blog327-001.jpgSajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

 -Az ókor nagy csatái i.e. 1285. – i.sz. 451. - Kádestől Catalaunumig (Ventus Libro 2008.)

 -A középkor nagy csatái 1000. - 1500. - Hastingstól Konstantinápolyig (Ventus Libro 2007.)

 -B. Szabó János: A tatárjárás – A mongol hódítás és Magyarország (Corvina 2016.)

 -Pintér Tamás, Rózsafi János, Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében (Nagy Háború Kutatásért Közhasznú Alapítvány 2017.)

 -Anthony Rogers: Churchill baklövése – Lérosz és az égei-tengeri csata (Gold Book 2003.)

 -Bernárd Dénes, Mujzer Péter, Hangya János: Horrido -  Légicsaták a Keleti Fronton (OMIKK 1992.)

 *****

blog327_az_okor_nagy_csatai.jpg-Az ókor nagy csatái i.e. 1285. – i.sz. 451. Kádestől Catalaunumig (Ventus Libro 2008.)

A könyv nagyalapú, keménytáblás igen igényes kivitelű. A mű mintegy 220 fényes fotópapíron, húsz csatát ismeretet. A szokásos nyílt mezei összecsapások mellett még három tengeri csata és négy ostrom is ismertetésre kerül benne. Olyanok mint: Kádes, Lákis, Marathon, Szalamisz, Szürakuszai, Leuktra, Gaugaméla, Hüdaszpész, Trebia, Cannae, Püdna, Aquae Sextiae, Carrhae, Alesia, Actium, Teutoburg, Maszada, Mulvius, Hadrianapolisz, Catalaunum. A könyve egy általános bevezető fejezettel indul (12 oldal), amelyből egy általános történelmi és hadtörténeti áttekintést kapunk az ókor különböző államairól, és hadseregeiről, fegyvereiről. Ezt a követi a 20 csatát bemutató fejezet. Ezek a fejezetek 10-12 oldalasak, sok illusztrációval, képpel. Mindegyik csataleírás bevezetőjében tartalmaz egy rövid tematikus leírást, egy táblázatot a szemben álló erőkről és egy nagy, kétoldalas látványos látványtérképet az összecsapásról. A csataleírások tartalmazzák az előzmények, a szembenálló erők, az összecsapás, és a következmények leírását. A könyvet tárgy- és névmutató, és egy irodalomjegyzék zárja.

A könyv egy tipikus angolszász színes szagos könyv, annak minden erényével és hátrányával. Igen látványos, gazdagon illusztrált. Az egyes fejezeteket különböző - számomra nem ismert - szerzők írták. A csataleírások olvasmányosak, terjedelmüknek megfelelő tartalommal, sőt, az adott mérethez képest szerintem igen részletgazdagon. Ami gond, az az inkább, hogy a térképek és a leírások nem minden esetben vágnak egybe, de sajnos ebben nem egyedülálló, sőt inkább tipikus a könyv. Ahogy már írtam a fejezetek nem csupán az összecsapást, hanem az adott kor tipikus katonáját is bemutatja, így a mű a harcászat átalakulása mellett a fegyverzet fejlődését is bemutatja.

Alapvetően, noha már egyre kevésbé vagyok vevő az ilyen „világtörténelem nagy, döntő stb. csatái” című könyvekre, mert a mélyebb leírások érdekelnek, ez mégis tetszett. Ennek talán az is lehetett az oka, hogy számomra egy viszonylag kieső időszakot taglal, olyan összecsapásokkal, amelyekről nem olvastam ez idáig olyan sokat. Ugyanakkor valljuk be a könyv szerkesztésénél fogva, noha utazás közben nem, de otthon, esténként egy-egy fejezetet olvasva könnyen fogyasztható, illetve később is alkalmas utánolvasásra, hiszen a fejezetek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz.

Ma már talán csak antikváriumban kapható, én még egy viszonylag baráti áron jutottam hozzá, azonban ma már, ha fel is bukkan, akkor már véleményem szerint az ára legalább 5000, vagy akár annál is több lehet. Minden esetre, akit érdekelnek az ókor nagy, vagy valamiért meghatározó összecsapásai, és szereti a szép kiállítású könyveket, azoknak tudom ajánlani.

A könyvnek van még két hasonló tematikus testvére, amelyből az egyik az ezt megelőző, a másik, pedig az ezt követő időszakot dolgozza fel.

 

blog327_a_ozepkor_nagy_csatai.jpg-A középkor nagy csatái 1000. - 1500. Hastingstól Konstantinápolyig (Ventus Libro 2007.)

Mint már fentebb írtam, ez a könyv az előző folytatása. A kötet minden tekintetben hasonló felépítésű, és méretű, mint az ókori megfelelője. Ez is nagyalapú, keménytáblás 220 jó minőségű papírra nyomott, gazdagon illusztrált mű.

A könyv húsz csata leírását tartalmazz, úgy mint Hastings, Legnano, Hattin, Arszuf, Chateau Gillard, Konstantinápoly, Bouvines, Leignitz, Csud-tó, Málta, Bannockburn, Sluys, Crécy, Nájera, Nikápoly, Tannenberg (Grünwald), Agincourt, Vitkov-hegy, Konstantinápoly, Brunkenberg. Ez a mű is széles keresztmetszetet ad a középkori hadviselésről, hiszen a mezei csaták mellett tartalmaz három ostrom és két tengeri összecsapás leírását. Természetesen ez a könyv is egy általános fejezettel kezdődik, amely bemutatja a korszak hadviselését, és a katonák fegyverzetét. Az egyes fejezetek itt is 8-12 oldalasak, de ebből kettő mindig egy kétoldalas térkép, illetve gyakran egy egész oldalas illusztráció. A kötetet forrásjegyzék és névmutató zárja le.

Nos a könyvön látszik, hogy angol-szász mű, a velük kapcsolatos ütközetek dominálnak. Jellemző hogy a 12 oldalas leírások, mindig az angol történelemhez köthetőek (Hastings, Crecy, Agincourt). Ugyanígy jellemző, hogy a százéves háború négy csatája is bekerült a könyvben, hasonlóképpen a keresztes hadjáratok, és a törökök is három-három ütközettel képviselik magukat, míg mondjuk a mongolok, mindössze egyre voltak érdemesek. A kötet nem tartalmaz egyetlen egy olyan ütközetet sem, amely nem Európában, vagy a Szentföldön zajlott volna le, ami azért jól mutatja a szerzők, vagy épen a szerkesztő/kiadó beszűkült érdeklődési körét. Mivel az egyes fejezetek önállóan is olvashatóak, ezért bizonyos dolgokat többször is leírnak, amitől egy kicsit önismétlő. A művel a másik gondom a létszámadatok. Sajnos sokszor szerintem túlzó adatokkal dolgozik, illetve az egész hadjáratban résztvevők számát közli. Sajnos hasonlóan csinnyán kell bánni a leírásokkal is. Persze ez bonyolult kérdés, hiszen nem egyszer tapasztaltam magam is, hogy ugyan annak az összecsapásnak többféle, sokszor egymásnak ellentmondó leírásával találkoztam. Azonban itt számomra szembetűnő volt, hiszen volt olyan, amelynek már korábban is utána olvastam (Leignitz), illetve valamiért ismertebb volt számomra (Muhi), amely sajnos egy eléggé leegyszerűsített, és számos tévedést tartalmazó leírás szerintem. A harmadik, ami nem tetszett az a csaták kiválasztása. Jó-jó, hogy a mongolokkal kapcsolatban leközli Leignitz-et - ami nálunk kevésbé ismert, de engem pont érdekel - de Muhi csak ezen belül kerül említésre, amely valljuk be sokkal jelentősebb ütközet volt. Sehol nincsenek, a mongolok távol-keleti, vagy épen közel-keleti, vagy oroszországi ütközetei. Amelyek közül néhány, mint méretében, mint jelentőségében messze felülmúlta, akár Bannockburn, akár Brunkenberg jelentőségét. Szintén a magyar történelemhez köthetően csak Nikápoly kerül megemlítésre, de ez is inkább csak azért, mert ugye a francia és más nyugati lovagok domináltak a csatában. A másik érdekes dolog, hogy ugyan számos esetben közli a különböző helységnevek mai elnevezését, de pl. pont a leignitz-i fejezetben Wroclaw városát a német Breslau elnevezését használja, ami logikátlan, hiszen ma nem az a neve, illetve van magyar neve is, bár már kevésbé használatos Boroszló. Ami az előző könyvnél hibának róttam fel az illusztrációk hamis volta, itt részben orvoslásra került - persze itt már könnyebb dolga volt a szerzőknek – és gyakoribbak a korabeli ábrázolások.

Alapvetően egy szép, színes ismeretterjesztő mű, de a leírásokat, és az adatokat is feltételesen kell használni benne. Szerintem ez is inkább azon könyvek sorába tartozik, amely inkább figyelemfelkeltésre, mint valós forrásként használható. Olvasmányos, a fejezetek különállóan is olvashatóak, ami azt jelenti, hogy esténként ha van egy szabad félórácskánk, akkor is olvasható. A könyv szórakoztató, látványos, a könyvespolcunk dísze, de ennyi és semmi több. Én személy szerint inkább csak azoknak ajánlanám, akik csak ismerkednek a korszak hadviselésével, azok számára alkalmas lehet, figyelemfelkeltésre, arra, hogy később minek is nézzenek jobban utána.

 

blog327_a_tatarjaras.jpg-B. Szabó János: A tatárjárás – A mongol hódítás és Magyarország (Corvina 2016.)

Szabó János munkásságára egy youtube videón figyeltem fel, és annyira megragadott a stílusa, hogy amint tehetettem, be is szereztem tőle egy könyvet. (Ez mára már legalább négyre gyarapodott.)

Maga a könyv egy kis alakú, nem egészen 200 oldalas kötet. A mű viszonylag kevés illusztrációt tartalmaz, viszont azok túlnyomó többsége térkép. A könyv hat fő fejezetre oszlik, amelyből az első tisztáz néhány fogalmat és bemutatja magukat a mongolokat. Ez a fejezet tartalmaz egy komoly kínai eredetű leírást, amely részletesen ismerteti a mongol hadsereg szervezetét, fegyverzetét, és hadviselését. A második fejezet a mongol támadás előtti Magyar Királyság helyzetét, állapotát mutatja be. A harmadik fejezet egy történeti leírás a nyugatra irányuló mongol támadás eseményeiről, kiváltó okairól, menetéről. Itt olvashatunk a kaukázusi, közel-keleti, oroszországi és a lengyelországi támadásokról. A következő fejezet magát a Magyarországot ért támadást mutatja be több oldalról is megvilágítva, Itt olvashatunk a magyar felkészülésről és a mongol hadmozdulatokról is. Az utolsó fejezetben nyomon követhetjük a tatárjárás utáni ötven év eseményeit, mind Magyarországon, mind a mongol utódállamban az Arany Horda földjén, amely így összefüggéseiben mutatja be a tatárjárás valós következményeit.

Alapvetően nekem nagyon tetszett a könyv. A szerző kiváló stílusban olvasmányosan közöl a könyv méretéhez képest hatalmas tényanyagot. Egyszerűen engem lenyűgözött, ahogy ebben az aprócska kötetbe mennyi hasznos információt sikerült egy számomra nagyon emészthető formában. Engem eleve érdekelt ez a korszak, de számomra mindig is fájt az a belterjes szemléletmódunk, ahogy a mongol hadjáratnak csak a magyarországi részével foglakozunk (tisztelet a kivételnek). Szerencsére ez a könyv nem ilyen, hanem nagyon sok oldalról járja körül a témát, és ha még csak néhány oldalon is, de bemutatja azt a teljes hadjáratot, amely először az Uráltól nyugatra eső pusztai népeket, majd az oroszokat érte, és végül Lengyelországban és Magyarországon érte el a legmélyebb előretörését. A szerző nem próbál kinyilatkoztatott igazságokat belénk sulykolni, de ugyanakkor számos téves legendát cáfol meg, bemutatva azok alapjait és forrásainak hátterét. Igazából B. Szabó könyve számomra azért is tetszett nagyon, mert nagyon közel áll az általam is vallott történelemszemlélethez, amely se nem felnagyítani, se nem, lekicsinyíteni nem akarja hazánk történelmi eseményeit, hanem megpróbálja azt a helyén kezelni. Illetve számomra azért is értékes ez a könyv, mert a történelmünket a világtörténelem összefüggésein belül, és nem abból kiragadva mutatja be.

Maga a könyv eredeti éra 2500 Ft, de már egyre kevesebb helyen kapható, de szerencsére kis a nagyobb könyvterjesztő bolthálózatok kínálatában még megtalálható. Talán ezek után nem lepek meg senkit, ha azt írom, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kitűnő művet. Azt kell mondanom, hogy az utóbbi időkben, az általam olvasott hadtörténelmi művek közül ez olt a legjobb.

 

blog327_magyar_ezredek_doberdon.jpg-Pintér Tamás, Rózsafi János, Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében (Nagy Háború Kutatásért Közhasznú Alapítvány 2017.)

A Nagy háború centenáriuma kapcsán az utóbbi években a kiadók felfedezték az eseményt és számos könyvet jelentettek meg. Félig-meddig ezek sorába tartozik ez, a szerzői munkaközösség által jegyzett mű is. De csak félig meddig, ugyanis a szerzők már korábban is foglalkoztak a témával, hiszen ez a könyv is egy korábbi művük, második, bővített kiadása. Akik ismerik a Nagy Háború blogot, azok számára nem újdonság a szerzők munkássága.

Maga a könyv egy igen pazar könyvbemutatón jutott a birtokomba, amit a Hadtörténeti Múzeumban rendeztek meg. 

Maga a könyv igen szép kiállítású, puhatáblás, de fotópapírra nyomtatott, közepes alakú könyv. A több mint 360-as oldal számos térkép és táblázat mellett több mint 200 fotót, (fényképek, térképvázlatok és dokumentumok fotómásolatát) tartalmazza. A mű alapvetően négy nagyobb fejezetből áll. Az első kettő a hadszínteret és a Monarchia fegyveres erejét mutatja be. Ezt követi a tíz magyar had-kiegészítésű ezred bemutatása, egyenként 10-24 oldalon. Minden ezredbemutatás röviden ismerteti az alakulat rövid történetét és hadkiegészítési körzetét, majd ezt követi néhány epizód leírása a doberdói harcok időszakából. A könyv negyedik fejezete négy tanulmány, amely kapcsolódik a magyar katonák doberdói harcaihoz. A művet függelék: táblázatok, térképek illetve egy kisszótár és egy helyrajzi névmagyarázat zárja le. Sajnos nincs összehasonlítási alapom az első kiadással, a szerzők leírása alapján ez a könyv többek között a két népfelkelő ezred történetével bővült.

Nos nem mondom, hogy nem érdekel az első világháború története, de nincs az érdeklődésem középpontjában Annyira biztos nem, mint szerzőtársamnak Petyónak, vagy Jánosnak, akik sokkal mélyebben foglakoznak a korszakkal. De végül a megjelenés után két évvel csak a kezembe vettem és elolvastam, és talán nem árulok el nagy titkot, egyáltalán nem csalódtam. A könyv egyes fejezeteit különböző szerzők jegyezték, de megmondom őszintén, nem nagyon tudtam különbséget tenni. Mindegyikük jól, lendületesen, olvasmányosan ír. A könyv jól olvasható és az egyes fejezetek, illetve alfejezetek hossza kényelmessé teszi az olvasást. Maguk az ezredtörténetek és az azokhoz kapcsolt történetek leírása jól átgondolva válogatott. Látszik, hogy tudatosan más és más jellegű eseményeket írtak le az egyes ezredeknél, így nem csak a szokásos árokharcról, hanem az aknaharcról, a gázháborúról, vagy épen a kezdeti rohamcsapatokról, illetve a felderítő vállalkozásokról is olvashatunk. Ezek mellet megismerhetjük a tanulmányokból a mindennapi életet és egy katona személyes történetét a családjának írt levelein keresztül. Ezek az apró epizódok azok, amelyek megismertetik velünk a száz évvel ezelőtti emberek életét azon a kopár tájon, ahol éltek, harcoltak és nem egy esetben meghaltak, és ez a legnagyobb értéke ennek a könyvnek.

Ebből a könyvből ugyan nem ismerhetjük meg a doberdói-fennsíkon vívott harcok teljes menetét, mert ez a mű nem egy hagyományos értelemben vett csatleírás. Ugyanakkor az apró történetek, mégis egy olyan képet tárnak elénk, amiből mégis azt érezzük, hogy megismertük az itt folyó csatákat. Nekem a könyv nagyon tetszett és gyakran alig tudtam letenni. Egy nagyon jól megírt, olvasmányos, mégis részletes és információban gazdag mű. Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kitűnő könyvet, akiket érdekel a magyar had- és csapattörténet, illetve az első világháború, de azoknak is ajánlom, akiket csak érintőlegesen érint a téma, mert ez egy kitűnő belépő lehet nekik.

 

blog327_churchill_tevedese.jpg-Anthony Rogers: Churchill baklövése – Lérosz és az égei-tengeri csata (Gold Book 2003.)

A könyv egy érdekes, számunkra kevésbé ismert ütközet történetét dolgozza fel, kicsit több mint 250 oldalon. A keménytáblás, közepes alakú könyv mintegy ötven fényképet és négy térképet tartalmaz. Maga a mű egy 14 fejezetből és 9 mellékletből, dokumentumból áll. A fejezetek sorra veszik az előzményeket, a politikai és a katonai helyzetet, majd a koszi, majd a léroszi harci cselekményeket. Ez utóbbiakat, napról-napra. A könyv végén a jegyzetek és a név- és tárgymutató előtt számos melléklet magyarázza meg néhány apróbb részletet, közli az olasz parti tüzérség hadrendjét, közöl több levelet az ott harcolóktól.

Engem alapvetően érdekel a brit hadtörténelem, és az ilyen emberi léptékű összecsapások, így várakozással vettem kezembe Anthony Rogers művét. Igazából azt kell mondanom csalódtam, ugyan is a könyv véleményem szerint túl van írva. A szerző hatalmas kutatómunkát végzett és ez meglátszik a művön, egyszerűen elveszik a részletekben. Valószínűleg a szerző olyan mélyen ásta bele magát a történetbe, hogy ő valószínűleg érti, amit írt, de én bevallom, nem tudtam követni azt a több száz szereplő elmondását, amelyen keresztül a szerző megpróbálja felvázolni a csata menetét. Pedig valljuk be a szerző mindent megpróbált, pl. már rég találkoztam ilyen jó térképmelléklettel, ami alapján végig lehetne követni az eseményeket. Miközben számos egyéni történet bontakozik ki a szemünk előtt, a nagy egész elsikkadt, legalább is én nem találtam. Rengetek történet szól arról, hogy 8-10 ember hogy harcol, de hiányoltam azokat a kitekintéseket, amely a csata egész menetét mutatja be. Miközben egy-egy fejezet egy-egy nap harci cselekményeit dolgozza fel, nincsenek benne napi összefoglalók, összesített és lebontott létszámadatok, illetve az időrend is megbicsaklik néha. A szerző olyan szinten veszik el a részletekben, hogy egy–egy ellenlökés esetén szakasz hadrendi számig lebontva ismerhetjük meg a harccselekményekben résztvevőket. Ez számomra egy kicsit már tobzódás a részletekben. Ugyanakkor egyben ez érdekes is lehet, mondjuk egy lövésztiszt számára, aki talán jobban át tudja látni és érezni a csata dinamikáját és menetét. Mellesleg miközben a végletekig pontos a legtöbb hadrendi megnevezésben, bizonyos brit alakulatokat a becenevükön nevez meg, ami számomra zavaró volt. Ugyanakkor erénye a műnek, hogy noha főleg brit szemszögből mutatja be az eseményeket, azért a szerző igyekezett német és olasz résztvevőket is megszólaltatni.

Igazából egy igen alapos és részletes hadtörténeti művet vehettem kezembe, de végig azt éreztem, hogy túl van írva, ezért számomra élvezhetetlen volt és nem kötött le. Ugyanakkor, mint ahogy már fentebb írtam, egy katona számára lebilincselő olvasmány lehet. Igazából, csak elszántaknak ajánlom.

 

blog327_horrido_2.jpg-Bernárd Dénes, Mujzer Péter, Hangya János: Horrido -  Légicsaták a Keleti Fronton (OMIKK 1992.)

A könyv érdekes és kevésbé ismert témát dolgoz fel. Sajnos nekem régi mániám, hogy nálunk (és lehet, hogy másutt is) kétféle hadtörténeti mű létezik: egy belterjes, csak a saját szemszögünkből vizsgáló, és csak a saját történelmünkre épülő szemléletű művek, illetve vannak, amelyek ugyan ilyenek, csak épen angol-szász szemszögből. Ez sajnos azzal jár, hogy sok kis nép történelméről vajmi keveset tudunk. Így anno a rendszerváltás után a szerzőtrió egy meglehetősen érdekes vállalkozásba kezdett, egy kötetben próbálta feldolgozni, vagy legalább is egy esszenciát adni a német csatlós államok repülőcsapatainak tevékenységét a keleti fronton. A könyv nyolc fejezete bemutatja a finn, a horvát, a magyar, az olasz, a román, a szlovák és az egyéb önkéntes repülők történetet. Egy-egy fejezet 10-30 oldal sok képi illusztrációval, illetve minden fejezet kapott egy angol nyelvű 1-2 oldalas összefoglalót is. A művet néhány színes tábla és fénykép zárja, illetve egy irodalomjegyzék. Maga a könyv közepes alakú, keménytáblás kicsit kevesebb, mint 150 oldalas mű.

Elöljáróban el kell mondanom, hogy nem először olvastam a könyvet, és emlékeim szerint akkor nagyon tetszett és megragadott, de hát azóta eltelt 25 év. Ma már kicsit árnyaltabban látom a könyvet. Továbbra is érdekes témát dolgoz fel, amiről sajnos ma sem sok magyarnyelvű írás jelent meg, pedig megérdemelné. Tudom nem túl népszerű pl. a Román Királyi Légierőről írni, de ettől még érdekes téma szerintem, legalább is engem jobban érdekel, mint a sokadik német ász életrajza, ami föleg arról szól, hogy, hogy töltötte a hadifogságot. Azonban a mai ismereteim szerint ez a könyv már egy kicsit idejétmúlt. Tárgyilagos történeti feldolgozás helyett, én sokkal inkább azt éreztem, a legtöbb fejezetben, hogy egy hőskölteményt olvasok. Pl. a finn fejezetben ugyan a végén közöl összesített győzelmi- és veszteségadatokat, de magában a szövegben alig hat veszteségleírás szerepel, míg vagy 100 győzelmi. Ugyanígy többször számomra hatásvadász a fogalmazás, mint pl. a Ploiesti elleni légitámadás leírásakor, amikor is szerinte az amerikai bombázók pánikba estek. Természetesen 1992-ben még nem voltak meg azok a lehetőségek, mint ma és a másik oldal levéltárai sem voltak nagyon elérhetőek, de nem volt lehetetlen. Ugyanebben az évben jelent meg a „Légiháború Magyarország felett I-II” amelyben bizony a magyar adatokat, minden esetben összevetik az amerikai adatokkal, ehhez képest én itt ezt nem éreztem. Sokkal inkább olyan érzésem volt, mintha a különböző nemzetek, sokszor emigrációban írt visszaemlékezések alapján próbált volna valaki valami összefoglaló művet írni. Sajnos ez érdekesre, de számomra nem tárgyszerűre sikeredett. Ennek ellenére azt gondolom, hogy főleg a 90-es évek elején becsülendő próbálkozás volt, és akkor és ott még elégséges is, de ma már jócskán ráférne a könyvre egy tartalmi ráncfelvarrás. A mű másik értéke a képanyaga. Sajnos ezzel is vannak gondok. Igaz a könyv nagyon jó minőségű fotópapírra nyomtatták de a fotók többsége sötét és kisméretű, így sokszor csak elhiszem, ami a képaláírásba szerepel, de nem látom.

Minden esetre a könyv érdekes és hiánypótló, de ma már inkább figyelemfelkeltőnek mondanám, mint komoly hadtörténeti összefoglalónak. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, akit nem csak a Magyar Királyi Légierő, vagy a Luftwaffe érdekel, hanem pl. az olasz, finn, román, szlovák, horvát, spanyol, bolgár, vagy épen a balti államok repülő is.

 

Ambasa

Szerző: ambasa  2020.05.05. 00:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr6215660308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.