Május első hétvégéjén Székesfehérváron megrendezésre került egy makett-show, amelyre meghívást kaptunk Szakával, hogy tartsunk egy hadijáték bemutatót is. A makett-show minden napján nem tudtunk ott lenni, de vasárnap megtartottuk a bemutató csatát (szerencsére volt érdeklődő is szép számmal).
A lengyelekkel Szaka védekezett én pedig a német erőkkel próbáltam meg elfoglalni a várost.
A makett-show-ról bővebben: http://feol.hu/hirek/harci-gep-24-ora-alatt-1541903
A Francia Idegenlégió sok híres alakulattal rendelkezett, ezek közül talán a legismertebbek az ejtőernyős ezredek, az 1e és a 2e REP és a második világháborúban a Szövetségesek oldalán harcoló 13. féldandár a 13e DBLE. Ezeket az alakulatoknak a történetét számos helyen olvashatjuk akár magyarul is. Ezen híres egységek fénye elhomályosítja a Francia Idegenlégió 6. gyalogezredének történetét, amely amúgy is igen csak kurta. Ugyanakkor egy bizonyos okból mégis erre az alakulatra esett a választásom, mivel ez az egység volt az, amely a Vichy Franciaország lobogója alatt fegyverrel szállt szembe a szövetségesekkel Szíriában 1941 nyarán. Már régóta érdekel – több más egzotikus hadszíntéren zajló hadjárat mellett – a szíriai-libanoni is, amelyről a terveim szerint később majd részletesebben is próbálok írni. Ez volt az egyik olyan háború, ahol mindkét oldalon áldozták vérüket francia katonák…
1945 májusában, nem sokkal a második világháború európai befejezése után Georgij Konsztantinovics Zsukov marsall és más katonai vezetők elemezték a berlini hadműveletek jelentéseit. Az 1. Belorusz Front vezérkari főnöke, Mihail Szergejevics Malinin vezérezredes a beérkező jelentések alapján kijelentette, hogy köszönet illeti a Szovjetunió bátor tengerészeit, akik hősi küzdelmükkel járultak hozzá a végső győzelemhez, és akik nélkül nem lehetett volna végrehajtani a kiszabott feladatokat. Ezt az érdemet három tucat tengerész harcolta ki, akiket Mihail Kalinin hadnagy vezetett és a Szovjet Haditengerészet legkisebb hajóin harcoltak az ellenség ellen. Ezt a hajót a háború kitörése előtt még NKL-27 néven ismerték.
Általában a második világháború, a német fegyveres erők, vagy akár a páncélosok és azok hadviselése iránt érdeklődők bizonyára ismerik Michael Witmann nevét. Ugyancsak sokan vannak, akik már hallottak Ernst Barkmannról, vagy Otto Cariusról. Ugyanakkor érdekes módon minden idők legtöbb ellenséges páncélos megsemmisítését elérő férfiúról annál kevesebben.
Kurt Knispel törzsőrmesterről, aki halálakor 168 igazolt és 27 igazolatlan kilövéssel rendelkezett, amiből 42-t harckocsi-parancsnokként, 126-t pedig lövegirányzóként ért el szinte alig lehet adatot, vagy éppen olyan fényképet találni ami őt ábrázolja, vagy egyáltalán kapcsolódik a személyéhez (a három Knispelt ábrázoló kép mellett a blogbejegyzésben szereplő másik öt, az alakulatához az 503-asokhoz köthető). Ugyan jelent meg róla életrajzi könyv, de az angol wikipedia is alig ír róla valamit, a német meg jószerével csak az életrajzi és szolgálati adatokat közli. Pedig nem csak kiemelkedő eredményei, hanem azért is érdeklődésünkre tarthatna számot, mivel harcolt hazánk területén is.
Úgy gondolom, élete és katonai pályafutása megérdemli, hogy amennyire tőlem telik megemlékezzek róla, és egy kicsit rá irányítsam a figyelmet, amely sajnos nagyon sok, amúgy a téma iránt érdeklődő előtt is árnyékban maradt.
Tavalyi prágai látogatásom során a Cseh Hadsereg kezelésében lévő három múzeumot is felkerestem, ezek közül kettőről, a Kbely Repülőmúzeumról és a Lesanyi Haditechnikai Múzeumról már írtam, úgyhogy következzen a harmadik ismertetése. A két technikai múzeum mellet, Prágában található még egy intézmény a Zizkov hegyen, közel a belvároshoz, amely a korábban ismertetett múzeumokkal ellentétben nem annyira technikai, hanem inkább történeti jellegű. Mint a neve is mutatja a Hadsereg Múzeuma, a néhai csehszlovák haderő történetéből egy alig ötven éves időszakot mutat be a látogatóknak.
A Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény által megrendezett IV. Ólomkatona és Hadijáték bemutatón lejátszott két 20 mm-es méretarányú csata egyikének leírását teszem most közzé. A csata saját szabály alapján játszódott. A szabályban minden a csatát érintő körülményt (időjárástól kezdve a szerezhető pontokig) rögzítünk, így most ezek is bemutatásra kerülnek, hogy tisztább legyen a kép az olvasó előtt.
Anno magyar könyvkiadás a rendszerváltás előtt, nem halmozta el olvasóit olyan második világháborúról szóló könyvekkel, amely nem a keleti fronttal, vagy uram bocsá nem szovjet, vagy a szocialista táborban élő szerző tollából született. Azért voltak persze kivételek, mint Len Deighton 1983-ban megjelent Vadászrepülők című könyve, amit rongyosra olvastam (a másik ilyen sikerkönyv a korosztályomnál Walter Lord Hihetetlen győzelme volt, amit szintén legalább egy tucatszor olvastam el). Aki kezébe vette a fent említett könyvet, annak az jelenet biztos emlékezetes maradt, amikor az RAF 111. Hurricane-ekkel felszerelt százada először bocsátkozott harcba:
„A Hurricane század azzal szerzett hírnevet, hogy újszerű taktikát alkalmazott. A német vadászrepülők a szemtől szembeni légi párharcot kedvelték. A Hurricane-ek viszont csatasorban, egymás mellett repültek, és nyílegyenesen a német bombázóköteléknek tartottak. Ez a támadás rendszerint azzal járt, hogy sikerült felbomlasztani a német alakzatot, de az azt követő párharcokban a 111. repülőszázad annyi Hurricane-t veszített, hogy a pilóták kételkedni kezdtek e módszer célszerűségében.”
Ilyen antré mellett, azt hiszem nem véletlen, hogy a 111-esek az egyik kedvenc repülőalakulatom, így szentelek nekik néhány sort...
Április 27-én, negyedik alkalommal került megrendezésre a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény termeiben az Ólomkatona és Hadijáték Bemutató című rendezvény. Sajnos csekély számú látogató volt, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy remek csatákat vívjunk.
A két nagy asztal mellett fel volt állítva két kicsi is, amelyeken festett terepen 28 mm-es figurákkal és méretre vágott hurkapálcákkal (ezek jelölték a lőtávot, és a mozgási távot) lehetett próbálgatni a kicsiknek, hogy milyen is az asztali hadijáték. Szintén a fiatalabb korosztály számára került felállításra egy asztal, ahol előre nyomtatott papír repülőket vágtak, ragasztottak az érdeklődők, és végül az udvaron ki is próbálták őket repülés közben.
Nem szeretem az önünneplést, de most egy kicsit kivételt teszek. Pontosan egy évvel ezelőtt 2012. május 9-én indítottam útjára a blogot, ami miatt úgy gondolom, hogy érdemes elkészítenem némi számvetést. Ígérem ez nem lesz szokásom, majd legközelebb 2022. május 9-én fogok ilyet újra tenni.
Az elmúlt egy év alatt sikerült hatunknak, akik itt publikáltak elkövetniük 66 hosszabb rövidebb bejegyzést. Ebből Bogesz 7, Petyo 6, IGábor 1, Ghulk 1, Krisztián 1 (közös) és jómagam 51 poszttal vettem ki a részem. Ez úton szeretném megköszönni nekik, hogy segítettek abban, hogy tartalommal tudtam megtölteni az oldalt és az eredeti célkitűzésemet, a heti legalább egy bejegyzéses ütemet tartani tudtam! Remélem a továbbiakban is a segítségemre lesznek, illetve újabb személyek is csatlakoznak hozzájuk.
E röpke egy év alatt próbáltunk több-kevesebb sikerrel kiegyenlítetten tudósítani a hadtörténelem, a haditechnika, és a wargame világáról. De lássunk egy kis unalmas statisztikát és a jövőt. Az elmúlt egy esztendőben megpróbáltunk bemutatni 5 háborút és csatát, 8 hadsereget, vagy katonai alakulatot illetve 15 hadihajót. Kisebb-nagyobb leírás szólt 16 páncélosról, gépjárműről és lövegről, gyakran a hozzájuk kapcsolódó makett bemutatásával együtt. Szintén ezekhez a leírásokhoz kapcsolódott 14 könyv ajánlása is.
A játék vonal, ugyan az utóbbi időben kissé háttérbe szorult, amit majd orvosolni szeretnék, de azért 13 bejegyzés szólt ezzel kapcsolatban, amelyből 8 volt haditudósítás.
Szerettem volna, ha programokat is ajánlunk, illetve a már lezajlottakról tudósítunk, szám szerint tucatnyi ilyen bejegyzés született, amelyek nagy része a Hadtörténelmi Délutánokról szólt, de tudósítottunk a Games Dayről és néhány makett kiállításról is. Ugyanide tartozik azon szándékom, hogy bemutassunk különböző múzeumokat, gyűjteményeket. Az elmúlt évben sikerült is 3 ország 5 ilyen intézményéről hosszabban-rövidebben írni.
A jövőben is szeretném ezt a vonalat követni, és szeretném, ha erre a már ismert szerzők mellett mások is a segítségemre lennének. Szeretném a heti legalább egy friss poszt ütemet továbbra is tartani. A jövőben a hajók mellett több páncélost és repülőt is be fogok majd mutatni. Talán az év második felében sikerül több időt szakítanom a hobbira, ami által szaporodhatnak a haditudósítások, és seregszemlék. Szeretnék még további múzeumokat, kiállításokat is megmutatni. Néhány kisebb háború és csataleírás mellett, tervezek további, akár több részes cikkeket is ebben a témában, főként a XIX. és a XX. századból, de szeretnék cikkeket a korábbi korokból is, bár ebben majd segítségemre lesz szükségem. Különböző fázisban van több, brit, szovjet és olasz katonai alakulatról szóló cikk, amelyek, majd az elkövetkező időben fokozatosan fognak megjelenni.
Még egyszer szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik segítettek az oldal tartalommal való megtöltésében, azoknak, akik inspiráltak az elindításában és segítettek a megjelenítés finomításában, és természetesen nektek is kedves olvasóink, akik megtiszteltetek és meglátogattátok az oldalt és elolvastátok a bejegyzéseinket, cikkeinket!
Ambasa
HMS Agincourt
A HMS Agincourt egyedülálló a csatahajók között, nem volt más olyan dreadnought, amely hét lövegtoronnyal és összesen tizennégy nehézágyúval rendelkezett volna. Ez egyedi, semelyik más csatahajóval össze nem téveszthető megjelenést kölcsönzött ennek a páncélozott óriásnak. Amikor elkészült nem volt nála nagyobb vízkiszorítású, hosszabb és több lövegtoronnyal rendelkező csatahajó.
A háború első időszaka
Az európai közvélemény elsöprő francia offenzívát várt, azonban a mozgósítás és a hadsereg felvonulása közben tapasztalt hibák miatt erre azok nem voltak képesek. Július 24-én Metzben alig 200.000 katonát tudtak csak összevonni, és ez az erő a háború előtti tervek végrehajtására elégtelen volt. A háborút közvetlenül megelőző átszervezés sem kedvezett, a helyzetnek, de a franciák, tudták, hogy már csak belpolitikai okokból is valamit fel kell mutatni.
Augusztus 2-án a franciák hat hadosztálya támadásba lendült Saarbrücken ellen, amelyet egy német ezred védett, némi lovas támogatásával. A franciák 88 fős veszteség mellett, amiből 11 volt halott, elfoglalták a várost övező dombokat, de a városba nem vonultak be.
Időközben a németek is megérkeztek a hadszíntérre, a jobb szárnyon a I. és a II. hadsereg Metz és Lotaringia, míg a balszárnyon a III. hadsereg Strasbourg és Elzász ellen vonult. Moltke a clausewitzi alapelv értelmében egyetlen bekerítő hadműveletben, a Saar folyó körzetében kívánta megsemmisíteni a francia haderőt. A szép tervet azonban nem a franciák, hanem pont saját tábornokai akadályozták meg. A balszárny a tervezetnél lassabban vonult fel, míg a középen elhelyezkedő Steinmetz vezette II. hadsereg, a paranccsal ellentétben Saarbrücken ellen vonult, így nem bekerítette, hanem szembe ment a francia hadsereggel. Steinmetz döntésében talán az is szerepet játszott, hogy az idős katona nem igen szívelte Moltkét.
2013. április 27-én, negyedik alkalommal kerül megrendezésre az Ólomkatona és Hadijáték bemutató, melynek ezúttal is a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény ad helyet.
A bemutatón több asztalon folyik majd a küzdelem, amelybe szívesen bevonjuk a kedves látogatókat is.
A múzeum kiállítási tárgya a bemutató alatt (is) megtekinthetőek, a fegyverek egy része kézbe vehető, megszemlélhető a szó szoros értelmében karnyújtásnyi távolságból.
A rendezvényre mindenkit sok szeretettel várunk!
Kedves Mindenki!
A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozata 2013. április 27-én, szombaton 13 óra 30 perckor folytatódik a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti „Tóth Ágoston” termében.
Elsőként könyvbemutatóra kerül sor, amelynek keretében Pánczél Mátyás mutatja be a PeKo Publishing gondozásában nemrégiben megjelent magyar és angol nyelvű „Sturmgeschütz III on the Battlefield” (Sturmgeschütz III a csatamezőn) című fotómonográfiáját. (A kötet a kiadó korábban megjelent T-34 harckocsikkal foglalkozó kiadványával együtt a helyszínen kedvezményesen meg is vásárolható.)
Ezután Pánczél Mátyás tart előadást „Német rohamlövegek harctevékenysége a keleti hadszíntéren 1941-1945 között, a haditechnika tükrében” címmel. Az előadást a szokásos fórumrész követi.
A belépés továbbra is díjtalan.
Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!
Üdvözlettel:
Számvéber Norbert
Azok a katonák akiket a családjuktól messze szólított a szolgálat, mindig is megpróbálták szeretteik tudtára adni, hogy jól vannak, és ne aggódjanak értük, még ha ez nem minden esetben is felelt meg a valóságnak. A kor előrehaladtával, ahogy nőt az írástudás, fejlődött a postaszolgálat és vált egyre elérhetőbbé az egyszerű közember számára, egyre több katona ragadott tollat és levélben tudatta családjával a hogylétét. Ma ezek a levelek egyre inkább kordokumentumok - a naplók mellett - amelyeken keresztül megismerhetjük a egyszerű baka életét és gondolatait. A legtöbb hadsereg felismerte ennek a fontosságát, és noha cenzúrázva de elősegítette, hogy a katonák haza tudjanak üzenni illetve megkapják az otthon maradtak leveleit. Ahogy fejlődött a technika egyre újabb és újabb megoldások születtek a katona és az otthon közötti kapcsolattartáshoz. A levelek mellett megjelent a telefon és később az internet által lehetővé tett közvetlen írásbeli, később képes kapcsolat is.
Az őrezredek, vagy eredeti nevükön wachregiment-ek az NDK Nemzeti Néphadseregének és az Állambiztonsági Minisztérium csapatainak érdekes színfoltjai voltak. A feladatuk közé tartozott díszelgés emlékműveknél és idegen államok vezetőinek fogadásakor. Ezen ezredek látták el az állami-, párt- és katonai létesítmények őrzését. Ugyanakkor ezen alakulatokra várt volna az államhatalom végsőkig való védelmezése egy esetleges, az NDK megdöntésére irányuló felkelés leverése is. Feladatuk miatt, felszerelésük és fegyverzetük igen változatos volt, ami nem nélkülözött némi magyar vonatkozást sem. Ezen az ezredek közül a címben szereplő volt a Német Demokratikus Köztársaság pretoriánus gárdája, a pártvezetés legfőbb védelmezője, a párt ökle, elnevezését nem véletlenül a szovjet titkosrendőrség hírhedt megalapítójáról kapta.
Mostanában a blogon a hadtörténelem és a haditechnika kissé jobban előtérbe került, miközben a játék és a makettezés némileg háttérbe szorult különböző okok miatt. Sajnos játékról most sem tudok beszámolni, de lassan célegyenesbe kerül az amerikai polgárháborús seregeim elkészülte. Ennek apropóján elkezdem több részletben bemutatni mindkét készülő seregemet némi, rövid csapattörténettel egyetemben. Az első rész a déli gyalogságról szól, majd a következő az északit fogja bemutatni. Terveim szerint külön közös rész fog szólni mindkét fél tüzérségéről, lovasságáról és végül a zuávokról.
A Fleet Shadowerek
1937-ben a brit hadvezetés egy különleges repülőgép megalkotására írt ki pályázatot, a Royal Navy OR.52-es dokumentumában meghatározott feladatok végrehajtására. Az S.23/37-es számú pályázat több igen érdekes feltételt is tartalmazott. Az új gép feladata a nevének megfelelően, ellenséges flottakötelékek árnyékként való követése lett volna. Az, hogy ezt a feladatot el tudja látni, követelményként határozták meg, hogy 500 méter magasan mintegy 70 km/h-s sebességgel akár hat óra hosszan is a levegőben tudjon maradni. Mivel éjszakai bevetéssel is számoltak ezért a lehető legcsendesebbnek kellett lennie. Ugyanakkor előírták a repülőgép-hordozók fedélzetéről való üzemeltetés képességét is, ezért a szárnyait hátracsukható kivitelűre tervezték.
A haderő által kiírt pályázatra Albion öt repülőgépgyára adott be tervet, az Airspeed, a General Aircraft Ltd, a Fairley Aviation, a Short Brothers és a Percival. Az előzetes tervek áttanulmányozása után a kormányzat1938 őszén az első két pályázóval kötött szerződést 2-2 prototípus legyártására. A két sikeres pályázó gépe, talán a szigorú követelmények miatt, rendkívüli hasonlóságot mutatott.
Osprey füzetek magyarul III.
Az előző négy kötet után némi késéssel következzen a két utolsó kiadvány ismertetése, amely mind időben, mind helyileg egymástól meglehetősen távolra kalauzol el bennünket. Az első kötet a közép- és újkori japán nők háborúban betöltött szerepéről szól, míg a második a valódi trójai háború világába vezet el bennünket, megismertetve egy olyan görög sereggel, amely lényegesen különbözik a klasszikus Hellasz hadairól kialakított képünktől...
Kedves Mindenki!
A HM HIM „Hadtörténelmi Délutánok” sorozata 2013. március 23-án, szombaton 13 óra 30 perckor folytatódik a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (1014 - Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti „Tóth Ágoston” termében.
Ezúttal jómagam tartok előadást „Lippától Makóig: A szovjet 18. harckocsihadtest harca a magyar IV. hadtest ellen 1944 szeptemberében a legújabban feltárt források tükrében” címmel.
Az előadást a szokásos fórumrész követi.
A belépés továbbra is díjtalan.
Mindenkit nagyon sok szeretettel várunk!
Üdvözlettel:
Számvéber Norbert
A szemben álló erők
Az előző részben megpróbáltam felvázolni a konfliktus előzményit és két főszereplőjét, most pedig következzenek a mellékszereplők milliói, a katonák és azok fegyverzete. A cikk első felében szeretném bemutatni a két hadsereget, azok kialakulását, terveit, hadrendjét, és felvonulásukat a csatamezőre. A cikk második fele a kor haditechnikai újdonságairól szól.
Porosz gyalogság rohama a francia gyalogság ellen 1870. augusztus 18-án St Privatnal