Igazából nem akartam erről a csatáról írni, hiszen a sok harmincéves összecsapásból miért is pont ezt kellene kiemelni. Hiszen írhatnák Lützernről, vagy épen Nördlingenről, esetleg, más olyan összecsapásról, amely jól bemutathatná a korszak hadviselését. Korábban már írtam a fehérhegyi csatáról, és Rocroi-ról, amelyből a második a hadviselés szempontjából egy fordulópont volt, no meg egy nagyszerű film - az Alatriste kapitány - vége is abban az ütközetben játszódik. Az elsőnek az apropója az összecsapás 400. évfordulója volt, és egy kezdeményezésé, a #feherhegy400-é, amelyben vagy tucatnyi makettező és wargamer vállalta egy harmincéves háborús, 28 mm-es sereg kifestését. Természetesen ez nem valami öncélú kezdeményezés volt. Amellett, hogy sokunknak lett volna egymással játszható serege szerettük volna, hogy ennek bemutatkozására pont a csata napján, a Márton-napi Makettkiállításon került volna sor. Sajnos ezt akkor a járvány megakadályozta, de azért szép számmal készültek el seregek, és az enyhítések miatt egyre többen szerettük volna kipróbálni őket a játékasztalon. És ekkor kapcsolódtak össze az események. Sajnos szintén a járvány miatt kénytelenek voltunk a Historikum rendezvénysorozatunk soron következő eseményét is elhalasztani. De ami késik, nem múlik és ha minden igaz akkor erre is sor kerül majd szeptember 11-én Székesfehérvárot. Az ottani szervezők kezdeményezése, és azon belül is Huszár Péter javaslatára úgy döntöttünk, hogyha már nem lehetett időben Fehérhegy 400, akkor mi lenne ha lenne Breitenfeld 390? Nos ennek a cikknek végül is ez az apropója, hogy egy rövid történelmi hátteret adjak a játékunkhoz...
Igazából nem akartam erről a csatáról írni, hiszen a sok harmincéves összecsapásból miért is pont ezt kellene kiemelni. Írhatnék Lützernről, vagy épen Nördlingenről, esetleg más, olyan összecsapásról, amely jól bemutathatná a korszak hadviselését. Korábban már írtam a 
Hazánkban dívik egy számomra nemes hagyomány. Nagyon sok tűzoltóállomás elé kiállítanak egy egykori tűzoltóeszközt. Ez számomra azt jelenti, hogy ez a testület büszke a múltjára és megőrzi korabeli technikai eszközeit...
Talán egyikünk sem gondolta volna, hogy amikor tavaly március közepén egyik napról a másikra elhalasztották a bécsi Go Modellinget, majd az áprilisi Mosonshowt Több, mint egy évig kell majd várnunk, hogy újra egy makett-kiállítást/versenyt nézhessek meg. Ugyan októberben volt még egy kis reménysugár novemberben a hagyományos Márton-napi Makettversenyre, de aztán azt is lemondták alig egy héttel a megrendezés napja előtt. Pedig nagyon készültünk rá, ugyanis ott mutatkozott volna be a Fehérhegy 400 munkacímet kapott közös munkánk...
Mint már többször említettem, nem szeretek csak egy könyvet ismertetni egy cikkben, de ismét kivételt teszek. Legutóbb egy több, mint 100 éve kiadott műről írtam, és most is egy hasonlóra készülök, igaz most "csak" egy 77 évessel...
Immár két éve, hogy barátaimmal, egy németországi kiruccanás során felkerestem Colditz várát. Akkor nem kerítettem rá...
Dacára a járványhelyzetnek (ami megakadályozza a nagyobb létszámú wargame rendezvények megtartását), kis létszámban azért néha összejön egy-egy játék. Szerencsére Székesfehérváron kezd kialakulni egy masszívabb társaság, és a hab a tortán, hogy stabil helyszín is lett a játékokhoz. Ezúttal a Don folyó csendjét verte fel a puskaropogás.
Az előző részben a híresebb, immár múzeumhajóvá, turisztikai látványossággá avanzsált HMS Belfast története után következzen, testvérhajója, a HMS Edinburgh rövid, de érdekes pályafutása, majd nem kevésbé izgalmas utóélete...
Nos az előző részben megpróbáltam ismertetni a Town-osztályú cirkálók szerkezetét, fegyverzetét és rendszereit, kiemelten az utolsó két módosított, erősített hajóra. Az eddigi száraz műszaki leírás után következzen a két cirkáló történetének bemutatása. Elsőkén a híresebb HMS Belfasté...
Talán nincs olyan Londonba járó túrista, aki nem látogatná meg a Tower Bridget, és így ne látná - még ha csak futólag - a közelébe horgonyzó, második világháborús cirkálót a HMS Belfastot. De mi is volt ez a cirkáló, amely ma az angol főváros egyik turisztikai látványossága? John Wingate szerint:
Néhány napja volt 1 éve, hogy sokunk élete drasztikusan megváltozott. A vírushelyzet miatti első zárások ekkor léptek életbe. Engem is komolyan érintett a dolog, így az évfordulón, akarva-akaratlanul visszatekintettem ez eltelt időszakra és amolyan számvetésfélét végeztem.
Már régóta játszom a gondolattal, hogy indítsak a blogon egy olyan sorozatot, amely a hadviselés, a hadszervezet, és a haditechnika, bizonyos háttér kérdéseivel boncolgatja, több szempontból is körbejárva azokat. Mondhatom, hogy már évtizedek óta foglalkozok, a magam műkedvelő szintjén ezekkel a kérdésekkel, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy komoly szaklapokban, könyvekben mennyi helytelen szóhasználat fordul elő. Természetesen az a hosszú idő, amit a téma boncolgatásával foglalkoztam, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, vagyok, ezeknek a kérdéseknek a jó részét nem tanultam, hanem én is a különböző olvasmányaimból szedtem össze, így minden érdemi, alátámasztott kiegészítést, javítást szívesen veszek. Sajnos, azt veszem észre, hogy ezekben a forrásokban, ismeretterjesztő művekben, de az internetes fórumokban is számos ember, használ olyan katonai kifejezéseket, csak hogy szakszerűbbnek tűnjön, amelyek mögöttes tartalmával nincs kellően tisztában. Ezeket az írásokat, nekik és olvasóiknak szánom…
Aki ismeri a blogot az tudja, hogy nem szeretek egy könyvről ismertetőt írni, ezeket összegyűjtve a könyvszemlékben szoktam közölni. Ez alól csak ritkán teszek kivételt, idáig - a kezdeti időket leszámítva - egyedül 
A második világháború folyamán a japánok, a vadászgépeik tervezésénél fő szempontnak tekintették a rendkívüli manőverező képességet, akár a többi tulajdonság, mint pl. a védelem rovására. Ennek a koncepciónak a legismertebb példája a híres Mitsubishi A6M Zero, vagy a Nakajima Ki.43 Hayabusa volt. Azonban voltak kivételek, mint a J2M Raiden (Villám) a szövetséges elnevezése szerint Jack, melynek megalkotásánál egészen máshova helyezték a tervezés fő hangsúlyait, és ezzel sikerült is ingoványos talajra lépniük...
Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, és az olyanokon, amelyek egy-egy nagyobb részterületet ölelnek fel, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre.
Az idén 10. jubileumi évét élő Magyar Királyi „Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesületet 2010-ben alapította 14 a katonai hagyományokért és azok ápolásáért elkötelezett civil és katona személy. Kezdeti céljuk a Magyar Királyi „Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred katonai hagyományainak ápolása, a korabeli (2. Világháború) katonaviselet és felszerelési tárgyak bemutatása.
Nos sajnos idén nem tudtam ellátogatni Lengyelországba, de szerencsére még mindig maradt a tavalyi poznani látogatásomról mit írni. Azok közül, ami még mindenképpen hátra van a a Wielkopolskie Muzeum Wojskowe, vagy ahogyan én neveztem magamban, hogy különbséget tudjak tenni a város különböző kisebb-nagyobb hadimúzeumai között: a fegyvertár...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
A most bemutatásra kerülő haditechnikai eszköz egy olyan páncéltörő ágyú, amelyet Csehszlovákiában gyártottak, de a környező országok szinte mindegyike használta hadseregében, többek között a Magyar Királyi Honvédség is.
Éppen 400 éve, 1620. november 8-án került sor arra a csatára, amely az első nagyobb összecsapás volt, abban a konfliktusban, amit később a harmincéves háború névvel vonult be a történelembe. Ezen ködös november eleji napon az egyesített császári, bajor, spanyol és a katolikus liga csapatai Prága városától alig néhány kilométerre lévő Fehér-hegynél döntő vereséget mértek a protestáns cseh, morva, sziléziai és ausztriai lázadókra, lezárva ezzel a háború első időszakát...