Életre keltett történelem
A Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség Altemplomában.
Előadó: Takaró Károly hadtörténész
Megtöretett seregek I. (Lázadás a francia hadseregben 1917)
2017. szeptember 21., csütörtök 18:00
Az alkalmakra szeretettel várunk minden érdeklődőt.
1117 Budapest, Október 23. u. 3.
A Hadtörténelmi Délutánok tisztelettel meghívja Önt
soron következő előadására
Az Osztrák-Magyar haderő a Nagy háború előtt. Szervezet, hadkiegészítés, katonaélet
Előadó: Bálint Ferenc, a HM Hadtörténeti Múzeum fömuzeológusa
Az előadás pontos helyszíne: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Kapisztrán tér 2-4., Budapest 1014), Díszterem (2. emelet)
Az előadás időpontja: 2017. szeptember 30., szombat, 13:30 órától.
Az előadás előzetes regisztráció nélkül, ingyenesen megtekinthető!
Matróznaplók
Egy lelkes szombathelyi haditengerész hagyományőrző csoporthoz fűződik a Matróznaplók című kötet megszületése. A könyvben két útinapló és egy visszaemlékezés olvasható. Az első napló szerzője Harmat Lajos, az SMS Ezrherzog Karl matróza, aki a hajó 1908-as földközi-tengeri körútját mutatja be. A második napló 1912-ben készült, az SMS Zrínyi fedélzetén, egy levantei utazás során Dóró Géza vetett papírra élményeit. A kötet utolsó egysége Magyar Ferenc, az SMS Szent István egykori matrózának visszaemlékezése, aki a hajó elsüllyesztését és az azt követő eseményeket írta le.
A könyv megvásárolható az előadás napján Bálint Ferenctől.
Ha valaki olvasta anno Walter Lord, Hihetetlen győzelem című művét, az biztos emlékszik a japán oldalon kulcs szerepet játszó cirkálóra a Tone-ra. Nekem már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de persze akkor még nem volt internet, nem volt könnyű utána nézni egy-egy hajónak. Hiába szerettem volna többet megtudni róla, erre akkor nem nagyon volt lehetőség. Azonban nem sokkal később megjelent a Zrínyitől a Hadihajók típuskönyv, amibe ez a különös, más hajókhoz nem hasonlító cirkáló is belekerült. Maga a hadihajó, olyan volt, mint egy kentaur, az eleje cirkáló, míg a tatja egy anyahajó volt. Persze nem volt egyedülálló, a japán flottában testvérhajója is szolgált, sőt két hasonló felépítésű csatahajó is létezett illetve más nemzetek is készítettek hasonló hajókat, de ezek közül számomra a Tone az, amely legközelebb áll hozzám…
1940. májusában a III. Birodalom erői támadást indítottak Nyugat Európában, és ez a támadás néhány hét alatt a tengerbe szorította a védekező francia, brit és egyéb kisebb nemzetek katonáit. Mint tudjuk a történelem könyvekből, Dunkerk-nél a támadást felfüggesztették egy időre, és mire újra megindult a britek a zseniális Dinamo hadművelet kereteiben több, mint 300.000 szövetséges (javarészt brit, francia és belga) katonát menekítettek át a csatorna túloldalára.
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Az előző részben megpróbáltam ismertetni a Churchill harckocsi család, igen csak burjánzó családfáját, és azt a színes kavalkádot, amelyet ennek a tanknak az alvázán megalkottak, vagy csak tervbe vettek. Talán senki sincs, aki azt gondolná, hogy ez a harckocsi, már megszületésének pillanatában korszerű, vagy iránymutató lett volna, sőt szerintem egy igen csak elavult koncepció egyik utolsó őskövülete volt. Ennek ellenére, a háború teljes időtartama alatt gyártásba maradt, amire persze mondhatjuk, hogy nem volt más, de meglepő módon alkalmazása sikeresnek volt mondható. Nos lássuk, a technikai részletek után, hogy is szerepelt a harcban a Churchill tank…
U
A Lengyel Királyság és a Német Lovagrend harca évszázadokon keresztül határozta meg a Balti-tenger térségének politikai viszonyait. A XV. században számos háborút vívtak egymással, váltakozó sikerrel. Ezek közül a leghíresebb, az 1409-1411. között zajlott, amelyben az 1410-es grünwaldi csatában a lengyel-litván csapatok ugyan diadalmaskodtak a lovagrend felett, de nem tudták kiaknázni a sikerüket. A hosszú háborúskodások azonban folyamatosan kimerítette a Lovagrend vezette államot, ami belső feszültségekhez vezetett. A század közepén a gazdag városok és a porosz rendek nagyobb beleszólást szerettek volna a pénzükért cserébe, de a Rend vezetése nem engedett. 1440-ben a Lovagrenddel szemben álló belső erők megalapították a Porosz Szövetséget. A Nagymester kezdetben nem nagy jelentőséget tulajdonított, az ügynek, vagy úgy gondolta, hogy úgy is hamarosan kifullad a mozgalom, vagy pedig egy belső biztonsági szelepnek bizonyul majd. 1550-ben új Nagymester került az ország élére, aki szakított elődje politikájával és elhatározta, hogy leszámol a belső elégedetlenkedőkkel. Ludwig von Erlichshausen 1453-ban elérte, hogy a Német-Római császárság belső bírósága törvénytelennek nyilvánította a Porosz Szövetséget, és elrendelte feloszlatását. A Szövetség azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és mint mind ilyen szervezet, illegalitásba vonult, és titkos szervezkedésbe kezdett. Azonban a gazdag városok polgárai tudták, hogy a profi lovagrendi katonákkal szemben a lázadásuk nem járhat sikerrel, ezért titokban a lengyel királlyal kötöttek szövetséget. IV. Kázmér támogatásáért cserébe felajánlották, hogy győzelmük esetén csatlakoznak a lengyel korona alá. 1454. februárjának elején a lázadók váratlanul megrohanták a lovagrendi várakat, és ezzel kezdetét vette a tizenhárom éves háború…
Néhány hónappal ezelőtt felmerült, hogy elevenítsük fel azt a régi hagyományt, amely még, az azóta jobb létre szenderült Sas Wargame Klubhoz kötődött. Nevezetesen azt, hogy havonta egy-egy szerdán játszunk egyet. Nos ebben a hónapban immár harmadszor került erre sor. És ha már a régi hagyományok, akkor már legyen retró a játék is, úgyhogy Kolos barátom lefújta a port a rég elfeledett Pro Gloria nevű XVIII. századi szabályról és a saját, és Ákos barátom serege segítségével rittyentett egy jó kis hétéves háborús csatát…
Idén is sikerült eljutnom Európa, egyik legnagyobb makettversenyére a mosonmagyaróvári MMS 2017-re. A rendezvény immár XXI. alkalommal került megrendezésre, és óriási nemzetközi elismerésnek örvend, talán nem véletlenül. Jellemző, hogy idén Tajvanról is érkezett egy komolyabb csoport. Azonban a rendezvényről nem csak a távoli látogatók, hanem a nevezett művek mennyisége is sokat elmond. Idén 1800 művet neveztek a különböző kategóriákban, és emellett még számos klub is bemutatkozott, így aki ellátogatott oda, mintegy 2000 különböző makettban gyönyörködhetett a repülőktől a hajókon, a harcjárműveken, az autókon át a figurákig. Mellesleg szerintem ez utóbbi kategória volt idén a legerősebb, Ugyan én nem értek hozzá, de egyszerűen lenyűgöztek ezek a munkák. Érdekes volt számomra, hogy ezen a kategórián belül egyre több fantasy mű is nevezésre került, ami számomra újdonságként hatott és elképesztő minőségben. 
Mint az a cikksorozat 
A tüzérség, a csataterek királynője, amióta a XIV. század közepén először hallatta hangját a harcmezőn, fokozatosan egyre nagyobb szerepet töltött be. Mire beköszöntött a XIX. század, Napóleon, az egykori tüzértiszt, olyan tökélyre fejlesztette, alkalmazását, hogy a puszta tűzereje összpontosításával és manőverezésével diadalt diadalra halmozott. Az ipari forradalom olyan mértékben tette elérhetővé az egykor csak a leggazdagabb uralkodók által megfizethető fegyvert, hogy a modern korban, egészen a második világháborúig eme fegyvernem okozta a legnagyobb pusztítást az ellenség soraiban a harcmezőkön. Azonban az amerikai polgárháború egy ritka kivétel volt, ebben a folyamatos fejlődésben. Sajátos okokból a tüzérség itt nem mutathatta meg oroszlánkörmeit, de ettől függetlenül, mint oly sok esetben, számos újdonsággal és érdekességgel is szolgált…
Végül úgy alakult, hogy a Forgó Travel szervezte út keretében sikerült kijutnom a bécsi Go Modelling kiállításra. A makett-verseny és –kiállítás sajátos hangulatát az adja meg, hogy az Arzenálban, vagyis az Osztrák Hadtörténeti Múzeum (Heers Geschichte Museum) falai között rendezik meg. Volt egy kis ellenérzésem, az utazással kapcsolatban, mert alapvetően én a múzeumra voltam kíváncsi és tartottam tőle, hogy a makett-kiállításra sereglők miatt, majd nehezen tudok fényképezni. Nos lássuk, hogy mennyire váltak valóra az előzetes félelmeim…
Nos végül is hosszú egyeztetés után, amibe beletartozott több telefon és egy 58 levélből álló üzenetfolyam, végül február utolsó vasárnapján sort keríthettünk, a már december vége óta tervezett első világháborús Bolt Action-os játékunk visszavágójának, amiről 
Ha az olasz katona kerül szóba, akkor a legtöbb ember előtt, egy nevetséges figura jelenik meg, akinek a legfőbb gondja, hogy minél előbb megadja magát. Azonban szerintem ennél sokkal árnyaltabb a kép. Valóban Mussolini személye és megjelenése miatt, a felületes szemlélőben kialakulhatott egy ilyen kép az olasz hadseregről, amelyre bizony rászolgált, ha csak a görögországi hadjáratát szemléljük. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy az olasz haderő nem csak 1935. és 1943. között létezett, és bizony az olasz hadsereg számos olyan történelmi egységgel is rendelkezett, és rendelkezik, amelyeket ha rátermett tisztek vezettek, és megfelelően elláttak, akkor bizony megállták a helyüket. Ezek közül szeretnék most bemutatni egyet…