Nos ez a nap is eljött. A mai napon 10 éves lett a blog. Voltak hullám hegyek és völgyek is. Talán egy kicsit most fáradt, de én bízom benne, de él és lélegzik, és hamarosan elmúlik a tél és jön a kikelet. Végül is a 10 év alatt megszületett 373 hosszabb rövidebb írás, voltak közte rövid programajánlók, és több részes, közel harminc oldalas írások is. jelenleg van 90 követőnk, napi 50 látogatónk és 420000 kattintás a blog indulása óta. Voltak népszerű cikkek, amire ma már hivatkoznak 10-15000 kattintással és volt olyan amit csak 20-30 néztek meg.
Summa-summárum én köszönöm, az olvasóinknak, hogy egy idejük egy részét ránk szánták, remélem jól szórakoztak, és tudtunk újat mondani nekik. Köszönöm a blog társszerzőinek a munkáját: Bognár "Bogesz" Balázsnak, Herold "Petyó" Péternek, Iványi Gábornak és Sándor "Ghulk" Mártonnak.
Tarr "ambasa" Gábor

Anno a magyar haderő, amikor Néphadseregből Honvédségbe alakult át, az nem csak egy egyszerű névcserét jelentett, hanem új feladatokat és ehhez kapcsolódó új szervezet kialakítását is, amelyhez új fegyverek (is) kellettek. Természetesen senkinek sem volt birtokában a bölcsek köve, ezért sok ötlet merült fel. Két ilyen ötletről szeretnék majd írni a közeljövőben, amelyből az egyik a Szöcske könnyű terepjáró gépkocsi volt...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
A napóleoni háborúk sok érdekes, és híres csatában bővelkedett, ahol a Császár óriási diadalokat aratott. Mégis érdekes módon vagy talán épp azért az egyik legvértelenebb győzelme ma szinte elfelejtődik a szakirodalomban, illetve Austerlitz fénye teljesen elhomályosítja és az árnyékba kényszeríti. Pedig egy olyan hadműveletről van szó, amely később megihlette az első világháborús Schliffen-tervet...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Az előző részben megpróbáltam felvázolni a hárommotoros Savoia SM.79-es bombázó kifejlesztését, és szerkezetét. Engem, mint műszaki embernek ez is érdekes volt, de valljuk be, a többséget sokkal inkább a gép háborús bevetései, harci alkalmazása érdekel. Ez következik most...
Székesfehérváron. Talán nem csak a magam nevében írom, hogy nagy várakozás előzte meg az eseményt. Nem csak a hosszú szünet végett, hanem a bejelentett új helyszín miatt is, mely igazán remekül passzolt a találkozó szellemiségéhez. A Fejér megyei levéltár látott minket vendégül, és azt hiszem, nyugodtan írhatom, hogy kitettek magukért. Most nem az eseményről szeretnék írni, azt megtették mások, de egy pár sorban azért szerettem volna megemlékezni és ezúton is köszönetemet tolmácsolni minden szervezőnek.
Nálunk a második világháborús olasz gépeknek, és azon belül a Savoia repülőgépeknek eléggé vegyes megítélése van. Köszönhetően a SM.75 szállítógépeknek és a típushoz kötődő veszprém-jutaspusztai, 1941. április 12-én bekövetkezett katasztrófának, amelyben elhunyt vitéz Bertalan Árpád és 17 ejtőernyős bajtársa. Azonban a Savoia számos más repülőgéptípust is gyártott, köztük az SM.79 Sparverot, a karvalyt, vagy ahogy becézték a púpost. Ugyan eredetileg a sors egy egész más pályafutást szánt neki, mégis idővel az Olasz Királyi Légierő legfontosabb bombázója vált belőle. De mi is volt ez a életút? Nézzük meg...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Kis, baráti társasjáték közösségünkkel immár másodszor futottunk neki a nagyszerű Cruader Kings nevű játéknak. Az első parti alkalmával hármunk közül kettőnknek fogalma sem volt a játék mibenlétéről, de szeretjük a középkort. Ráadásul a társunk, akié a játék még nem hozott olyan társast, amiben csalódtunk volna.
Igazából nem akartam erről a csatáról írni, hiszen a sok harmincéves összecsapásból miért is pont ezt kellene kiemelni. Írhatnék Lützernről, vagy épen Nördlingenről, esetleg más, olyan összecsapásról, amely jól bemutathatná a korszak hadviselését. Korábban már írtam a