Kapcsolódva két korábbi bejegyzésemhez egy újabb hadtörténeti gyűjteményt, a Lengyel Hadsereg Múzeumát (Muzeum Wojska Polskiego) mutatnám be soron következő írásomban. A gyűjtemény a varsói Nemzeti Múzeum épület együttesének harmadik épületében található jelenleg, a Visztulához közel a belváros déli részén. Azonban ez nem biztos, hogy sokáig marad így, mivel komoly tervek vannak arra nézve, hogy a múzeum fiókintézményeit egy helyre, a szintén a Visztula partján található Citadellában felépítendő új épületben egyesítsék. Így a Lengyel Hadsereg Múzeuma, a Katyini Emlékmúzeum, és a IX. Erőd haditechnikai gyűjteménye végre egy helyen lehetne megtekinteni. De a jövő előtt először lássuk a múzeum múltját és a jelenét…
Bejegyzésem címének a Népszerű történelem könyvsorozat egyik részének a címét választottam, részben, mert ez volt az első a Nagy Háborúval foglalkozó könyv, amit olvastam, részben mert így szeretnék tisztelegni annak a műnek, ami felkeltette a korral kapcsolatban az érdeklődésemet. Legtöbbünknek az első világégésről (bár egyesek vitatják, hogy ez lett volna az első) csak a hatalmas véráldozatokkal, ám annál kevesebb eredménnyel járó gyalogos tömegrohamok jutnak az eszébe, amik a védők gyilkos géppuskatüzében hamvadtak el. Így voltam ezzel én is, ezért sokáig nem is foglalkoztam a témával, még hadijátékos koromban sem. Sőt, miután felhagytam a legnépszerűbb sci-fi világgal és áttértem a történelmi játékokra, még akkor sem. Azután ahogy korábbi bejegyzéseimben már írtam szép lassan kinyílt a szemem.
Csepel 800, amely egyes helyeken hol Cs-800, hol K-800, de találkoztam már B-800 elnevezéssel is, a második világháború után újjáéledő magyar hadiipar első és egyetlen lánctalpas harcjárműve volt. Sajnos erről az érdekes járműről se könyvben, se interneten néhány mondatnál többet nem igen találtam, ezért megpróbálom azt a keveset egy cikkben összefoglalni.
Eltelt egy újabb év és ismét eljött a Games Day ideje. Az év legrangosabb és általam legjobban várt wargame rendezvénye. Sok-sok asztal, még több látogató, igazi színes kavalkád. A helyszín idén is a most már megszokottá vált általános iskola tornaterme volt.
Ha sors valamilyen okból Varsóba vet, és érdekel minket a történelem, akkor mindenképpen érdemes ellátogatni a Varsói Felkelés Múzeumába. A lengyel főváros utcáit róva, lépten-nyomon emléktáblákba ütközünk, amelyek a város 1944-es német megszállók elleni hősi küzdelmére utal. Ennek a megkoronázása a múzeum, amely ennek a harcnak és az abban résztvevőknek állít méltó emléket.
világ repülőgép-tervezői gyakran lepték meg a közvéleményt különös, olykor talán bizarrnak nevezhető tervekkel, amelyek közül számos túljutott a rajzasztalon és meg is valósult. Most ismét egy különös brit gépről szeretnék írni, nem mintha csak a ködös Albion aviatikusai alkottak volna furcsa repülő szerkezeteket, de engem az ő – és a szovjet-orosz mérnökök – munkássága egy kicsit jobban érdekel, mint a többi nemzeté. Persze ez nem jelenti azt, hogy esetleg a későbbiekben nem írok majd egy-egy francia, olasz, német, vagy ,más nemzet fiai által megálmodott és megépített repülő gépezetekről.
Néhány évnyi hadijáték után most már elmondhatom, hogy láttam jó pár gyártó figuráját és olyan szerencsés vagyok hogy birtokolhatok is belőlük néhány seregre valót. Többször mulattunk már játékostársaimmal egy-egy harcos beállításán, hogy mi járhatott a figurafaragó agyában, amikor megalkotta ezeket a szobrocskákat. Nem ismerem pontosan a figuragyártás folyamatát, de van némi elképzelésem, hogyan mehet végbe. Egy első mesterdarabtól a sorozatgyártott végtermékig. Néha olyan életszerűtlen vagy egyszerűen csak vicces pózokat tudnak megalkotni a mesterek, hogy gondoltam csokorba szedem őket (a teljesség igénye nélkül) és megmutatom a kedves olvasóknak a kedvenceimet. 
