A
világ repülőgép-tervezői gyakran lepték meg a közvéleményt különös, olykor talán bizarrnak nevezhető tervekkel, amelyek közül számos túljutott a rajzasztalon és meg is valósult. Most ismét egy különös brit gépről szeretnék írni, nem mintha csak a ködös Albion aviatikusai alkottak volna furcsa repülő szerkezeteket, de engem az ő – és a szovjet-orosz mérnökök – munkássága egy kicsit jobban érdekel, mint a többi nemzeté. Persze ez nem jelenti azt, hogy esetleg a későbbiekben nem írok majd egy-egy francia, olasz, német, vagy ,más nemzet fiai által megálmodott és megépített repülő gépezetekről.
Korábban már írtam egy ilyenről, a törpe négymotorosokról a Fleet Shadowerekről, most akkor következzen egy egy-motoros óriás, a Vickers Wellesley távolsági bombázó.
Néhány évnyi hadijáték után most már elmondhatom, hogy láttam jó pár gyártó figuráját és olyan szerencsés vagyok hogy birtokolhatok is belőlük néhány seregre valót. Többször mulattunk már játékostársaimmal egy-egy harcos beállításán, hogy mi járhatott a figurafaragó agyában, amikor megalkotta ezeket a szobrocskákat. Nem ismerem pontosan a figuragyártás folyamatát, de van némi elképzelésem, hogyan mehet végbe. Egy első mesterdarabtól a sorozatgyártott végtermékig. Néha olyan életszerűtlen vagy egyszerűen csak vicces pózokat tudnak megalkotni a mesterek, hogy gondoltam csokorba szedem őket (a teljesség igénye nélkül) és megmutatom a kedves olvasóknak a kedvenceimet. 
Sajnos az utóbbi időben több okból is kicsit időzavarba kerültem, amit megpróbálok fokozatosan ledolgozni. Ennek tudható be, hogy csak most jutottam el odáig, hogy átolvassam az év eleji Wargame Illustratedeket, noha már hónapok óta ott porosodnak az asztalomon. Már korábban is gondolkodtam rajta, hogy időről időre kedvcsináló összefoglalókat írok a magazinról, de egy időben bizonytalanná vált a beszerzési forrásom, és ezért sem szerettem volna belevágni egy olyan sorozatba, ami talán csak egy cikkből állt volna. Az újságokat ma sem havonta kapom, és nem is akarok a havi 5-6 posztból mindig egyet erre elfecsérelni, ezért úgy döntöttem, hogy majd negyed éves összefoglalókban írom meg azt, ami nekem felkeltette az érdeklődésemet. Ugyan már évek óta folyamatosan vásárolom, de az eddigi szokásaimtól eltérően nem csak átlapoztam és gyönyörködtem a képekben, hanem – amennyire az angol tudásom engedi – végig is olvastam az engem érdeklő cikkeket.
1941. szeptember 8. Alexandrovkától nyugatra
A vörös sasok - 4. indiai gyaloghadosztály
Az SMS Schleswig-Holstein, az öt tagú Deutschland osztályú sorhajó osztály utolsó tagja volt, és mint ilyen az utolsó pre-dreadnought, amelyet Németországban építettek. Ez a hajó, amely már szolgálatba állításakor is elavult volt, mégis a sors különös fintoraként több utódját is túlélte és világtörténelmet írt…
Most már elég sok mindent áttekintettünk. A gyalogságot, a szállító és vontató járműveket, valamint a tüzérséget. Nézzük akkor most a leglátványosabb részét a harcjárműveket. Rögtön az elején le kell szögezni, hogy tipikusan magyar jellegű harcjármű nem igazán van. Tehát ne számítsunk Toldira, Turánra stb. Sajnos a mai napig még nem hoztak forgalomba ezekből a járművekből 28 mm-es példányokat.
Legjobb lesz, ha gyártónként vesszük sorra. Először nézzük a
USS Recruit, vagy más néven Landship Recruit, az Amerikai Egyesült Haditengerészete által 1917-ben szolgálatba állított fából készült csatahajó utánzat volt, amelyet New York szívében, Manhattanben az Union Squarenél építettek fel. Az építmény a toborzás elősegítése mellett kiképzési feladatokat is ellátott, illetve a ma is oly divatos civil kapcsolatok elmélyítésére is szolgált.
A háború második időszaka
Kubuś egyike volt azon különleges harcjárműveknek, amelyeket csak rögtönzött páncélosoknak hívunk. Ezen harcjárművek jellegzetessége, hogy általában valamelyik kéznél lévő polgári vagy katonai jármű felpáncélozásával jönnek létre, és így gyakran egyedi darabok.