Az F2A Buffalo-ról szóló cikk első részében megpróbáltam bemutatni a gép kifejlesztésének a történetét, a különböző változatokat, az alkalmazókat. A második részben sorra veszem a brit, a holland és az amerikai gépek harci alkalmazását...

Az Brewster F2A Buffalo a repülés történetének egyik igen megosztó repülőgépe. Általánosságban korának egyik legrosszabb vadászgépeként tartják számon az angolszászok, köszönhetően a midway-i csatában és a maláj-földi összecsapásokban elszenvedett hatalmas veszteségeinek köszönhetően. Ugyanakkor jelentősen árnyalja a képet, finnek sikerei a szovjet repülőkkel szemben. De vajon mi is a valóság, és mi is vezetett ennek a képnek a kialakuláshoz? Nos erre próbálok most választ találni ennek a cikknek keretében...

z utóbbi időben egyre jobban érdekel a magyar őstörténet. Sajnos nagyon sok nézet ütközik és nehéz belőlük kiválasztani a megfelelően hiteles forrásokat. Pont ezért én leginkább videókat nézek a youtube-n, ahol maximum pár órát vesztek az időmből. Pont ezen videók nézése közben találkoztam a könyvsorozat egyik szerkesztőjének nevével, Sudár Balázzsal, akinek szemlélete számomra igen meggyőző volt.

A fiú gyermekeket már kicsiny koruk óta lenyűgözik az igazán nagy vasak, mint a mozdonyok és a traktorok. A velem egykorúak a 70-es 80-as években ámulattal csodálták a hatalmas, és nem mellesleg nyugati Rába Steigereket. És talán - akárcsak bennem - a mai napig megmaradt bennünk ez a vonzalom. A minap egy a magyar autó- és motorgyártással foglakozó könyvben találtam utalásokat erre a most bemutatásra kerülő múzeumra, ami fel keltette az érdeklődésemet. Mivel Budapestről könnyen elérhető, felkerekedtem, hogy megnézzem. Arra számítottam, hogy majd néhány érdekesebb gépet is megcsodálhatok, de ami ott várt rám az minden várakozásomat felül múlta...

Amikor a második világháborús nehézbombázókra gondolunk, automatikusan az amerikai és a brit négymotorosok jutnak eszünkbe, pedig mások is megpróbálkoztak ilyet építeni, több kevesebb sikerrel. Ma a Piaggio márkanévvel fiatalos, de klasszikus vonalvezetésű olasz robogók jelennek meg a lelki szemeink előtt, de ez nem volt mindig így. Ugyan a Piaggio-ra szinte mindig is jellemző volt a járműgyártás, de volt idő – majd 80 esztendő – amikor a Piaggio a repülőgépgyártásáról is híres volt. Ennek egyik a csúcsterméke a P.108-as nehézbombázó volt...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- Szun Ce: A hadviselés tudománya (Göncöl 1996.)

- C. Tóth Norbert: Dózsa György - Kultusz és történelem (Kronosz 2024.)

- Ágoston Gábor: Az oszmán hódítás és Európa (Rubocon 2022.)

- Geoffrey Brooks: Hirschfeld - Egy német tengeralattjáró-altiszt története 1940-1946 (Hajja és Fiai 2003.)

- Vándor Károly: Légierő társbérletben I. (VPP 2009.)

- Vándor Károly: Légierő társbérletben II. (VPP 2010.)

- Alistair MacLean: Őfelsége hadihajója (Zrínyi 1984.)

- Maga Lenin: Az Antonov An-72/74 szállítórepülőgép-család (Élenjáró Haditechnika blog)

*****

Mint a sorozat első részében írtam, 1932 szeptemberében a lengyelek 38 db ikertornyos Vickers E-t vásároltak, és ezzel a típus legnagyobb megrendelőjévé váltak. Azonban nem voltak elégedettek vele teljes mértékben, és az új harckocsik alig érkeztek meg, máris átépítették őket. Ez az elégedetlenség vezetett oda - noha birtokolták a gyártási jogokat - inkább az eredeti Vickers tervek alapján egy saját változat kifejlesztése mellett döntöttek. Ez lett a 7TP könnyű harckocsi...

A T-26-os nagy darabszámához igen színes harci történet is párosult. Sok más harckocsi végzetét az elavulás, jelentette és vagy lőtéri célanyagként, vagy egy kohóban fejezte be pályafutását, mint pl. a több, mint 1000 magyar T-54/55-ös. Nos a T-26-osoknak nem ez a sors jutott, a legtöbbjük a harcmezőn végezte be pályafutását, és vagy az ellenség, vagy a saját kezelői tették használhatatlanná...

A T-26 óriási gyártási darabszáma mellé számos változat is párosult. A szovjet katonák és mérnökök ezen platformon számos alváltozatot, fegyverzetvariációt és speciális járművet hoztak létre szárnyaló fantáziáról téve tanúbizonyságot. Összesen 53 különféle típusváltozatot alkottak meg, amelyből 23 sorozatgyártásra is került. Az előző részt egy táblázattal fejeztem be, amelyben olyan típusjelzések is megjelentek, amiről az első részben nem esett szó. Nos ebben a részben ezeknek az elnevezéseknek próbálok tartalmat adni...

Az előző részben megpróbáltam bemutatni a Vickers E, avagy a Vickers 6-tons harckocsit és történetét, amelynek nem sikerült prófétává válni a saját hazájában, annak ellenére, hogy olyan jelentős újítást tartalmazott, amelyet azóta majd minden harckocsin alkalmaznak. Azonban e miatt a Vickers lehetett volna csak egy epizód, egy fejlesztési lépcső is a harckocsi történetében. Hogy nem az lett, az a szovjet változat megjelenésének, a T-26-osnak köszönhető, amelyből elképesztő, 12000 darabos mennyiséget gyártottak a második világháború előtt...

Sok olyan eszköz van a haditechnika történetében, amely nem lehetett próféta a saját hazájában, és ez így van a Vickers E harckocsival is. Miközben szülőhelyén nem került rendszeresítésre és kevesebb, mint 200-at gyártottak belőle, addig meglepő módon, mégis ez lett korának legnagyobb darabszámban gyártott típusa. Az alaptípus és licenc változataiból több, mint 12000 darab gördült le a gyártósorokról. Ez a cikksorozat megpróbálja bemutatni a brit Vickers E, a lengyel továbbfejlesztését, a 7TP-t és végül a szovjet változatot, a T-26-ot...

Valamikor réges-régen, több, mint húsz esztendővel ezelőtt volt szerencsém Prágában tanulni csaknem két hónapig. Természetesen kihasználtam a lehetőséget, és amit lehetett megnéztem. Ezek közé tartozott, a Prágai Technikai Múzeum is. Amikor tíz éve újra ott jártam jóapámmal, sajnos kihagytam, amit ma már nagyon bánok, mivel a 2002-es prágai árvíz után, ami elöntötte akkor a múzeumot meglehetősen megemelték a jegyárakat. Azonban idén azt mondtam magamnak, nem érdekel, és 23 év után újra megnézem...

Valamikor réges-régen felmerült bennünk, hogy a SAGA játékhoz kapcsolódóan csináljunk egy csoportos építést, és akkor elhatároztam, hogy ehhez próbálok egy kis hátteret nyújtani. Nagyon sok könyv szól a vikingekről számos regény és történelmi munka. Természetesen ha akarnám sem tudnák teljes, összefoglaló képet adni az északi népeket érintő, magyar nyelvű könyvekről. A válogatásom inkább egy háttér irodalom szeretne lenni, főleg a történelemre fókuszálva, de szerintem a vikingek megértéséhez a mondaviláguk megismerése is fontos, így ilyen könyveket is beválogattam. Kicsit kakukktojás Chrichton könyve, hiszen regény, de az egyik kedvenc filmem írott változatát nem tudta, kihagyni ebből a gyűjteményből.

Ugyan a közös figurafestés kicsit talonba került, de remélem nem veszett el, így talán egy kis - korántsem teljes - könyvajánlóval újra kedvet tudok adni a program felélesztéséhez...

- Johannes Brondsted: A vikingek (Corvina 1983.)

- Rudolf Pörtner: A viking kaland (Kossuth, Szivárvány sorozat 1983.)

- Philip Dixon: Britek, frankok, vikingek (Helikon, A műlt születése sorozat 1985.)

- Trevor Rowley: A normannok (Hajjai & Fiai 2008.)

- G. Beke Margit: Északi istenek (Móra 1973.)

- G. Beke Margit: Északi hősök (Móra 1975.)

- Michael Crichton: A 13. harcos (Kossuth 2015.)

******

Nem először írok óceánjáróról, az egyik nagy kedvencemről, az SS Canberráról éppen tíz esztendeje jelent meg egy cikk ezen a blogon. Most egy másik érdekes, hányattatott sorsú hajóról szeretnék írni. Már az is érdekes, ahogy a fókuszomba került ez az óceánjáró. Egyszer véletlenül került a kezembe egy külföldi motoros magazin, amelyben egy kétoldalas kép ragadta meg a figyelmemet. A fotó egy hatalmas kék hajótest első részét ábrázolta, amint a parti homokon áll. A fehér homok, a kék tenger és a még elmúlásában is fenséges hajó gyönyörű egységet képezett. Onnantól kezdetem el figyelni ezt az óceánjárót. Amikor megjelent a google earth megkerestem és évről évre nyomon követtem, ahogy a természet lassan elemészti. Nos most ennek a hajónak a fordulatos történetét szeretném közreadni, amely az SS America...

Nem először látogattam Prágába, volt az életemnek egy olyan időszaka, amikor több hetet tanultam a csehek fővárosában. Már akkor is feltűnt a városrész neve, de valahogy sohasem jutottam el oda. Aztán vagy tíz évvel később ismét eljutottam a városba, de valahogy sehogy sem sikerült meglátogatnom ezt a várat. Viszont egy néhai munkatársam a figyelmembe ajánlotta, így nem volt mese, megfogadtam, ha még egyszer eljutok Prágába, fel fogom keresni Vysehrad-ot. És idén nyáron végre eljutottam...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- Jacques-Yves Cousteau, Philippe Diolé: Kincskeresés a tenger mélyén (Gondolat - Világjáró sorozat 1983.)

- Bona Gábor: A szabadságharc katonai története - Pákozdtól Világosig 1848-1849 (Zrínyi 1998.)

- John Keegan: Az első világháború (Európa 2010.)

- Mike Spick: A II. világháború híres bombázói (Hajja & Fiai 1999.)

- Alfred Price, Mike Spick: A II. világháború híres vadászgépei (Hajja & Fiai 1999.)

- Varga A József: Magyar autógyárak katonai járművei (Maróti 2008.)

- Savanyújóska: Első és második angol-holland háború (Hét tenger blog 2022-2023.)

*****

Ki gondolná, hogy immár 50 éves a repülőgép makettezők körében jól ismert, budapesti Rebeka, azaz a Repülés Baráti Köre. Számos makettező klub létezik kis Hazánkban, de ez fővárosi nem csak a kicsiny repülőgép másolatok szerelmeseinek a gyűjtőhelye hanem amatőr és hivatásos repülés történészeké, akik közül nem egy itt bontotta ki szárnyát, majd jutott el az újságokban való publikációig, vagy éppen kötete is jelent meg. Nos ez a klub a jeles születésnapját egy kiállítással ünnepelte meg, amely a Fővárosi Művelődési Házban tekinthető meg október 5-ig...

Folytatom prágai múzeum ismertetőmet a hadsereg harmadik múzeumával a Ziskov-hegyi Hadsereg Múzeumával. Ez az intézmény gyakorlatilag az ottani, cseh hadtörténelem bemutatására szakosodott, hasonlóan mint a mi egykori budavári múzeumunk.

A múzeum nem volt ismeretlen számomra, először 2001 késő őszén jártam ott, majd tizenkét esztendővel ezelőtt. A második látogatásomról itt olvashattok egy összefoglalót az akkori állapotokról és az Intézmény történetéről. Akkor a két látogatásom között, nem sok változás történt, így – megmondom őszintén – most sem vártam sokat. Nem véletlenül, az utolsó napra hagytam, azzal a felkiáltással, hogy bemegyek, és hamar letudom. Nagyobbat nem is tévedhettem volna...

Prágában járva találkoztam ezzel a nem túl ismert típussal. Maga a gép annyira nem volt jelentős a repülés történetében, hogy alig találtam róla adatot mind az interneten, mind a nyomtatott szakirodalomban. Ennek ellenére megpróbálom felvázolni ennek a gépnek a történetét, mivel egy kitűnő állapotú példány tekinthető meg a prágai Tehnikai Múzeumban...

Amint a Lesanyról szóló cikkemben említettem tizenkét esztendővel ezelőtt jártam már Prágában és akkor természetesen ellátogattam a cseh főváros peremkerületében található múzeumba. De az idő előrehaladtávval idén elérkezett az idő, hogy felfrissítsem az emlékeimet, megnézzem mi változott és mi nem...