Krakkóban járva számos fegyvergyűjteményt nézhetünk meg. Ezek közül a legismertebb a Wawelben található. A legtöbb turista leginkább csak ezzel találkozik. Kevésbé ismert a Krakkói Nemzeti Múzeum kiállítása. Őszi látogatásom utolsó ismertetőjében erre szeretném felhívni a figyelmet...

A hajózás történetében volt olyan időszak, amikor az erőt, és ezzel együtt a hajó sebességét is a kéményei számával állították arányba. A közkeletű elképzelés szerint minél több kéménye volt egy hajónak annál gyorsabb volt. A közvélemény szemében ez annyira fontos volt, hogy egyes óceánjárókra még álkéményeket is szereltek, hogy több utast vonzanak a fedélzetére. Persze ez a vélekedés nem volt minden alap nélküli, hiszen egy hajó sebességének fontos tényezője volt a kazánjai száma, és minél több kazánja volt, annál több kéményre volt szüksége.

Az orosz cári haditengerészet Aszkold nevű nagy, védett (máshol 1. osztályú) cirkálója nem futott be dicső karriert, szereplése inkább átlagosnak volt mondható, de azért kivette részét a tengeri hadviselés történetéből. Hogy mégis írok róla, az a sajátos, egyéni megjelenésének köszönhető. Nem tudok róla, hogy lett volna még egy olyan hadihajó, amelyet öt kéménnyel építettek meg...

Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, és az olyanokon, amelyek egy-egy nagyobb részterületet ölelnek fel, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre.

- Mujzer Péter: 38/40M. Toldi könnyű harckocsi (magánkiadás 2024.)

- Punka György, Sárhidai Gyula: Magyar Sasok - A Magyar Királyi Honvéd légierő 1920-1945 (Zrínyi Kék sorozat 2007.)

- Becze (B. Tsenge) Csaba: Elfelejtett hősök - A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a második világháborúban (Puedlo 2007.)

- Csonkaréti Károly, Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Folyamerők és fegyverzetük 1920-1945 (Zrínyi 2009.)

• • • • • • • • • • • • •

Amikor Krakkóban járok, szeretek ellátogatni ebbe a parkba, Régi vágyam, hogy leülök ott egy padra és ott költöm el a reggelimet.

Ez nem egy egyszerű park, ez a lengyel kultúra, tudomány és történelem. Egy szabadtéri múzeum...

Érdekes színfoltja a történelmi- és hadtörténelmi könyvek sorának Geoffrey Regan művei, amelyek leginkább a hibák felől közelíti meg a kérdést és járja körül (legalább is a Hazánkban megjelentek). Kihasználva a téli szünetet, mintegy ellazulás képen a polcomon meglévő könyveket vettem most sorra.

Regan, nem hadtörténész, hanem egy középiskolai tanár, aki doktorátust is szerzett. Igen termékeny író, angolul több, mint negyven kötete jelent meg és ebből nálunk is kiadtak vagy tízet. A wikipedia szócikke szerint többen is dicsérték műveit, de én azért ezt fenntartással kezelném.

- Geoffrey Regan: Nagy katonai baklövések (Alexandra 2005.)

- Geoffrey Regan: Katonai katasztrófák, hadi baklövések (Alexandra 2005.)

- Geoffrey Regan: Haditengerészeti baklövések (Alexandra 2001.)

- Geoffrey Regan: Légi baklövések (Alexandra 2007.)

- Geoffrey Regan: Katonai anekdoták (Alexandra 2008.)

- Geoffrey Regan: Döntő csaták - Szalamisztól a Golf-háborúig (Panem-Grafo 1993.)

*****

Nem először látogattam el a krakkói Repülőmúzeumba, mondhatni lassan törzsvendégnek számítok. Ez azonban nem véletlen, mert - akár csak számos másik lengyel közgyűjtemény - tapasztalatom szerint mindig fejlődik, változik. Mindig vannak újdonságok. Már a legutóbbi látogatásom alkalmával is láttam, hogy miért is kell újra meglátogatnom, így idén határozott céllal mentem...

2015. és 2018. között már négy alkalommal is meglátogattam ezt a rendezvényt. Aztán közbe jött a COVID és valahogy kimaradt. Aztán a munka miatt is sokáig lebegett, az, hogy el tudok menni, de aztán végül is jól alakultak a dolgok és idén sikerült ismét eljutnom Niepolomicébe...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- William Urban: A Teuton lovagok - A lovagrend hadtörténete (Gold Book 2003.)

- Hahner Péter: A Bastille bevétele (Kossuth - Népszerű történelem 1985.)

- Colin Simpson: A Lusitania elsüllyesztése (Európa 1979.)

- Sugár András: A budai vár és ostromai (Zrínyi 1979.)

- Boldizsár János Tibor: A Csepel D-344 honvédségi tehergépkocsi és változatai (Magyar Hadi- és Gépjárműtechnikai Közhasznú Alapítvány 2013. Autómúzeum könyvek)

- Steven J. Zaloga: T-26 Light Tank - Backbone of the Red Army (Osprey New Vanguard 218. 2015.)

- Robert Kershaw: Ejtőernyősök (PeKo - Hadiakadémia 2024.)

- Szokol Tibor: A levegő királya - A Jumbo legendája (Üdítő 1999.)

- Széll Szilvia: Vonatok - A vasúti közlekedés története (Kossuth 2018.)

- Frederick Forsyth: A háború kutyái (Magyar Könyvklub 1997.)

*****

Az F2A Buffalo-ról szóló cikk első részében megpróbáltam bemutatni a gép kifejlesztésének a történetét, a különböző változatokat, az alkalmazókat. A másodikban sort kerítettem a típus szövetségesek általi alkalmazásra, az utolsó részben pedig a gép finnországi történetét próbálom összefoglalni...

Az F2A Buffalo-ról szóló cikk első részében megpróbáltam bemutatni a gép kifejlesztésének a történetét, a különböző változatokat, az alkalmazókat. A második részben sorra veszem a brit, a holland és az amerikai gépek harci alkalmazását...

Az Brewster F2A Buffalo a repülés történetének egyik igen megosztó repülőgépe. Általánosságban korának egyik legrosszabb vadászgépeként tartják számon az angolszászok, a midway-i csatában és a maláj-földi összecsapásokban elszenvedett hatalmas veszteségeinek köszönhetően. Ugyanakkor jelentősen árnyalja a képet, finnek sikerei a szovjet repülőkkel szemben. De vajon mi is a valóság, és mi is vezetett ennek a képnek a kialakuláshoz? Nos erre próbálok most választ találni ennek a cikknek keretében...

z utóbbi időben egyre jobban érdekel a magyar őstörténet. Sajnos nagyon sok nézet ütközik és nehéz belőlük kiválasztani a megfelelően hiteles forrásokat. Pont ezért én leginkább videókat nézek a youtube-n, ahol maximum pár órát vesztek az időmből. Pont ezen videók nézése közben találkoztam a könyvsorozat egyik szerkesztőjének nevével, Sudár Balázzsal, akinek szemlélete számomra igen meggyőző volt.

A fiú gyermekeket már kicsiny koruk óta lenyűgözik az igazán nagy vasak, mint a mozdonyok és a traktorok. A velem egykorúak a 70-es 80-as években ámulattal csodálták a hatalmas, és nem mellesleg nyugati Rába Steigereket. És talán - akárcsak bennem - a mai napig megmaradt bennünk ez a vonzalom. A minap egy a magyar autó- és motorgyártással foglakozó könyvben találtam utalásokat erre a most bemutatásra kerülő múzeumra, ami fel keltette az érdeklődésemet. Mivel Budapestről könnyen elérhető, felkerekedtem, hogy megnézzem. Arra számítottam, hogy majd néhány érdekesebb gépet is megcsodálhatok, de ami ott várt rám az minden várakozásomat felül múlta...

Amikor a második világháborús nehézbombázókra gondolunk, automatikusan az amerikai és a brit négymotorosok jutnak eszünkbe, pedig mások is megpróbálkoztak ilyet építeni, több kevesebb sikerrel. Ma a Piaggio márkanévvel fiatalos, de klasszikus vonalvezetésű olasz robogók jelennek meg a lelki szemeink előtt, de ez nem volt mindig így. Ugyan a Piaggio-ra szinte mindig is jellemző volt a járműgyártás, de volt idő – majd 80 esztendő – amikor a Piaggio a repülőgépgyártásáról is híres volt. Ennek egyik a csúcsterméke a P.108-as nehézbombázó volt...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- Szun Ce: A hadviselés tudománya (Göncöl 1996.)

- C. Tóth Norbert: Dózsa György - Kultusz és történelem (Kronosz 2024.)

- Ágoston Gábor: Az oszmán hódítás és Európa (Rubocon 2022.)

- Geoffrey Brooks: Hirschfeld - Egy német tengeralattjáró-altiszt története 1940-1946 (Hajja és Fiai 2003.)

- Vándor Károly: Légierő társbérletben I. (VPP 2009.)

- Vándor Károly: Légierő társbérletben II. (VPP 2010.)

- Alistair MacLean: Őfelsége hadihajója (Zrínyi 1984.)

- Maga Lenin: Az Antonov An-72/74 szállítórepülőgép-család (Élenjáró Haditechnika blog)

*****

Mint a sorozat első részében írtam, 1932 szeptemberében a lengyelek 38 db ikertornyos Vickers E-t vásároltak, és ezzel a típus legnagyobb megrendelőjévé váltak. Azonban nem voltak elégedettek vele teljes mértékben, és az új harckocsik alig érkeztek meg, máris átépítették őket. Ez az elégedetlenség vezetett oda - noha birtokolták a gyártási jogokat - inkább az eredeti Vickers tervek alapján egy saját változat kifejlesztése mellett döntöttek. Ez lett a 7TP könnyű harckocsi...

A T-26-os nagy darabszámához igen színes harci történet is párosult. Sok más harckocsi végzetét az elavulás, jelentette és vagy lőtéri célanyagként, vagy egy kohóban fejezte be pályafutását, mint pl. a több, mint 1000 magyar T-54/55-ös. Nos a T-26-osoknak nem ez a sors jutott, a legtöbbjük a harcmezőn végezte be pályafutását, és vagy az ellenség, vagy a saját kezelői tették használhatatlanná...

A T-26 óriási gyártási darabszáma mellé számos változat is párosult. A szovjet katonák és mérnökök ezen platformon számos alváltozatot, fegyverzetvariációt és speciális járművet hoztak létre szárnyaló fantáziáról téve tanúbizonyságot. Összesen 53 különféle típusváltozatot alkottak meg, amelyből 23 sorozatgyártásra is került. Az előző részt egy táblázattal fejeztem be, amelyben olyan típusjelzések is megjelentek, amiről az első részben nem esett szó. Nos ebben a részben ezeknek az elnevezéseknek próbálok tartalmat adni...

Az előző részben megpróbáltam bemutatni a Vickers E, avagy a Vickers 6-tons harckocsit és történetét, amelynek nem sikerült prófétává válni a saját hazájában, annak ellenére, hogy olyan jelentős újítást tartalmazott, amelyet azóta majd minden harckocsin alkalmaznak. Azonban e miatt a Vickers lehetett volna csak egy epizód, egy fejlesztési lépcső is a harckocsi történetében. Hogy nem az lett, az a szovjet változat megjelenésének, a T-26-osnak köszönhető, amelyből elképesztő, 12000 darabos mennyiséget gyártottak a második világháború előtt...

Sok olyan eszköz van a haditechnika történetében, amely nem lehetett próféta a saját hazájában, és ez így van a Vickers E harckocsival is. Miközben szülőhelyén nem került rendszeresítésre és kevesebb, mint 200-at gyártottak belőle, addig meglepő módon, mégis ez lett korának legnagyobb darabszámban gyártott típusa. Az alaptípus és licenc változataiból több, mint 12000 darab gördült le a gyártósorokról. Ez a cikksorozat megpróbálja bemutatni a brit Vickers E, a lengyel továbbfejlesztését, a 7TP-t és végül a szovjet változatot, a T-26-ot...