Nógrád várának első említése Anonimustol származik: „Árpád vezér tanácsot tartván sok katonáthadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki. Ezeknek a hadba kelő katonáknak fejeivé és vezéreivé nagybátyjának Hüleknek két fiát, Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát a fejedelmi személyek egyikét. Az összes szlávok, annak a földnek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben mind meghódoltak nekik.”

Nos végül tegnap sikeresen megrendezésre került a Történelmi Terepasztalos Játékok Napja immár másodszor. A történet előzménye, hogy anno János barátom kért meg  többünket, hogy mennyünk el Győrbe, hogy más játékokat is megismertessünk az ottani klub tagságával, elősegítve azt, hogy kitalálják, merre is induljanak el. Erről a rendezvényről itt olvashattok részletesebben. Még csak szervezés alatt állt a győri rendezvény, már akkor elkezdtünk gondolkodni, hogy ezt akár tovább lehetne fejleszteni, és nem csak egyszeri alkalomnak kellene lennie. Szó szót követett, majd az okoskodás tett is követte, és augusztus 19-én, immár másodszor megrendezésre került a Történelmi terepasztalos Játékok Napja, immár Budapesten…

Mostanában úgy esett, hogy több időm van utazni így megkezdtem Magyarország várainak megismerését. Gyerekkorom óta vonzódom eme kőépítményekhez. Egyenlőre csak a Budapestről egyszerűen elérhetőket veszem sorba, de remélem jövőre távolabbiak is sorra kerülnek majd. Ennek sorába tartozik Csesznek vára is.

Már régóta játszom a gondolattal, hogy indítsak a blogon egy olyan sorozatot, amely a hadviselés, a hadszervezet, és a haditechnika, bizonyos háttér kérdéseivel boncolgatja több szempontból is körbejárva azokat. Mondhatom, hogy már évtizedek óta foglalkozok, a magam műkedvelő szintjén ezekkel a kérdésekkel, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy komoly szaklapokban, könyvekben mennyi helytelen szóhasználat fordul elő. Természetesen az a hosszú idő, amit a téma boncolgatásával foglalkoztam, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, vagyok, ezeknek a kérdéseknek a jó részét nem tanultam, hanem én is a különböző olvasmányaimból szedtem össze, így minden érdemi, alátámasztott kiegészítést, javítást szívesen veszek. Sajnos, azt veszem észre, hogy ezekben a forrásokban, ismeretterjesztő művekben, de az internetes fórumokban is számos ember, használ olyan katonai kifejezéseket, csak hogy szakszerűbbnek tűnjön, amelyek mögöttes tartalmával nincs kellően tisztában. Ezeket az írásokat, nekik és olvasóiknak szánom…

Mottó:

Elöljáróban, ha valaki ezeket a sorokat olvassa, és azt gondolja, hogy én ezt máshogy tudom, ne feledje, a hadszervezésben, mindenre van példa, és az ellentettjére is…

Ugyan az nap, amikor megmásztam a Kevélyek csúcsait, majd onnan leereszkedve megtekintettem az Egri csillagok egykori forgatási helyszínét a pilisborosjenői ál-egri várat még várt rám egy kisebb levezető túra. Miután visszatértünk a faluban hagyott kocsihoz, áthajtottunk a közeli Solymára. Nos barátném itt sem az egyszerűbb megoldást választotta, mármint autózunk a vár alá és nézzük meg, hanem egy újabb, igaz rövidebb séta várt rám…

Az overálba öltözött katonák ütemes léptekkel közelítették gépeiket a harmatos fűben. A szerelők már előkészítették olajzöld kétmotorosaikat, és már csak rájuk vártak. Már órák óta dolgoztak a gépeken, feltöltötték őket üzemanyaggal és bombákkal, amelyeket majd az ellenségre kell szórniuk. A parancsnokok, rövid ellenőrzés után átvették a gépeket a földi személyzettől, majd a legénységükkel együtt, elfoglalták helyüket a gépekben. A kelet-poroszországi mező csendjét hirtelen motorok zúgása töltötte be, ahogy a He 111-es bombázók motorjai sorra beindultak. Miután a motorok bemelegedtek a pilóták gázt adtak és hangjuk zúgásból bömbölésé erősödött. A gépek lassan megindultak a felszálló mező felé, sorban, egymás után. Amint a bombázók elérték a mezőt, ráfordultak, majd gázt adtak. A motorok zúgása bömbölésé erősödött. A bombázók megkezdték a felszállást. Az áramvonalas Heinkelek egymás után szakadtak el földtől. Már az emelkedés közben alakzatba rendeződtek majd délnek fordultak. Közben a karcsú vadászgépek, Messerschmittek zárkóztak fel melléjük. Immár együtt, bombázók és vadászok repültek a célpont felé. Az aznapi parancsi csak egy rövid mondatból állt: Irány Varsó!

Talán kevesen tudnak róla, de az 1917-ben függetlenné vált kis északi állam, Finnország is rendelkezett két csatahajóval. No nem olyan igazival csak azok kicsinyített másával, azaz parti páncélossal, amelyek rövid pályafutásuk alatt igen kalandos életutat jártak be…

Nos én csak néhány éve tudtam meg, hogy az Egri Csillagok ostromjeleneteinek egy része tőlem nem is olyan messze, a Pilisben található díszletvárban forgatták. A hely közelsége miatt elhatároztam, hogy meglátogatom, de erre egészen idáig várnom kellett. Eredetileg tömegközlekedéssel akartam megközelíteni a helyet, de aztán egy kedves rokonommal beszélve kiderült, hogy Ő is pont oda készül. Szó, szót követett és engedve kényelem-szeretetemnek rábíztam a túra megszervezését…

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Hidán Csaba László: Fegyverek magyar kézben (Unicus 2015.)

-Somogyi Győző: Az Árpádok hadserege 896-1301 (Zrínyi 2017.)

-Somogyi Győző: Magyar lovagkor 1301-1456 (Zrínyi 2017.)

-Vittorio Mussolini: Légi háború Abessziniában (Franklin Világjárók sorozat 1936.)

-A. I. Pokriskin: Háborús égbolt (Zrínyi 1972.)

-Michael Crichton: A 13. harcos (Kossuth 2015.) 

Tavaly tavasszal látogattam el először a  bécsi Go modelling kiállításra, és végül úgy alakult, hogy idén is sikerült kijutnom a burkusokhoz. Akkor nagyon tetszett, a bécsi Arsenálban megrendezett fesztivál, és elhatároztam, hogy újra meglátogatom. Mint tavaly, most is az erre szakosodott társasággal, a Go Forgo-val keltem útra, amely jutányos áron fuvarozott ki a kiállításra. Kora hajnalban indultunk, így a nyitásra meg is érkeztünk. Sajnos a parkolás nem volt egyszerű, mert idő közben az intézet körüli parkolókat a hivatal lefoglalta, de aztán sofőrünk megoldotta. Anikó bájos idegenvezetőnk, idén is megoldotta, hogy csoportos jeggyel mennyünk be, így hat euró helyett, csak négyet kellett fizetnünk fejenként.

Akik ismernek, azok tudják, hogy már gyerekkorom óta vonzódom a hajókhoz, és a hajózáshoz. Természetesen az ez irányú érdeklődésemet szerettem volna átvinni az asztali hadijátékba is. Ennek minden alapja megvan, hiszen több korszakhoz is rendelkezem miniatűr flottákkal, vagy éppen kétdimenziós hajókkal hála a juniorgeneral oldalnak. Azonban a hagyományos wargame-ekkel szemben igazán jó hajós játékot találni nagyon nehéz. Sajnos a legtöbb ilyen játék, vagy túl egyszerű, vagy ami gyakoribb nagyon bonyolult és ezért nagyon lassú játékmenettel jár. Nagyon nehéz igazán jó középutat találni a között, hogy a játék a végtelenségig le van egyszerűsítve, vagy a között, hogy éppen a hajó melyik része sérült és mekkora mértékben. Végül Gyuri barátom megismertetett egy olyan rendszerrel, és egy baráti körrel, akik bevezettek az Axis & Allies - War at Sea világába…

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Robert F. Dorr: Alpha Bravo Delta – Kézikönyv az Egyesült Államok Hadseregéről (Gold Book 2003.)

-Balogh Tamás, Csonkaréti Károly, Danyikó László, Daruka Norbert, Kaiser Ferenc, Krámli Mihály: Hajózni szükséges! – A magyar hadihajózás története (Zrínyi 2016.)

-Kenneth Macksey: Kesselring  (Hajja és Fiai 2001.)

-John Frayn-Turner: Az angliai csata (Hajja és Fiai 1999.)

-B. H. Liddell Hart: Stratégia (Európa 2002.)

1878. március 3-án orosz segítséggel Bulgáriának sikerült leráznia az ottomán rabigát és függetlenné vált. Mint minden önálló állam, Bulgária is megkezdte egy haderő felállítását, amellyel biztosíthatta szuverenitását. Még abban az évben felállításra kerültek a szárazföldi haderő első egységei. Majd 1899. január 13-án megalapították a Bolgár Haditengerészetet is. Hamarosan meg is kezdték az első hajóegységek beszerzését. 1904-ben hat torpedónaszádot rendeltek a francia Schneider cégtől, amelyek egyike a Drazki névre hallgatott…

Mindenki Hadtudománya Szabadegyetem

2018. január 11. 17:00 - 19:00

Dr. Koller József dandártábornok: Magyar katonai repülők Afganisztánban

 Új típusú kihívások jelentek meg a biztonsági környezetben: a legtöbb esetben a katonai stratégák az aszimmetrikus hadviselés és az ezekre adandó válaszlépések problémakörével találkoznak.

A haderőnek alkalmazkodni kellett ezek következményeihez. Felértékelődött a többnemzeti alkalmi harci kötelékek szerepe, illetve a szárazföldi erők helikopterekkel történő támogatása a műveletekben. Előadásunk során megvizsgáljuk, hogy milyen szerepet töltenek be a magyar helikopterek Afganisztánban, illetve milyen kihívások elé állítják a pilótákat a szélsőséges időjárási körülmények, valamint beszélünk arról is, hogy milyen eljárási módok és technológiák alkalmazhatók e gondok leküzdésére.

Stefánia Palota 1143 Budapest, Stefánia út 34-36.

Helyszín: Pódium bár

A belépés díjtalan!

 __________________________________________________________________________

 Missziós történetek

2018. január 25. 17:00 - 20:00

Magyar katonák Vietnámban

 Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után megalakult magyar fegyveres erők első

nemzetközi békefenntartó-béketeremtő missziója a vietnámi háború utáni volt.

A konfliktus lezárása érdekében a szemben álló felek 1973. januárjában megállapodást

írtak alá Párizsban, és az ennek következtében kialakult fegyverszünet elősegítésére

létrehozták a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelőbizottságot. Ebbe a bizottságba hazánk is meghívást kapott. 1973. január 26. és 1975. március 9. között, három váltásban 636 magyar szolgált Vietnamban. Köztük katonák, határőrök, polgári alkalmazottak és diplomaták.

Mivel 1973. január 26-án indult az első váltás, így a 45. évforduló alkalmából megemlékezést tartunk a Missziós történetek keretein belül.

Bevezető: Dr. Botz László nyá. altábornagy, a Magyar-Vietnámi Baráti Társaság elnöke, az első váltás tagja;

Megemlékező: Hajdú László nyá. ezredes, az első váltás tagja.

 Stefánia Palota 1143 Budapest, Stefánia út 34-36.

Helyszín: Gobelin terem

A belépés díjtalan!

  __________________________________________________________________________

 Kedves Mindenki!

Az új esztendő első HM HIM Hadtörténelmi Délutánok rendezvénye keretében Számvéber Norbert tart előadást, amelynek címe:

Szovjet páncélosok harctevékenysége a "Südwind" hadműveletben, levéltári források alapján.

Időpont és helyszín:

 HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Kapisztrán tér 2-4., Budapest 1014), Díszterem (2. emelet)

2018. január 27., 13:30–17:00

Az előadást a szokott módon a fórumrész követi. 
Ezt követően, 15:30-tól a rendezvény "Műhely" részében Számvéber Norbert kötetlen beszélgetés keretében dedikálja "Páncélosok a Dunántúlon" című kötetét azok számára, akik a kötet tavaly év végi bemutatójára nem tudtak eljönni.

A rendezvény előzetes regisztráció nélkül, díjmentesen látogatható.

Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre…

-Dombrády Lóránd: A magyar hadigazdaság a második világháború idején (Petit Real 2003.)

-Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban (Osiris 2004.)

-Becze Csaba: Az arany sas nyomában - Szilaj Varga Gyula és a magyar gyorsbombázók a II. világháborúban (Puedlo 2008.)

-Billnitzer Ernő: Két világháború emlékei (Akadmédia 2017.) 

Már évek óta terveztem, hogy egyszer ellátogatok Pozsonyba, az ottani év végi makettező fiesztára, a Plastic Winterre, vagy ahogy ott mondják a Plastikova Zima-ra. Szerencsére a kedvenc utazási irodám már évek óta szervez oda buszos kirándulást, igen csak elérhető áron. Sajnos a rendezvény az elmúlt években, általában ütközött más programjaival, ahol gyakorlatilag kötelező a megjelenésem. Természetesen, november utolsó szombatja ismét a Hadtörténelmi Délutánokkal esett egy időbe, de úgy döntöttem, most az egyszer kihagyom, és inkább a szlovák fővárosba látogatok el…