Midőn Károly főherceg fellovagolt a dombra és megtekintette az elé táruló csatamezőt még nem sejtette, hogy a néhány óra múlva a lenyugvó nap sugarai őrá, vagy a vele szembe felsorakozott francia hadsereg vezérét fogja-e dicsfénnyel övezni. 1813-at írtunk, a francia hadsereg még nem heverte ki az oroszországi katasztrofális hadjáratát, amelyben elveszett hadsereg színe java. A fegyverbe kényszeríttet szövetségesek egy része is ellenük fordult, és az oroszokkal karöltve Franciaország felé törtek. A császár az utolsó tartalékait mozgósított, rosszul kiképzett sihedereket, akiket a népnyelv csak mária-lújzáknak hívott, a Császár második felesége után. Az osztrák főherceg ugyan nem volt teljesen biztos a győzelmében, de még is magabiztos volt. Az elmúlt években az általa vezetett haderőreform gyökeresen alakította át az osztrák hadsereget, és a mai napon alárendelt tisztjei is átlagon felülik voltak. Ugyan a tüzérsége még mindig gyengébb volt, mint a franciáké, de bízhatott majd kétszer annyi lovasában.
Vele szemben Ney marsall már nem volt ennyire optimista, de mint mindig győzni ment a csatamezőre. Ugyan kétszer annyi löveget tudott felvonultatni, amelyek egy része ráadásul nagyobb kaliberű volt, mint az osztrákoké, de ez volt minden. A hadsereg fele csatát nem látott újoncokból állt, akik készek voltak életüket áldozni a Császárért és Franciaországért, de önmagában vajmi kevés a győzelemhez. Fele akkora lovassága is csak arra elég, hogy ideig-óráig feltartóztassa az osztrákokat, és a magasabb beosztásban lévő tisztje is frissen kinevezett, bátor de tapasztalatlan parancsnokok voltak.
A csatamező sem kedvezett a franciáknak, a terep közepén lévő erdő és tanya kettévágta a sereget, miközben az osztrák tüzérség már csata korai szakaszában megszállta az ő térfelén lévő uralgó magaslatot.
A baljós előjelek ellenére a franciák szokásukhoz híven bátran megindultak az osztrákok felé, de azok ugyan így tettek. Az ütközet korai szakaszát hatástalan ágyútűz jellemezte, persze azért egy-egy golyó azért szedett áldozatot mindkét oldalon.
A francia gyalogság előrenyomulását a felbukkanó osztrák lovasság szép lassan megállította Ney élezredei szép lassan sorra négyszögbe kényszerültek, hogy testükkel védjék a mögöttük felsorakozó újoncok vonalait. Azonban azzal, hogy négyszögbe kényszerültek magukra vonzották az egyre pontosabb osztrák tüzérség és a még pontosabb sorezredek össztüzeit. Már ekkor látszott, hogy ez a francia sereg más nem az amelyik leigázta Európát, a négyszögek kitartottak de lövéseik többször találtak mellé, mint a célpontba, és a tüzérség sem remekelt. Közben az osztrák lovasság gyakorlatilag teljes passzivitásra kényszeríttette a franciák mindkét szárnyát. Ez annyira magabiztossá tette, hogy még a négyszögek megrohamozásával is megpróbálkoztak, de véres fejjel kellett visszavonulniuk. Azért még ez a gyenge francia hadsereg meg-megvillantotta dicsőségének régi fényét.
Ez kissé magabiztossá is tette őket, a balszárnyon egy újonc ezred úgy gondolta, hogy nem áll négyszögbe egy eléggé megtépázott vértes ezreddel szembe és gyilkos kivárt, majd egy gyilkos sortűzzel meg is tizedelt azt. A kürassziék állományuk nagy részét elveszítették és pillanatra talán meg is inogtak, de aztán felülkerekedett rajtuk a bosszúvágy és mind egy szálig levágták a bátor mária-lujzákat. A francia jobbszárnyon parancsnoka látta, hogy ott nem nagyon tud kibontakozni és ezért megpróbált a terep fedezékben középre húzódni, miközben középről átcsoportosított lovassággal próbálta menteni az ingó balszárnyat. Ez azonban ekkor már elkésett, a folyamatos ágyútűz sorra törte meg a sorezredeket is.
Ugyan a vértesek is a az elszenvedett veszteségek hatására visszavonulóban voltak, de az egyikük még harcolva hátrált. Azonban ez már nem sokat segített, ugyan is közben a késve elindított osztrák gyalogság is megérkezett és folyamatos sortüzeivel tovább ritkította, az amúgy is súlyos veszteségeket szenvedett francia vonalakat. Az osztrák gyalogság végre megfelelő célpontot kínált a francia tüzérségnek és pontos lövéseivel súlyos veszteségeket okozott, de ez ekkor már csak szépség tapasz volt a szomorú nap végén.
Végül is Károly főherceg csapatai egy vértes ezred önfeláldozása révén két francia gyalogezredet is szétszórtak, és ez eldöntötte az összecsapást. A franciák súlyos veszteséget szenvedett csapatai kénytelenek voltak folytatni a visszavonulást Párizs felé, miközben szemernyi kétségük sem lehetett afelől, hogy az osztrákok győzelemtől magabiztos osztrákok szorosan a nyomukban lesznek.
A játék a Foundry szabálya szerint az 1813-as sereglisták alapján összeállított, 400 pontos seregekkel zajlott.
Ambasa
Ui, elnézést a rossz fotókért, egy új fotózási technikát próbáltam, de nem jött be...
