A harmadik részben az olasz ászpilóta hét légi győzelmével ismerkedhet meg az olvasó. A légi tevékenység 1917 őszétől fokozódik az olasz hadszíntéren. Szinte darázsfalkaként jelennek meg az égen a különböző bombázók és vadászgépek, ezt Baracca százada és az olasz főparancsnokság is észreveszi. Ez már előjele a caporettói áttörésnek, de nem gondolják, hogy a 12. isonzói csata ilyen elsöprő lesz számukra. Baracca sorban gyűjti légi győzelmeit és több alkalommal már dupla légi győzelmet is arat. Ezzel ténylegesen kiérdemli az Ászok Ásza címet!
Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont erről a hajóról írok, és igazából nincs rá jó válaszom. Csak. Csak mert érdekel, csak mert tetszik. De a múlt hónapban változott a helyzet, amikor is elolvastam Danyikó László: Hadihajóink című füzetét a Zrínyi kiadó Haditechnika fiataloknak sorozatából, ahol említésre kerül, mint a Magyar Honvédség estleges leendő hajója. Hogy ez a szerző gondolata, vagy valóban felmerült, azt nem tudom, de nem is igazán lényeges. Ami lényeg, hogy úgy gondoltam érdemes róla írnom és megismertetnem az olvasóimat ezzel a modern, kis hadihajóval...
Tovább folytatódik az olasz ászpilóta – Baracca – története. Az előző részben hét légi győzelmével ismerkedhetett meg az olvasó. Megtörtént az ásszá válás is az ötödik légi győzelmével, de az „igaz” légi győzelmek még csak ezután következnek. Még hisz abban, hogy legyőzhetetlen, ezáltal bátrabb, vakmerő rajtaütéseket hajt végre. És közeledik azon győzelme is, amikor kiérdemli az ászok ásza címet!
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Különleges sorozattal készülök a kedves olvasó számára.
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Eredetileg a Renault FT harckocsiról olyan 8-10 oldalt szándékoztam írni, de ahogy egyre jobban beleástam magamat, úgy nőtt az iromány hossza, és egy egyszerű cikkből egy sorozat lett. A széria
Az
Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, és az olyanokon, amelyek egy-egy nagyobb részterületet ölelnek fel, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre.
Mielőtt belevágtam ennek a cikknek a megírásába, meglepve tapasztaltam, hogy erről a harckocsiról milyen kevés magyar anyag van. Általában csak 1-2 oldalas rövid cikkecskék emlékeznek meg róla. Ámulatomat csak fokozta, hogy az angol wikipedia kivételével ha egyáltalán van róla szócikk, azok sem haladják meg ezt a terjedelmet, beleértve a franciát is (!). Aztán ahogy elkezdtem összeszedni és elolvasni a forrásokat kezdtem rájönni miért is forró krumpli a téma. Egyszerűen túl sok az ellentmondás a forrásokban. Pedig ez a harcjármű - amely a Vickers E-n alapuló T-26 megjelenésig a legnagyobb darabszámban gyártott harckocsi - korszakos jelentőségű volt. Forgó tornya, hármas belső elrendezése révén a mai harckocsik ősanyja. Sok tekintetben az első korszerű harckocsi, amelyet az az után tervezett harckocsik túlnyomó többsége elrendezésében követett. Ennek ismeretében talán több szót érdemelne és érdemes lenne egy kicsit jobban megismerkedni vele...
Sa
Rég óta nem játszottam Bolt Action-t, már hiányzott. Az utóbbi időben Wings of Glory és Sails of Glory volt porondon, így beiktattunk egy csatát, ami ezúttal (is) Magyarországon játszódott. A seregek 1000-1000 pontból építkeztek és egy "gyári" scenario-t a Top Secret-et játszottuk le. Annyit módosítottunk, hogy a titkos iratokat gépjárművel is fel lehet szedni, de ennek ára, hogy 1 körig a személyzet szabadon, a járművön kívül kell, hogy tevékenykedjen, ami ugye elég kockázatos tud lenni.
Már rég érlelődött bennem, hogy írjak a legnicai csatáról, mivel úgy gondolom, hogy a magyar történelem megértéséhez szükséges annak tágabb környezetének megismerése. Sokat tudunk és még többet gondolunk a magyarországi mongol invázióról / tatárjárásról, de azt már sokszor elfelejtjük összefüggéseiben látni. Sajnos azt gondoljuk, hogy a magyar-mongol összecsapás, valami egyedi, másra nem hasonlító konfliktus volt. Pedig hát ez koránt sem van így. A magyarországi támadás csak az 1236-ban megkezdődő nagy mongol invázió egyik végpontja volt, a másik pedig Lengyelország nyugati határára esett. Ahogy nekünk Muhi egy csúcspont, úgy a lengyeleknek a két nappal korábban lezajlott Legnica az.