Német rohamcsapatok az első világháborúban
Amikor kitört az első világháború, mindkét oldal hadvezérei a támadó gyalogság tömegei által gyorsan kivívott győzelemben bíztak, de keserűen kellett csalódniuk. A kezdeti sikerek után a frontok megmerevedtek és a katonák elkezdték beásni magukat. Ezek a kezdetben vékony vonalak rövid idő alatt mélyen tagolt állásrendszerekké nőtték ki magukat, amelyeket erős tüzérség és egyre gyarapodó számú géppuskák védtek, amelyeket már nem lehetett pusztán a gyalogság, és pláne nem a lovasság rohamával áttörni. Ennek a patthelyzetnek a feloldására a front mindkét oldalán különböző jobb, rosszabb ötletek születek. Meglepő módon nem a németeknél, hanem a franciáknál vetődött fel az ötlet, hogy egy különleges rendeltetésű gyalogságot állítsanak fel erre a célra, azonban Laffargue kapitány ötlete süket fülekre talált és a süllyesztőbe került. Nagyjából ezzel egyidőben a német oldalon is felmerült az ötlet, de ott azt tett is követte és Calsow utász őrnagy parancsnoksága alatt fel is állították az első rohamzászlóaljat 1915. március 2-án. Az egység ugyan műszaki alapokon jött létre, de mégis inkább volt egy jelentős tűzerejű könnyűgyalogság. A zászlóalj első bevetése azonban balul sikerült, mivel nem a kiképzettségnek megfelelő feladattal, hanem egyszerű gyalogságként vetették be. Ez után váltás történt a zászlóalj élén, Erns Rohr, egy ízig-vérig gyalogsági tisztet nevezték ki parancsnoknak. Rohr átalakította az egységet és egy annak harcászatát is, de ami lényeges, hogy ezt meg tudta értetni a feletteseivel is. Ennek megfelelően a most már a kiképzettségnek megfelelő feladatot végrehajtó alakulat bevetése beváltotta a hozzá fűzött elvárásokat. Időközben a német vezérkar élén végbenő változások is segítették a rohamcsapatok fejlődését, és 1916 végétől egyre több új alakulatot állítottak fel és elhatározták, hogy minden tábori hadsereg kötelékében felállítanak egyet, ez szám szerint 16-ot jelentett. A rohamcsapatoknak nem csak a száma, hanem a feladatköre is bővült, feladatuk lett foglyok ejtése és a hagyományos gyalogság kiképzés az új harcászatra. Egy felderítő vállalkozás eredményeként pont egy ilyen rohamjárőr által ejtett foglyok révén értesült a német hadvezetés egy nappal előbb a britek arrasi harckocsi támadásáról. A rohamcsapatok szervezetileg és fegyverzetileg is fejlődtek, miközben a rohamszázadok száma kettőről négyre nőtt, rendszeresítésre került szervezetükben zsákmányolt 76mm-rs orosz gyalogsági ágyú is. A német rohamcsapatok a kiképzési feladatukba, nem csak a saját gyalogságot, hanem a szövetséges államok katonáit is bevonták, így lehetőséget adva a hasonló osztrák-magyar, bolgár és török alakulatok létrehozására.
Mielőtt a szombati csata részletes ismertetésébe kezdenék, el szeretném mondani, hogy ez az ütközet egy régóta tartó játéksorozat egyik eleme volt, ahol a játékosok folyamatosan gyarapították és csiszolták szabályismeretüket, egyre többet felhasználva a haladó szabályokból is. A sok gyakorlásnak hála ma már elértük, hogy egy-egy kör nagyjából 30-35 perc alatt zajlik le, de így is közel 8 órás, pizza és még több kávé elfogyasztása melletti egész napos elfoglaltságot jelent egy-egy ilyen játék, amely azonban sok izgalommal kárpótolja azt aki szán rá ennyi időt az életéből.
Nemrég teszteltük a 2. világháborús szabályrendszerünket a Vér és Acélt. Mivel nemrég volt a partraszállás évfordulója, na és persze olyan kifestett, kész seregeink voltak, a D-nap egyik momentumát választottuk. Belemehetnék, hogy mennyire történelmi volt a csata, de mivel ez egy szakaszléptékű, skirmish rendszer, így még akár meg is történhetett. Mindenesetre elképzelésünk szerint 1944. június 7-ét írtuk, és a brit csapatok megpróbáltak kitörni a hídfőből. 
Mostanában azt tapasztalom, hogy mások is elkezdtek érdeklődni a napóleon kori wargame iránt, csak éppen még nem találták meg a számukra megfelelő szabályt. Pedig aki ezt a korszakot választja, igazán dúskálhat a különböző szabályok között. Én nem szeretném, ha valaki úgy értelmezné ezt az írást, hogy ez az egyetlen és legjobb szabály, inkább úgy, hogy ez alapján el tudja dönteni, hogy kipróbálja, avagy sem. Hozzá kell tennem, hogy már ez előtt a szabály előtt is próbálkoztunk más szabályokkal, a Pro Gloriaval, a WAB Napoleonnal, de igazából egyik sem okozott osztatlan sikert a társaságunkban (megjegyzem ez sem tetszik mindenkinek, de többé kevésbé kezd elfogadottá válni).
Múlt nyáron volt szerencsém egy hetet eltölteni Krakkóban, ahol az érdeklődő számos hadtörténettel kapcsolatos látnivalót is megtekinthet. Sikerült is egy részüket megnéznem, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy még vissza kell térnem, mert jó párdolog kimaradt.
Mióta történelmi terepasztalos stratégiai játékokat játszok, többször szöget ütött a fejemben, hogy az adott kor magyar seregét meg kellene csinálni. Még ha soha nem is használom őket, legalább a magyarságtudatom miatt. Tervben van egy 2. világháborús magyar sereg, elsősorban a 1941-42-es évekre kihegyezve, egy korai 1. világháborús sereg, de gondolkodtam már valamilyen középkorin is. Igaz, utóbbi csak ötlet szintjén fogalmazódott meg bennem, a másik kettőért már lépéseket is tettem. Nemrég az Inkvizítoron közösen rendeltünk a Modelhobbies-től. Kaptam a kedvező ár adta lehetőségen és én a Strelets 1:72-es osztrák-magyar gyalogságát rendeltem.
Először is üdvözlet mindenkinek! Gyorsan egy pár szóban magamról. 2006 környékén ismerkedtem meg a terepasztalos stratégiai játékokkal. Warhammer 40000-rel kezdtem, mert akkor már régóta nagy rajongója voltam a világnak. Néhány évig csak ez jelentette számomra a wargame-et, bár kacsintgattam a Fantasy felé is, de sereget sohasem kezdtem gyűjteni. Habár gyerekkorom óta érdekel a hadtörténelem és a haditechnika, érdekes módon a történelmi wargame-ek nem vonzottak kezdetben. Sőt.
Az orosz/szovjet tengerészgyalogság gyökerei mintegy 70 évvel korábbra nyúlnak vissza történelemben, mint sokkal híresebb rokonáé az USMC-é. 1705. november 27-én I. Péter cár rendelete alapján felállítottak az első ezredet a Balti Flotta állományában, a hajókon való fedélzeti harc és partraszálló hadműveletek végrehajtásnak céljából. Az ezredek megnevezése tengerész személyzet lett (morszkaja ekvipazs). Az orosz tengerészgyalogság ezt a napot tekinti születése dátumának, amit minden évben meg is ünnepel. Ám az orosz tengerészgyalogság gyökerei ennél korábbra nyúlnak vissza, már 1669-ből maradtak fent feljegyzések, hogy az Orel nevü hajóra Iván Domozsirov 35 nyijzsnij-novgorodi íjászt telepített a fedélzeti harcra és esetleges parti rajtaütések végrehajtására.