A rádió sistergett és sercegett a kunyhóban felállított asztalon. Igen rossz volt a vétel, ezért Szergej már mindenkit kizavart onnan. Hiába, Moszkva nagyon messze volt és az 5. számú Telefon- és Rádiógyár termékei sem képviselték a csúcstechnológiát. Azért erősen fülelve meg lehetett érteni az üzenetet. Szerencsére a faház egy kis ligetben állt, talán egy uradalom vadászháza volt. Ki tudja?! Csak a madarak csiripeltek odakint, de ez nem zavarta. Miután többször meghallgatta az adást, amit az előre megállapodott időben ismételve sugároztak, papírra vetette, majd még utoljára elolvasta. Mosoly szaladt az arcára és arra gondolt: „Igen”
-Natasa egy hét múlva érkezik. –Ez állt az apró papírdarabon, semmi több. Stelle hadnagy összeráncolta a szemöldökét és újra elolvasta.
-Biztos hogy csak ennyi? –kérdezte. A rádiókezelő bólintott.
-Ki lehet az a Natasa?- mondta csak úgy magának. –Valószínűleg egy fontos személy. Talán egy kém vagy egy fontos belügyi tiszt. Mindenesetre meg kell akadályoznunk, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ha Moszkvából jön akkor csak hajóval érkezhet.
A rádiós pislogott.
Először is egy vallomással tartozom, igazándiból ennek az írásnak csak csekély köze lesz a hazánkban csak egérkamionként is emlegetett népszerű lengyel kisautóhoz, sokkal inkább a nálunk kevésbé ismert elődjéhez a FSO Syrenahoz.
Elég sokat olvastam már a második világháború témakörében, de most alkalmam nyílt egy kicsit tovább gyarapítani a tudásomat, méghozzá magyar vonatkozású adatokkal, tényekkel. 
Vihar, Örvény, Hurrikán, azaz Myrsky, Humu, Pyörremyrsky, e három szó nem takar mást, mint azokat a próbálkozásokat, amelyben a finnek a második világháború folyamán megpróbáltak kifejleszteni saját gyártású vadászgépet. Amikor a kicsiny Finnország, 1940 telén háborúba keveredett a Szovjetunióval kénytelen volt rádöbbenni, hogy korántsem olyan egyszerű fegyvereket, mi több korszerű fegyvereket beszerezni a nagyvilágból. Keserűen kellett tapasztalnia, hogy pl. Németország, pillanatnyi érdekeitől vezérelve, megtagadta a fegyverszállításokat, és így sokszor kénytelen volt beérni már akkor is elavultnak számító haditechnikai eszközök beszerzésével. Noha a finn katonák még ezekkel a fegyverekkel is sikerrel dacoltak, a szovjet Vörös Hadsereg mennyiségi és minőségi fölényével, a politikai vezetés felismerte, hogy nem kerülhetnek még egyszer ilyen helyzetbe, ezért megkezdték többek között egy vadászgép kifejlesztését…
„Bárha mély fájdalommal tölt el, hogy a przemysli helyőrség merészen megkísérlett áttörése az ellenség túlerején megtörött, mégis bánatos büszkeséggel látom hasonlíthatatlan áldozatkézségét azoknak a derék katonáknak, akiknek a siker nem jutott osztályrészül. Mindazok, akik itt harcoltak, fogadják a hőstettért legszívélyesebb köszönetem és áldom dicső emlékét azoknak, akik a becsület mezején életüket adták. A történelem még a messze jövőben is hirdetni fogja azt, amit Ausztria-Magyarország háborúja a przemysli vár makacs védelmével teljesített. Önök állhatatosak és vitézek voltak egészen a legvégsőkig.”
Ezen a blogon ezidáig csak olyan cikkek jelentek meg, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a haditechnikához, a hadtörténelemhez, vagy a történelmi asztalos hadijátékhoz. Ez az írás sem lesz kivétel, noha csak nagyon kevés szó fog esni a fenti háromról. Aki ismer, az tudja, hogy már nagyon régen érdekel a hajózás, és azon belül az óceánjárók története, ugyanez a helyzet a falklandi háborúról, és van két hajó, amelyben ez a két dolog összekapcsolódik, és ez az SS Queen Elisabeth II és a mostani írás témája az SS Canberra. Személy szerint ez az egyik kedvenc hajóm, és mint ilyenről szeretnék megemlékezni egy rövid írás keretében.
A szárnyas huszárok voltak a lengyel lovasság krémje. Ugyan gyökereik a mi huszárságunkig vezethető vissza, mégis attól eltérő, sajátos fejlődési pályát jártak be és a nehézlovassággá válva a portyázó, felderítő szerepkörrel ellentétben a lengyel hadsereg öklévé váltak. Így nem véletlenül ez a lovasság nem közemberekből, hanem a lengyel nemesség színe-virágából állt. A szárnyas huszárok, mintegy 200 évig uralták a lengyel csatamezőket, és sorra győzték le ellenfeleiket, az osztrákokat, a németeket, a svédeket, a törököket, a tatárokat, és az oroszokat…
Az Ansaldo
Az Ansaldo
Az Ansaldo
Már rég jelentkeztem, de ennek több okai volt köztük egy olyan, amit majd itt is olvashattok. Ugyan nem szeretem az évfordulókhoz kötött írásokat, de a mai napon még talán én sem tehetem meg, hogy valamilyen formában ne emlékezzek meg normandiai partraszállásról. Erről az eseményről még magyarul is számos kiváló, és kevésbé jó könyv jelent meg, úgyhogy talán nem is szaporítanám az ezzel kapcsolatos írások számát, bár talán egyszer érdemes lenne ezeket egy könyvajánló keretében összegyűjteni. Ellenben már régóta terveztem, hogy írok az egyik, itt hírnevet szerzett alakulatról, a 29. gyalogos hadosztályról…
