Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Hadtörténelmi Délutánok tisztelettel meghívja Önöket
soron következő előadására
A búr háború története (1899-1902) és magyar vonatkozásai
Előadó: dr. Szabó-Zsoldos Gábor történész, A MODEM múzeumi kulturális menedzsere és a Károli Gáspár Református Egyetem Angol Nyelvű Irodalmak és Kultúrák Tanszékének óraadója
Az előadás pontos helyszíne: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Kapisztrán tér 2-4., Budapest 1014), Díszterem (2. emelet)
Az előadás időpontja: 2017. december 16., szombat, 13:30 órától.
Az előadás előzetes regisztráció nélkül, ingyenesen megtekinthető!
••••
Ugyan itt, időről időre szoktam hirdetni, barátom ifjú Takaró Károly hadtörténész, és nem mellesleg hadijátékos történelmi előadásait. Sajnos ez mostantól már csak a múlt. Amikor rákerestem a következő előadásnak idejére, sajnos ezt kellett olvasnom:
"Mélyen megrendülve, de Isten tökéletes bölcsessége előtt meghajolva tudatjuk, hogy 2017. november 18-án, életének 43. évében elhunyt ifjabb Takaró Károly presbiter, hadtörténész.
Kevesen tudják milyen küzdelmes, harcos, életet élt, naponta viaskodva szívbetegségével. Mind eközben szolgált és bizonyságot tett az Isten országáról. Földi élete bizonyságtétel volt."
Aki megszeretné hallgatni korábbi előadásait, megtalálhatja a youtubon, sajnos ezek újabbal már nem fognak gyarapodni.
Napra pontosan 390 esztendővel ezelőtt 1627. november 28-án, a székesegyházáról híres Oliwa városka előtt, amely ma Gdansk egyik negyede, ágyúdörgés verte fel Balti-tenger csendjét. Egy maroknyi lengyel hajó rontott rá fél tucat svéd hadihajóra. Nem ez volt a világtörténelem legjelentősebb tengeri összecsapása, annyiban azonban mégis nevezetes, hogy az újkori lengyel történetírás ide vezeti vissza a haditengerészetük eredetét. De nézzük, mi is történt azon november végi napon, amikor megszületett a lengyel haditengerészet első győzelme…
Immár nyolcadszor került megrendezésre Gödöllőn, a helyi Pelikán Makett Klub szokásos éves rendezvénye. Nekem csak tavaly sikerült először eljutnom erre a magyar makettező körökben már rangot kivívott rendezvényre. Természetesen ez nem egy, a Moson Show-hoz mérhető rendezvény, de a magyar makettező köröket mindig megmozgatja, ha másra nem egy baráti összejövetelre.
Immár hatodik alkalommal került megrendezésre a békásmegyeri Márton-napi Makett-verseny. Sajnos különböző okokból még sohasem sikerült eljutnom ide, de szerencsére idén sikerült bepótolnom eme elmaradásomat. A rendezvényt hagyományosan a GoForgo Utazási Iroda rendezi, akinek az egyik profilja, pont a makettezők és a repülésbarátok utaztatása, különböző rendezvényekre. Így kézenfekvő volt, hogy maga is rendezzen egyet. Sajnos tavaly előttig ez a rendezvény időben egybe esett a gödöllői makett-versennyel, de szerencsére ma már összehangolják a két rendezvény időpontját.
Most október 7-én került megrendezésre a szokásos Bólyai Makettklub hagyományos őszi rendezvénye. Azoknak akik nem lehettek ott, készítettem egy rövid képriportot. Előre bocsájtom, hogy nem feltétlenül a legjobb műveket tettem be a blogba, hanem azokat, amelyek valamiért megfogtak, illetve amelyről sikerült elfogadható minőségű képeket készítenem.
Amikor elkezdtem foglalkozni a hadtörténelemmel, nagyon hamar az érdeklődési körömbe kerültek a különböző katonai alakulatok. Gyakran írtam ki hadrendeket, vagy csak egyszerűen, egy-egy könyvből a hadrendi számokat. Ennek számos oka volt. Ezen gyűjtés alatt a legjobban a brit ezredek elnevezései tetszettek, ahol az alakulatokat nem számokkal, hanem színes elnevezésekkel illeték. Persze azóta tudom, hogy nem csak ők használtak elnevezéseket, csak a legtöbb államban ezek a hadrendi szám mögötti nevek elkoptak, míg a briteknél, pont fordítva történt, ott a számok váltak köddé. Csaknem öt éve már írtam a 
Hosszú-hosszú idő után folytatom a Through the Mud and the Blood, Nagy Háborús, szabályrendszerhez készült és egy kampány keretein belül kipróbált kiegészítő ismertetését. A cikksorozatom harmadik részében végre elérkeztem magának a kiegészítőnek a bemutatásához. Mivel ez egy karaktereket és azok csaták során történő (korlátozott) formálódását mutatja be, illetve ezekkel színesíti a játékot, értelemszerű, hogy valamilyen összefüggő csatasorozat/kampány során használjuk. Mi is így tettünk, időpontul 1917 tavaszát, helyszínéül az Aisne folyó menti Chemin des Dames-ot választva, ahol ekkor a 2. Aisne-i csata vagy más névem Nivelle offenzívája zajlott. Korábbi két cikkemben a háttérről, magáról az eseményről, a csata lefolyásáról és a használt taktikákról, stratégiákról értekeztem. 
Ha valaki olvasta anno Walter Lord, Hihetetlen győzelem című művét, az biztos emlékszik a japán oldalon kulcs szerepet játszó cirkálóra a Tone-ra. Nekem már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de persze akkor még nem volt internet, nem volt könnyű utána nézni egy-egy hajónak. Hiába szerettem volna többet megtudni róla, erre akkor nem nagyon volt lehetőség. Azonban nem sokkal később megjelent a Zrínyitől a Hadihajók típuskönyv, amibe ez a különös, más hajókhoz nem hasonlító cirkáló is belekerült. Maga a hadihajó, olyan volt, mint egy kentaur, az eleje cirkáló, míg a tatja egy anyahajó volt. Persze nem volt egyedülálló, a japán flottában testvérhajója is szolgált, sőt két hasonló felépítésű csatahajó is létezett illetve más nemzetek is készítettek hasonló hajókat, de ezek közül számomra a Tone az, amely legközelebb áll hozzám…
1940. májusában a III. Birodalom erői támadást indítottak Nyugat Európában, és ez a támadás néhány hét alatt a tengerbe szorította a védekező francia, brit és egyéb kisebb nemzetek katonáit. Mint tudjuk a történelem könyvekből, Dunkerk-nél a támadást felfüggesztették egy időre, és mire újra megindult a britek a zseniális Dinamo hadművelet kereteiben több, mint 300.000 szövetséges (javarészt brit, francia és belga) katonát menekítettek át a csatorna túloldalára.
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Az előző részben megpróbáltam ismertetni a Churchill harckocsi család, igen csak burjánzó családfáját, és azt a színes kavalkádot, amelyet ennek a tanknak az alvázán megalkottak, vagy csak tervbe vettek. Talán senki sincs, aki azt gondolná, hogy ez a harckocsi, már megszületésének pillanatában korszerű, vagy iránymutató lett volna, sőt szerintem egy igen csak elavult koncepció egyik utolsó őskövülete volt. Ennek ellenére, a háború teljes időtartama alatt gyártásba maradt, amire persze mondhatjuk, hogy nem volt más, de meglepő módon alkalmazása sikeresnek volt mondható. Nos lássuk, a technikai részletek után, hogy is szerepelt a harcban a Churchill tank…
U
A Lengyel Királyság és a Német Lovagrend harca évszázadokon keresztül határozta meg a Balti-tenger térségének politikai viszonyait. A XV. században számos háborút vívtak egymással, váltakozó sikerrel. Ezek közül a leghíresebb, az 1409-1411. között zajlott, amelyben az 1410-es grünwaldi csatában a lengyel-litván csapatok ugyan diadalmaskodtak a lovagrend felett, de nem tudták kiaknázni a sikerüket. A hosszú háborúskodások azonban folyamatosan kimerítette a Lovagrend vezette államot, ami belső feszültségekhez vezetett. A század közepén a gazdag városok és a porosz rendek nagyobb beleszólást szerettek volna a pénzükért cserébe, de a Rend vezetése nem engedett. 1440-ben a Lovagrenddel szemben álló belső erők megalapították a Porosz Szövetséget. A Nagymester kezdetben nem nagy jelentőséget tulajdonított, az ügynek, vagy úgy gondolta, hogy úgy is hamarosan kifullad a mozgalom, vagy pedig egy belső biztonsági szelepnek bizonyul majd. 1550-ben új Nagymester került az ország élére, aki szakított elődje politikájával és elhatározta, hogy leszámol a belső elégedetlenkedőkkel. Ludwig von Erlichshausen 1453-ban elérte, hogy a Német-Római császárság belső bírósága törvénytelennek nyilvánította a Porosz Szövetséget, és elrendelte feloszlatását. A Szövetség azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és mint mind ilyen szervezet, illegalitásba vonult, és titkos szervezkedésbe kezdett. Azonban a gazdag városok polgárai tudták, hogy a profi lovagrendi katonákkal szemben a lázadásuk nem járhat sikerrel, ezért titokban a lengyel királlyal kötöttek szövetséget. IV. Kázmér támogatásáért cserébe felajánlották, hogy győzelmük esetén csatlakoznak a lengyel korona alá. 1454. februárjának elején a lázadók váratlanul megrohanták a lovagrendi várakat, és ezzel kezdetét vette a tizenhárom éves háború…
Néhány hónappal ezelőtt felmerült, hogy elevenítsük fel azt a régi hagyományt, amely még, az azóta jobb létre szenderült Sas Wargame Klubhoz kötődött. Nevezetesen azt, hogy havonta egy-egy szerdán játszunk egyet. Nos ebben a hónapban immár harmadszor került erre sor. És ha már a régi hagyományok, akkor már legyen retró a játék is, úgyhogy Kolos barátom lefújta a port a rég elfeledett Pro Gloria nevű XVIII. századi szabályról és a saját, és Ákos barátom serege segítségével rittyentett egy jó kis hétéves háborús csatát…