A 45 mm-es M1937 páncéltörő ágyú bemutatása

A model 1937 (gyári megnevezésén 53-K) egy könnyű, nagy tűzgyorsaságú tankelhárító ágyú volt, melyet a Vörös Hadsereg használt a 2. világháború elején. A löveg terveit M.N. Loginov szovjet ágyútervező vetette papírra. A nem elég hatásos páncélátütő képessége miatt később lecserélték a hosszú csövű, 45 mm-es M1942 (M-42) típusra.

Az 53-K-t a Rheinmetall-tól vásárolt 37 mm-es páncéltörő löveg (PaK35/36) dokumentumai alapján építettek, de már 45 mm-es löveggel fegyverezve. Az eredmény egy könnyű, félautomata páncéltörő ágyú lett, amit 1937-ben állított szolgálatba a Vörös Hadsereg. Ezeket a fegyvereket a finnek elleni és a német-szovjet háború első szakaszában használták, de a páncélátütő képessége csak a német könnyű harckocsik és páncélozott szállítójárművek leküzdésére volt elegendő. A PzKpfw III és a PzKpfw IV korai változatainak páncélzatát csak közelről, rövid távról volt képes átütni, amikor is a tüzérek már igen nagy veszélyben voltak. Ezért a fegyvert egy teljesen új tervezésű, erőteljesebb változatra cserélték (M1942). Összesen az 53-K lövegből 37354 db készült 1937 és 1943 között.

Általában két ilyen ágyú került minden lövész zászlóaljhoz, tankelhárító szakaszba szervezve. További 12 ágyú szerveződött egy tankelhárító zászlóaljban minden lövész hadosztályban. Szintén használták önálló tankelhárító ezredekben (4-5 zászlóalj volt egy ezredben, mindegyikben 4 ágyúval).

A lövegtalpat elhagyva és oszlopra szerelve a Szovjet Haditengerészet légvédelmi ágyúként is használta. Ezt a változatot 21-K névvel illették. A löveg azonban ebben a feladatkörben nem volt túlságosan hatásos, hiszen kézzel kellett tölteni minden egyes lövedéket, így a tűzgyorsasága igen alacsony volt a légi célok leküzdéséhez.

Lőszer típusai:
- Páncéltörő-gránát: AP B-240 (1,43 kg), AP BR-240, APCR BR-240P
- Repesz-gránát
- Kartács-gránát
- Füst-gránát

A páncéltörő gránátok penetrációs képessége:
- 90°-os páncél dőlésszögnél:
    * 100 m-ről: 88 mm (APCR)
    * 500 m-ről: 43 mm (AP) és 66 mm (APCR)
    * 1000 m-ről: 32 mm (AP)
- 60°-os páncél dőlésszögnél:
    * 500 m-ről: 38 mm (AP)

    * 1000 m-ről: 23 mm (AP)

Adatlap:
Gyártott darabszám: 37354 (1937-1943)
Előd típus: M1932
Utód típus: M1942
Súly: 560 kg (harci tömeg) és 1200 kg (vontatásnál)
Lövedék: 45x310 mm R
Űrméret: 45 mm

Magassági irányzás: -8°-tól +25°-ig
Oldalirányzás: 60°
Tűzgyorsaság: 15-20 lövés percenként
Csőtorkolati sebesség: 760 m/s
Maximum lőtáv: 4400 m

A 45 mm-es M1942 páncéltörő ágyú bemutatása

Az 53-K típusú löveg leváltására megtervezett M1942 (M-42) páncéltörő löveget 1942-től használta a Vörös Hadsereg egészen a 2. világháború végéig. A löveget a 172. számú gyár fejlesztette ki Motovilikha-ban az 53-K löveg továbbfejlesztésével, és annak harctéri tapasztalatinak felhasználásával. Az ágyú egy hosszabb csövet kapott, valamint erőteljesebb lövedéket. A lövegpajzsot megvastagították, így 4,5 mm-ről 7 mm-re változott a páncéllemez vastagsága. Néhány apróbb változtatást is eszközöltek, amik főleg a gyárthatóságot segítették, így fokozni lehetett az előállítás ütemét.

Kiállított M1942

Bár már 1942-től csapatszolgálatba állt, 1943-ban a Vörös Hadsereg kénytelen volt belátni, hogy a fegyver teljesen hatástalan az új német páncélosok, úgy mint a Tigris, Párduc, vagy PzKpfw IV H változata ellen. Az M-42 lövegeket ekkor részlegesen lecserélték a sokkal erőteljesebb, 57 mm-es ZIS-2 lövegekre. Az M-42 továbbra is gyártásban maradt, de már csak a könnyű járművek leküzdésére, illetve a fent említett harckocsik oldallemezeinek átütésére volt alkalmas. A repesz és kartács lövedékeivel élőerő ellen még sokáig alkalmazni lehetett. Az 1945-ös év közepe táján a gyártást leállították, így összességében 10843 db-ot adtak át a Vörös Hadsereg számára.

Lőszer típusai:
- Páncéltörő-gránát: AP (1,43 kg), APCR (0,85 kg)
- Repesz-gránát (2,14 kg)
- Kartács-gránát
- Füst-gránát

A páncéltörő gránátok penetrációs képessége:
- 90°-os páncél dőlésszögnél:
    * 300 m-ről: 95 mm (AP)
    * 500 m-ről: 61 mm (AP)
    * 1000 m-ről: 51 mm (AP)

Adatlap:
Gyártó: 172-es számú gyár
Gyártott darabszám: 10843 (1942-1945)
Előd típus: M1937
Utód típus: ZIS-2
Súly: 625 kg (harci tömeg) és 1250 kg (vontatásnál)
Csőhossz: 2967 mm
Lövedék: 45x386 mm SR
Űrméret: 45 mm
Magassági irányzás: -8°-tól +25°-ig
Oldalirányzás: 60°
Tűzgyorsaság: 15-20 lövés percenként
Csőtorkolati sebesség: 870 m/s
Maximum lőtáv: 4550 m

M1942 páncéltörő ágyú Székesfehérváron kiállítva

A 76,2 mm-es M1943 hadosztály ágyú bemutatása

Az M1943 típusú szovjet gyalogság támogató ágyút, melyet OB-25 megnevezéssel is illettek, Motovilikha-ban fejlesztette ki M.J. Tsirjulnikov 1943-ban. A löveg az M1927 típusú hadosztály ágyú modernizált csövét kapta és az M1942 (M-42) páncéltörő ágyú talpára helyezték el. A löveget könnyű erődítések ellen és nyílt terepen elhelyezett gyalogság ellen lehetett bevetni eredményesen. A hozzá rendszeresített HEAT lövedékekkel némi páncéltörő képességre is szert tett. Az M1943 hadosztály ágyú bevezetésével az M1927-es lövegeket teljesen kivonták a harcterekről, és az új ágyú gyártása a háború végéig folytatódott. A háború végével azonban az akkor már elégtelen hatótáv és csőtorkolati sebesség miatt a gyártást leállították.

Lőszer típusai:
- Páncéltörő-gránát, HEAT: BP-350M
- Repesz-gránát, HE: OF-350 (6,2 kg), O-350A

Adatlap:
Gyártott darabszám: ? (1943-1945)
Előd típus: M1927
Űrméret: 76,2 mm
Csőtorkolati sebesség: 262 m/s (OF-350 és O-350A), 311 m/s (BP-350M)
Hatásos lőtáv: 4200 m (OF-350 és O-350A), 1000 m (BP-350M)

M1943 hadosztály ágyú

Források:
- Shunkov V.N.: The Weapons of the Red Army, MN. Harvest, 1999 ISBN 985-433-469-4 (http://en.wikipedia.org/wiki/45_mm_anti-tank_gun_M1937_(53-K))
- Christian Koll: Soviet Cannon ISBN 978-3-200-01445-9 (http://www.russianammo.org/)
- Chris Bishop: The Encyclopedia of Weapons of World War II, 1998 Orbis Publishing Ltd. ISBN 0-7607-1022-8

PLASTIC SOLDIER COMPANY Russian 45 mm Anti Tank Gun (WW2G28001)

Amennyiben rászánjuk magunkat, hogy második világháborús szovjet sereget építünk 28 mm-ben, akkor érdemes megvásárolni a PSC műanyag páncéltörő szettjét. A készletből két löveget állíthatunk össze, de hatalmas a variációs lehetőség. A doboz ugyanis tartalmazza az M1937, az M1942 és az M1943 ágyúk alkatrészeit is (a lövegtalp mindegyiknél azonos), így e három löveg közül kettő bármilyen kombinációban megépíthető. Kapunk még a dobozban 8 figurát is, melyeknél a kezek és fejek variálására van némi lehetőség. Találunk ezeken kívül a dobozban pár kiegészítő, díszítő elemet, úgy mint lövedékek, hüvelyek, lőszeres ládák, valamint Mosin-Nagant puska és PPS géppisztoly. Két-két darabot kapunk a képen látható öntőkeretekből.

A szett ára postaköltséggel kb. 4300 Ft.

A műanyag figuráknál általában előforduló sorjával nem nagyon találkoztam. Feltételezem, hogy az öntő szerszámok még nem koptak el, de mint minden ilyen, előbb-utóbb sorjásan kerül majd a dobozba. A figurák összerakásánál egyből feltűnt, hogy azok magasak. Bár minden figura térdelő pozícióban van, mégis majdnem olyan magasak, mint a Bolt Action álló figurái. Ez kicsit elvette a kedvemet, de szerencsére a fejek külön vannak, és a nyakak megkurtításával a fejek is kicsit lejjebb kerültek, így sikerült valamit javítani a helyzeten. Idő közben elkészültem a GAZ-67-el is és az mellett egészen jól mutattak a figurák. A méret összehasonlítással nem kívánok most többet foglalkozni, azt majd később jobban körüljárom egy másik cikkben.

A figurákat 5-ös fakötésű alátétre ragasztottam (ennek a külső átmérője 20 mm, ha minden igaz, bár van egy minimális szórásuk). Az alátét további előnye, hogy fémből van, kellően nehéz és alacsony a súlypontja a figurának, ezért nehezebben borul fel a terepen. Ennek igazán álló figuráknál van előnye, de nálam minden 2. világháborús figura ilyen talpra kerül (az 1/72-esek is).

A katonák bőrét Humbrol akril 67-el festettem, a ruhájuk Cote d'Arms Russian Brown. A rohamsisak Cote d'Arms Russian Green. Sokat bújtam a netet és nyomtatott egyenruhás kiadványokat, hogy felleljem, mi az igazán megfelelő szín a Vörös Hadsereg katonái számára. Azonban mindenhol más színű egyenruhát láttam, ebből arra következtettem, hogy jó szovjet módra az egyenruha is olyan volt, amilyen jutott, vagy amilyen sikerült. A táskák, batyuk, övek esetén hasonló a kép. Így a következő színeket alkalmaztam: az övek, puskalőszer tokok és pisztoly táskák Humbrol akril 186. A málha batyu és a szíjai Humbrol akril 103, a pokróc Humbrol akril 110, a fegyverek tusa Humbrol akril 186, a fegyverek csöve és a PPS dobtára Deca Color fekete, ami Humbrol akril 53-al van száraz ecsetelve. A csizmák fekete színűek. Amikor a modell ezekkel az alap színekkel le van festve, akkor az egészet átmosom Citadel Devlan Mud-al. Száradás után minden színt (kivéve a feketét) visszahúzok eredeti színnel a kiemelkedő részeknél. A talpat lefestem barnára (most kísérletezek a Müller-ben kapható akril festékekkel, melyek 60 ml-esek és ehhez mérten nem drágák, csak kicsi a színválaszték). Szóval Müller-es sötét barnával lefestem a talpat, majd miután megszáradt PVA-val lekenem a figura körül. Erre földet szórok (ez a legeslegolcsóbb szóróanyag és megtévesztésig olyan, mint az eredeti...). A felesleget leöntöm és hagyom megszáradni. Ezek után foltokban újra PVA következik, amire műfüvet szórok és a felesleget újra leöntöm róla. A végső simításként az alátét peremét Humbrol akril 110-el szoktam körbe festeni, hogy egységes legyen.

A lövegek összeállításához nincsen semmilyen útmutató, ami nem olyan tragikus, mert nem bonyolult szerkezetek, és eleve kevés darabból állnak. Én a biztonság kedvéért körbefotóztam a Székesfehérváron kiállított példányt, amit nemrég helyeztek át a Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény (http://onkormanyzat.szekesfehervar.hu/index.php?pg=page_61055) belső udvarára. Az összeállításnál el kell döntenünk, hogy a löveget nyitott, vagy zárt lövegtalpakkal készítjük el, mert ezeket később már nem lehet mozgatni, ugyanis csak ragasztással biztosíthatóak a helyükön.
Miután az ágyúkat összeragasztottam (az M1937 típusból egy nyitott és egy zárt lövegtalpas változatot készítettem), fekete spray-vel lealapoztam őket. Majd Cote d'Arms Russian Green-el lefestettem a fém részeket. A kerekek maradtak feketék. Átmostam Citadel Devlan Mud-al, majd száradás után Humbrol akril 53-al és 11-el szárazecseteltem a fémes kopó részeket. Végül Humbrol akril 70 és 110 színekkel kis rozsdát és porolást készítettem a megfelelő helyekre. Sajnos hadijátékokhoz nem lehet, illetve felesleges a pigment poros antikolás, mert a játék közben ez úgy is lekopik. A legvégén matt lakkal átfújtam az egészet és ezzel el is készült a két páncéltörő.

Bogesz