A XX. század előtti idők, szándékaim ellenére némileg elhanyagolt téma volt a blogon de most ezen szerencsére egy kicsit sikerült változtatnom, úgyhogy átvitt és a szó szoros értelemben is evezzünk egy kicsit távolabb vissza az idő és a történelem vizein.

A lepantói csata, az evezős gályák hadviselésének csúcsa volt, ez volt az utolsó nagyobb méretű ütközet, ahol ezek a gyönyörű, de ugyan akkor emberek ezreit megnyomorító hajók összecsaptak egymással. Noha a gályák bizonyos okokból még több évszázadig fennmaradtak, de ez után a tengeri hadviselésben betöltött szerepük fokozatosan csökkent.

Szeptember 28-án Pákozdon megrendezésre került a Csatatéri Sokadalom, melyet a Magyar Honvédség Szárazföldi Haderőneme előtti tisztelgés céljából rendeznek meg minden évben. Ezúttal én is meghívást kaptam, hogy a Magyar Királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezred hagyományőrzőihez csatlakozva, a sátrukban állítsak fel egy terepasztalt és azon egy csatajelenetet mutassak be. Sokáig gondolkodtam, hogy 20 mm-ben, vagy 28 mm-ben történjék mindez, de mivel ez utóbbit látványosabbnak gondoltam, így ez mellett döntöttem. Mivel mások már írtak a rendezvényről (itt is), ezért szeretném én a saját élményeimet megosztani.

Sajnos az utóbbi időben több okból is kicsit időzavarba kerültem, amit megpróbálok fokozatosan ledolgozni. Ennek tudható be, hogy csak most jutottam el odáig, hogy átolvassam az év eleji Wargame Illustratedeket, noha már hónapok óta ott porosodnak az asztalomon. Már korábban is gondolkodtam rajta, hogy időről időre kedvcsináló összefoglalókat írok a magazinról, de egy időben bizonytalanná vált a beszerzési forrásom, és ezért sem szerettem volna belevágni egy olyan sorozatba, ami talán csak egy cikkből állt volna. Az újságokat ma sem havonta kapom, és nem is akarok a havi 5-6 posztból mindig egyet erre elfecsérelni, ezért úgy döntöttem, hogy majd negyed éves összefoglalókban írom meg azt, ami nekem felkeltette az érdeklődésemet. Ugyan már évek óta folyamatosan vásárolom, de az eddigi szokásaimtól eltérően nem csak átlapoztam és gyönyörködtem a képekben, hanem – amennyire az angol tudásom engedi – végig is olvastam az engem érdeklő cikkeket.

1941. szeptember 8. Alexandrovkától nyugatra

Egy Opel Blitz haladt komótosan az úton észak felé. Ellátmányért ment egy 12 km-re lévõ telepre. A jármûvet Kéglitz Elemér õrvezetõ vezette, aki a háború elõtt a MAORT-nál dolgozott sofõrként. Mellette a fülkében vitéz Horváth Mihály fõhadnagy ült, õt Feleki István alezredes rendelte magához személyes jelentéstételre. A platón, faládákon ücsörgött Kovács Imre õrmester és Tótfalusi Géza õrvezetõ. Elõbbi az ellátmányért volt felelõs, utóbbi a pakolásban fog segíteni. A teherautó zötyköldõve, csörögve-zörögve haladt a félig kikövezett úton, így a hátul ülõknek esélye sem volt beszélgetni. Inkább unottan szívták az oroszoktól zsákmányolt cigarettát.

A vörös sasok - 4. indiai gyaloghadosztály

A 4. indiai gyaloghadosztályt 1939-ben állították fel Egyiptomban. Ez volt az első olyan indiaiakból álló, de nem Indiában felállított indiai magasabb egységként a második világháború folyamán. Mint általában, itt is a tiszti beosztásokat britek, míg a legénységi állományt indiaiak alkották. A hadosztály nem az első volt ilyen néven, korábban az első világháború alatt is felállítottak egyet a 4. (Quetta) indiai gyaloghadosztályt. A 4. indiai gyaloghadosztály a második világháború után az indiai hadsereg része lett, a hatvanas években hegyi hadosztállyá szervezték át, katonái harcoltak a Kína és Pakisztán ellen viselt háborúkban is. A híres alakulat a mai napig szerves része az Indiai Szárazföldi Haderőnek.

Az SMS Schleswig-Holstein, az öt tagú Deutschland osztályú sorhajó osztály utolsó tagja volt, és mint ilyen az utolsó pre-dreadnought, amelyet Németországban építettek. Ez a hajó, amely már szolgálatba állításakor is elavult volt, mégis a sors különös fintoraként több utódját is túlélte és világtörténelmet írt…

A cikk első részében és második részében áttekintettük a sereg alapját képező gyalogságot és a szállító járműveket, valamint a vontatott tüzérséget. A befejező rész pedig a páncélozott járművekről szól.

A Magyar Királyi Honvédség 28 mm-ben - Harcjárművek

Most már elég sok mindent áttekintettünk. A gyalogságot, a szállító és vontató járműveket, valamint a tüzérséget. Nézzük akkor most a leglátványosabb részét a harcjárműveket. Rögtön az elején le kell szögezni, hogy tipikusan magyar jellegű harcjármű nem igazán van. Tehát ne számítsunk Toldira, Turánra stb. Sajnos a mai napig még nem hoztak forgalomba ezekből a járművekből 28 mm-es példányokat.

Hollósy-Kuthy László - Élményeim a második világháború alatt

Az idei Ünnepi Könyvhét számomra sok hasznos dolgot hozott. Egyrészt nagyon olcsón sikerült régebbi Haditechnika számokhoz jutnom, másrészt a Fejér Megyei Levéltár kiadásában régebben megjelent két könyvet is sikerült megszereznem. Ezek közül az egyiket már el is olvastam, erről fogok most pár sorban egy összefoglalót közölni.

Maga a könyv egy puha papírborítású kiadvány, kb. a 2/3-a ami a szerző tollából származik, a maradék pedig igen precíz jegyzetek (a levéltár munkatársaitól, kutatóitól), valamint korabeli dokumentumok, fényképek és térképek másolata.

A tavaly előtti krakkói és a tavalyi prágai kiruccanásom után, idén nyáron a nyaralásom célpontja Varsó volt. A lengyel fővárosban számos hadtörténeti és haditechnikai látnivaló található, amik közül a következő hónapokban többet is megpróbálok bemutatni és kedvet csinálni a meglátogatásukhoz. Az első ezek közül - amelyet én is a nyaralásom első napján egy meleg nyári szerdán látogattam meg - a Varsó déli részén található IX. erőd...

A cikk első részében a gyalogsággal foglalkoztunk, most nézzük meg, hogy mivel tudjuk kiegészíteni őket első körben.

A Magyar Királyi Honvédség 28 mm-ben – Vontató és szállító járművek, valamint a vontatott tüzérség

Legjobb lesz, ha gyártónként vesszük sorra. Először nézzük a Company B céget. Van Kübelwagen-jük 13,5 dollárért (3100 Ft). Ugyanennyiért árulnak 1938-as VW bogarat is, ami mondjuk lehet egy bevonultatott polgári jármű, mert a M.K.H. nem rendszeresítette. Nem úgy a Horch parancsnoki autókat. Ezek rendszerben voltak, és akár 32 dollárért (ami durván 7400 Ft) meg is lehet őket venni. Plusz a postaköltség természetesen. Végül ott van a Mercedes G3A teherautó is, ami szintén nem volt rendszerbe állítva nálunk, de bevonultatott polgáriként szerintem belefér. Ennek ára 36 dollár (8300 Ft). Már most is látható, hogy a járművek terén jobban a zsebünkbe kell nyúlni.

Az USS Recruit, vagy más néven Landship Recruit, az Amerikai Egyesült Haditengerészete által 1917-ben szolgálatba állított fából készült csatahajó utánzat volt, amelyet New York szívében, Manhattanben az Union Squarenél építettek fel. Az építmény a toborzás elősegítése mellett kiképzési feladatokat is ellátott, illetve a ma is oly divatos civil kapcsolatok elmélyítésére is szolgált.

Az USS Recruit nem csak amolyan díszlet volt, hanem hivatalosan is a flotta állományába került. Parancsnoka C.F. Pierce kapitány volt, aki alatt további 39 tiszt és tengerész szolgált. A hajó legénységét a newporti Haditengerészeti Kiképző Bázisról vezényelték az USS Recruit fedélzetére.

Amikor beszereztem a 28mm-es, első világháborús német figuráimat, még a Warhammer 40000 világába szántam őket Imperial Guard gyalogságnak. Kicsit különböző sereget akartam a „hivatalos” IG seregeknél, na és persze nem állt szándékomban több tízezer forintot kiadni egy újabb gyűjteményre. Így a közel száz figura megvolt kb. 15000 forintból. A tervezet egyre jobban elhúzódott és időközben felhagytam a Warhammer 40000-rel is. A németek tehát „munka” nélkül maradtak. Töprengtem, hogy mihez kezdjek velük, amikor látómezőmbe került a Very British Civil War világa. Oda pont megfeleltek mint a hannoveri légió katonái. Közben kipróbáltuk az első világháborút is 1/72 méretarányban és igen megtetszett a kor, illetve a szabály, amit játszottunk hozzá. Nosza, jött az ötlet, ezt játszhatnánk 28mm-ben is, hiszen nekem van hozzá egy szép kis német seregem. Sajnos azonban ellenfél a környezetemben - Ambasa angoljain kívül - nem nagyon van. Tehát kellett a németeknek egy ellenfél…

A háború második időszaka

Miután a francia hadsereg egyik fele Metz erődjébe zárva várta sorsa beteljesedését, a másik fele, pedig Sedan-nál az uralkodóval az élén kapitulált, a poroszok úgy érezték, hogy győztek és vége a háborúnak, de keservesen csalódniuk kellett. A háború innentől, Párizs ostromára és azt felmenteni készülő támadások elhárítására korlátozódott.

A franciák a metzi hadseregbe vetették a hitüket, nem tudva, hogy Bazaine arra tartogatja az erejét, hogy a békekötés után rendet teremtsen az országban a segítségével, és átvegye a hatalmat. A németek ekkor már hajlottak arra, hogy békét kössenek, hiszen elérték kitűzött céljaikat, de volt egy alapvető problémájuk, nem volt kivel. A vereségbe taszított országban nem maradt olyan központi hatalom, amely később garantálni tudta volna az egyezmény betartását, és a főváros ostrom alá vevése ezen helyzeten inkább rontott, mint segített.

Germánok a rómaiak ellen – WAB 2.0 (haditudósítás)

Talán az oldal olvasóinak feltűnt, hogy az első félévben a blog sokkal inkább a hadtörténelem és a haditechnika világa felé tolódott el, a játékkal és a makettezéssel szemben, aztán ahogy beköszöntött a jó idő egyre szaporodnak a játékleírások is. Blogger társaim tudósításai után szerencsére most már én is tudok szolgálni eggyel. Hosszú kihagyás és sok Foundry Napoleon után ismét előkerült a jó öreg Warhammer Ancient Battles és annak is a legkésőbbi 2.0-ás változata. Idáig csak a korábbi változatokat ismertem, de a könyv felületes átlapozása után az a benyomásom támadt, hogy a GW azon túl, hogy persze változtatott valamicskét a szabályokon és behozott új dolgokat, de leginkább az eddig az egyik-másik seregkönyvben fellelhető speciális szabályokat fésülte össze egy könyvbe. Persze sok az újdonság de néhány dologtól eltekintve a játék mechanizmusa vajmi keveset változott.

Az új könyvhöz új sereglisták is dukálnak, és az addig erősebbnek vélt rómaiak ellen a barbár germán sereg is már a siker reményében sorakozhatott fel a játékasztalon.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy megpróbálom összegyűjteni a Magyar Királyi Honvédséghez beszerezhető modelleket 28 mm-ben.  Jelenleg még elég kicsi a kínálat, de remélhetőleg ez idővel bővülni fog.

Bízom benne, hogy ez a cikksorozat kedvet csinál néhány olvasónak, hogy 28 mm-ben magyar sereget hozzon létre. Én szeretnék a jövőben felállítani legalább egy szakaszt.

Kubuś egyike volt azon különleges harcjárműveknek, amelyeket csak rögtönzött páncélosoknak hívunk. Ezen harcjárművek jellegzetessége, hogy általában valamelyik kéznél lévő polgári vagy katonai jármű felpáncélozásával jönnek létre, és így gyakran egyedi darabok.

1944. augusztus 1-én Varsóban a lengyel Honi Hadsereg az Armia Krajowa felkelést robbantott ki a német megszállók ellen és megpróbálta felszabadítania a fővárost még a szovjet Vörös Hadsereg beérkezése előtt. Azonban a németek a vártnál keményebben csaptak vissza és a lengyel földalatti hadsereg rosszul felfegyverzett csapatai hamarosan súlyos harcokba voltak kénytelenek bonyolódni velük. Ennek a fegyverzethiánynak köszönhette megszületését a Kubuś páncélautó.

A lengyel Honi Hadsereg az Armia Krajowa Krybar nevű egysége Varsó Powiśle kerületében harcolt. Az általa uralt területen lévő erőművet az ellenség folyamatos tűz alatt tartotta, amelyet a közeli egyetem területén lévő német egység vezetett. Ez az állandó tűz súlyos veszteséget okozott a felkelőknek és elvágta az összeköttetésüket a Srodmiescie kerületben található másik felkelő csoporttól. Ezért a felkelők az egyetem megtámadása és megtisztítása mellett döntöttek. A támadás sikeres kivitelezését páncélos támogatással képzelték el ehhez azonban kellett legalább egy páncélos, és mivel nem volt, úgy döntöttek építenek egyet…

Híre ment, hogy egy vörös brigád közelít a major felé. Az ide vezető úton minden településen és tanyán fosz... rekviráltak. Aki ellenkezett, azt összeverték. A hírre a major lakói kapkodva magukhoz vették személyes tárgyaikat és a közeli erdőben kerestek menedéket. A kis Harry-t azért elszalasztották a szomszéd faluba, hátha tud valami segítséget szerezni. Szerencséjük volt. A Hannoveri légió egyik tiszti járőre tartózkodott ott és éppen propaganda előadásokat és toborzást tartott. Kaptak hát az alkalmon, hogy baráti kezet nyújtsanak a brit népnek és a néhány önkéntessel követték Harry-t...

Hosszú idő után végre játszottunk Very British Civil War-t (VBCW). Emerald szíves segítségével egy új rendszert is kipróbálhattunk, így a két lehetőséget összekötöttük. A játékostársam Ambasa volt, Emerald pedig a bíró/oktató szerepét vállalta magára. Az új szabály a Flying Lead volt, mely egy kifejezetten skirmish rendszer, kis létszámú összecsapásokra kitalálva. Mivel elsőre ígéretesnek tűnik úgy döntöttem, írok róla egy csatajelentéssel egybekötött beszámolót, Szigorúan szubjektíven, az én véleményemmel.

Május első hétvégéjén Székesfehérváron megrendezésre került egy makett-show, amelyre meghívást kaptunk Szakával, hogy tartsunk egy hadijáték bemutatót is. A makett-show minden napján nem tudtunk ott lenni, de vasárnap megtartottuk a bemutató csatát (szerencsére volt érdeklődő is szép számmal).

A lengyelekkel Szaka védekezett én pedig a német erőkkel próbáltam meg elfoglalni a várost.

A makett-show-ról bővebben: http://feol.hu/hirek/harci-gep-24-ora-alatt-1541903

A Francia Idegenlégió sok híres alakulattal rendelkezett, ezek közül talán a legismertebbek az ejtőernyős ezredek, az 1e és a 2e REP és a második világháborúban a Szövetségesek oldalán harcoló 13. féldandár a 13e DBLE. Ezeket az alakulatoknak a történetét számos helyen olvashatjuk akár magyarul is. Ezen híres egységek fénye elhomályosítja a Francia Idegenlégió 6. gyalogezredének történetét, amely amúgy is igen csak kurta. Ugyanakkor egy bizonyos okból mégis erre az alakulatra esett a választásom, mivel ez az egység volt az, amely a Vichy Franciaország lobogója alatt fegyverrel szállt szembe a szövetségesekkel Szíriában 1941 nyarán. Már régóta érdekel – több más egzotikus hadszíntéren zajló hadjárat mellett – a szíriai-libanoni is, amelyről a terveim szerint később majd részletesebben is próbálok írni. Ez volt az egyik olyan háború, ahol mindkét oldalon áldozták vérüket francia katonák…

     1945 májusában, nem sokkal a második világháború európai befejezése után Georgij Konsztantinovics Zsukov marsall és más katonai vezetők elemezték a berlini hadműveletek jelentéseit. Az 1. Belorusz Front vezérkari főnöke, Mihail Szergejevics Malinin vezérezredes a beérkező jelentések alapján kijelentette, hogy köszönet illeti a Szovjetunió bátor tengerészeit, akik hősi küzdelmükkel járultak hozzá a végső győzelemhez, és akik nélkül nem lehetett volna végrehajtani a kiszabott feladatokat. Ezt az érdemet három tucat tengerész harcolta ki, akiket Mihail Kalinin hadnagy vezetett és a Szovjet Haditengerészet legkisebb hajóin harcoltak az ellenség ellen. Ezt a hajót a háború kitörése előtt még NKL-27 néven ismerték.