Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Hermann Róbert (szerkesztő): Fegyvert s vitézt… - A magyar hadtörténelem nagy csatái (Corvina 2003.)

-Róbel Sándor: A legrégebbi ország (Cigle 2013.)

-Torrente del Bosque (Géczi Zoltán): Japán shógunok titokzatos élete (Vagabund 2005)

-Blazsek Attila, Sárhidai Gyula: Világtengerek farkasai – Tengeralattjárók 1939-1945 (Kornétás 2017.)

-David Fairbank White: Keserű óceán – Csaták az Atlanti-óceánon 1939-1945 (Goldbook 2009.)

-V.G. Jan: Dzsingisz kán (Európa 1977.)

Ha szeptember utolsó hétvégéje, akkor Niepolomice. Immár negyedszer látogattam meg ezt a nagyszerű fesztivált. Ugyan a tavalyit elmosta az eső és most is várható volt, de végül sikerült a látogatást szárazon megúszni.

Ilyenkor szeptember végén rendszeresen el szoktam látogatni Lengyelország egykori fővárosába, Krakkóba. Szeretem ezt a várost, viszonylag könnyű megközelíteni, és mindig barátságos. A városba nagyon sok ismert és kevésbé ismert történelmi emlékhely van, amelyeket érdemes megtekinteni, illetve nagyon sok olyan, amelyeket ott helyben fedez fel az utazó. Anélkül, hogy előre szaladnák, természetesen lesz még beszámoló az ott látottakról, de nem most. A mostani téma az immár 13. alkalommal megrendezett Pola Chwaly fesztivál.

Valamikor a XIX. század végén egy olyan fegyver jelent meg, amely valóban forradalmasította a hadviselést. Ugyan a messze hordó vontcsövű puskák elterjedésével már a francia-porosz háború folyamán a hadvezérek kénytelenek voltak szembesülni, hogy a tömött oszlopokban való rohamozás már a múlté. A tömött alakzatok fellazultak és lassan a gyalogság kénytelen volt csatárláncba fejlődni. Az ipari forradalom teljesen átalakította a hadsereget és a hadviselést. Egyre több embert lehetett felszerelni és egyre jobban szét lehetett húzni az arcvonalat. A csataterek kiszélesedtek, de döntést továbbra is a roham lökőerejével kívánták kivívni a hadvezérek. Ez azonban azt jelentette, hogy ugyan a tömött alakzatok fellazultak, de a döntés miatt, még mindig egy viszonylag szűk helyen kellett támadni sok gyalogossal, mert a tűzerőt csak így lehetett összpontosítani. Azonban, ekkor a XIX. század végén egy amerikai feltalálónak az üzlettársa azt javasolta: „Ha pénzt akar keresni, akkor valami olyat találjon ki, amivel az európaiak egymás torkát elvághatják, és gazdag ember lesz.” A feltaláló, akit Hiram Maximnak hívtak, megfogadta a tanácsot, és megszületett a géppuska, ami aztán végleg átalakította a csatamezőket…

Nógrád várának első említése Anonimustol származik: „Árpád vezér tanácsot tartván sok katonáthadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki. Ezeknek a hadba kelő katonáknak fejeivé és vezéreivé nagybátyjának Hüleknek két fiát, Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát a fejedelmi személyek egyikét. Az összes szlávok, annak a földnek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben mind meghódoltak nekik.”

Nos végül tegnap sikeresen megrendezésre került a Történelmi Terepasztalos Játékok Napja immár másodszor. A történet előzménye, hogy anno János barátom kért meg  többünket, hogy mennyünk el Győrbe, hogy más játékokat is megismertessünk az ottani klub tagságával, elősegítve azt, hogy kitalálják, merre is induljanak el. Erről a rendezvényről itt olvashattok részletesebben. Még csak szervezés alatt állt a győri rendezvény, már akkor elkezdtünk gondolkodni, hogy ezt akár tovább lehetne fejleszteni, és nem csak egyszeri alkalomnak kellene lennie. Szó szót követett, majd az okoskodás tett is követte, és augusztus 19-én, immár másodszor megrendezésre került a Történelmi terepasztalos Játékok Napja, immár Budapesten…

Mostanában úgy esett, hogy több időm van utazni így megkezdtem Magyarország várainak megismerését. Gyerekkorom óta vonzódom eme kőépítményekhez. Egyenlőre csak a Budapestről egyszerűen elérhetőket veszem sorba, de remélem jövőre távolabbiak is sorra kerülnek majd. Ennek sorába tartozik Csesznek vára is.

Már régóta játszom a gondolattal, hogy indítsak a blogon egy olyan sorozatot, amely a hadviselés, a hadszervezet, és a haditechnika, bizonyos háttér kérdéseivel boncolgatja több szempontból is körbejárva azokat. Mondhatom, hogy már évtizedek óta foglalkozok, a magam műkedvelő szintjén ezekkel a kérdésekkel, és még mindig nem tudtam megszokni, hogy komoly szaklapokban, könyvekben mennyi helytelen szóhasználat fordul elő. Természetesen az a hosszú idő, amit a téma boncolgatásával foglalkoztam, nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen, vagyok, ezeknek a kérdéseknek a jó részét nem tanultam, hanem én is a különböző olvasmányaimból szedtem össze, így minden érdemi, alátámasztott kiegészítést, javítást szívesen veszek. Sajnos, azt veszem észre, hogy ezekben a forrásokban, ismeretterjesztő művekben, de az internetes fórumokban is számos ember, használ olyan katonai kifejezéseket, csak hogy szakszerűbbnek tűnjön, amelyek mögöttes tartalmával nincs kellően tisztában. Ezeket az írásokat, nekik és olvasóiknak szánom…

Mottó:

Elöljáróban, ha valaki ezeket a sorokat olvassa, és azt gondolja, hogy én ezt máshogy tudom, ne feledje, a hadszervezésben, mindenre van példa, és az ellentettjére is…

Ugyan az nap, amikor megmásztam a Kevélyek csúcsait, majd onnan leereszkedve megtekintettem az Egri csillagok egykori forgatási helyszínét a pilisborosjenői ál-egri várat még várt rám egy kisebb levezető túra. Miután visszatértünk a faluban hagyott kocsihoz, áthajtottunk a közeli Solymára. Nos barátném itt sem az egyszerűbb megoldást választotta, mármint autózunk a vár alá és nézzük meg, hanem egy újabb, igaz rövidebb séta várt rám…

Az overálba öltözött katonák ütemes léptekkel közelítették gépeiket a harmatos fűben. A szerelők már előkészítették olajzöld kétmotorosaikat, és már csak rájuk vártak. Már órák óta dolgoztak a gépeken, feltöltötték őket üzemanyaggal és bombákkal, amelyeket majd az ellenségre kell szórniuk. A parancsnokok, rövid ellenőrzés után átvették a gépeket a földi személyzettől, majd a legénységükkel együtt, elfoglalták helyüket a gépekben. A kelet-poroszországi mező csendjét hirtelen motorok zúgása töltötte be, ahogy a He 111-es bombázók motorjai sorra beindultak. Miután a motorok bemelegedtek a pilóták gázt adtak és hangjuk zúgásból bömbölésé erősödött. A gépek lassan megindultak a felszálló mező felé, sorban, egymás után. Amint a bombázók elérték a mezőt, ráfordultak, majd gázt adtak. A motorok zúgása bömbölésé erősödött. A bombázók megkezdték a felszállást. Az áramvonalas Heinkelek egymás után szakadtak el földtől. Már az emelkedés közben alakzatba rendeződtek majd délnek fordultak. Közben a karcsú vadászgépek, Messerschmittek zárkóztak fel melléjük. Immár együtt, bombázók és vadászok repültek a célpont felé. Az aznapi parancsi csak egy rövid mondatból állt: Irány Varsó!

Talán kevesen tudnak róla, de az 1917-ben függetlenné vált kis északi állam, Finnország is rendelkezett két csatahajóval. No nem olyan igazival csak azok kicsinyített másával, azaz parti páncélossal, amelyek rövid pályafutásuk alatt igen kalandos életutat jártak be…

Nos én csak néhány éve tudtam meg, hogy az Egri Csillagok ostromjeleneteinek egy része tőlem nem is olyan messze, a Pilisben található díszletvárban forgatták. A hely közelsége miatt elhatároztam, hogy meglátogatom, de erre egészen idáig várnom kellett. Eredetileg tömegközlekedéssel akartam megközelíteni a helyet, de aztán egy kedves rokonommal beszélve kiderült, hogy Ő is pont oda készül. Szó, szót követett és engedve kényelem-szeretetemnek rábíztam a túra megszervezését…

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Hidán Csaba László: Fegyverek magyar kézben (Unicus 2015.)

-Somogyi Győző: Az Árpádok hadserege 896-1301 (Zrínyi 2017.)

-Somogyi Győző: Magyar lovagkor 1301-1456 (Zrínyi 2017.)

-Vittorio Mussolini: Légi háború Abessziniában (Franklin Világjárók sorozat 1936.)

-A. I. Pokriskin: Háborús égbolt (Zrínyi 1972.)

-Michael Crichton: A 13. harcos (Kossuth 2015.) 

Tavaly tavasszal látogattam el először a  bécsi Go modelling kiállításra, és végül úgy alakult, hogy idén is sikerült kijutnom a burkusokhoz. Akkor nagyon tetszett, a bécsi Arsenálban megrendezett fesztivál, és elhatároztam, hogy újra meglátogatom. Mint tavaly, most is az erre szakosodott társasággal, a Go Forgo-val keltem útra, amely jutányos áron fuvarozott ki a kiállításra. Kora hajnalban indultunk, így a nyitásra meg is érkeztünk. Sajnos a parkolás nem volt egyszerű, mert idő közben az intézet körüli parkolókat a hivatal lefoglalta, de aztán sofőrünk megoldotta. Anikó bájos idegenvezetőnk, idén is megoldotta, hogy csoportos jeggyel mennyünk be, így hat euró helyett, csak négyet kellett fizetnünk fejenként.

Akik ismernek, azok tudják, hogy már gyerekkorom óta vonzódom a hajókhoz, és a hajózáshoz. Természetesen az ez irányú érdeklődésemet szerettem volna átvinni az asztali hadijátékba is. Ennek minden alapja megvan, hiszen több korszakhoz is rendelkezem miniatűr flottákkal, vagy éppen kétdimenziós hajókkal hála a juniorgeneral oldalnak. Azonban a hagyományos wargame-ekkel szemben igazán jó hajós játékot találni nagyon nehéz. Sajnos a legtöbb ilyen játék, vagy túl egyszerű, vagy ami gyakoribb nagyon bonyolult és ezért nagyon lassú játékmenettel jár. Nagyon nehéz igazán jó középutat találni a között, hogy a játék a végtelenségig le van egyszerűsítve, vagy a között, hogy éppen a hajó melyik része sérült és mekkora mértékben. Végül Gyuri barátom megismertetett egy olyan rendszerrel, és egy baráti körrel, akik bevezettek az Axis & Allies - War at Sea világába…

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Robert F. Dorr: Alpha Bravo Delta – Kézikönyv az Egyesült Államok Hadseregéről (Gold Book 2003.)

-Balogh Tamás, Csonkaréti Károly, Danyikó László, Daruka Norbert, Kaiser Ferenc, Krámli Mihály: Hajózni szükséges! – A magyar hadihajózás története (Zrínyi 2016.)

-Kenneth Macksey: Kesselring  (Hajja és Fiai 2001.)

-John Frayn-Turner: Az angliai csata (Hajja és Fiai 1999.)

-B. H. Liddell Hart: Stratégia (Európa 2002.)

1878. március 3-án orosz segítséggel Bulgáriának sikerült leráznia az ottomán rabigát és függetlenné vált. Mint minden önálló állam, Bulgária is megkezdte egy haderő felállítását, amellyel biztosíthatta szuverenitását. Még abban az évben felállításra kerültek a szárazföldi haderő első egységei. Majd 1899. január 13-án megalapították a Bolgár Haditengerészetet is. Hamarosan meg is kezdték az első hajóegységek beszerzését. 1904-ben hat torpedónaszádot rendeltek a francia Schneider cégtől, amelyek egyike a Drazki névre hallgatott…