Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves érdeklődők!
November 28-án, a HM Hadtörténeti Múzeum Dísztermében, 13:30 órai kezdettel, sor kerül a következő Hadtörténelmi Délutánok előadására.
Dr. Hermann Róbert, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Parancsnok tudományos helyettese fog előadást tartani,
"Petőfi halála - tények és mítoszok" címmel.
Mindenkit sok szeretettel váruk erre az igen érdekes és színvonalas előadásra!
Üdvözlettel:
Reszegi Zsolt
Talán nincs is olyan e honban, aki ne ismerné a híres, hazafi, a törökverő Hunyadi János nevét. Mégis ha megkérdeznénk, hogy mely ütközetekben is jeleskedett, a legtöbbünk a nádorfehérvári diadalon kívül nem túl sokat tudna felsorolni, beleértve engemet is. Nos e homály oszlatásával próbálkozik meg IGábor barátom és fia, e blogon, és majd december 5-én a Games-Dayen, amikor is felidézi hunyadi egyik kevésbé ismert diadalát…
Ha a felől érdeklődnék, hogy ki is volt a legeredményesebb tengeralattjáró-parancsnok, minden bizonnyal sokan Günther Prien, Scapa Flow bikájának a nevét említenék, de ő csak a 9. a második világháborús ászok között 162. 769 tonna elsüllyesztett hajótérrel. A kicsit tájékozottabbak esetleg a 3. Erich Topp-ot (197.460 tonna), vagy az 1. Otto Kretschmert említenék (273.043 tonna). Ez így is lenne, ha csak a második világégést vennénk figyelembe, azonban a nagy háborúban öt olyan tengeralattjáró parancsnok tevékenykedett, aki 200.000 tonna feletti hajóteret pusztított el, és közülük négy felülmúlta a legeredményesebb második világháborús kapitány teljesítményét is. De közülük is kiemelkedik, az egyáltalán nem németes hangzású névvel megáldott Lothar von Arnauld de la Perière, aki összesen 15 bevetése alkalmával csaknem 200 hajót küldött a tenger fenekére több, mint 450.000 tonna összesített vízkiszorítással. De ki is volt ő…
Nos ritka alkalom, amikor egy kerek évfordulóhoz kapcsolódóan írhatok cikket. A napokban lesz 600 esztendeje, hogy egy maroknyi angol megsemmisítő vereséget mért egy nálánál jóval nagyobb francia seregre Azincourt felázott szántásán. A csata ma az angol nemzettudat része, olyanok énekelték meg, mint Shakespeare, melyek nyomán olyan feldolgozások születtek, mint Sir Laurence Olivier 1944-es, vagy a Kenneth Branagh 1989-es filmje. Magának a csatának a lefolyását már számos helyen leírták, akit érdekel a tengernyi angol mellett tucatnyi, hosszabb rövidebb magyar nyelvű feldolgozással is találkozhat. És ennek ellenére, akkor miért is írok róla, nos a kerek évforduló, és a különböző leírások közötti ellentmondások miatt.
Tisztelt Hadtörténelmi Délutánok látogatók, érdeklődők!
Szeretném jelezni mindenki számára, hogy megkezdődnek a Hadtörténelmi Délutánok előadásai.
Az első alkalommal jómagam fogom ismertetni a honvéd ejtőernyősök ügyes-bajos dolgait, „Honvéd ejtőernyősök. Létrehozás, felszerelés, kiképzés 1938 – 1944” címmel.
A helyszín a HM Hadtörténeti Múzeum Díszterme lesz. 2015. október 31. szombat, 13.30.
Üdvözlettel,
Reszegi Zsolt
Valamikor, még tavasszal Marcin, lengyel wargamer barátunk hívta fel a figyelmünket erre a rendezvényre. Már akkor megérlelődött bennem a gondolat, hogy úgy is meg szeretném ismételni a négy évvel ezelőtti krakkói kiruccanásomat, és talán érdemes lenne egybekötnöm ennek a rendezvénynek a meglátogatásával.
Már többször is volt olyan, hogy a blogra írók egyike, vagy másika, esetleg többünk is megosztotta olvasmányélményeit. Nos most úgy tűnik rajtam a sor…
-Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi (Zrínyi 1986)
-Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi (Zrínyi 1988)
-Balla Tibor, Csikány Tamás, Gulyás Géza, Horváth Csaba, Kovács Vilmos: A magyar tüzérség 100 éve 1913-2013 (Zrínyi 2014)
-Bonhardt Attila, Pánczél Mátyás, Végh Ferenc, Szekeres József, Hattyár István, Sári Szabolcs: A magyar páncélosalakulatok története – Harckocsik, páncélosok a magyar haderőben (Zrínyi 2015)
-Mihályi Balázs: Román véderőó Magyarország ellen – „Maginot-vonal” Erdélyben (Nagy Magyarország könyvek 2010)
Al-Kut, vagy másképpen Kut-el-Amara ostroma egyik legsötétebb fejezete a brit hadtörténelemnek. Ugyan, mind az első világháború, mind a brit hadtörténelem bővelkedik számtalan olyan eseményben, amikor a parancsnokok hozzá nem értése és becsvágya következtében katonák ezrei áldozták életüket hazájuktól távoli csatatereken olyan magasztos eszmékért, mint a hazafiúi kötelesség. Ezek egyike Al-Kut ostroma, amely, ha méreteiben nem is közelíti meg a legismertebb brit katonai katasztrófákat, de mégis az erők esztelen feláldozásának egyik jelképe. Al-Kut ostromának előzményei néhány évtizeddel korábbra nyúlnak vissza. Maga a poros, alig 6.500 lakossal rendelkező kisváros Bagdadtól dél-keletre fekszik a Tigris folyó bal partján, annak egyik kanyarulatában, az iraki fővárost Bászrával összekötő út mentén. A várost félig a folyó, félig mocsarak ölelik körül. Talán soha sem került volna a történelem lapjaira, ha a XX. század elején a brit flotta nem dönt úgy, hogy hajói meghajtását átállítja a szénről az olajra, aminek következtében az Arab-öböl eddig isten háta mögötti északi szeglete, hirtelen a világ egyik legfontosabb térségévé vált és az is maradt a mai napig…
Az 1987 szeptembere óta megjelenő Wargame Illustrated egy több mint 100 oldalas színes angol nyelvű havilap, amely most már letölthető formátumban is megvásárolható. Minden szám általában egy fő téma köré épül, amihez több cikk is kapcsolódik. A magazinra erős befolyással bír az az új-zélandi Battlefront, ezért minden számban van egy, vagy több az éppen aktuális Flames of War-hoz kapcsolódó cikk, de megismerhetjük az Osprey kiadó legfrissebb könyveit is. Az újságban megjelenő játékleírások általában 28, 15, vagy 10 (1:100) méretarányban játszott csaták, csak a legritkább esetben fordul elő 20mm-es (1:72/76) méretarány. A legtöbb cikk egy történelmi háttérleírásból és egy hozzá kapcsolódó játékról szól. A leírásokban szereplő játszmák a legkülönfélébb szabályok szerint zajlanak, így némi képet alkothatunk az éppen divatos és használt játékrendszerekről. A lapban általában van egy képes beszámoló egy-egy nagyobb wargame fesztiválról is, illetve több gyártó is hirdet benne, így tudomást szerezhetünk jó pár, ismert és kevésbé ismert gyártó újdonságairól is. Wargame Illustratred honlapja
A blog hasábjain megpróbálok időről időre egy kis szubjektív összefoglalót adni ennek a magazin tartalmáról…
Az idei évre már jó előre be volt tervezve, hogy részt veszek az augusztusi oroszkai hadijátékon, a Südwind-en. Aki korábban már járt ott és volt szerencséje megtekinteni, esetleg résztvenni benne, az csak jót tudott mondani az eseményről, tehát idén én is belekóstoltam. Végül úgy alakult, hogy ezt a hétvégét (augusztus 15 és 16) szinte kizárólag a hagyományőrzésnek szenteltem.
Szerencsére az elmúlt évtizedekben, számos könyv és újságcikk dolgozta fel a második világháborús magyar páncélosok történetét. Ez a folyamat már valamikor a 80-as években elkezdődött, és még napjainkban is tart, mi több a makett-gyártók is kezdik felfedezni ezt a témát. Ugyanakkor a Magyar királyi Honvédség egyéb fegyverzete, köztük a tüzérség részletesebb ismertetése még várat magára. Sajnos a Magyar Királyi Honvédség története jelentős részében nem bővelkedett igazán korszerű fegyverzettel, kevés kivételtől eltekintve, ezek egyike volt, jelen cikk témája, a 29.M 8-cm-es Bofors légvédelmi ágyú…
Nos, sok hányattatás után, remélem végre sikerül befejeznem az amerikai polgárháborús seregeimet, így lassan időszerűvé válik azok bemutatása is. Valamikor réges-régen már írtam a déli gyalogságomról, így itt az ideje, hogy az elkészült ellenfeleiket is bemutassam…
Éppen ezekben a napokban van a 71. évfordulója a varsói felkelés kitörésének, és mi sem szolgálhatna jobb alapul, minthogy megosszam az ezzel kapcsolatos olvasmányélményeimet.
Engem alapvetően szinte sohasem ragadott meg a gerilla és a partizánháború témaköre. Ez így volt egészen 2013 nyaráig, amikor is Varsóban töltöttem a szabadságomat. Talán nem mondok túlságosan új dolgot, ha kijelentem, hogy nehéz úgy a lengyel fővárosban járni-kelni, hogy folyamatosan ne szembesülnénk a város második világháborús múltjával és ezen belül az egyik legismertebb eseménnyel, a varsói felkeléssel és annak következményeivel. Az talán természetes, hogy a város egy egész múzeummal állított emléket az eseménynek, de ezen felül számos állandó és ideiglenes emlék is megemlékezik a Varsóban, 1944-45-ben zajló eseményekkel. Szerte a városban járva, lépten-nyomon a házfalakon sorra kisebb nagyobb emléktáblák jelzik, hogy melyik felkelő csoport harcolt éppen ott, vagy éppen a belváros egyik parkjában az 1945-ös lerombolt Varsó képeivel szembesülhetünk, akárcsak a Királyi Vár egyik termében, ahol az épület háború alatti pusztulását mutatja be három nagyméretű korabeli fotográfia. Talán nem véletlen, hogy ezek után felkeltette az érdeklődésemet, ennek a felkelésnek története…
A műszaki haladás, és ezen belül a haditechnika és a hajózás fejlődésének töretlen útját néha bizony vadhajtások és tévutak szegélyezték. Az egyik ilyen volt, a mai távlatokból nézve igen csak furcsa brit ötlet, a gőzgép meghajtású tengeralattjárók megszületése az első világháború idején. Pedig a briteknek nyomós okuk volt, hogy ehhez a meghajtáshoz nyúltak, amikor megálmodták és megtervezték a K-osztályú tengeralattjárókat. A K osztályt utolérte a tengerészbabona és névadó kezdőbetűjének megfelelően katasztrofálisnak bizonyultak (az eredeti angol gúnyneve Kalamity, azaz balsors volt), de nem az ellenségre nézve…
1939-re szerte Angliában a zűrzavar lett úrrá. Az országban felütötte fejét a pártosság, egyes megyék, városok álltak vagy Edvárd és a brit fasiszták, vagy György és az őt támogató Anglikán Egyház pártjára. A skótok, a walesiek és más régiók megpróbálták kivívni évszázadok óta elveszett függetlenségüket. Bizonyos helyeken pedig - még leírni is alig merem - hol a Szovjetuniótól függő, hol attól független baloldali mozgalmak nyertek teret. A brit szigetek lakossága ismét felelevenítette legrégebbi nemzeti sportját, a polgárháborút, amelyet már olyan híres bajnokságokban gyakorolt, mint a rózsák háborúja, vagy a Cromwell féle angol polgárháború. E heti történetünk ebbe a zűrzavaros világba visz el minket…
1939. szeptember 1-én a német Wehrmacht átlépte a lengyel határt, majd tizenhét nap múlva, hasonlóképen cselekedett a szovjet Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg is. A két nagyhatalom támadása következtében október 6-ára Lengyelország elesett, a kormány nyugatra menekült, és vele együtt számos katona, és tengerész is. Lengyelország megszűnt létezni, de nem a lengyel állam és legkevésbé a lengyel haderő, amely tovább folytatta elkeseredett harcát a náci Németország ellen, hazája felszabadításáért. Kezdetét vette egy történet, amelyben a lengyel katonák igen változatos helyeken és egyenruhákban voltak kénytelenek harcolni. A nyugatra jutottak ott voltak előbb Norvégiában, majd Franciaországban, Anglia, majd később Nyugat-Európa egén, Atlanti-óceánon, Észak-Afrikában és Olaszországban, Normandiában, de létezett egy másik hadsereg is, amely kelet felől érte el hazáját és végül, mintegy elégtételként, Berlinben a Brandenburgi kapu közelében fejezte be a háborút. Ennek a haderőnek volt a része az a hadosztály, amelyről most írni kívánok…
Az 1987 szeptembere óta megjelenő Wargame Illustrated egy több mint 100 oldalas színes angol nyelvű havilap, amely most már letölthető formátumban is megvásárolható. Minden szám általában egy fő téma köré épül, amihez több cikk is kapcsolódik. A magazinra erős befolyással bír az az új-zélandi Battlefront, ezért minden számban van egy, vagy több az éppen aktuális Flames of War-hoz kapcsolódó cikk, de megismerhetjük az Osprey kiadó legfrissebb könyveit is. Az újságban megjelenő játékleírások általában 28, 15, vagy 10 (1:100) méretarányban játszott csaták, csak a legritkább esetben fordul elő 20mm-es (1:72/76) méretarány. A legtöbb cikk egy történelmi háttérleírásból és egy hozzá kapcsolódó játékról szól. A leírásokban szereplő játszmák a legkülönfélébb szabályok szerint zajlanak, így némi képet alkothatunk az éppen divatos és használt játékrendszerekről. A lapban általában van egy képes beszámoló egy-egy nagyobb wargame fesztiválról is, illetve több gyártó is hirdet benne, így tudomást szerezhetünk jó pár, ismert és kevésbé ismert gyártó újdonságairól is. Wargame Illustratred honlapja
A blog hasábjain megpróbálok időről időre egy kis szubjektív összefoglalót adni ennek a magazin tartalmáról…
A második világháború folyamán nagyon sok olyan fegyver született, amelynek neve később fogalommá vált, de számos másik csak röpke epizód lett a haditechnikai történetben. Bizonyos fegyverek technikai tévútnak bizonyultak, mások viszont azért haltak ki, mert elérték fejlesztésük határait. Szabadidőmben részt szoktam venni egy internetes fórumon zajló játékban, ahol különböző fegyvereket kell felismerni fénykép alapján. Körülbelül egy éve egy érdekes feladvány került a szemem elé, amelybe – mi tagadás - bele is tört a bicskám. A fegyver leginkább egy XVIII. századi kézi hajóágyúra emlékeztetett, de mint utóbb kiderült, nagyon tévúton jártam a keresésben. A feladvány ugyanis nem volt más, mint egy második világháborús szovjet Ampuljomet. Megmondom őszintén ez előtt sohasem hallottam erről az eszközről, de felkeltette az érdeklődésemet és elkezdtem kutatni utána…
Sajnos én évek óta nem jutok el Hazánk legnagyobb, és európai mércével is mérve is jelentős makettkiállítására, a Mosonshowra. Szerencsére van akinek ez sikerült, így most ő tudósít és mutatkozik be, mint a blog reménybeli leendő szerzője. Ajánlom mindenkinek Vándor írását, amelyet saját fotóival színesít...
Ambasa
1914. szeptember 22-én egy addig lebecsült fegyver mutatkozott be brutális hatékonysággal. Három elavult brit páncéloscirkáló lassú menetben járőrözött a holland partok közelében. Az előző napok rossz időjárása miatt kénytelenek voltak nélkülözni a rombolók fedezetét, de ezen senki sem aggódott. A fedélzeten nyugalom honolt, oldalanként is csak egy-egy ágyút tartottak készenlétben. Minden csendes és békés volt, amit hirtelen egy robbanás döreje szakított szerte szét. Az egyik hajó megállt és egyre gyorsuló ütemben az oldalára fordult, majd perceken belül el is süllyedt. A másik két cirkáló társa segítségére sietett, de alig két órán belül azok is osztoztak társuk sorsában. A Royal Navy ezen a reggelen közel 1.500 tengerészét vesztette el, és a közvélemény magyarázatot követelt...