam, hogy meglátogatom, de erre egészen idáig várnom kellett. Eredetileg tömegközlekedéssel akartam megközelíteni a helyet, de aztán egy kedves rokonommal beszélve kiderült, hogy Ő is pont oda készül. Szó, szót követett és engedve kényelem-szeretetemnek rábíztam a túra megszervezését…

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Hidán Csaba László: Fegyverek magyar kézben (Unicus 2015.)

-Somogyi Győző: Az Árpádok hadserege 896-1301 (Zrínyi 2017.)

-Somogyi Győző: Magyar lovagkor 1301-1456 (Zrínyi 2017.)

-Vittorio Mussolini: Légi háború Abessziniában (Franklin Világjárók sorozat 1936.)

-A. I. Pokriskin: Háborús égbolt (Zrínyi 1972.)

-Michael Crichton: A 13. harcos (Kossuth 2015.)