Ennek az írásnak az apropójára az Invizítoron akadtam rá, de Bogesz adta az ötletet, hogy szenteljünk az ügynek egy cikket. Misi aki a szakkört vezeti, tanárember révén sikerült megvalósítania a hobbija és a munkája összekapcsolását. Úgy gondolom, hogy minden olyan kezdeményezés fontos és tiszteletreméltó, amikor valaki egy ifjabb nemzedék érdeklődését próbálja felkelteni a történelem iránt és megszerettetni azt velük, és jó ha minnél többen tudunk róla, hogy vannak ilyen kezdeményezések. 

Ambasa

Wargame az iskolában

Gödöllőn járunk, az Erkel Ferenc Általános Iskolában. Péntek délután van, a második emelet egyik terméből hangos zaj szűrődik ki a folyosóra. A teremben szakkör van, de nem matematika, vagy informatika, sőt, nem is szolfézs.

Ha benyitunk, akkor tucatnyi fiút láthatunk, amint hangosan vitatkozva néhány összetolt padot állnak, vagy éppen ülnek körül. Előttük dobókockák, mérőszalag, s az asztalokon 1/72 méretarányú figurák sorakoznak fel egymással szemben. Ők olyan 10-14 éves srácok, akiket ki lehetett ragadni a mai kamaszok hétköznapjaiból, a számítógép mesterséges világából, vagy éppen a televízió bűvköréből.

Ezen összejövetelek hivatalos neve Történelmi és stratégiai szakkör, de az elsődleges hangsúly a játékon van, az élményen a gyerekek számára. Éppen ezért nem lehet bonyolult a rendszer, olyanra van szükség, aminek a segítségével akár egy-másfél óra alatt le lehet játszani egy csatát, hiszen van olyan, akinek rohannia kell edzésre, néptáncra, gitárórára, s így időkerete igen behatárolt. A legtöbb „nagy játékos” valószínűleg butácskának tartaná a Basic Impetus alapján készült, de még annál is egyszerűbb szabályokat, de mint fentebb is írtam, itt a lényeg az élmény. Azokkal a srácokkal, akiket jobban megfog ez a dolog, már egy kicsit mélyebben el lehet merülni a wargame világában. Az egyik lelkes fiatalember már ismerkedik a Crusader rendszer szabályaival, saját római sereget állít ki, s a figurák festését is elkezdte.

Elsősorban ókor és középkor a témánk, ehhez tudtam itthonról „alapanyagot” biztosítani. Amennyiben a jövőben az iskolán keresztül a tankerület támogatja a szakkört, akkor lesz lehetőség bővíteni a második világháború irányába, mert a srácok közül sokakat érdekel ez a téma is, illetve be lehet szerezni néhány dolgot, amivel élvezetesebbé tehető a játék, s nem feltétlenül a csupasz padokon folyik majd a küzdelem.

Ezek a fiúk minden második pénteken csillogó szemmel dobálják a kockát, vitatkoznak azon, hogy most az íjászokkal érdemes-e lépni, vagy messzebbről kell lőni az ellenséget, a lovagok rohama után vajon marad-e valami az ellenség gyalogságából. Délután egytől négyig kiszakadnak az őket körülvevő világból, hogy egy másikban próbálják ki hadvezéri képességeiket, szerencséjüket, s utána feltöltődve, újabb élményekkel gazdagodva menjenek haza. S az igazi öröm az, mikor megkérdezik: „Misi bácsi, mikor lesz legközelebb játék?

Az első ütközet

Még a juniorgeneral papírfiguráival

„Igazi” seregek

Wágner hadúr parancsokat osztogat

„Mozogjunk, vagy várjuk meg mit lép az ellen?”

„Szerintem nem fognak lőni.”

Csendélet uzsonnával

Keresztesek és szaracénok

Geri támadni készül

Misi