Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
- Charles Phillips: Lovagok - A lovagi kultúra aranykora - Képes enciklopédia (Kossuth 2010.)
- Szarkáné Farkas Anikó: Várháborúk - A magyar történelem mozgalmas időszakai (Aquila 2006.)
- Balogh Tamás, Csepregi Oszkár: A Szent István csatahajó és a csatahajók rövid története (General Press 2002.)
- Nagyváradi Sándor, M. Szabó Miklós, Winkler László: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből (Műszaki Könyvkiadó 1986.)
- Martin J. Dougherty: A világ legrosszabb fegyverei - Balul elsült hadi találmányok (Ventus Libro 2012.)
- Nagy László: Az Airbus A319, a Falcon 7X és a KC-390 szállító repülőgépek (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)
*****
Már évekkel ezelőtt tudomást szereztem ennek a múzeumnak a létezéséről egy tematikus facebook csoportban. Már akkor elhatároztam, hogy előbb-utóbb meglátogatom. De aztán közbe jött egy-két dolog, pl a világjárvány. Ennek elmúltával ismét napirendre került a látogatás, de ehhez próbáltam társakat szerezni. Sajnos a baráti köröm nem osztozott az érdeklődésembe, vagy nem ért rá, így kénytelen voltam magam nekivágni az útnak...
Eredetileg a Renault FT harckocsiról olyan 8-10 oldalt szándékoztam írni, de ahogy egyre jobban beleástam magamat, úgy nőtt az iromány hossza, és egy egyszerű cikkből egy sorozat lett. A széria 
Eredetileg nem nagyon érdekelt ez a kiállítás, de egy fórumon valaki megemlítette ottjártát. Az ott elhangzott kérdések bennem is újabbakat vetettek fel, így úgy gondoltam magam járok majd utánuk…
Az 
Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, és az olyanokon, amelyek egy-egy nagyobb részterületet ölelnek fel, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre.
Mielőtt belevágtam ennek a cikknek a megírásába, meglepve tapasztaltam, hogy erről a harckocsiról milyen kevés magyar anyag van. Általában csak 1-2 oldalas rövid cikkecskék emlékeznek meg róla. Ámulatomat csak fokozta, hogy az angol wikipedia kivételével ha egyáltalán van róla szócikk, azok sem haladják meg ezt a terjedelmet, beleértve a franciát is (!). Aztán ahogy elkezdtem összeszedni és elolvasni a forrásokat kezdtem rájönni miért is forró krumpli a téma. Egyszerűen túl sok az ellentmondás a forrásokban. Pedig ez a harcjármű - amely a Vickers E-n alapuló T-26 megjelenésig a legnagyobb darabszámban gyártott harckocsi - korszakos jelentőségű volt. Forgó tornya, hármas belső elrendezése révén a mai harckocsik ősanyja. Sok tekintetben az első korszerű harckocsi, amelyet az az után tervezett harckocsik túlnyomó többsége elrendezésében követett. Ennek ismeretében talán több szót érdemelne és érdemes lenne egy kicsit jobban megismerkedni vele...
Sa
Tudom, hogy furcsa, de miközben az életem négyötödét Budapesten éltem le, még sohasem jártam Aqicumban. Talán mert mikor felköltöztünk, már az alsó tagozatban letudták ezt a kötelezőt, talán mert ugyan nagyon érdekel a történelem, de az ókor fog meg a legkevésbé. Minden esetre most tavasszal úgy alakult, hogy a 
Rég óta nem játszottam Bolt Action-t, már hiányzott. Az utóbbi időben Wings of Glory és Sails of Glory volt porondon, így beiktattunk egy csatát, ami ezúttal (is) Magyarországon játszódott. A seregek 1000-1000 pontból építkeztek és egy "gyári" scenario-t a Top Secret-et játszottuk le. Annyit módosítottunk, hogy a titkos iratokat gépjárművel is fel lehet szedni, de ennek ára, hogy 1 körig a személyzet szabadon, a járművön kívül kell, hogy tevékenykedjen, ami ugye elég kockázatos tud lenni.
Már rég érlelődött bennem, hogy írjak a legnicai csatáról, mivel úgy gondolom, hogy a magyar történelem megértéséhez szükséges annak tágabb környezetének megismerése. Sokat tudunk és még többet gondolunk a magyarországi mongol invázióról / tatárjárásról, de azt már sokszor elfelejtjük összefüggéseiben látni. Sajnos azt gondoljuk, hogy a magyar-mongol összecsapás, valami egyedi, másra nem hasonlító konfliktus volt. Pedig hát ez koránt sem van így. A magyarországi támadás csak az 1236-ban megkezdődő nagy mongol invázió egyik végpontja volt, a másik pedig Lengyelország nyugati határára esett. Ahogy nekünk Muhi egy csúcspont, úgy a lengyeleknek a két nappal korábban lezajlott Legnica az.
Ha április, akkor Mosonshow. Immár 25. alkalommal került megrendezésre az immár világszerte ismert rendezvény. Én aránylag későn kezdtem el látogatni ezt a makettversenyt és volt, hogy ki is hagytam egyet-egyet. Azonban ma már állandó, éves programom a Mosonshow...
Ha április, akkor Mosonshow. Immár 25. alkalommal került megrendezésre az immár világszerte ismert rendezvény. Én aránylag későn kezdtem el látogatni ezt a makettversenyt és volt, hogy ki is hagytam egyet-egyet. Azonban ma már állandó, éves programom a Mosonshow...
Ha április, akkor Mosonshow. Immár 25. alkalommal került megrendezésre az immár világszerte ismert rendezvény. Én aránylag későn kezdtem el látogatni ezt a makettversenyt és volt, hogy ki is hagytam egyet-egyet. Azonban ma már állandó, éves programom a Mosonshow...
Tavaly voltam hosszú idő után ismét katonai rendezvényen, és noha idegenkedek az ilyen eseményektől, nagyon jól éreztem magam. A félreértések elkerülése miatt, nem az ilyen rendezvényeket nem szeretem, hanem a tömeget. Aztán úgy esett, hogy azok, akikkel kilátogattam az elmúlt évben, megint invitáltak. Először nem akartam kimenni, de aztán úgy döntöttem, hogy miért ne, így aztán idén is Tatán találtam magam...
Valamikor réges-régen, több, mint negyven esztendővel ezelőtt jártam utoljára ebben a múzeumban még kisgyermekként. Igazából nem sok emlékem maradt róla, csak a régi, középkori kövek emléke maradt meg bennem. Azután idén jó alkalmat adott, a múzeumban megrendezett - az azóta már sajnos bezárt - Kádár játékkatonái kiállítás. Ez jó apropót kínált a kettőt egy csapásra, elv érvényesítésére, amiből végül három lett...
Még sohasem jártam a hosszú múltra visszatekintő Szolnoki Makettversenyen, így úgy láttam, hogy itt az idő ezen változtatni. Volt időm és lehetőségem, így felkerekedtem...
Amikor 1914 őszén a nagy tervek semmivé váltak és a frontok megmerevedtek, a katonák elővették az ásóikat és a gyilkos srapnelek és géppuskatűz elől megkezdték beásni magukat. Rövid idő alatt szinte áttörhetetlen, mélységben tagolt állásrendszerek jöttek létre, és kialakult a patthelyzet. Természetesen mindenki megpróbált ezen változtatni. Ki így, ki úgy. Az egyik megoldás a később megjelenő tank volt, de nem ez volt az egyetlen, és az első. Minden hadviselő előbb-utóbb létrehozott olyan elit, könnyű gyalogsági alakulatokat, amelyek, a meglepetés erejében és az elszántságban bízva vagy rohammal, vagy beszivárgással megpróbálták elfoglalni az ellenség állásait, így áttörve azok frontvonalát. Ezeknek a csapatoknak az olasz megfelelői voltak az Arditik...