A szerző leg
inkább a “Nyugaton a helyzet változatlan”, illetve “A Diadalív árnyékában” c. műveiről híres. Ettől függetlenül írt még vagy 8-10 regényt, amelyeknek jó része a háborúról szól. A “Szerelem és Halál órája” szintén ilyen. A 2. Világháborúban játszódik, a Heer egy egyszerű katonájáról szól, aki a keleti frontról szabadságra tér haza. A könyv a szabadságának három hete alatt történteket meséli el, és az események alatt folyamatosan válik a katona a környezetének hatására egyre inkább a rendszer ellenségévé, miközben a lehető legjobban kihasználja azt. De a szabadság lejártával, kénytelen visszatérni alakulatához. A könyv megismerteti az olvasót egy olyan város légkörével, ahol rendszeresek a bombázások, a légiriadók, ahol az ingó és ingatlan vagyon értéke semmit sem ér, hiszen pillanatok alatt veszítheti el az ember őket. A könyvet kiolvasva kicsit úgy éreztem, hogy pár kérdés nyitva maradt, de lehet, hogy így is van ez jól.
inkább a “Nyugaton a helyzet változatlan”, illetve “A Diadalív árnyékában” c. műveiről híres. Ettől függetlenül írt még vagy 8-10 regényt, amelyeknek jó része a háborúról szól. A “Szerelem és Halál órája” szintén ilyen. A 2. Világháborúban játszódik, a Heer egy egyszerű katonájáról szól, aki a keleti frontról szabadságra tér haza. A könyv a szabadságának három hete alatt történteket meséli el, és az események alatt folyamatosan válik a katona a környezetének hatására egyre inkább a rendszer ellenségévé, miközben a lehető legjobban kihasználja azt. De a szabadság lejártával, kénytelen visszatérni alakulatához. A könyv megismerteti az olvasót egy olyan város légkörével, ahol rendszeresek a bombázások, a légiriadók, ahol az ingó és ingatlan vagyon értéke semmit sem ér, hiszen pillanatok alatt veszítheti el az ember őket. A könyvet kiolvasva kicsit úgy éreztem, hogy pár kérdés nyitva maradt, de lehet, hogy így is van ez jól.
Ez a könyv nem történelmi könyv. Igazából egy krimi, ami egy terrorcselekményt vázol fel, illetve azt, ami a hátterében van. Elejétől a végéig kitalált történet, de érezhető, hogy a szerző otthon van a második világháború csendes óceáni hadszínterének haditechnikájában és úgy általában az eseményeket illetően. Valamint a korabeli és modern japán mentalitást szintúgy jól ismeri. A cselekmény a XX. század legvégén játszódik, főszereplője egy kamikaze pilóta, akinek öngyilkos bevetését az utolsó pillanatban fújják le és kb. 50 év múlva megpróbálja teljesíteni a császárnak tett esküjét. Ez a könyv egy érdekes kitérő volt számomra, ami azért nem teljesen nélkülözte a második világháború korszakát sem.
Ismét egy történelmi regény. És mint olyan sok másiknál itt is erősen érezhető, hogy a szerző vagy hasonló alakulatnál szolgált, vagy nagyon utána olvasott a dolgoknak, mert Wolfgang Ott remekül írja le a német hadihajók technikai felszereltségét, illetve a harci eljárásokat a tengeralattjárókon. Ami furcsa volt számomra, hogy a hajókon a fegyelmet sokszor botrányosan lazára veszi a szerző. Főleg egy tengeralattjárón, ahol aztán tényleg egymásra vannak utalva a bajtársak. A könyv közepe táján van némi horrorisztikus elemekkel fűszerezett csatajelenet, de mindent összevetve tetszett a könyv, nem bántam meg, hogy elolvastam.
Egy rövid kis regényke, ami egy szovjet páncéltörő ágyú hat fős legénységének egy napjáról szól. Ez a nap bár eseménytelenül indul, igen mozgalmassá válik a végére, konkrétan az utolsó fejezeteket már nem lehet letenni. Nem propaganda könyv, nem isteníti a szovjet rendszert és annak vezetőit, sőt még némi megértést is tanúsít az ellenséggel szemben a regény egyik pillanatában. Mindenképpen érdemes elolvasni.
Ez a könyv eléggé személyes hangvételű. Olvastam már naplókat, visszaemlékezéseket, naplóregényeket, de ez mind közül számomra a legszemélyesebb. Nagyon közelről ismertet meg a bakasors ezernyi kétségével, egy egyszerű baka gondolataival. A szövegezése egyszerű, mintha gyakorlatlan író vetette volna papírra. Szóismétlések, tőmondatok, én nem is tudom. Lehet, hogy ez valami írói fogás. Vannak benne jó részek (nekem az eleje tetszett leginkább), de nem látok rá sok esélyt, hogy valaha még el fogom olvasni, mert összességében nem nyújtott igazán maradandó élményt.Bogesz
