Már számos témában próbáltam amolyan forrás gyűjteményt ajánlani a blog olvasóinak, és hát előbb-utóbb megkerülhetetlen, hogy a Magyar Néphadsereg is sorra kerüljön, aminek aktualitását adja a közelgő szeptember 29. az egykori Néphadsereg Napja.
Ez egy olyan téma, amelyről a legtöbbünknek, ha nem is közvetlen, de családi emlékei vannak. Talán vannak olyanok, akik szolgáltak benne, de biztosan sokuknak vannak olyan emlékei, amelyet apjuk mesélt a Néphadseregben eltöltött időszakáról. Természetesen, így ez a téma is a sokszor a legendák és a sztereotípiák homályába vész, ezért úgy gondolom, hogy érdemes róla összeállítani egy a személyes véleményemtől nem mentes irodalomjegyzéket. Noha ez a téma természetesen nem olyan népszerű, mint a második világháborús szerepvállalásunk, de azért szerencsére számos könyv lelhető fel ebben a témában, amelyeket megpróbálom, most csokorba kötni…
-Okváth Imre: Bástya - A béke frontján a magyar haderő és katonapolitika 1945-1956 (Aquila 1998.)
-Horváth Miklós, Kovács Vilmos: Magyarország az atomháború árnyékában (Zrínyi 2016.)
-Csendes László: Hadseregtörténet 1945-1998 (Új Honvédségi Szemle 1998.)
-Somogyi Győző: Magyar Honvédség 1945-1990 (Zrínyi 2019.)
*****
Igazából valami teljesen mást kerestem, amikor véletlenül szembe jött velem ennek az intézménynek a honlapja. Engem inkább érdekel a hadtörténelem, a hadsereg, a haditechnika, vagy akár technikatörténet, mint a bűnüldözés, de úgy gondoltam miért ne nézzem meg ha megtehetem, és a sors, vagy a vak szerencse rávilágította a figyelmemet...
E blogon már számos alkalommal foglalkoztam az úgynevezett hadügyi forradalommal. Mind annak irodalmával, mind egyes jelentősebb csatáival. Ezek a leírások tőlem eddig jórészt a XVII. századot érintették. Azonban ez a folyamat nem szűkíthető le egy rövid időszakra, hanem egy több évszázados folyamat volt, amelynek eredményeként a puskás gyalogosok tömegei a páncélos lovas/lovag fölébe kerekedett. Ennek egyik jelentős, ám kevésbé ismert állomása volt Bicocca...
Rég óta terveztük a családdal, hogy ellátogatunk Velencébe. Én minden alkalommal próbálok találni valamilyen az első és/vagy második világháborúhoz köthető múzeumot, de a legjobb, ha ezen korszakok haditechnikájáról tudok megtekinteni kiállítást. Ezúttal sikerült két múzeumot is felkeresnem, igaz az egyiket nem volt egyszerű, illetve majdnem összejött egy harmadik is.
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
A sorkatonai szolgálatom egy idejét a tököli repülőtéren, a 93. Vitéz Háry László vegyes repülőosztálynál töltöttem, mint sorszerelő. A szolgálati feladataim közé tartozott a repülőgépek üzemeltetésében való segítség mellett azok nappali őrzése, azaz állóhely ügyelet, amelyet csak "nyűgöző szolgálatnak" neveztek. Akkoriban ez a repülőtérről üzemeltették az egykori kormánygépeket, és általában itt tartottak különböző bemutatókat is. Így ottlétem ideje alatt volt szerencsém cseh Tu-134-est pisztolyból tankolni, láthattam lengyel Jak-40-est, amerikai MC-130-ast. és francia Falcon 900-ast. Szintén itt tartott bemutató repülést a lengyel PZL-130 Orlik és természetesen a cikkem témája is. Valamikor 1992 elején, az egyik nyűgözésem során egy kisebb konvoj érkezett a laktanyába, amelyet a másnapi bemutatóig a hangárban kellett elhelyezni, továbbá gondoskodni kellett annak nappali és éjszakai őrzéséről. Ez volt a Szojka-III...
Nos két év kihagyás után végre újra volt Mosonshow, Európa egyik legnagyobb makettező megmérettetése. Már mindenki nagyon várta, mind idehaza, mind szerte a nagy világban. Azoknak, akik nem lehettek ott, vagy még nem is hallottak róla, illetve azoknak is akik ott voltak egy kis ízelítővel szeretnék szolgálni...
Nos két év kihagyás után végre újra volt Mosonshow, Európa egyik legnagyobb makettező megmérettetése. Már mindenki nagyon várta, mind idehaza, mind szerte a nagy világban. Azoknak, akik nem lehettek ott, vagy még nem is hallottak róla, illetve azoknak is akik ott voltak egy kis ízelítővel szeretnék szolgálni...
Viszonylag nagy kihagyás után végre ismét sikerült megrendeznünk, immár 12. alkalommal a Historikumot. Eredetileg nem Győrbe terveztük, de aztán mivel onnan kaptunk először határozott választ a régi, már bejáratott helyszín mellett tettük le ismét a voksunkat...
Valamikor, talán nyolc éves koromban voltam utoljára laktanyai nyílt napon az egykori, ma már fizikailag sem létező, marcali belső laktanyában. Az egykori műszaki alakulatról ma már csak halvány emlékeim maradtak így, több mint negyven év távlatából. Arra emlékszem, hogy bemásztam egy FUG-ba és volt ott egy lenyűgöző nagyságú GSzP lánctalpas önjáró komp. Én általában nem járok ilyen rendezvényekre, mert egyszerűen nem szeretem a tömeget és nem gondolom, hogy jól tudnák fényképezni. Repülőnapon is 1986-ban voltam utoljára, Budaörsön. Így számomra is meglepő volt, amikor egy egykori munkatársam, és barátom szólt, hogy lesz Tatán, a dandárnál egy nyílt nap és én igent mondtam a meghívására...
Anno a magyar haderő, amikor Néphadseregből Honvédségbe alakult át, az nem csak egy egyszerű névcserét jelentett, hanem új feladatokat és ehhez kapcsolódó új szervezet kialakítását is, amelyhez új fegyverek (is) kellettek. Természetesen senkinek sem volt birtokában a bölcsek köve, ezért sok ötlet merült fel. Két ilyen ötletről szeretnék majd írni a közeljövőben, amelyből az egyik a Szöcske könnyű terepjáró gépkocsi volt...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
A Magyar Királyi Honvédség 1941. április 13-án szállta meg Zenta városát. Bár a valóságban harcok nem alakultak ki a jugoszláv reguláris erők és a magyar honvédek között, mi elképzeltünk egy ilyen helyzetet és a terepasztalon le is játszottuk a Bolt Action 2. szabályrendszere alapján. A védekező jugoszláv erők 800 pontot tettek ki, míg a támadó erők 1050 pontból építkeztek. A magyar fél célja, hogy a vasúton átjutva betörjön a templomtérre és az ott felhalmozott jugoszláv hadianyagot megszerezze. A jugoszláv cél ennek a megakadályozása volt. A szép terep szinte kizárólag Rangel István munkájának köszönhető. Mivel minden épület teteje leszedhető (így megszállható) ezért abban maradtunk, hogy a jugoszláv sereglistában szereplő ingyenes lövészraj a magyar játékos szeme elől rejtve elhelyezhető valamelyik épületben akár a magyar kiindulási oldalon is. Ez a megoldás nagy meglepetést okozott a magyar félnek a későbbiekben.
A napóleoni háborúk sok érdekes, és híres csatában bővelkedett, ahol a Császár óriási diadalokat aratott. Mégis érdekes módon vagy talán épp azért az egyik legvértelenebb győzelme ma szinte elfelejtődik a szakirodalomban, illetve Austerlitz fénye teljesen elhomályosítja és az árnyékba kényszeríti. Pedig egy olyan hadműveletről van szó, amely később megihlette az első világháborús Schliffen-tervet...
Ennek a flottának a története számomra több szálon futott, amelyek idén értek össze. Egy egykori kollégámmal, már több, mint húsz éve terveztünk valamilyen első világháborús játékot. Igaz akkor még a Hadihajó típuskönyvből kifénymásolt felülnézeti rajzokkal. Azonban ez a terv lassan elmúlt, de a parázs tovább izzott a hamu alatt. Azután néhány évvel ezelőtt, megismerkedtem az 
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Annak, aki olvassa e blogot, nem mondok újdonságot, hogy imádom a lengyeleket és Lengyelországot. Az elmúlt évtizedben, majdnem minden évben felkerestem valamely városát, de legfőbbképpen Krakkót. És ha már Krakkó, akkor természetesen a Repülési Múzeumot is, ahol immár vagy negyedszer jártam...
Már nagyon rég játszottam a Bolt Action rendszerrel, pedig kedvelem. Úgyhogy szükségem volt egy ismeret felfrissítő játékra. Sajnos a budapesti játékostársaim más rendszereket részesítenek előnyben, így kénytelelen voltam Mosonmagyaróvárra utazni egy jó kis Bolt Action partiért. Rövid egyeztetés után János és Szilveszter felajánlotta, hogy segít felfrissíteni a játékkal kapcsolatos ismereteket, Istvánnak és nekem. Így nem volt más hátra, mint felvenni a nyugati irányt és összemérnünk a kockáink szerencséjét...