A tüzérség, a csataterek királynője, amióta a XIV. század közepén először hallatta hangját a harcmezőn, fokozatosan egyre nagyobb szerepet töltött be. Mire beköszöntött a XIX. század, Napóleon, az egykori tüzértiszt, olyan tökélyre fejlesztette, alkalmazását, hogy a puszta tűzereje összpontosításával és manőverezésével diadalt diadalra halmozott. Az ipari forradalom olyan mértékben tette elérhetővé az egykor csak a leggazdagabb uralkodók által megfizethető fegyvert, hogy a modern korban, egészen a második világháborúig eme fegyvernem okozta a legnagyobb pusztítást az ellenség soraiban a harcmezőkön. Azonban az amerikai polgárháború egy ritka kivétel volt, ebben a folyamatos fejlődésben. Sajátos okokból a tüzérség itt nem mutathatta meg oroszlánkörmeit, de ettől függetlenül, mint oly sok esetben, számos újdonsággal és érdekességgel is szolgált…
(a karikatúra az Iron Mitten oldalról származik)
Végül úgy alakult, hogy a Forgó Travel szervezte út keretében sikerült kijutnom a bécsi Go Modelling kiállításra. A makett-verseny és –kiállítás sajátos hangulatát az adja meg, hogy az Arzenálban, vagyis az Osztrák Hadtörténeti Múzeum (Heers Geschichte Museum) falai között rendezik meg. Volt egy kis ellenérzésem, az utazással kapcsolatban, mert alapvetően én a múzeumra voltam kíváncsi és tartottam tőle, hogy a makett-kiállításra sereglők miatt, majd nehezen tudok fényképezni. Nos lássuk, hogy mennyire váltak valóra az előzetes félelmeim…
Nos végül is hosszú egyeztetés után, amibe beletartozott több telefon és egy 58 levélből álló üzenetfolyam, végül február utolsó vasárnapján sort keríthettünk, a már december vége óta tervezett első világháborús Bolt Action-os játékunk visszavágójának, amiről 
Ha az olasz katona kerül szóba, akkor a legtöbb ember előtt, egy nevetséges figura jelenik meg, akinek a legfőbb gondja, hogy minél előbb megadja magát. Azonban szerintem ennél sokkal árnyaltabb a kép. Valóban Mussolini személye és megjelenése miatt, a felületes szemlélőben kialakulhatott egy ilyen kép az olasz hadseregről, amelyre bizony rászolgált, ha csak a görögországi hadjáratát szemléljük. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy az olasz haderő nem csak 1935. és 1943. között létezett, és bizony az olasz hadsereg számos olyan történelmi egységgel is rendelkezett, és rendelkezik, amelyeket ha rátermett tisztek vezettek, és megfelelően elláttak, akkor bizony megállták a helyüket. Ezek közül szeretnék most bemutatni egyet…
A Visztulától keletre elterülő táj egyhangúság csak néhány kisebb domb és számos erdő törte meg. Deblin felszabadítása után, már csak alig 100 kilométer választotta el a 
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Ha december első hétvégéje, akkor immár régóta Games Day. Gondolom, nem kell különösebben bemutatnom a blog olvasóinak hazánk legnagyobb hadijátékos rendezvényét. Sajnos, munkám miatt, az utóbbi két találkozón nem lehettem ott, de végre három év után ismét úgy alakult, hogy ellátogathattam Újpestre. Fogadjátok szeretettel szigorúan szubjektív élménybeszámolómat.
Anno biztos, hogy sokunkat elbűvölt az Onedin család kezdő képsorai, amikor Hacsaturján Spartacusára beúszott egy gyönyörű fehér hajó, széltől duzzadó vitorlákkal. Ma, a számítástechnika korábban, azt gondolhatnánk, hogy ezek a vitorlások, amely a XIX. században egy korszak végét jelentették, már teljesen eltűntek a tengerekről, kiszorították őket, a fekete füstöt okádó gőzösök, de nem. Ezek a nagy vitorlások ma is virágkorukat élik, és több mint 50 járja a világtengereket különböző feladattal. Természetesen ma már nem teát hoznak Kínából, vagy Indiából, hanem kalandvágyó, és pénzes turistákat szállítanak a romantikus karibi vizekre. A hajók egy másik részét viszont iskolahajóként alkalmazzák. Még ma is számos haditengerészet gondolja úgy tengerésztisztjeik kiképzésének alapjait, ilyen hajókon kell elsajátítaniuk, köztük az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete is…
Elérkezett az idő, hogy mind a déli, mind az északi seregem is megkapja az utánpótlását, hiszen a kegyetlen testvérháború vérszivattyúja újabb áldozatokat kívánt. A meglévő egységeim mellé szerencsémre a tavalyi Games-Day-en igen jutányos áron sikerült beszereznem egy újabb doboz gyalogost, illetve még kifestésre vártak a zuávok, ezek segítségével a meglévő két déli századomat is ki tudtam egészíteni, illetve a hasaló figurákból mindkét oldal kaphatott egy-egy mesterlövész ezredet is. De lássuk melyek is az új ezredek, amelyeket sikerült csatarendbe állítanom…
Tavaly voltam először ezen a rendezvényen, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ha tehetem, máskor is meglátogatom. Nos úgy alakult, hogy nem kellett sokat várnom és idén is eljutottam oda. A Pola Chwaly-t (ejsd: pola fvali) már tizenegyedszer rendezték meg, úgyhogy egy bejáratott fesztiválnak számít, ami a résztvevők magas számán is meglátszott…
Már régen foglalkoztatott a gondolat, hogy tereptárgyakat kellene gyártanom a játékhoz. Az idei nyári szabadságom alatt, úgy alakult, hogy sikerült megvalósítanom ezen elhatározásomat. Az ez irányú tapasztalataimat szeretném megosztani, amolyan képes formában, hátha valaki kedvet kap, és azt mondja, ilyet én is tudok készíteni, sőt jobbat…
Mióta májusban az oroszok teuton földre léptek, nem csaptunk össze, de ami késik, nem múlik, augusztusban ismét eljött az idő, hogy folytassuk a nagy északi keresztes háborút. Mióta neki kezdtünk nagyot fordult a világ. A kezdeti német sikerek a végére kudarccá váltak. A legutolsó összecsapásunkkor a keresztes sereg gyakorlatilag teljesen megsemmisült. A két oldal, az játszmákat nézve döntetlenre állt, úgy hogy ideje volt, hogy megnézzük merre leng az inga legközelebb...
Valamikor majdnem négy éve Ghulkkal és Vadásszal meglátogattam a Hadtörténeti Múzeumot, amelyről azóta Angliába szakadt barátom írt is