A hajózás történetében volt olyan időszak, amikor az erőt, és ezzel együtt a hajó sebességét is a kéményei számával állították arányba. A közkeletű elképzelés szerint minél több kéménye volt egy hajónak annál gyorsabb volt. A közvélemény szemében ez annyira fontos volt, hogy egyes óceánjárókra még álkéményeket is szereltek, hogy több utast vonzanak a fedélzetére. Persze ez a vélekedés nem volt minden alap nélküli, hiszen egy hajó sebességének fontos tényezője volt a kazánjai száma, és minél több kazánja volt, annál több kéményre volt szüksége.
Az orosz cári haditengerészet Aszkold nevű nagy, védett (máshol 1. osztályú) cirkálója nem futott be dicső karriert, szereplése inkább átlagosnak volt mondható, de azért kivette részét a tengeri hadviselés történetéből. Hogy mégis írok róla, az a sajátos, egyéni megjelenésének köszönhető. Nem tudok róla, hogy lett volna még egy olyan hadihajó, amelyet öt kéménnyel építettek meg...
Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, és az olyanokon, amelyek egy-egy nagyobb részterületet ölelnek fel, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre.
Amikor Krakkóban járok, szeretek ellátogatni ebbe a parkba, Régi vágyam, hogy leülök ott egy padra és ott költöm el a reggelimet.
Érdekes színfoltja a történelmi- és hadtörténelmi könyvek sorának Geoffrey Regan művei, amelyek leginkább a hibák felől közelíti meg a kérdést és járja körül (legalább is a Hazánkban megjelentek). Kihasználva a téli szünetet, mintegy ellazulás képen a polcomon meglévő könyveket vettem most sorra.
Nem először látogattam el a krakkói Repülőmúzeumba, mondhatni lassan törzsvendégnek számítok. Ez azonban nem véletlen, mert - akár csak számos másik lengyel közgyűjtemény - tapasztalatom szerint mindig fejlődik, változik. Mindig vannak újdonságok. Már a legutóbbi látogatásom alkalmával is láttam, hogy miért is kell újra meglátogatnom, így idén határozott céllal mentem...
2015. és 2018. között már négy alkalommal is meglátogattam ezt a rendezvényt. Aztán közbe jött a COVID és valahogy kimaradt. Aztán a munka miatt is sokáig lebegett, az, hogy el tudok menni, de aztán végül is jól alakultak a dolgok és idén sikerült ismét eljutnom Niepolomicébe...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Az F2A Buffalo-ról szóló cikk első részében megpróbáltam bemutatni a gép kifejlesztésének a történetét, a különböző változatokat, az alkalmazókat. A másodikban sort kerítettem a típus szövetségesek általi alkalmazásra, az utolsó részben pedig a gép finnországi történetét próbálom összefoglalni...
Az F2A Buffalo-ról szóló cikk első részében megpróbáltam bemutatni a gép kifejlesztésének a történetét, a különböző változatokat, az alkalmazókat. A második részben sorra veszem a brit, a holland és az amerikai gépek harci alkalmazását...
Az Brewster F2A Buffalo a repülés történetének egyik igen megosztó repülőgépe. Általánosságban korának egyik legrosszabb vadászgépeként tartják számon az angolszászok, a midway-i csatában és a maláj-földi összecsapásokban elszenvedett hatalmas veszteségeinek köszönhetően. Ugyanakkor jelentősen árnyalja a képet, finnek sikerei a szovjet repülőkkel szemben. De vajon mi is a valóság, és mi is vezetett ennek a képnek a kialakuláshoz? Nos erre próbálok most választ találni ennek a cikknek keretében...
Amikor a második világháborús nehézbombázókra gondolunk, automatikusan az amerikai és a brit négymotorosok jutnak eszünkbe, pedig mások is megpróbálkoztak ilyet építeni, több kevesebb sikerrel. Ma a Piaggio márkanévvel fiatalos, de klasszikus vonalvezetésű olasz robogók jelennek meg a lelki szemeink előtt, de ez nem volt mindig így. Ugyan a Piaggio-ra szinte mindig is jellemző volt a járműgyártás, de volt idő – majd 80 esztendő – amikor a Piaggio a repülőgépgyártásáról is híres volt. Ennek egyik a csúcsterméke a P.108-as nehézbombázó volt...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Mint a 
A T-26-os nagy darabszámához igen színes harci történet is párosult. Sok más harckocsi végzetét az elavulás, jelentette és vagy lőtéri célanyagként, vagy egy kohóban fejezte be pályafutását, mint pl. a több, mint 1000 magyar T-54/55-ös. Nos a T-26-osoknak nem ez a sors jutott, a legtöbbjük a harcmezőn végezte be pályafutását, és vagy az ellenség, vagy a saját kezelői tették használhatatlanná...
A T-26 óriási gyártási darabszáma mellé számos változat is párosult. A szovjet katonák és mérnökök ezen platformon számos alváltozatot, fegyverzetvariációt és speciális járművet hoztak létre szárnyaló fantáziáról téve tanúbizonyságot. Összesen 53 különféle típusváltozatot alkottak meg, amelyből 23 sorozatgyártásra is került. Az előző részt egy táblázattal fejeztem be, amelyben olyan típusjelzések is megjelentek, amiről az első részben nem esett szó. Nos ebben a részben ezeknek az elnevezéseknek próbálok tartalmat adni...
Az előző részben megpróbáltam bemutatni a Vickers E, avagy a Vickers 6-tons harckocsit és történetét, amelynek nem sikerült prófétává válni a saját hazájában, annak ellenére, hogy olyan jelentős újítást tartalmazott, amelyet azóta majd minden harckocsin alkalmaznak. Azonban e miatt a Vickers lehetett volna csak egy epizód, egy fejlesztési lépcső is a harckocsi történetében. Hogy nem az lett, az a szovjet változat megjelenésének, a T-26-osnak köszönhető, amelyből elképesztő, 12000 darabos mennyiséget gyártottak a második világháború előtt...
Sok olyan eszköz van a haditechnika történetében, amely nem lehetett próféta a saját hazájában, és ez így van a Vickers E harckocsival is. Miközben szülőhelyén nem került rendszeresítésre és kevesebb, mint 200-at gyártottak belőle, addig meglepő módon, mégis ez lett korának legnagyobb darabszámban gyártott típusa. Az alaptípus és licenc változataiból több, mint 12000 darab gördült le a gyártósorokról. Ez a cikksorozat megpróbálja bemutatni a brit Vickers E, a lengyel továbbfejlesztését, a 7TP-t és végül a szovjet változatot, a T-26-ot...
Valamikor réges-régen, több, mint húsz esztendővel ezelőtt volt szerencsém Prágában tanulni csaknem két hónapig. Természetesen kihasználtam a lehetőséget, és amit lehetett megnéztem. Ezek közé tartozott, a Prágai Technikai Múzeum is. Amikor tíz éve újra ott jártam jóapámmal, sajnos kihagytam, amit ma már nagyon bánok, mivel a 2002-es prágai árvíz után, ami elöntötte akkor a múzeumot meglehetősen megemelték a jegyárakat. Azonban idén azt mondtam magamnak, nem érdekel, és 23 év után újra megnézem...