Minden haditengerészetben hagyomány, hogy bizonyos hajó nevek öröklődnek és az idők folyamán ugyan azt a nevet több hajó is viselte természetesen nem egy időben. Ennek a hagyománynak az ápolásában, már csak a nemzete történelmében betöltött szerepe miatt is a Royal Navy élen jár, és nem ritka ha ugyan azt a nevet akár tíznél több hajó is viselte az idők folyamán. Érdekes módon ezek nem feltétlenül a nagy és híres csatahajók nevei, hanem sokszor a második vonalba tartozó igáslovaké. Talán a legtöbbet használt név a HMS Alert, amelyet 1753 és 1971 között nem kevesebb, mint 21 hajó viselte, de Drake híres zászlóshajója a Pelican (később Golden Hind) is hasonló számban szerepelt. Az ismertebb nevek is általában 6-12 alkalommal ismétlődtek attól függően, hogy éppen mik voltak a névadási szokások, lásd Victory 7, Warspite 9, Hermes 11, Antelope 12, csak hogy néhányat említsek a teljesség igénye nélkül. Ugyan is a XX. század folyamán a brit hadihajó osztályokat sokszor ugyan azzal a kezdőbetűvel kezdődő névvel illették, illetve a cirkálók esetében előfordult, hogy mind egy városról vagy megyéről lett elnevezve. Így lehetséges, hogy pl. London városa nevét 1636 és 2002 között 14 hajó is viselte.

Kedves Mindenki!

A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozata 2012. szeptember 29-én 13 óra 30 perckor folytatódik a HM HIM (1014, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti „Tóth Ágoston” termében.

Ezúttal dr. Hermann Róbert főtanácsos, a HM HIM parancsnokának tudományos helyettese tart előadást „A pákozdi csata története az újabb kutatások tükrében” címmel.

Az előadást szokás szerint a fórumrész követi.

A műhelyvita-szekcióban jómagam egy nemrég megjelent könyvet, Kamen Nevenkin: Take Budapest. The Struggle for Hungary, Autumn 1944 című művét ismertetem.

Számvéber Norbert

Krakkó katonai repülős múltja és jelene

Eredetileg nem akartam írni egy repülési múzeumról a blogban, de mivel eredeti célom nem csak egy wargame oldal létrehozása volt, hanem történelmi ismeretterjesztés is ezért rászánom magamat. Úgy hogy akit csak a játék érdekel, annak ez cikk elégé érdektelen lesz….

Magát múzeumot 1964-ben alapították, közvetlenül az után, hogy a helyet adó repülőteret, amely Európa egyik legrégebbi ilyen létesítménye volt 1963-ban bezárták az akkor létesített szocialista acélváros Nova Huta terjeszkedése miatt. Múzeumnak helyet adó terület katonai és repülős múltja, azonban hosszú évtizedekre nyúlik vissza a történelemben.

Valamikor 2005-2006. között, amikor többünk még csak ismerkedett a történelmi hadijáték mibenlétével, a Sas Wargame Klub keretében, a szokásos szerdai játékok mellett az egyik klubtagunk jóvoltából volt szerencsénk, hogy a hobbink szempontjából igen hangulatos helyen a Hadtörténelmi Múzeum ódon falai között játszunk havonta egyszer, szombatonként. Most ezek közül a játékok közül I. Gábor és fia idéz fel egy 2006. januárjában lezajlott csatát, bemutatva, hogy többünk számára milyen is volt a kezdet...

Ez a bejegyzés a többivel ellentétben, most egy kicsit rendhagyó lesz. Nem szerettem volna, ha ez a blog csak a XX. század eseményiről szólna, de valahogy ezidáig többnyire ilyenre sikeredett. Most azonban egy ókori hadsereget szeretnék bemutatni és azok közül is egy egzotikusabbat. Mivel nem érzem magam eléggé felkészültnek a témában, és a hirtelen talált források nekem nem voltak eléggé meggyőzőek, ezért most eltekintenék a történelmi háttértől és csak a seregről írnák. Hosszabb írás helyett most ez inkább amolyan képriport lesz csak.

Amikor kitört az első világháború, mindkét oldal hadvezérei a támadó gyalogság tömegei által gyorsan kivívott győzelemben bíztak, de keserűen kellett csalódniuk. A kezdeti sikerek után a frontok megmerevedtek és a katonák elkezdték beásni magukat. Ezek a kezdetben vékony vonalak rövid idő alatt mélyen tagolt állásrendszerekké nőtték ki magukat, amelyeket erős tüzérség és egyre gyarapodó számú géppuskák védtek, amelyeket már nem lehetett pusztán a gyalogság, és pláne nem a lovasság rohamával áttörni. Ennek a patthelyzetnek a feloldására a front mindkét oldalán különböző jobb, rosszabb ötletek születek. Meglepő módon nem a németeknél, hanem a franciáknál vetődött fel az ötlet, hogy egy különleges rendeltetésű gyalogságot állítsanak fel erre a célra, azonban Laffargue kapitány ötlete süket fülekre talált és a süllyesztőbe került. Nagyjából ezzel egyidőben a német oldalon is felmerült az ötlet, de ott azt tett is követte és Calsow utász őrnagy parancsnoksága alatt fel is állították az első rohamzászlóaljat 1915. március 2-án. Az egység ugyan műszaki alapokon jött létre, de mégis inkább volt egy jelentős tűzerejű könnyűgyalogság. A zászlóalj első bevetése azonban balul sikerült, mivel nem a kiképzettségnek megfelelő feladattal, hanem egyszerű gyalogságként vetették be. Ez után váltás történt a zászlóalj élén, Erns Rohr, egy ízig-vérig gyalogsági tisztet nevezték ki parancsnoknak. Rohr átalakította az egységet és egy annak harcászatát is, de ami lényeges, hogy ezt meg tudta értetni a feletteseivel is. Ennek megfelelően a most már a kiképzettségnek megfelelő feladatot végrehajtó alakulat bevetése beváltotta a hozzá fűzött elvárásokat. Időközben a német vezérkar élén végbenő változások is segítették a rohamcsapatok fejlődését, és 1916 végétől egyre több új alakulatot állítottak fel és elhatározták, hogy minden tábori hadsereg kötelékében felállítanak egyet, ez szám szerint 16-ot jelentett. A rohamcsapatoknak nem csak a száma, hanem a feladatköre is bővült, feladatuk lett foglyok ejtése és a hagyományos gyalogság kiképzés az új harcászatra. Egy felderítő vállalkozás eredményeként pont egy ilyen rohamjárőr által ejtett foglyok révén értesült a német hadvezetés egy nappal előbb a britek arrasi harckocsi támadásáról.  A rohamcsapatok szervezetileg és fegyverzetileg is fejlődtek, miközben a rohamszázadok száma kettőről négyre nőtt, rendszeresítésre került szervezetükben zsákmányolt 76mm-rs orosz gyalogsági ágyú is. A német rohamcsapatok a kiképzési feladatukba, nem csak a saját gyalogságot, hanem a szövetséges államok katonáit is bevonták, így lehetőséget adva a hasonló osztrák-magyar, bolgár és török alakulatok létrehozására.

Miután kitört a (fiktív) polgárháború  a Brit Fasiszta Unió VIII. Edward oldalára állt, és kezdte meg a harcot a kommunisták – kik elérkezettnek látták az időt egy bolsevik kormány hatalomra juttatásához - és az uralkodó trónfosztására készülő György pártiakkal. A konfliktus hamar nemzetközivé fajult és egyre másra érkeztek önkéntesek, félhivatalos vagy hivatalos segédcsapatok az országba. Jöttek spanyol önkéntesek, érkeztek az USA-ból, a Brit gyarmatokról, de küldött csapatokat a Szovjetunió és Németország is. Hitler célja nyilvánvalóan az volt, hogy segítse a brit fasisztákat és ezzel Edwardot a trónon tartani. Ha ez sikerülne, egy komoly riválisát üthetné ki a nemzetközi játszmákból, arról nem beszélve, hogy mit jelentene egy fasiszta állam Európa túlfelén is. Így már gyerekjáték lenne ellensúlyozni a franciákat és a Szovjetuniót. Hitler megparancsolta Hermann Göringnek, hogy szervezzen egy intervenciós légiót, akik majd harcba szállnak a törvényes király oldalán és megmentik a becsületes brit polgárokat a rájuk leselkedő kommunista fenevadtól. Ez lett a Hannoveri légió. Az alábbiakban a saját légiómat mutatnám be.

A légió katonái kommunista munkás tüntetést oszlatnak.

Nem, nem elírás a cím, ez az írás valóban a világ egyetlen tavi csatahajójáról a HMS St Lawrence-ról szól. A HMS St Lawrence egy 112 ágyús első osztályú háromárbocos, és háromfedélzetes sorhajó volt, amely az Ontario-tavon szolgált az 1812-es háború idején. Ez a hajó az egyetlen olyan a Royal Navy kötelékébe tartozó sorhajó volt, amely nem a tengeren, hanem egy tavon töltötte szolgálati idejét. Ekkor 1812. és 1815. között (ha jól számoltam össze) a Királyi Haditengerészet kötelékében még kilenc ilyen igen költséges, legalább 100 ágyúval rendelkező első osztályú sorhajó szolgált.

Brit gyalogság helységharcban
 

Mostanában azt tapasztalom, hogy mások is elkezdtek érdeklődni a napóleon kori wargame iránt, csak éppen még nem találták meg a számukra megfelelő szabályt. Pedig aki ezt a korszakot választja, igazán dúskálhat a különböző szabályok között. Én nem szeretném, ha valaki úgy értelmezné ezt az írást, hogy ez az egyetlen és legjobb szabály, inkább úgy, hogy ez alapján el tudja dönteni, hogy kipróbálja, avagy sem. Hozzá kell tennem, hogy már ez előtt a szabály előtt is próbálkoztunk más szabályokkal, a Pro Gloriaval, a WAB Napoleonnal, de igazából egyik sem okozott osztatlan sikert a társaságunkban (megjegyzem ez sem tetszik mindenkinek, de többé kevésbé kezd elfogadottá válni).