Folytatom prágai múzeum ismertetőmet a hadsereg harmadik múzeumával a Ziskov-hegyi Hadsereg Múzeumával. Ez az intézmény gyakorlatilag az ottani, cseh hadtörténelem bemutatására szakosodott, hasonlóan mint a mi egykori budavári múzeumunk.
A múzeum nem volt ismeretlen számomra, először 2001 késő őszén jártam ott, majd tizenkét esztendővel ezelőtt. A második látogatásomról itt olvashattok egy összefoglalót az akkori állapotokról és az Intézmény történetéről. Akkor a két látogatásom között, nem sok változás történt, így – megmondom őszintén – most sem vártam sokat. Nem véletlenül, az utolsó napra hagytam, azzal a felkiáltással, hogy bemegyek, és hamar letudom. Nagyobbat nem is tévedhettem volna...
Amint a Lesanyról szóló cikkemben említettem tizenkét esztendővel ezelőtt jártam már Prágában és akkor természetesen ellátogattam a cseh főváros peremkerületében található múzeumba. De az idő előrehaladtávval idén elérkezett az idő, hogy felfrissítsem az emlékeimet, megnézzem mi változott és mi nem...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Valamikor réges-régen, immár 12 esztendővel ezelőtt már meglátogattam a csehek harckocsi múzeumát, 
Ha Komáromot az erődök városának hívjuk, akkor Visegrádot joggal nevezhetnénk a várak városának, hiszen nem kevesebb, mint négy várral is rendelkezik, amelyből nekem sikerült hármat is meglátogatnom a közelmúltban. Ez egy régi adósság törlesztése volt részemről. Noha itt van a közelemben, mégis gyerekorom óta nem jutottam el oda. De mint látható, ami késik nem múlik...
Valamikor réges-régen olyan 6-10 éves koromban, még a 70-es években már jártam itt. Igazából ezen kívül ennél többre nem emlékszem. Ugyan van egy emlékképem, de az is lehet, hogy az inkább egy fatornyosomban megrendezett kiállításé. Azután egyszer csak megjelent egy hír, hogy tőlem nem messze megnyílt az 
Az egyik kedvenc filmem a Kapitány és katona, ami nem is nagy csoda, hiszen már gyermekkorom óta csodálattal nézem a klasszikus tengeri vitorlásokat, amint dagadó vitorlákkal szelik a tenger habjait. Így talán nem is meglepő, hogy ezt a korszakot szeretem a játékasztalon is megjeleníteni. Most hogy készülünk a következő 
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Pikák, muskéták, arkebúzok és alabárdok. Tollas kalapok, buggyos nadrágok. Vértes lovasok és dragonyosok. Hajdúk, szárnyas huszárok és janicsárok. Dumas testőrei vagy Gárdonyi Egri Csillagokjának magyar és török hősei, és megannyi más csodás irodalmi mű... Egy korszak meghatározó képei és Európa történelmének meghatározó korszaka. Ezt öleli fel a Pike&Shotte szabályrendszere... 
A 2019-ben, a 
A Boulton & Paul Overstrand bombázója egy különös gépe a brit repüléstörténetnek. Egyszerre volt korszerű és végtelenül avitt. Ez a bombázó volt a Royal Air Force utolsó kétfedelű bombázója, és egyben a világon a legelső motor mozgatta lövésztoronnyal felszerelt repülőgép. Ez a gép a harmincas évek elején egyszerre képviselte a múltat és a jövőt. Noha nem készült belőle sok, mégis egyféle mérföldkő volt a hadirepülőgépek történetében...
Valamikor a rendszerváltás idején létezett a Magyar Könyvklub, amely akkor számos szép könyvet jelentetett meg megfizethető áron. Ezen könyvek sorába tartozott Csorba Csaba, magyar várak történetét feldolgozó négykötetes sorozata, amely 1997-2002. között jelent meg...
A harmadik részben az olasz ászpilóta hét légi győzelmével ismerkedhet meg az olvasó. A légi tevékenység 1917 őszétől fokozódik az olasz hadszíntéren. Szinte darázsfalkaként jelennek meg az égen a különböző bombázók és vadászgépek, ezt Baracca százada és az olasz főparancsnokság is észreveszi. Ez már előjele a caporettói áttörésnek, de nem gondolják, hogy a 12. isonzói csata ilyen elsöprő lesz számukra. Baracca sorban gyűjti légi győzelmeit és több alkalommal már dupla légi győzelmet is arat. Ezzel ténylegesen kiérdemli az Ászok Ásza címet!
Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont erről a hajóról írok, és igazából nincs rá jó válaszom. Csak. Csak mert érdekel, csak mert tetszik. De a múlt hónapban változott a helyzet, amikor is elolvastam Danyikó László: Hadihajóink című füzetét a Zrínyi kiadó Haditechnika fiataloknak sorozatából, ahol említésre kerül, mint a Magyar Honvédség estleges leendő hajója. Hogy ez a szerző gondolata, vagy valóban felmerült, azt nem tudom, de nem is igazán lényeges. Ami lényeg, hogy úgy gondoltam érdemes róla írnom és megismertetnem az olvasóimat ezzel a modern, kis hadihajóval...
Tovább folytatódik az olasz ászpilóta – Baracca – története. Az előző részben hét légi győzelmével ismerkedhetett meg az olvasó. Megtörtént az ásszá válás is az ötödik légi győzelmével, de az „igaz” légi győzelmek még csak ezután következnek. Még hisz abban, hogy legyőzhetetlen, ezáltal bátrabb, vakmerő rajtaütéseket hajt végre. És közeledik azon győzelme is, amikor kiérdemli az ászok ásza címet!
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…